A talkshow-nak kétfajta dramaturgiai magyarázata van, amely h!ségesen követi a m!sor nevében is kifejezett szóösszetétel különálló elemeit. Az egyik a talk-ra, a
beszélgetésre, a másik a show-ra, a szórakoztató látványosságra teszi a hangsúlyt. A paleotelevízió eredeti talkshow modelljében a hangsúly inkább a beszélgetésen volt, a neotelevízióban inkább a show-n van.
1. A talkshow mint beszélgetés. A szöveg a lényege a m!sornak, e köré van elrendezve, ezt animálja a show is. A középpontban a spontán terefere, a csevegés áll, amelyet különösebben nem terveznek, inkább csak lehet"séget teremtenek rá a stúdióban.
A legmarkánsabban Andrew Tolson képviseli ezt a kutatási irányt, aki a
diskurzuselemzéssel éppen azt követi, hogyan változnak a hangsúlyok, a beszédszünetek, az intonáció, a közönség moraja a talkshowk folyamán. (Tolson 2001a). Szerinte a
beszél"k széles repertoárból választhatják ki, hogy milyen beszédmódot követnek, hogy a saját szavaikat, a másokét vagy az intézményét használják-e. Sonia Livingstone és Peter Lunt szerint az intézmények képvisel"i a nyilvánosság véleményét mondják el, míg a laikusok csak saját tapasztalataikat: a szakért" másokért, a közönség magáért beszél (Livingstone and Lunt 1994). Ezzel szemben Joanna Thornborrow szerint a közönség gyakran értékeli is mások történetét és véleményét, tehát a szakért"ket nem illeti meg a nyilvánosság kizárólagos képviseletének joga. (Thornborrow 1997) Emiatt a talkshow alapvet"en improvizatorikus és társas jelleg!. Vannak ugyan a beszélgetés konvencióját meghatározó m!faji szabályok, de ezek nem kötelez"ek. Néha érdemes a közönség befolyásolása érdekében ezeket átlépni, de annak is mindenki tudatában van, hogy egy ilyen határsértés mindig rizikóval jár. A barátságos beszélgetés határait sokféleképpen meg lehet sérteni: például a házigazda személyesen bevetheti magát és sértegetheti a vendégeit, vagy csak kivonul a beszélgetésb"l, nem reagál a vendégeire, úgy tesz, mintha semmi köze nem lenne hozzájuk. Szóval a legtöbbször a határokkal való nyelvi játékról van szó a talkshow esetében – mondja idézett irásában Tolson.
2. A talkshow mint show. Ez a megközelítés nem a beszédre, hanem a színjátékra, a show-ra teszi a hangsúlyt . (Krause and Goering 1995), (Lowney 1999), (Shattuck 1998), (Manga 2003). A házigazda négy dramaturgiai modellt követhet: (1) az érdekl"dés, (2) a konzultáció, (3) a vita és (4) a terápia modelljét. Az els" forma, az érdekl!dés a legártatlanabb módja annak, ahogyan a vendégekkel beszélhet a házigazda, és ez a domináns formája a kés"-esti beszélgetéseknek is. A konzultáció szakért"kkel vagy hivatalos személyekkel való tájékozódó beszélgetés valamilyen kérdésben, inkább a híreket követ" kommentároknál használatos. Bár ezeket a paleotelevízióból örökölt m!faji sablonokat is felhasználja a délutáni talkshow, de az utóbbiaknál alapvet"en a vita és a terápia forgatókönyve a meghatározó. Ezek alapvet" eleme a konfrontáció és a
szociabilitás közötti mozgás: a viták célja az, hogy – megismerve egymás álláspontját – a vitatkozók valamilyen közös megoldást keressenek. Ha ez sikerül, akkor a talkshow-k terápiás funkciót tudnak teljesíteni nemcsak a szerepl"k, de a néz"k számára is. A legtöbb m!sorban a kibékülésen van a hangsúly, a családi egység és harmónia szinte mitológiai státust kap.
A drámai elem magjai mindig ott vannak a talkshow-ban. Az emberek
cselekedetei következményekkel járnak, de ahhoz, hogy ezek drámává s!r!södjenek, olyan jellem is kell, aki tragikusan vállalja vagy komikusan elhárítja magától a
következmények súlyát. A talkshow mindig magában hordozza a dráma lehet"ségét, akár kifejl"dik ez, akár nem. A sikeres talkshow az, amelyik olyan szerepl"ket talál, akik ki tudják bontani a témában ott lapuló drámát.
3. A talshow, mint hibrid. Közbüls" álláspontot képvisel Eva Illouz, aki nem nagyon akart választani a talkshow két komponense között, és inkább hibrid m!fajként határozta meg. Úgy látta, hogy a neotelevíziós talkshow-ban mindkét alkotóelem egyaránt fontos: a mindennapi élet keretein belül van a dráma, és a dramatizált élet-politika keretein belül van a beszélgetés. (Illouz 2oo3)
A tisztán formai kritériumokon alapuló „beszéd vagy show” csoportosításnál fontosabb véleményem szerint annak a kérdése, hogy mi a neotelevíziós talksow
társadalmi szerepe? Andrew Tolson inkább a szórakoztatás új tévés formájának látja, és túlzottnak tartja azokat a közéleti missziókat, amelyeket a társadalmi és a kulturális változásokban ennek a m!fajnak tulajdonítanak (Tolson 2001a). A talkshow-t kutatók között viszont többségben vannak azok, akik a kulturális demokrácia el"segít"jének látják a talkshow-kat, és fontos társadalmi szerepet tulajdonítanak nekik. Ez összefügg azzal, hogy a talkshow-t – a szappanoperához hasonlóan – a feminizmus fedezte fel magának, mint kutatási témát. Jane Shattuc szerint a „n"i témák” a genderre korábban érzéketlen nyilvánosságot b"vítették ki. (Shattuck 1997) Szerinte a talkshow napjaink uralkodó melodrámai formája. De a kutatók a kezdetekt"l fogva hangsúlyozták, hogy ez az új televíziós m!faj hangot ad a „némáknak” – nemcsak a n"knek, de más marginális társadalmi csoportoknak is –, meger"síti a gyengéket (Carpignano, S. Aranowitz, and W.Difazio 1991). Joshua Gamson a melegekr"l szóló talkshow-kat vizsgálta ebb"l a szempontból, mint amelyek a minoritásokról szóló diskurzust – ellentmondásoktól nem
mentesen – kitágítják (Gamson 1998). A talkshow-k nemcsak egyszer!en bevonnak a társadalmi nyilvánosságból korábban kizárt új csoportokat, hanem másképpen is tematizálják azok problémáit. Nem egyszer!en vita van a talkshow-ban, hanem az
intimitás nyilvános drámai konstrukciója történik a közönség el"tt, ahol a feltárulkozások a terápiás diskurzus részei. A vallomás nemcsak egy vélemény közlése valamilyen kérdésr"l, hanem rítus is – drámai erej! eljátszása egy álláspontnak a közönség el"tt. A házigazda narratíve keretet teremt, amelyet azután a résztvev"k dialógusai,
feltárulkozásai, könnyei, konfrontációi fokozatosan szétrombolnak. A talkshow-ban megszólalóknak a társadalom nyilvánossága el"tt kell vallomást tennie valamir"l, ami hasonlóvá teszi vallomását ahhoz a protestáns gyakorlathoz, amikor az egyénnek a csoport el"tt kell rituálisan bevallania a b!neit, hogy a csoport tagjává váljon. (Illouz 2oo3)