Kritikai megjegyzések

A Mónika elévülhetetlen érdeme az, hogy a talkshow-t, a neotelevíziónak ezt a fontos új m!faját meghonosította Magyarországon. A Mónika egy újfajta fórum születését jelezte, ahol nálunk is nyilvánosság elé kerülhettek a korábban privátnak számító kérdések, mert a talkshow legitim módon megsérthette, majd újrarajzolhatta a magánélet és a közélet közötti határokat.

Az el"z" fejezetben már szó volt arról, hogy a Phil Donahue nevével jelzett harmadik generációs talkshow-modell lecsengése után a talkshow negyedik

generációjának képvisel"i a kilencvenes években képesek voltak ismét élettel és izgalommal megtölteni ezt a kifulladóban lév" m!fajt. Ez magyarázza, hogy az új talkshow-modell nemcsak Amerikában, de a világ szinte minden más országában elterjedt. (Hozzátéve persze, hogy a populáris kultúrával szembeni er"s ellenállás miatt valószín!leg sehol nem lesz olyan elfogadott ennek az érdekes és szórakoztató m!fajnak az ötödik generációja sem, mint Amerikában. (Tolson 2001b) )

A kilencvenes évek közepén azonban válságba került a magánélettel

foglalkozó, a konfrontációtól sem visszariadó negyedik generációs talkshow-modell.

Bár a népszer!sége nem csökkent, s"t minden nagy csatornának megvolt a maga talkshow-ja, sok kritika érte a m!fajt a sajtó részér"l a témái, a dramaturgiái, a szerepl"i miatt. Amint azt az el"z" fejezetben, a talkshow történetér"l szólva már részletesen tárgyaltam, Oprah a kilencvenes évek közepén radikálisan átalakította a m!sorát, amelyben ezentúl olyan embereket hívott meg, akik a magánéleti

nehézségeiket sikeresen oldották meg és méltósággal viselték a kudarcokat is. (Illouz 2003; Wilson 2003) Oprah ezzel megteremtette a talkshow modellek ötödik

generációját, nézettsége pedig a korábbinál is magasabbra ívelt. Pontosabban szólva csak annyit történt, hogy mindazok a konfliktusok, amelyeket Oprah szám!zött a m!sorából, most az ötödik generációs modellen belül egy másik altípuson belül

jelentek meg, Jerry Springer korábban elképzelhetetlen talkshow cirkuszában.

(Jellemz", hogy Springer könyvének a címe is a cirkuszra utal, amikor magát

„porondmesternek” nevezi. ) (Springer and Laura 1998) Az ötödik generációs talkshow modell, mint azt korábban a talkshow történetér"l szóló fejezetben már láttuk, két egymással szöges ellentétben álló markáns altípust teremtett: a

szentimentális Oprah Winfrey show-t és a gunyoros Jerry Springer show-t. Ezek sikerei nyomán a negyedik generációs modellhez tartozó korábbi talkshow-k az ezredfordulóra el is t!ntek a színr"l.

Hová helyezhet" a Mónika a talkshow történeti tipológiájában? Mi kis ország vagyunk, – mondhatnánk – nekünk Mónika az Opran-k, akinek a kisebb

költségvetésb"l, kevesebb tapasztalatból és a közszolgálati televíziózás hagyományaiból ered" több kulturális gátlásból csak erre futja. De ez az

összehasonlítás nem állja meg a helyét, mert nemcsak mennyiségi, hanem fontos szerkezeti különbségek is vannak Mónika és Oprah között. A legfontosabb ezek közül az, hogy Mónikának minden igyekezete ellenére sem hatotta át különösebb

személyes izgalom a munkáját, sokszor csak a mechanikus kérdez"sködést és konferálást láttuk újra és újra. (Aligha véletlen, hogy Gálvölgyi János Mónika paródiájában is a lélektelen mosolygást és gépies ismétléseket tette nevetségessé.) Végül is a Mónikát legfeljebb csak egy-egy érdekes szerepl" felbukkanása vagy egy váratlan szituáció zökkenti ki id"r"l-id"re a megszokott monotóniájából. Oprah ezzel szemben személyesen és szenvedélyesen is érintve van valamennyi témában, minden m!sorában alkalmat talál arra, hogy elmondja, hogyan találkozott a szóban forgó problémával és mit gondol róla. Megjegyzései a nehézségekkel való terápiás megbirkózáshoz adnak mélyr"l jöv" hitet. A legfontosabb különbség azonban az ötödik genereációs talkshow-k új m!faji sémája. Oprah m!sora egy pozitív

értékképviseletet felvállaló misszió, amely a legkülönböz"bb módon segíti m!sorával a n"ket, a bajbakerülteket, az alternatív életet keres" új középosztályt, miközben a szórakoztatásról és a meglepetésekr"l sem felejtkezik el. De ha eltekintünk is a pozitív események, emberek, akciók bemutatásának Oprah-i igényét"l, és a Mónika show-t az amerikai talkshow másik tradíciója, a sokkolásra és nevettetésre törekv"

Jerry Springer fel"l vizsgáljuk meg, itt is az el"z"höz hasonló eredményre jutunk. A Mónika m!sorai egyszer!en nem hozták azt a frenetikus hatást, amit a m!faj nagy porondmesterének, Jerry Springernek a nagycirkusza vált ki a néz"kb"l.

Mónika címmel a kilencvenes évekre jellemz" tipikus negyedik generációs

talkshow modellt kaptunk, amelyben még nem váltak szét a melodramatikus és a bohózati elemek. Szétválaszthatatlanul keveredik a segítés és a kinevetés, a beugratás és az igazság szolgáltatása, ahol a m!sorvezet" sokszor er"tlenül igyekszik rendet teremteni vagy részrehajlóan szolgáltat igazságot. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a Mónika show-ban Oprah és Springer nem túl szerencsés egyvelegét kapjuk, ahol a két széttartó komponens, – a terápikus és a karneváli, – még le is rontja egymás hatását.

A bohózat nem engedi az intimitást, a közelség nem engedi a kigúnyolást. A keveredés mögött megbúvó megújúlási képtelenség volt a f" oka annak, hogy sokkoló témái és újszer! eszközhasználata ellenére a Mónika sokak számára nem a hypertelevízió innovatív megtestesít"jeént, hanem rosszul összeszerelt kulturális árunak t!nt. Visszatekintve az elmúlt évtizedre, inkább az a meglep", hogy a talkshow-nak a neotelevízión alapuló m!faji újítása miatt még ez az idejétmúlt német minta is sokáig elégnek bizonyult ahhoz, hogy a Mónika meglep"en sikeres legyen és kilenc évig talpon tudjon maradni a nyilvánvalóan még nálánál is gyengébb versenytársakkal szemben.

8. fejezet.

M!faj-és narratívaelemzés a médiakutatásban.

(A Mónika talkshow szövegeinek „közeli olvasata”.)

A talksow-król szóló közéleti beszélgetések egyik legáltalánosabb vonása, hogy általánosságban, azaz az egyes adásoktól elvonatkoztatva beszélnek a

m!sorokról. Mivel ezekben gyakran a talkshow m!faj számos alapvet" elemének a félreértésér"l van szó, perdönt" jelent"ség! a talkshow szövegek „közeli olvasata”, amely nem egy prekoncepción alapuló moralizáló szemüvegen keresztül nézi az ott játszódó eseményeket, hanem tárgyilagosan, lépésr"l lépésre, „szövegközelr"l”

elemzi azokat. Csakis így lehet eldönteni hogy pl. statiszták vagy exhibicionisták-e a szerepl"k, de azt is, hogy mit tudhatunk meg ezekb"l a történetekb"l a mai magyar társadalomról és a benne él" emberekr"l? A szövegelemzés arra is alkalmas, hogy meghaladjuk a magas kultúra/populáris kultúra ellentétet és komolyan vegyük a talkshowt. Más szóval olyan szempontokat és eszközöket használjunk egy

szórakoztató tévém!sorhoz vizsgálatánál, amelyeket csak a filmek és irodalmi m!vek elemzésénél használnak. (Geraghty 2003) A disszertációban ezért röviden áttekíntem a m!faj- és narratívaelemzés elméleti kérdéseit, majd két Mónika show szövegének a

„közeli olvasatát” végzem el.