Tisza-partra futottak, hogy vagy hajókon menekülhessenek, vagy pedig valamely kerülő úton a várba bejuthassanak, mind felkonczoltattak. De az ismét nagyítás és képtelenség, mintha az áldozatok száma 2000 lett volna1).
Napfelkölte után megkísértették a vár ostromát is. Létrákat hoztak, többen a falakat megmásztak, de az őrség derekasan véde-kezett s így a hajdúk közül többen elestek. Minthogy semmi sikerre nem volt kilátás, az ostrommal legott fel is hagytak.
A hajdúk azonban nem maradtak tétlenül. Mikor már a török házakat mind kirabolták, neki estek a polgárok házainak és azon a czímen, hogy a törökökkel együtt tartottak, itt is fosztogattak. Ara-nyat, ezüstöt, ékszereket, drága kelméket harácsoltak össze. Nekiestek a pinczéknek, hol a szerémi és baranyai boroknak nagy bősége volt.
Tobzódtak és a „szép terek asszonyokkal" kedvükre mulatoztak. Külö-nösen az újhitűek ellen törtek, kiknek papját szörnyű káromlások közt a városból kikergették. Napestig részegeskedtek s a fegyelem közöttük teljesen felbomlott.
Még az első napon, azaz február 21-én este, a segélyhadak egy része Bakics Péter vezetése alatt megérkezett Szegedre. A következő napon Bakics erről jelentést tett Áldanának, ki szintén útban volt, sürgetvén, hogy még több erőt rendeljen Szeged alá2). Áldana az örvendetes hírt Makón hallotta s innen írt febr. 23-án Pázmány Péter nagyváradi kapitányhoz; hogy a nemességet rögtön felültetve, ágyúkkal, lőporral, 'golyókkal és élelmi szerekkel megrakottan, siessen Szegedre3).
Castaldot is értesítette a dolgokról, tőle is segélyt és ágyúkat kért.
Pázmány Bartakovics Jánossal és Bihary Mihálylyal egyetemben, sürgősen intézkedett, hogy a nemesség felüljön. E végre Báthory Andrást, Szatmár és Szabolcs vármegyék főispánját is felszólította.
Castaldóboz febr. 27-én intézett jelentésében már tudatta is, hogy a következő napon útban lesznek Szeged felé4).
Szeged visszavételének híre ezalatt mindenfelé elterjedett. Február 28-án már Bécsben is beszélgettek róla, de csak felületesen ; mert
• Castaldo is csak e nap értesült a szegedi dolgokról, de az ő hírei is zavarosak voltak. Mindenki akép vélekedett, hogy Ferdinánd király fegyvereit „véletlenül" mily nagy szerencse érte. A spanyol követ Innsbruckból tudósította kormányát a diadalról5). Mária özvegy királyné, ki Belgiumban is érdeklődött az általa jól ismert és kedvelt Szeged
') Régi magyar költők tára 111. k. 421. 1.
2) Oklevéltár LXXX. sz. a.
3) Okle véltár' LXXXI. sz. a.
4) Cs. ós kir. állami és udvari levéltár Bécsben. Közölve a Történelmi Tár 1891. évf. 549. lapján.
=) Óváry Lip.: A m. tud. akadémia oklevélmásolatai. Budap. 1894., II. k. 651. 1.
sorsa iránt, hasonlókép értesült az örvendetes eseményről1). Szóval tele volt a világ Bakics Péter és Tóth Mihály dicséretétől, meg a hajdúk magasztalásától, kik páratlan vakmerőséggel Szegedet elfog-lalták, mi által a magyar királynak igen nagy szolgálatot tettek. A német udvarnál a legnagyobb niagasztalással halmozzák el a hajdúkat és azt mondják, hogy „méltán kiérdemelték a zsoldot'"'2).
Ferdinánd febr. 28-án értesülvén Szeged palánkjának bevételéről, Castaldot legott utasította, hogy minden nélkülözhető erejét Szeged alá rendelje,- tudatván egyúttal, hogy Teufel Erasmus szolnoki parancs-nokhoz egyidejűleg oly rendeletet intézett, hogy a Szeged felmentésére netalán útra indulandó budai pasát szemmel tartsa3). Ép ezen a napon jelentette Castaldo is Szeged megvételét, elősorolva egyúttal, hogy. az ostromlóknak megsegítése, ágyúkkal és lőszerekkel, való ellá-tása iránt minő intézkedéseket tett1). Márczius 2-án kelt tüzetes jelen-tésében már biztosabb (?) hírek alapján közié a megrohanás lefolyását, valamint a- segélyadást illetőleg tett intézkedéseit részletesen előso-rolta, hogy liónnan és mily módon szándékozik Szegedre ágyúkat szállítani. De csak két ágyúról és mintegy száz golyóról lehetett szó, mert a többi használhatatlan állapotba jutott. Pedig — mint maga is megjegyzé — Szegedre sok ágyú kelletik s az ostromot az északi és nyugati oldalon kell intézni, hol a falak szabadon, védtelen állapotban állanak: Az ágyúk leszállítása azonban majdnem lehetetlen, mert a Maros he van fagyva. Ezért csakis zsoldos csapatokat küldhet s kéri a felség utasítását, hogy ne-e maga is Szegedre menjen, ahonnan a segélycsapatokat rövid idő alatt újra Erdélybe kellend visszavezényelni5).
Míg az ostromló sereg tivornyázott és az ágyúk érkezésére vára-kozott, azalatt Heder bégnek egy Damián nevű rácz meghittje a várból kiosont és Budára sietett, hol Khadim Ali bégnek, kit különben
„kappan basáinak" hívtak, a szegedi szerencsétlenséget hírül adta. A pasa Damiánnak kijelentette, hogy siessen vissza urához és tudassa vele, hogy felmentő seregével legott útra kel s míg megérkezik, addig a várat minden körülmények közt védje. Számítva egyúttal arra, hogy Damián nem értesítheti Heder béget, egyidejűleg galambposta útján is bíztatta a béget a kitartásra.
A kappan basa 2500 lovassal és 500 janicsárral, — mind válo-gatott erő — kocsikon útra kelt s 12 könnyű ágyút is hozva magával, Szeged alá érkezett. A túlzó hirek szerint azonban serege 5000 főnyi
i) Briisseli okmánytár. Pest, 1858. II. k. 309. és 328—29. I.
s) Történelmi Tár. 1881. évf. 467. lap.
3) Cs. és kir. állami udvari levéltár Bécsben. Kivonatosán közölve a Törté-nelmi Tár 1891. évf. 650. lap.
4) Oklevéltár LXXXILI. sz. a, s) Oklevéltár LXXXY. sz. a.
127
lett volna. Márczius 1-én, reggel felé érkezett a felmentő sereg Szegedre, mit Áldana mikor megtudott, csapataival a törökök elé kivonult. 0 maga a vasasokkal a középen foglalt helyet, a halszárnyra Bakics Pétert állította, ki fürdőzéssel foglalkozva, elkésetten érkezett a sorok élére.A hajdúk egyrésze Bakics vezetése alatt állt, másik része pedig a jobb szárnyra került. A spanyol és német csapatok a vár előtt vesztegeltek, illetőleg Hederbégnek netalán megkísértendő kirohanását voltak meg-gátolandók. A hajdúknak egy nagy felekezete azonban sem ide sem amoda ki nem vonult, hanem még ekkor is a városban tivornyázott.
Mint Verancsics írja „az város megvételének utánna oly nagy paráz-naság és fertelmesség támada az városban, hogy az embernek írni is nem illik, kit az úristen semmiképen el nem szenvedhete, hanem mind fegyver alá adá úket. U mellette sok jámborok és ártatlanok veszének.
Mert szokták mondani: hogy az aszú fa mellett az nyers is megég".
A felmentő török sereg szinte bárom tagba oszlott. A közepén 800 lándzsással és puskással maga a pasa vezényelt. Jobbról a lovasok, balról pedig a janicsárok helyezkedtek el.
A támadást heves tüzeléssel a törökök kezdették. Áldana a rohamot visszaverte sőt a pasa zászlóját is hatalmába kerítette. A jobb szárnyon levő hajdúk is visszaszorították a janicsárokat, sőt Bakics csapata is megszalasztotta a török lovasságot, úgy hogy az egész vonalon már a győzelem jelei mutatkoztak.
A törökök hátrálása azonban csak színlelt volt és arra szolgált alkalmid, hogy a két szárny mögött felállított. 6—6 ágyú torka elé kerüljön a magyar sereg, amint hogy ez be is következett. Ekkor a 12 török ágyú egyszerre kisült és rettenetes pusztítást vitt véghez. De ezenfelül oly ijedelmet és zavart idézett elő, hogy Áldana és Bakics a megbomlott sorokat sehogy sem tudta rendbehozni. A törökök most visszafordultak és megkezdődött az öldöklés. Mint Dselálzáde török történetíró mondja: „a kardok a csátatéren mint valami birkózók;
földhöz vagdalták a gyaurokat, kiknek vérök patakokban folyt; a lánd-zsák és kópják, mintha orvosok lettek volna, felvagdalták a hitetlenek ereit s az ellenség vére Nilussá áradt.
A vér ömlött a föld színére,
Folyásától a mező folyammá változott, A vas ruházatú keresztények földre hulltak, A mező felületét egészen vas borította el, Hullákkal tele lön mező és lapály,
A föld szine a vértől rózsaszínű lett, A harcz szikráitól elégtek a gyaurok ; A hitetlenség hatalmának világa elaludt, Győzelmes lőn ott az iszlám hada, Az ellenség seregé pedig összetöretett."
A keresztény sereg most feltarthatatlan úl menekült, futott, mire Áldana vértesei visszavonultak, elveszítvén egyúttal nagy, sasos zász-lójukat is. Áldana a vár előtt felállított csapatokat is most a Tisza révéhez vezényelte s a palánk déli oldalánál levő nagy mocsár hídján
az összes katonaságot a Tiszapartra kivitte, hol bárkákon valameny-nyien átkeltek a balpartra. Átvonulásukat a török semmikép sem nehe-zítette. Tóth Mihály hajdúi közül igen sokan elvesztek, mert ő csak mintegy huszadmagával menekült meg.
A törökök most minden akadály nélkül vonultak a. palánkba, hol a benszorult hajdúkat mind leölték.
Midőn ekként Szeged sorsa már eldőlt és a csata befejezve volt, akkor érkezett meg Horváth Bertalan Szolnokról egy kisebb csapattal. A törökök Horváthot is megtámadták, úgy hogy csak nagy veszteséggel sikerült neki a révhez eljutni és Castaldo menekülő hadát utói érni1).
Még mielőtt Ali pasa Szeged alá ért volna, Áldana hírül vette, hogy Kászon pasa Becskerekről Szeged felmentésére egy csapattal megindult és már közel jár. A pasa visszaszorításával Nagy Bálint és Török Péter bízattak meg, kik Martonosnál az állítólag 800 főnyi török seregre reá is bukkantak. E létszáin mindenesetre túlzott, mert Becs-kereknek sem lehetett nagyobb őrsége, mint Szegednek. Az sem lehet-séges, hogy az egész őrség Szegedre indult volna.
A hajdúk bátran neki rontottak Kászon csapatának és kevés híja, hogy a megsebesült Kászont is el nem fogták. A szerencse a haj-dúknak kedvezett, kik a törököket teljesen szétverték, készleteiket elfoglalták és az elesettek fejeit leszeldelve, két szekérre felhányták s az összefogdosott lovakkal, úgy a gazdag zsákmánynyal nagy diadal közt tértek vissza Szeged felé.
Midőn már egészen a város alá értek, csak ekkor jutott tudomá-sukra bajtársaiknak szörnyű veszedelme. Nagy Bálint ugyan vissza-fordulót parancsolt, de a hajdúk tömege lázongva követelte, hogy vezessék őket az ellenség elé. De még be sem értek a városba, midőn egy lovascsapat tört elő, mely őket közrefogta és legnagyobb részüket levágta. Elesett Török Péter is, Nagy Bálint pedig kevesedmagával
menekült meg.
A törökök most a város lakosain töltötték boszújokat,. Tóth Mihály hajdúinak átszállításáért a város kiraboltatott s a lakosok közül többen leölettek. S miután időközben Kászon pasa Szegedre mégis eljutott, a budai pasa székhelyére visszavonult, de egyidejűleg az elesett magya-roknak, a túlzó hírek szerint 5000-nek, orrát s fülét lemetszve, úgy a zsákmányul esett mintegy 40 zászlót, mint győzelmi jelvényt
Konstanti-') Történelmi, Tár 1880. évf. 599—600. lapi
129 nápolyba küldötte. Szulejmán szultán, megelégedése jeléül a kappan pasának díszkardot és drága ruházatot küldött ajándékba1).
A szegedi kudarcznak híre az országban rohamosan elterjedt. De minél távolabb, annál torzultabb képe alakult a történetnek. Az eleset-tek százai helyett ezrekről, sőt tízezrekről volt szó és az előzőleg elterjedt győzelmi híreknél fogva a szörnyűködés most általános lett.
Márczius 4-én Jakusits Tamás, Sbardelati váczi püspökkel, mint az esztergomi érsekség kormányzójával már tudatta a szerencsétlen-séget'1). Castaldonak ekkor még sejtelme sem volt erről, mert csak márcz. 5-én tudatta Teuffel Erasmussal, hogy Áldana, Bakics és
Opperstorfer Szegedről elűzettek, azért tehát ő is még nagyobb ügye-lettel legyen8).
Castaldo csak márczius 7-től fogva kapott részletesb tudósításokat a szegedi eseményekről. így a többi közt Bihari Mihály márczius 7-én jelentette, hogy.a „szegény spanyolok" legnagyobb részben elvesztek, a vértesek közül is „többen", a magyarok közül „számosabban", végül a hajdúknak „nagy része" elveszett4).
Horváth Bertalan Gyula várából ugyancsak márczius 7-éről kelt jelentésében tudatta, hogy a főnépekből nem annyira, hanem a gyalo-gosok közül igen sokan vesztek el, de egyúttal embereinek három hóról elmaradt zsoldját sürgette5).
így Castaldo csak márczius 7-én tehetett jelentést Ferdinánd királyhoz Alvinczről, illetőleg Szebenből, még pedig egy spanyol futár szóbeli jelentése alapján, ki az első rémület hatása alatt úgy az ellenség, mint az elesettek létszámát illetőleg képtelen
számada-i 1
') Istvánfi: Histoi'iarum de rebus Ungaricis. Köln, 1622. 315—319. — Foi'gách Ferencz : Magyar históriája, Pest, 1866. 33—36. 1. — Tinódy : Cronica. Kolozsvár, 1554. Szegedi veszedelem. —Ortelius : Chronologia. Nürnberg, 1603.1. Tlieil. 88—91.
lap. — Hammer Jos.: Geschiclite des Osmanischen Reiches. Pest, 1827. II. k.
218—219. 1. — Verancsics György: Összes munkái. Pest, 1857. II. k. 93. 1. — Lufti pasa és Dselálzáde Musztafa török történetírók, Túry József fordítása. Budapest, 1896. II. k. 37. ós 262—64. 1. Felettébb kár, hogy Pecsevinek és Gázi Hasszán pasának (Lásd: a^m. tud. akadémia Értesítője XX. k. 204. 1.), munkái a szegedi veszedelemről fordításban még meg nem jelentek. — Czímer Károly: A szegedi veszedelem. Budapest, 1891., javított kiadása a „Szegedi' Híradó"
1885. évfolyamában megjelent hasonczumí értekezésének. Első értekezésének hiá-nyai a Régi Szeged II. k. 31. lapján vannak feltüntetve, az utóbbinak tévedései pedig Kropf Lajosnak : Áldana versiója a szegedi veszedelemről. Hadtörténelmi közle-mények 1896. évf. 106. s köv. lapján megjelent adalékaiban vannak elősorolva,
2) Cs. és kir. udvari és állami levéltár Bécsben.
a) U . o.
9 U. o.
5) U. o.
Szeged v. tört. I. 9
tokát hangoztatott. De az első, nagyított hírek benj-omásai a jobb és biztosabb értesülések után is megmaradtak. Így például Seges-várott az a bír volt elterjedve, hogy Szegeden 20 ezer ember veszett el1).
Márczius 8-án Castelvi Fülöp tett jelentést a fővezérnek, mely úton Castaldo most már kimerítőleg tudósította a királyt a szegedi dolgokról, hálát adva a mindenható istennek, hogy a szegedi vesze-delemről szóló előbbi hírek valótlanok voltak és hogy a veszedelem nem is volt olyan rettenetes. Nem is volt az rendes harcz, csak verekedés, hisz a sereg nagyobb része abban nem is vett részt2).
Ferdinánd király azért nem tartotta Szegedet. végképen elve-szettnek, mert Castaldo biztatta, hogy egy újabb kísérlet sikeresebb lenne, de előbb Becse és Becskerek várait kell megszerezni. A király helyeselte ezt a tervet is, de ennek kivitelére sor nem került3). Cas-taldo mindig Áldana tábornok ügyetlenkedéseivel mentegetőzött, mint akinek gyáva futása volt az egyedüli oka annak, hogy Szegedet meg-tartani nem lehetett4).
A keresztény sereg veresége és a vár visszaszerzésének meg-hiúsult kísérlete Szegedre végzetes következményű volt. Mint már említők, a várost kirabolták, felgyújtották és a gyanúsított polgárokat és gazdag kereskedőket leölték. Sokan elmenekültek a törökök boszúja elől, számosan pedig végkép elköltöztek. Az ötvös czéh tagjai többnyire Debreczenben és Kecskeméten telepedtek le5), és ott szegedi származá-suknál fogva valamennyien Szegedi előnevet nyertek0).
') Cs. és kii', udvari ós állami levéltár Bécsben. Segesvár város tanácsának 1552. évi márczius 17-én Turcz Albert ügyében tartott vizsgálatról szóló jelentésében,
fi Oklevéltár LXXXVT. Történelmi Tár. 1891. évf. 653. 1.
fi Történelmi Tár 1891. évf. 653. 1.
fi U. o. 1892. 279. lap.
fi Hornyik J . : Kecskemét város története. Kecskemét, 1861. II. k. 28 és 271. 1.
fi Lásd jelen mű ITT. köt. „Közgazdaság" rósz alatt az ötvös-ezóh történetét.
Debreczenben már az 1542. évi behódolás után igen sok vagyonos szegedi család települt le, s a város jegyzökönyveiben Tóth Mihályon és rokonságán kívül kővetkező szegediekre akadunk:
1548. Rúzsa László, ki Gyenge Máthéné házát vette meg; 1549-ben: Árva István ós családja; 1553-ban Borús Kálmán, Péter ós Mátyás testvérek; 1554-ben Kiss Miklós, ki már a debreezeni előkelő polgárok sorában foglalt helyet; 1564:
Szabó György, akinek fia Pranciscus literátus, Juhász (Mclius) Péterrel sógor-ságban volt; 1564: Nagy János, kit _conscrvator"-nak választottak meg; 1565.
Csatren Györgynek özvegye és árvái: 1567 : Csetertek János, stb. szegedi szárma-zásúak említtetnek. (Széli Farkas debreezeni kir. táblai tanácselnök szíves közlése.) A Csütörtök családnak egy másik ága azonban tovább is Szegeden maradt.
131 Hogy a romlás és pusztulás mily nagymérvű volt, kitetszik abból is, hogy amig 1522-ben a házak száma 1493 volt, addig a fennálló házak száma most csak 1053 lett, illetőleg ezen létszámból is 807 tetőtlenül és lakatlanul állt, úgy hogy a következő évben adózással sem voltak megterhelve, mert az adó mindösszesen csak 246 házra lőn kiróva1).
Heder bég a köteles elővigyázati szabályok mulasztása következ-tében állását elvesztette s helyét Kászon, becskereki pasa foglalta el2).
Ez azután annyira elővigyázó és óvatos volt, hogy mindenben a vár elfoglalására irányuló alattomos mozgalmat látott. Még ugyanezen évi aug. 5-én, a barátok templománál búcsújáráskép egybesereglett híveket is szemmel tartotta s az ezen alkalomra ide zarándokolt barátok közül többet befogatott,. Ezeket vallatta,' kínoztatta s midőn ilykép gyanúja bizonyossá lett, álruhába öltözött és csapatvezéreknek tartott Szegedi Tamás gyulai, Újlaki Ferencz szakolczai gvárdiánokat, továbbá Szathmári László és Lippai Bernát atyákat kivégeztette3).
Kászon pasát 1554-ben már Szokolovics Musztafa követte, ki később Budavár parancsnoka lett4).
Tóth Mihály pedig tovább folytatta kalandozásait. Midőn 1552-ben a törökök Temesvárt ostromolták, Losonczy támogatására 500 főnyi hajdút igyekezett volna a várba becsempészni. De ez a vállalata sem sikerült5). Ezután, valószinűleg mint hitelvesztett, nem szerepelt többé.
Ferdinánd királytól azonban 1552. évi márczius havában Pozsonyban kiadott oklevélben nemességet nyert, amelyben Szeged visszavétele ügyében tett fáradozásai igen rövidesen érintetnek0). Debreczenben élte le végnapjait, hol mint igen vagyonos ember volt ismeretes. Örökösei gazdag hagyaték fölött osztozkodtak s egykori háza az utóbbi időkben honvédkaszárnyának rendeztetett be, melyet néhai tulajdonosának nevéről ma is Tóth-kaszárnyának hívnak7).
') Oklevéltár LXXXVII.. sz. a. ) (
2) Briissoli okmánytár. Pest. 1859. Ili. k. 21. 1.
3) Menologium s. p. Pranciscl seraphlei de suis servis dei. München 1698.
111. r. 1592. lap.
4) Verancsies G-y.: Összes munkái. Pest, 1857. II. k. 98. lap. — Szalay:
Magyar lóveles tár. Pest, 1861. 274. lap.
6) Istvánt! i. m. 326. lap. — Dselálzáde Musztafa : Török történetírók. Budapest, II. k. 268. lap.
6) Az oklevél czímer-leírást nem tartalmaz s a kelet napja sincs rajta. (Lásd a niagy. tud. egyetem könyvtárában a Pray-gyűjtemény XVI. köt. 267. lap.)
"') Debreczen város tanácsának jegyzőkönyveiben Tóth Mihályra és család-jára, valamint örökösödési viszonyaikra vonatkozólag a következő feljegyzések maradtak.
11*
IY. Török és tatár liaclak átvonulásai; a hajdúk kalandozásai.
Szeged amióta behódolt, a török hadak közlekedési vonalának egyik legfontosabb állomáslielye lett. Az átvonuló csapatok élelmezé-sére és ellátására alig volt oly alkalmas város, mint Szeged, hol a szükséges élelmi szerek és a takarmán}' oly bőséggel lett volna. Azért a jövő-menő hadak többnyire a szegedi útvonalat választották.
így az 1596. évben, midőn III. Mohammed szultán 150,000 főnyi sereget vezetett az országba, hogy elődei hódításait folytassa s illetőleg Eger várát elfoglalja, Szegeden át vonult az ország belsejébe. A szultán szeptember hó elején érkezett ide s huzamosb pihenő után itt szakadtak el az egyes hadtestek Hatvan; Szolnok, Eger és Mező-Keresztes-felé törekedve. Eger árulás által török kézre került, de Mező-Keresztesnél a szultán csatát vesztve, a legnagyobb sietséggel, Szegeden keresztül menekült haza, Menetelése oly rohanó volt, hogy
1548. (ante festum conversionis) Tóth Mihály szegedi, bizonyítani kívánja, hogy testvérét Imrét az atyai javakból kielégítette. — Tóth Imre tiltatja Mihály testvérét minden javai eladásától, mielőtt törvényesen megosztozkodnék.
1549. (ante festum beate Lucie) Tóth Imre vallja, hogy T. Mihály mindazon apai javakat, melyek kezeinél voltak, neki átadta s erről testvérét és annak örö-köseit nyugtatja, visszabocsájtva azon iákat, melyek az erdőben vannak. — Tóth Mihály, Imre testvérének az apai részen túl átenged 115 frtot, egy füstölőt (cyphus) s egy kanalat és még 50 frtot, melyet atyja külön hagyott Imre testvérének.
Egyúttal kijelentette, hogy az örökségnek Szegeden maradt része anyját, Tóth Illés özvegyét illeti.
1549. (post festum conceptionis) Tóth Imre tartozik édes testvérének (fratri suo germano) Mihálynak az átvett apai javakról nyugtát adni.
1549. (feria tertia post Magdalenae) Tóth Mihály anyja és Tóth Imre előadják, hogy azon 5 ökörnek, melyeket Tóth Mihály még akkor elajándékozott, midőn az apai birtokban volt s azon négy lónak, mely még Szegeden elcsavargott, úgy másik négy lónak, továbbá azon 100 tallér és 600 frtnak, melyet Imre adott Mihály testvérének, köteles legyen Tóth Mihály felét nekik megtéríteni, a többivel pedig szabad legyen.
1555. Tóth Imre néhai testvérének Mihálynak a Péterfy Jakab-utczában lévő házának eladása miatt tilalmat emel s ha az ó akarata nélkül vennék meg, a város tagjai kötelékéből kilép.
1566. (sabbato palmarum) Mártha, Szegedről való Tóth Mihálynak özvegye kijelenti, hogy nővére Benes Lukácsné az ő akaratából adta el Orsolya Mátyásnak és Kovács Imrének örök árban az ő házát. (Széli Farkas debreczeni kir. táblai tanács elnök ur szives közlései.)