I. Á behódolás.
II. A reformatio és a barátok.
III. Szegeti veszedelme.
IV. Török és tatár hadak átvonulásai; a hajdúik kalandozásai.
V. Községi élet.
VI. A magyar korona jogainak érvényesülése.
VII. Birtokviszonyok.
Midőn a törökök 1541-ben Budavárát csel útján birtokukba vették, az egész Duna-Tiszaköz tényleg az ő hatalmi körükbe esett. Ez országrésznek jogilag Ferdinánd király volt ugyan' az ura s az ő felségjogainak bizonyos nyilvános, kifejezései e területeken egészen nem is enyésztek el, de e jogok utóbb inkább csak eszményiek voltak.
A nép, hogy elkerülje a török martalóczok dúlásait, kik mindenfelé kalandoztak, a tényleges hatalomnak inkább meghódolt, semhogy magát a szerencsétlenségnek kitegye. A kóbor- csapatokkal egy bizonyos összegben mindenütt megegyeztek, hogy a helység ki ne fosztassék.
Ezt akkor „megsummálásnak" mondották. Az ilykép nyújtott ajándé-kozások és adózások a meghódolás tényét már mintegy magukban rejtik, habár a török igazgatás és szervezet a meghódolt helységekre egyelőre kiterjesztve nem lett. Ez csak később, az összes várak és erősségek birtokbavételével, illetőleg a budai, kanizsai, temesvári és egri pasalikoknak és az ezek alá rendelt szandzsákságoknak felállítása alkalmával következett be. Mindez fokozatosan lett végrehajtva.
Mint említők, Budavárának birtokbavétele után Szeged legott a török hatalmi kör alá jutott. Már 1541-től fogva töbh ízben megjelent a városban egy-egy janicsár csapat. Ezek itt niinden főtől, még a csecsemők után is, 3—3 akcse vagy oszpora1) adót követeltek, különben felgyújtással fenyegették a várost. A törökök már ez alkalommal behatókig tájékozódtak a viszonyok felől. Látták a romladozó várat, az élénk forgalmat, a sok ezer mázsa kősót, mit már ezúttal is lefog-lalni és birtokba venni akartak. De a nemzeti királyságot ezzel káro-sítani és annak panaszát felidézni annál kevésbé találták alkalmasnak és időszerűnek, mert tapasztalták azt is, hogy a város népe el van tökélve a kincstári sókészletet megvédeni2).
Budavárának visszaszerzésére Ferdinánd király 1542. évben nagy-szabású és reményteljes hadi vállalatot indított, ámde a hadjárat
') Akcse vagy oszpora, török pénznem, melyből 60 drb tett egy magyar arany forintot.
4 Oklovéltár LXXII. sz. a.
106
óriási kudarczczal végződött1). A 80,000 főnyi sereg az ostromot meg sem kísérlé s az országból kivonult. Ez azt eredményezte, hogy Budavár megtartásáért a török a többi várak birtokbavételét és az ország tökéletes meghódítását tűzte ki feladatúi.
Budavár felmentésére mindenfelől nagy csapatok indultak útra s már ezek híre is leverőleg hatott a keresztény sereg vezetőire. Ezek még meg sem érkeztek Pest alá, midőn Thurzó Elek tárnokmester Szeged város tanácsa útján a török hadak készülődéseiről pontos érte-süléseket nyert.
A szegedi tudósítások igen becseseknek és megbízhatóknak tartattak. A város különben Fráter Györgyöt, a nemzeti királyság kormányzóját is tudósította a törökök mozgalmairól. Egyébként Perényi Péter is tartott Szegeden hat kémet, kik a török mozgalmakat figye-lemmel kísérve, a híreket neki s illetőleg a királyi udvarnak
tudomá-sára-juttatták2).
A jelentések szerint a török hadaknak Szegeden való gyülekezése és átvonulása az 1542. évi tavasz óta egész augusztus közepéig sza-kadatlanúl tartott. Mit kelle a lakosságnak a kapzsi csapatoktól kiál-lani, mennyi szolgálmányt, élelmet kelle előállítani s mennyi könyör-géssel és ajándékozással lehetett csak a lakosság békéjét és megma-radását biztosítani !
Begovits Mihály már ekkor megakarta szállani Szegedet és az ottlevő óriási sókészletet szerette volna birtokba venni, de az aján-dékoknak és könyörgéseknek engedve békességgel távozott.
Zákány István főbíró 1542. évi aug. 14-én Thurzó tárnokmestert a legutóbbi csapatmozgalmakról kimerítőn tudósította. A többi közt előadta, hogy a törökök egyik csapatát Szeged mellett a magyar lovasok megtámadták s köziüök mintegy 60-at levágtak. Mehemet nikápolyi szandzsák bég is most érkezett Szeged alá 400 lovassal, ellenben a Buda alatt összesereglett mintegy 12,000 török, mely nem is annyira fegyveres, mint inkább szerszámokkal ellátott munkásnép volt, — minthogy az ostromló német sereg az országból távozott — kisebb-nagyobb csapatokban már megkezdette visszavonulását. Bego-vits Mihály azonban ismét Szegedre vetette szemét; nemcsak naszá-dosaival, hanem más oldalról is közelít a város felé, hogy azt elfog-lalja. A főbíró ennélfogva ezer katonaság küldéseért könyörgött, hogy a sókészlet megmentessék és ha a segélyt remélni lehet, a polgárság nem fogja a törököt beereszteni3).
') Károlyi Árpád : A német birodalom nagy hadi vállalata Magyarországon.
Századok. 1880. évf.
fi Perényi Péter ellen folyt vizsgálati iratok közt az 1542. é. okt. 20., jegyző-könyv 30. pontja, A cs. és kir. állami és udvari levéltárban Bécsben.
3) Oklevéltár LXXII. sz. a,
A hadvonulások ezen izgalmai alatt a főbíró szeptember elején Péterváradról Amhát pasától fej vesztéssel fenyegető levelet is kapott, melyben mindenféle élelmiszer szállítását követelte1). A város nagy sietve több rakományt útnak is indított, nehogy a basa fölinge-relődjék2).
Amhát időközben Bajára érkezett, de még útközben parancsot küldött Zákányhoz, hogy az összes hajókat és naszádokat Kanizsára rendelje az oda érkezendő Péter moldvai vajda seregének átszállí-tására. A szegediek erről már más úton is értesülve voltak s most még inkább aggódtak sorsuk és jövőjük miatt. Az eseményeket Fráter György bíbornokkal is közölve, tanácsokat kértek tőle, hogy mit tegyenek, mert elhagyatott állapotukban az Istenen kívül nincs kire támaszkodniok3).
A főbíró igen meghitt embere volt a bíbornoknak, mert magán-ügyeire nézve is ő volt a megbízottja. Most is ilyen ügyben tudó-sította a bíbornokot, nevezetesen, hogy Tóth Mihály főbírónak kivá-lóan értékes paripáját, ezer kősó értékében, a megbízáshoz képest megvásárolta. Ugyanezen alkalommal — okt. 16-án — egyúttal tudatta, hogy a város mindenkitől elhagyottan, sehonnan sem remélve segélyt, a prédának van kitéve és a végveszély fenyegeti. Mert ime, Mihál bég 32 lovassal a városba érkezett, hogy őUés az esküdt polgárokat a bajai táborba hurczolják, ahonnan aligha térhet vissza. Arra kérte tehát a bíbornokot, hogyha elveszne, visszamaradt családját fogadja oltalmába4).
Zákány és társai a bajai táborban a behódolásra kényszerít-tettek. Letették a hűség-esküt, mire Amhát pasa megígérte, hogy a városnak nem lesz bántódása, csak legyenek nyugodtak, fizessék az adót és teljesítsék az átvonuló hadak élelmezését5). A halálfélel-meket kiállva, a város fejei szerencsésen visszatértek. De a pol-gárság egy része, Tóth Mihály azelőtt volt főbíró ellenzéki állás-pontját követve, a meghódolásról mit sem akart tudni. Kijelentették, hogy nem adóznak s az érkező csapatokat nem élelmezik s az ellen-séget elverik. Ferdinánd király nem fogja Szegedet veszni hagyni, csak szorgalmazni kell a segélyt. A király Szeged védelmének kérdé-sével csakugyan foglalkozott is valamennyire. A többi közt elrendelte, hogy a pozsonyi készletből ágyúk és négy mázsa lőpor szállíttassák
') Oklevéltár LXXIII. sz. a, 2) Oklevéltár LXXIV. sz. a, 3) Oklevéltár LXXIV. sz. a.
9 Oklevéltár LXXV. sz. a.
5) Történelmi Tár. 1878. 526. lap.
108
Szegedre1). A leszállítás ugyan abban maradt, de a hír Szegedre is eljutott és az ellenzék kitartását méginkább fokozta.
Egyébként nemcsak Szegeden, hanem az egész környéken is a közhangulat időközben egészen megváltozott s mindenfelé nagy ellen-állási mozgalmak mutatkoztak. Délmagyarország rendei, nevezetesen Csongrád, Csanád, Temes, Arad, Zaránd, Bihar, Békés és Külső-Szolnok vármegyék nemessége már az 1542. évi aug. 17-én Nagyváradon részleges gyűlésre sereglett egybe, honnan Somlyai Mihályt teljhata-lommal Bécsbe küldték, hogy a királynál kedvező rendelkezéseket eszközöljön ki2).
Somlyai a király előtt nem is késett hangoztatni, hogy a várakat őrségekkel és a szükséges felszerelésekkel ellátni mennyire szükséges.
Ferdinánd kilátásba is helyezte, hogy a temesi végvidék kivételével minden lehetőt elkövet. Különösen Szeged megtartása érdekéből katonaság küldésére is .kész leend, de az őrség eltarthatása megköveteli, hogy az érdekelt vidék az adókat pontosan befizesse3).
A nyolcz-vármegye rendei 1543. évi január 10-én Váradon újra egybegyülekeztek és most Wessen Mihály karánsebesi kapitányt bízták meg azzal, hogy a fenyegetett vidék védelmét a királynál szorgal-mazza. A rendek február 11-én Gyulavárott harmadszor is egybe-seregeltek4), de Wessen'' küldetése sikertelen maradt. Saját ügyeiben is meddő maradt minden fáradozása, nevezetesen az, hogy Tömpösön, Leién, Klárafalván és Völneken 'levő részjószágaira nézve új adomány-levelet szerezzen5).
Amint tehát az egész vidék lázas igyekezettel óhajtotta a fenye-gető veszélyt elhárítani és megelőzni, úgy a szegediek is mindent elkövettek, hogy a török megszállást elhárítsák. Losonczy László temesvári parancsnokhoz, Batthyány és Bornemissza kapitányokhoz küldött követeik által a város oltalmazását szorgalmazták s ők maguk is készülődtek, fegyverkeztek. De ez titokban nem maradhatott.
Erté-') A Szegedre szánt lőport később Albert pécsi prépost a sümegi vár védel-mére vette igénybe. 1543. évi í'ebr. 7-én Ferdinánd királyhoz intézett levelében ugyanis ezeket írja : „Sünt Posouy yuatuor centennaria pulvermn, qui si ros fercbat, Zegedinum transferendi orant. Dignctur illos ad conservationem huins arcis Somoghwár mihi gratiose dare et concedcro". (Cs. és kir. udvari és állami levéltár Bécsben.)
2) A 8 vármegye pecsétjével ellátott eredeti meghatalmazás Bécsben, a cs.
és kir. udvari és állami levéltárban.
3) Cs. és kir. állami és udvari levéltár Bécsben, az 1543. évi iratok közt kelet és aláü'ás nélküli fogalmazvány.
4) U. o.
5) U. o.
sére esett ez a budai pasának is, ki felbosszankodott, hogy a bajai táborban letett hűségeskü daczára a város népe ellenállásra készül.
Egyébként az is megtörténhetett, hogy az adóbeszedés végett újabban megjelent török katonaságot a Tóth Mihály által feltüzelt lakosok megtámadták, elűzték vagy esetleg leöldösték.
Mert Mehrned pasa a város elöljáróit Budára idézte, hol Zákány István főbíró, Csütörtök László, Somlyai Pál és Budai István esküdt polgárok meg is jelentek. Tőlük a pasa a mozgalomról és annak kiter-jedéséről körülményesebbén tájékozódván, őket legott kivégeztette s azután lovasságát felültette, mely az 1543.- év február havában, ép farsang napján Szegedre érkezett. A polgárság Tóth Mihály bátorítá-sára fegyvert ragadt, az érkezőknek ellenszegült annyival is inkább, mert a vett hírek szerint Temesvárról a segítség már elindult volt.
De a törökök nagy erejével a polgárok meg sem mérkőzhettek.j Az ellentállók leverettek s akik el nem menekültek, kardélre hányattak, i
a város pedig kiraboltatott és felgyújtatott1). ,
Midőn a város már lángokban állt, akkorra megérkezett a temes-vári segélycsapat, melynek vezetője, a vitéz Kis Kampó, személyes viadalra hívta fel a törökök vezérét, Hubiás agát. A viadalban leterí-tette ellenfelét és a Tiszán átúsztatván, visszatért övéihez2).
így és ekként került Szeged török kézre3), mely ez időtől fogva Szegedet állandóan megszállva tartotta. Ez oknál fogva Tóth Mihálynak Szegeden való maradása lehetetlen volt: Elmenekült, mint sokan a polgárok közül, kiknek javait a törökök elfoglalták és elkobozták.
A budai pasa most a romokban fekvő régi királyi vár kijavítása \ és megerősítése iránt tett intézkedéseket1). Megkezdődtek a nagymérvű építkezések, Az üres kolostorok és templomok ledöntettek s anyagaik a várfalak kijavításához használtattak. Óriási mennyiségű téglát égettek,
') Névtélen török történetíró a XVI. század végéről. Lásd: Századok, 1870. \ 305. lap. A török szerző a város elfoglalását tévesen az 1524. évre teszi.
2) Palngyai I.: Magyarország leírása. Pest, 1853. lí. k. 185. 1.
3) A hazai közvélemény a magyar váraknak török kézre való kerülését annak tulajdonította, hogy a magyar várak, különösen Szeged védelme, a német őrségek részéről elhanyagoltatott. A turini levéltárban lévő 1555. évi egyik jelentós legalább erről tájékoztat bennünket. (Lásd: Óváry Lipót: A m. tud. akadémia oklevélmáso.
latái. Budapest, II. k. 673. lap.)
4) Az az állítás, hogy a szegedi vár már 1542. évben Práter György költ-ségén kijavíttatott és a falazat 18 láb vastagságra megerősíttetett volna (Czímer K.:
A szegedi szandzsák. Dugonics-Társaság Évkönyve. I. k. 54. lap), Castaldonak 1552. évi márcz. 2-án Ferdinánd királyhoz téves értesülések alapján intézett jeleid tésében fordul elő. A jelentésnek úgy ezen, mint több más része is, a hitelességet nélkülözi.
1 1 0
a homokpusztákon előforduló mész-szivag (darázs-kő) követ bányász-tatták, hogy az építő-anyag ^bőségével a falakat minél magasabbra és erősebbre emelhessék. Y
A kijavítás egészen a régi alapokon történt s a vár terjedelme és alakja tulajdonkép nem változott. Megvolt a négy körönd s az
ezeket összekötő bás-tyafalazat, mely ko-rántsem földből vagy sövényfonásból, hanem kő- és téglaépítményű szilárd alkotás vala.
Ezen falak miután le-omladoztak, most erő-sebben és magasabban újra felrakattak s min-denütt mellvédekkel és lőrésekkel lettek el-látva. A bástyák aljá-ban körülfutó árkok még jobban kimélyítve és szélesítve lettek s az árok a Tiszával
kapcsoltatott össze, hogy innen folytono-san táplálékot nyerjen.
A vár déli oldalánál levő városrész pedig kettős, hatalmas földbástyával és árkokkal véte-tett körül. A sánezok koronáján itt még erős palincsokból kerítés is készült. E földbástya a vár délnyugoti köröndjétől indult ki és déli irányban, a mai Kelemen- és Zrinyi-utczák vonalában haladva, a Gizella-térnél keletfélé fordult és a Tiszapartnál véget ért. Ez volt a vár külső erődje, vagyis a palánk, mely egy városrészt övezett s amely védmű már az 1514. évi pórlázadás alkalmával is megvolt, de a párhuzamos sáncz és bástya kiépítése által még erősebb lett. A vár északi és nyugoti bástyázatát ily palánk nem övezte s itt a vár-falak külső erősségét csupán a vár-falak lábánál körülfutó s vízzel telt árok képezte. A falak ezen két oldalról tehát megközelíthetők valának.
Az így kiépített és megerősített vár változatlanul fennmaradt egész a törökök kiűzéséig. Az 1695. évben Lambion mérnökkari tiszt által készített s a vár azon időből való állapotát feltüntető rajz tehát a várnak azon állapotát tárja elénk, aminőben az az 1543. évi helyreállítás alkalmával volt.
Szeged vára a török hódoltság alatt.
(A Lanfranconi gyűjteményéből).
A várnak és a palánknak ezen kijavítása és megerősítése nem kényszermunkával, hanem II. Soliináii császár rendeletére, török kincs-tári költségen történt1). Már az építkezés folyama alatt a vár hatalmas erődnek Ígérkezett. Mint Tinódy említi: „csudabölcsen rakták minden állatjában, kinek mása nincsen — mondják — ez országban." A kijavítás és felmagasítás egy-két év alatt elkészült, mi egymagában véve eléggé tanúsítja, hogy nem új vár épült, mert a mélyen fekvő alapoknak kiemelése hosszú évek sorára terjedő munkálatot tett volna szükségessé. A kijavítás már 1545-ben nagyrészben be volt fejezve, mert a várnak ekkor már tekintélyes számú állandó őrsége és tüzér-sége is volt2).
A vár helyreállításával Szeged és vidékének behódolása he volt fejezve és biztosítva. Biztosította az állandó török őrség, melynek száma hol szaporodott, hol fogyott. így: 1545. évi szeptemberben 10 túzér, 91 ulufedsi (a lovasság dísze), 121 rendes zsoldos és 120 martolósz volt;
összesen tehát 323 főből állt az őrség8). Ugyanez évi deczember havában a zsoldosok száma már 153 volt4). Az 1552. évben 12 túzér, 22 ács és kőmíves, 95 lovas, 122 rendes zsoldos, 94 martolósz, összesen tehát 348.fő képezte a helyőrséget5). A következő évben a lovasok száma 91 volt8); az 1556—57. évben pedig 10 túzér, 4 múszaki katona, mintegy 80 lovas, 60 zsoldos és mintegy 35 rácz martolósz, vagyis 210 főnyi volt az őrség7). Az 1558—59. évben is csak 283 főből állt a vár katonai létszáma. A zsoldosok ekkor legnagyobb részben ráczok voltak, ellenben a török katonák közt több magyar nevú szerepelt8).
Az 1568—69. évben az őrség létszáma már csak 235 volt, neve-zetesén 86 lovas, 77 zsoldos és 72 martolósz9). Ugyanezen időszakról szóló egy másik kimutatás szerint az őrség száma csak 217 volt10).
1573—74-ben a lovasság 48 főből állt11), s az 1592—93. évben a vár összes őrsége már csak 51. fő volt12). 1628—29-ben az őrség 18 tüzérből,
') Forgách Ferencz: Magyar históriája. Pest, 1866. 33. lap. — Istvántl: His-toriarum de rebus Ungaricis. Cöln, 1622. 303. lap. Utóhhi a várépltkezések befe-jezését az 1549. évre helyezi.
fi Magyarországi török kincstári defterek. Budapest. 1886. I. k. 52. lap.
3) ü. o. L k. 52. 1.
fi U. o. I. k. 53. 1.
s) U. o. I. k. 69—71. 1.
fi u. o. I. k. 88. 1.
fi U. o. I. k. 98. 1.
s) U. o. I. k. 121—122. 1.
fi U. o. I. k. 202. 1.
ifi ü. o. H. k. 386 1.
ifi U. o. II. k. 265. 1.
•fi U. o. I. k. 384. 1.
112
8 műszaki. 7 hidász katonából, 30 janicsárból, 46 lovasból, 34 marto-lószból, összesen tehát 143 főből állt1).
Az őrségnek, illetőleg az 1599. évi 214 főnyi személyzetnek féléid díjazására 360,468 akcse fordíttatott2).
Ami a vár fölszerelését illeti, az általában csekély és gyarló volt.
A 10—18 tüzér létszámnál fogva 4—10 ágyánál több aligha volt a szegedi várban. 1565-ben háromfontos és tizenkétfontos ágyúkkal volt a vár felszerelve s a golyókból 460 drb háromfontos, kőgolyó 766 drb és tizenkétfontos pedig 3000 drb volt. Lőpor mindenkor bőséggel létezett s ezt hordókban kezelték3).
A fentebb kitüntetett katonai létszámon túl a törökség Szegeden jelentékeny számmal volt képviselve. Voltak különféle tisztviselők, kádik (bírák), imámok (papok), énekesek és tanítók4); voltak iparosok és kereskedők, kik családot alapítva itt teljesen meghonosodtak.
A törökök egy része a várban, másik része a palánkban, sőt még néhányan a külvárosokban is laktak. Itt is voltak papjaik, énekeseik és mecsetjeik, kik illetményeiket mindnyájan a török kincstárból nyerték, így 1549—50-ben az egyházi személyzet fizetése 10 hó alatt mintegy 15,000 akcsera rúgott5). Ugyanezeknek 1555-ben 10,000 akcse járan-dóságuk volt0).
A kereskedők és iparosok közül némelyek igen megvagyono-sodtak. így például Musztafa bérletfelügyelőnek hagyatéka 1571-ben 13,150 akcsera rúgott; Khoszrev ben Abdullah hagyatéki tömege 893 akcse értékű volt7). 1549-ben Ramazán és társai,'Ibrahim Iliász, Mohamed és társai, mint kereskedők 270—300 akcse' boltbéreket fizettek, miből üzletük terjedelmére és forgalmára eléggé következtet-hetünk8).
Mint fentebb is említők, a város megszállása és a vár helyre-állítása által a Dima-Tiszaköz birtoka és a Tisza-vonal védelme tökéletesen biztosítva volt. Ez időtől fogva Szeged és vidéke, mint teljesen török uralom alá tartozó, száznegyvennégy évig idegen és zsarnoki kormányzat alatt állt.
A város előbb a budai, később pedig az egri pasalik, vagy vilajet kormányzósága alá tartozott. A budai pasalik 12, később 17
szandz'sálc-') .Magyarországi török kincstári defterek. L 432. 1.
2) U. o. II. k. 688. 1.
3) U. o. 1. k. 67. 1.
<) U. o. I. k. 69. 1.;
-a) ü . o. I. k. 69. II. k. 378. 1.
«) U. o. I. k. 91. lap.
7) ü . o. II. k. 453—454. 1.
s) U. o. I. k. 66. /
krónikája bécsi példányának festményéről).