haszonélve-zeti jogokat érvényesíteni kívánta akkor, amidőn a farki jobbágyok köteles adójukat egyúttal a szegedi bégnek is hűségesen beszolgál-tatták.
Szeged népe ily körülmények közt a legnagyobb óvatosságra és tartózkodásra volt tehát utalva. Azért is amidőn Szolnok várát a csá-szári hadsereg elfoglalta és onnan Weber Dániel hadi biztos Szeged város főbíráját és tanácsát ismételt ízben is hódolásra maga elé idézte, az elöljáróság veszteg maradt s a levélre nenr is válaszolt. Ez Webert boszantotta s 1685. évi deez. 21-én újabb felhívást intézett Szegedhez.
Egészen törökös módra ebeknek, hitetlen hamis kutyáknak czímezve az elöljáróságot, akasztással fenyegetőzött, ha mielőbb nem hódolnak, s kijelenté, hogy megkeserülik a szegediek, amiért a török hatalmában bizakodnak1).
A török uralom utolsó napjaiban ily válságos helyzetben, mond-hatni két tűz közé szorulva volt a lakosság. A törököktől ' ép úgy mint a némettől, egyaránt félt s mindkettő fenyegette, rémítette.
Valószínű, hogy Wéber utóbbi levele következtében a tanács meghatalmazottakat küldött Szolnokra, kik titokban hűséget fogadtak és a város szolgálatkészségéről Mercy Péter Ernő, úgy Heissler János Donát generálisokat biztosították. Egyúttal a vár és a palánk állapo-táról, felszereléséről, az őrség számáról pontos adatokkal szolgáltak s megígérték, liogy a törökök mozgalmairól híradással lesznek, amint-hogy a tábornokok későbbi jelentéseiben a Szegedről vett fontos hírekről gyakori megemlékezésekre akadunk, amely híreknek s a török csapatmozgalmakról szóló tudósításoknak a császári vezérek mindig jó hasznát vették.
Szeged ez időben egy nagy táborozási központ volt. A török hadak ide gyülekeztek, jöttek s mentek. Ezeknek élelmezése és ellá-tása első sorban a város népére nehezült s igen természetes, hogy a lakosság e terhek viselésében végképen kimerült, amikor azután a terhek viselése a vidékre hárult. így az 1685. évi október lió elején Cserkesz Arnhet főszerdár pasa vonult át Szegeden, hol néhány napi pihenőt tartott; ugyanaz évi deczember elején pedig Oszmán főszerdár pasa hadteste érkezett Szegedre. Ide várták később a „hatalmas Csil-lag vezért" — Arnhet szerdár pasát — és Thököly Imre fejedelmet
') Oklevéltár CXL. sz. a. — Wébernek ez szokott modora volt. A kecskeméti, halasi és körösi elöljárókat is „hamis lelkű. kutyafiak"'-nak czímezgette s a „nyakas lélek kurafiak"-at azzal rémítgette, hogy „mint afféle pribék kutya emberekkel"
úgy bánik velük, hogy „még az annyuk méhében levő csecsemőknek sem fog kedvezni." — Hornyik J . : Kecskemét város története. Kecskemét, 1862. III. k.
145-146. 1.
Szeged v. tört. I. 1 1
is1). Oszmán pasa seregét három napon át élelmezte alakosság s mégis midőn az egri kormányzó Szegedről elvonult, a szegedi török helyőrség 47,600 akcse követelést rótt ki a lakosságra2), mintha a tábort ők tartották volna, de ezt a követelést mégis elengedték3). Cserkesz Amhet pasa tábora részére az élelmet és fuvart már Kecskemétről, Kőrösről, sőt Jászberényből és Gyöngyösről szerezték be. Oszmán pasa is deczember elején Kecskemétről és Kőrösről egyenkint 2 szekér árpát, 10 vágómarhát, 20 juhot s .1000 darab kenyeret rendelt be a szegedi tábor részére oly fenyegetéssel, hogy ha bárom nap alatt a megren-delés teljesítve nem lesz, „egynehány ezer magával rajtuk megyen és amely tejet az anyjuktól szoptak, az is keserű leszen'''4). A következő
— 1686. — évi január hó közepén a még mindig Szegeden táborozó Oszmán pasa a Duna-Tiszaköz helységeit ismét kizsákmányolta. így pusztán Kecskemétről 300 bácskai ki la5) árpát, 5000 kenyeret, 200 juhot, 100 vágómarhát,- 200 szekér szénát, 200 oka vajat rendelt be Szegedre, valamint 5 ágyú alá való nagy szekeret, mindegyikhez 24 jármos ökröt, s ezentúl még 30 szekeret, mindegyikhez 6 ökröt befogva
parancsolt magához0). Néhány nap múlva a körösi és kecskeméti bírá-kat meg is sürgette, hogy az élelmiszereket mielőbb beszállítsák, fenyegetődzvén: hogy „talán hallottátok most itt Szeged táján mennyi embert nyársba vontak; de azt elhidjétek, hogy nem annyit, hanem 6 vagy 9 annyit nyársban vonatok benneteket, ha a megírt, reátok rendelt parancsolatimat végbe nem viszitek"7).
Ily rettenetes sarczolásokat szenvedett a város és az egész vidék.
Keserves napok voltak ezek s a keserűségekből legtöbb rész jutott Szegednek, mely úgyszólván a veszedelem torkában volt.
A török hadi mozgalmakat és az élelmiszerek gyűjtését, melyek Budára voltak beszállítandók, Mercy és Heissler, Szolnokról a legéberebb figyelemmel kísérte. A szegediek a veszély daczára is a híradással nem késtek8) s ezeknek Mercy jó hasznát is vette. Tudatta tehát az
') Hornyik J . : Kecskemét város története. Kecskemét, 18G2. III. "k. 142—144. 1.
és II. k. 443—447. I.
fi Azon időbeli magyar pénzérték szerint mintegy 120 tallér.
3) Oklevéltár CXL1II. sz.
*) Hornyik J. : i. m. II. k. 443-447. 1.
fi Kila, török ármérték száraz árúk, gabona stb. részére. Egy kila körülbelül két pozsonyi mérőnek felelt meg. Hogy a bácskai kila miben különbözött a rendes kilátói, nem tudjnk. A későbbi időben szeropelt bácskai vagy inkább a „marto-nosi köböl" mórtők, ami három pozsonyi mérőnek felelt meg.
fi Hornyik J . : i. 111. II. k. 452-45.3. 1.
fi Hornyik J . : i. m. II. k. 453-454. 1.
s) Nem is mulasztotta el Weber hadibiztos a kecskemétieknek ezt szemére hányni, hogy .másunnan hozzák meg az hírt előbb ti nálatoknál. (Hornjuk J . : i. m.
III. k. 145 1.)
163 udvari haditanácscsal, hogy a Budára szállítandó élelmi készletet elfogni, a szegedi tábort meglepni szándékozik; sőt ha lehetséges, a várat is ostrom alá veszi és a török őrséget onnan kiveti. A vállalat híre Bécsben már 1686. évi január 20-án nagyobb körben el volt terjedve1).
Mercy vállalata fényesen sikerült. A kivitel Heissler tábornokra lett bízva, ki a többi közt Petneházy huszárezredét vévén maga mellé,
') Buonvisi pápai nuncius levele Cybo cardinalishoz. Fraknói V.: Relationes cardlnalis Buonvisi. Vaticani magyar okirattár. Budapesten, 1886. Il-ik sorozat, 2-ik köt. 12. 1.
11*
a Szegedről 3000 főnyi fedezettel megindult szállítmányt Szegedtől nem messzi, január hó 22-én megtámadta1). A meglepett törökök egy részét lekaszabolták, a többi pedig vissza futott Szegedre. A szállit-mány egy kisebb őrség védelme alá helyeztetvén, Heissler összes erejét a futók üldözésére használta. Az üldözök a menekülőkkel együtt a széles árokkal és sánezczal körülvett „palánk"-ba, vagyis a vár-külső erődítményébe is bejutottak. Ágyúk és aknások hiányában a
„hét nagy kerek torony nyal" ellátott „erős" vár ostromára gondolni sem lehetett. Heissler tehát a palánkot kiraboltatta, a házakat felgyúj-tatta s visszatérve az elfogott szállítmányhoz, foglyokkal, „igen sok tevével, öszvérrel, lóval, számos zászlóval és dobbal" s különféle értékes zsákmánynyal megrakodva Szolnokra visszatért. Ezt a sikert leginkább a Petneliázy huszároknak lehete köszönni, akik közül a sebesültek és a halottak száma 500-ra rúgott, míg a németek közül alig néhányan vesztek el2).
A sikeres támadás híre rohamosan és nagyítva terjedt el. Bécsben már arról beszéltek, hogy Heissler a szegedi várat rohammal elfoglalta3).
A hír bár túlzottnak bizonyult, az udvari hadi tanács Mercy tábor-noknak mégis elismerést nyilvánított4).
Ez a sikeres hadi kaland rövid idő múlva ismétlődött. A szolnoki Mercy-Heissler-féle hadtest egy része húsvét körül két hétig Kecske-méten volt elszállásolva?); részint azért, hogy itt az élelmezés köny-nyebb volt, részint hogy a kecskemétiek a törökök boszújától meg-óvassanak. Mert a szegedi táborból a tatárok több ízben felcsaptak Kecskemét vidékére, hol raboltak, gyújtogattak s a némethez való szítás gyanújából a lakosok közül mintegy 300-at rabul ejtve, fegyver-fogásra és katonai szolgálatokra kényszerítettek.
A szolnoki őrségnek Kecskeméten való időzése alatt a szegedi
') E határnap nem egészen biztos. Az udvari haditanács jegyzőkönyveiből a támadás napja ki nem deríthető, Heissler és Mercy eredeti jelentései pedig kiselej-t e z kiselej-t e l e k . — Buonvisi is jan. 27-én kelkiselej-t jelenkiselej-tésében a kiselej-támadás napjákiselej-t így írja körül: „az elmúlt hét vége felé s a folyó hét elején" stb.
2) Buonvisi levelei Cybo cardinalishoz jan. 25. és 27., úgy febr. 3-ról. Vati-cani magyar okirattár 11. sor. sz. 2. köt. 14., 17. és 25. lap. — Dr. Károlyi Árpád : Buda és Pest visszavívása 1686-ban. Budapest, 1886. 129. 1. — Gyurits Antal:
Budavár visszafoglalása 1686. Olasz nyelven Irt eredeti kútfő után (Freschot Casimir, lotharlngiai Károly berezeg udvari papja és titkárának „Ristretto Dell História D'Ungheria." Nápoly, 1687.) Szathmáv, 1886. 36. és 47. 1.
3) U. a. u. o. 14. 1.
4) HKR (Hofkriegsrath, a cs. és kir. közös hadügyi levéltárban) Proth. Registr.
1686. év február hó. 2. sz. 25. lap.
3) Hornyik I.: i. m. Hl. k. 376-377. 1.
165 táborban is nagyobb török erő pontosíttatott össze. Ide jött ápril 12-én
- nagycsütörtökön — a hatalmas Csillag vezér, ki Kecskemétről és
1
vidékéről sok lisztnek, árpának és tetemes számú előfogatnak kiállí-tását és Szegedre szállíkiállí-tását rendelte el1). Szegedre jött Temesvárról
i) Hornyik: i. m. II. k. 457—458. 1.
Thököly Imre, fejedelem is utolsó főhívével, Petrőczy Istvánnal, ki különben nagybátyja volt és mint egy 1000 főnyi kuruczot vezényelt1).
Csillag vezér — Amhet szerdán pasa — azon tervvel foglalkozott, hogy a kecskeméti német őrséget- megtámadja, avagy Szolnok várát rohanja meg. De katonái igen kimerültek voltak és még újabb csapatok érkezésére várakozott.
A török-tatár sereg kívül a városon a „Tarján" körül táborozott.
Thököly kurucz serege pedig a „két érköz"-bén tanyázott'-).
Amig Csillag vezér csak fontolgatott, azalatt Mercy és Heissler Kecskemétről az egész huszársággal és német lovasokkal, 500 lovas puskással és 9 kisebb fajta ágyúval kiindult. A támadó sereg április-hó 24-én, még sötét hajnalban érkezett Szeged alá.
A hagyomány szerint előre történt megállapodás értelmében az alsóvárosi barátok harangjának hajnali 3 órakor történt jeladására3), egy és ugyanazon időben rohanták meg a mit sem sejtő török-tatár és kurucz tábort. Ezek a legnagyobb zavarba jutottak. Egymáson ke-resztül törve eszeveszetten menekültek, s mindenki a palánkba és a várba igyekezett bejutni. A tábor egyrésze a Tiszának szorult, s akik hajókon és ladikokon a túlpartra nem menekülhettek, azok levágattat vagy a Tiszába fulladtak. Thököly is alig bírt a veszedelemből kime-nekülni, s kevésbe mult, hogy Amhet basa is foglyúl nem esett. A török-tatár és kurucz tábornak legalább is egy negyede, de minden-esetre 1000 emberen jóval felüli létszáma elveszett és több török főtiszt fogságba esett.
Mercy és Heissler csapatainak összes vesztesége 23 halott és 25 sebesült volt, de zsákmányul ejtették a törökök egész tábori készletét, mit nagy diadal közt Szolnokra vittek.
>) Angyal D.: Késmárki Thököly Imre. Budapest, 1888. II. k. 166. lap.
2) A Kaltschmidt-fóle 1747-iki városi térképen e hely „kurucz völgy" elneve-zéssel van megjelölve. Valószínű, hogy e völgy elnevezését Thököly-nek itt feküdt táborától nyerte; mert 1704-ben, amidőn Rákóczy Perencz fejedelem Szeged várát huzamosb időn át ostromolta, az alkalommal a kuruczok, a hadműtan okszerű elveinél fogva nem a két érközben, hanem a Szeged-Rókus pályaházon kívül elte-rülő mezőségen táborozhattak.
3) A törökök kiűzése után a hagyomány szerint el is rendeltetett, hogy ez ese-mény emlékére a harangok hajnali három órakor mindenkor meghúzassanak. A szék-épület kiépítése alkalmával, 1808. évi november hó 4-én kelt tanácsi határozat azonban a különböző időszakokban teljesítendő harangozásoknak értelmét ekként állapítja m e g : „a városházánál levő új harang iránt oly rendelések tétetnek, hogy az min-dennap délben 12 órára, délután 3 órára, estve takaróra és hajnalban 3 órára meg-húzattasson a szt. háromságnak és szt. Flóriánnak tiszteletére, hogy e város az éhségtől, döghaláltól, háborúi viszontagságoktól és túztiil oltalmaztattasson." (Városi levéltár 1808-ik évi tanácsi jkv. 2875. sz.)