Az „Azt ígérted, hogy elválsz, mégis átvertél” epizód strukturális és ideológiai elemzése

Az elemzés során a fabula és a szüzsé fogalmakat használtuk a minitörténetek narratíváira. A sztorik rövidsége, kidolgozatlansága és fragmentáltsága miatt ezek a fogalmak azonban csak nehezen voltak alkalmazhatók mind a Propp által említett funkciókra mind a Levi-Strauss által használt oppozíciós ellentétpárokra. (Bár

mindkett" elemei megtalálhatók voltak bennük). Kezdjük Greimas aktánsaival, a karakterek és funkciók egységével a történetekben. Ezek a küld", a kapó, a segít", a gátló, a tárgy és a szubjektum. A „küld"” Mónika, akinek az üzenete van, mert segít megismerni a válás által teremtett rejtély nyitját, a „kapó” a panaszos, aki a m!sorhoz fordult segítségért. A „segít"” az, aki segít a rejtélyt feltárni. Ilyen karakter és funkció a m!sorban nem volt minden epizódban, de ilyen volt a harmadik epizódban Laci, aki nemcsak Évának a volt feleségének segített a három közös gyerekkel kapcsolatos gondokban, de a válás által felvetett emberi és társadalmi problémák megoldásának a leghumánusabb útját is mutatja. A „gátlók” azok, – a rossz férjek, – akik

akadályozzák az ügyet, mert nem válnak el, pedig megígérték, mint az els" epizódban Józsi, vagy nem tör"dtek kés"bb a gyermekekkel, mint a második epizódban Attila.

Végül a „narratívák tárgyát” a válás feltáratlan aspektusai jelentik, a „szubjektumok”

pedig azonosak a n"i szerepl"kkel, a „kapókkal”, akik a „tárgyak” (a motivációk ismerete) után vágyakoznak. A cselekmény maga pedig a „tárgyak” mozgását jelenti a régi és az új állapot, azaz a tisztázatlan, önz" válás és a régi családdal normális kapcsolatot ápoló válás között. Ha a greimas-i sémát kiegészítenénk Propp funkcióival és karaktereivel, akkor tovább lehetne árnyalni a képet, amely a n"i szerepl"k problémáinak a kibontásától a „gátlók” megbüntetéséig végz"dne. Ha pedig a Levi-Strauss által említett oppozíciós ellentéteket vennénk sorra, azok a házasság kontra válás, a család kontra egyedüllét, a becsapás kontra bizalom, a konfrontáció kontra támogatás, az "szinteség kontra hazugság, a tör"dés és az elhanyagolás lenne.

A legfontosabb ellentét azonban valamennyi epizódban a n"k és a férfiak ellentéte a válásnál. A négy sztori úgy volt felépítve, hogy Mónika annak a n"i szerepl"nek az érdekeit képviselte, aki el"ször jelent meg a történetben. Az els"

szerepl" feltárulkozó vallomását fogadta el Mónika igazságnak, az els" szerepl"

problémáinak szeg"dött a nyomába és az els" szerepl" problémájára ígért választ.

Arra, amiért az eljött a m!sorba és ami lehet"séget adott Mónikának hogy " és a szerepl"k magánéleti gondjaikról beszéljenek mások el"tt. Az elbeszélés során a szüzsében a feszültség fokozására a m!sor készít"i a neotelevízióban szokásos szembesítés ( konfrontáció) eszközét használták fel az els" szerepl" vallomásának a kiegészítésére és igazolására. Majd a másik ismert neotelevíziós eszközt, a

meglepetést, aminek az volt a célja, hogy a kérd"re vont személyeket váratlanul érje a kérdés, ne tudjanak el"re felkészülni a válasszal és ne tudjanak kibújni az egyenes válasz el"l. A meglepetés legalább olyan fontos eleme volt a szüzsének, mint az ezt követ" beszélgetés, a konfrontatív szembesítés legalább olyan fontos, mint a történetet nyitó vallomás.

Mind a négy epizódban a n"k voltak azok, akik a férfiakkal kerültek szembe, és akik a nyilvánosságot vették igénybe, hogy kérdéseikre választ és sérelmeikre elégtételt kapjanak. Az els" esetben a férfi titkolózása, a második esetben az apa elzárkózása fiától, a harmadik esetben a férj elhidegülése, a negyedik esetben a férfi durvasága volt az, ami ellen tiltakoztak. A meglepetéssel, a szembesítéssel és a n"k nyílt pártfogásával Mónika asszisztált nekik abban, hogy a sérelmeiket elmondhassák ország világ el"tt – sok más hasonló sorsú n" nevében is. A n"i tapasztalat és

néz"pont a talkshow meghatározó ideológiája, még akkor is, ha tudjuk, hogy esetenként férfiak is fordulnak Mónikához segítségért valamilyen magánéleti

probléma tisztázásához. De nemcsak a dramaturgiai eszközök, hanem Mónika állandó kérdez"sködése is fontos szerepet játszik, mert segít felszínre hozni azt is, amit a szerepl"k maguktól talán nem tudnának vagy nem akarnának elmondani. Például Rozáliától: „Mi történt ez után? Elvált és megn"sült? Hogyan tudtad ezt feldolgozni?

Hogyan reagált erre a fiad? Mi az, ami kitört rajta? Mit mondott akkor a fiad? Hány

éves most a fiad? Most már unokád is van, ugye? Hány éves? A volt férjed látta már az unokáját? Nem? Egyszer sem? Milyen magyarázatot adott rá? ”

Végül beszélni kell a m!sor implicit társadalomképér"l, amely a mindenki számára ismer"s példákból bontakozik ki a történetekb"l. Témája a házasságok labilitása, a válások gyakorisága és kegyetlensége a mai Magyarországon. De egyetlen statisztikát, egyetlen hivatalos vagy szakért"i álláspontot sem hallunk.

Mindennapi történeteket és bennük fájdalmas emberi helyzeteket mutat be a m!sor.

Az epizódokból kiderül, hogy elég általános a fizikai er"szak a családokon belül.

Ezeknek legtöbbször a n"k a szenved" alanyai, de esetenként maguk is ugyanúgy gyakorolják, ha az indulataik kirobbannak, mint a férfiak. Jellemz", hogy az egyik epizódban, a leginkább középosztályi volt házastársak között nem volt fizikai er"szak, de a lelki fájdalmak okozásában, a gyerek és az unoka negligálásában annál inkább jeleskedett a volt férj. Az utolsó történetb"l kiderült, hogy az intézmények sem nagyon tudnak mit kezdeni a családi válságokkal, amint az a gyámügy, a bíróság és a rend"rség tehetetlen hozzáállásából látszott, még akkor is, ha Katalin maga is nyilván elfogultan nyilatkozott.

Ha a társadalomban ilyen konfliktusok vannak, ahol a családi problémáknál a személyes bosszú fontosabb a gyerek érdekénél, és ahol sem a szociális intézmények, sem a bíróság, sem a rend"rség nem m!ködik megfelel"en a család védelmében, mit tudnak tenni a kárvallottak, hogy valakinek elpanaszolják az "ket ért

igazságtalanságokat? Elmesélik a barátn"jüknek vagy írhatnak a Mónika-show-nak.

Így érthet"bbé válik az a gyakran feszegetett kérdés is, hogy kik és miért mennek el a Mónika-show-ba szerepelni? A m!sorok szövegeinek az elemzése ugyanis

egyértelm!en azt mutatja, hogy a vesztesek – esetünkben a családi drámák vesztesei – mennek el, akik nem tudnak belenyugodni abba, ami velük történt. Az igazságosság

igénye ma is nagyon er"sen él a társadalomban, és az igazságtalanul vereséget szenvedett vesztesek azok, akik végs" kétségbeesésükben hajlandóak vélt panaszuk érdekében akár a nyilvánosság el"tt is megjelenni azért, hogy magánéletük fájdalmas titkait mindenki el"tt kitárják. Mi több, az egész m!faj erre épül. A formula

dramaturgiája ugyanis kiválóan alkalmas arra, hogy a paradigmatikus szinten feltárt kibékíthetetlen ellentmondásokat a szintagmatikus szint morális meséjén keresztül végül a „gátlók” morális elítélésével és megszégyenítésével oldják fel, és így legalább utólag és szimbolikusan, de nyilvános igazságot szolgáltatnak az áldozatoknak. Ha mesei párhuzamot keresünk, akkor az „Azt ígérted, elválsz, mégis átvertél!” egyes epizódjait összeköt" metanarratíva azoknak az elhagyott n"knek a meséje lenne, akik egy náluknál er"sebb h"s (a média Mónika m!sora) segítségével megkeresték és megbüntették azokat, akik nekik fájdalmat okozott.

A televíziós m!sorok megítélésének nincs olyan mindenki által elfogadott kánonja, mint a filmeknek vagy az irodalmi m!veknek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne is lehetne és nem is kellene ilyen kritériumokat keresni. (Geraghty 2003) Megfelel" összehasonlítás hiányában azonban nehéz dolog a min"ségének a megítélése. Ha a többi Mónika-show-hoz, vagy hasonló témájú riportokhoz

hasonlítjuk akkor már reálisabb alapot találunk a bírálatra. Innen nézve – azaz a m!faj bels" világán belül maradva – ebben a m!sorban elég izgalmas és érdekes történetek voltak, tele drámával, meglepetéssel, érdekes részletekkel, olyanokkal, amelyek a képerny" elé csalogathatták a néz"t. Szemben azzal a megoldással, amikor csupán egyetlen történetet láthatunk, a négy különböz" mini-sztori már önmagában is perg"bbé tette az adást. Itt-ott a humor is megcsillant, hogy még élvezhet"bbé tegye az elbeszélést, például annál a már-már komédiába ill" jelenetnél, amikor a balatoni nyaralóban az egyik szobában a férj és szeret"je, a másikban a feleség és a gyermek

aludtak. Mónika természetesen és oldottan vezette a m!sort. A dialógusok feszesek voltak, nem volt üresjárat érzése a néz"nek. Az is egyértelm!, hogy az alkotók

egyaránt nagy hangsúlyt fektettek az áldozatokkal való együttérzésre, az empátiára és a morális felel"sség hangsúlyozására is. Azt sugallták, hogy bár az emberi sorsok olyan egyéni választásokból épülnek fel, amelyek kés"bb tévesnek bizonyulhatnak, de soha nem kés" belátni – és ha lehet akkor revídiálni – a régi hibákat. A szövegen belül így a karakterek jellemfejl"désének is lehet"séget is nyitva hagyták, mondhatni a szerepl"k kés"bbi belátására bízták. ⁵⁶

A show kétségtelenül meglév" számtalan sablonja mögött ezért felsejlettek a történetekben megbúvó mélyebb emberi drámák is. A Mónika-show most elmesélt epizódjának „közeli olvasata” azt mutatta, hogy bár a forgatókönyveiben

kétségtelenül lehetett különböz" csúsztatásokat és ellentmondásokat felfedezni, esetünkben komoly „átverésr"l”, „megalázásról” legfeljebb abban az értelemben lehet beszélni, amennyire azt a m!faj dramaturgiája (meglepetés, konfrontáció) megkívánja. Minden jel arra utalt továbbá, hogy ezek a szerepl"k nem betanított statiszták voltak, és a történetek is valóságosnak t!ntek. Ha a Mónika show-t

képzeletben összevetj!k egy hasonló témájú riporttal, összeségében azt mondhatjuk, hogy ha el is maradt néhány helyen alaposságban egy riporttól, a show ezt

szerencsésen ellensúlyozta a feszültséget fokozó szórakoztató meseszövéssel és a szerepl"k bels" érzelmeinek a változását felnagyító közelképek gyakori bejátszásával.

A szöveg értelmezése azonban nem állhat meg az írott jelentés feltárásával.

Bármennyire is igyekezzék ugyanis a kutató, hogy a szöveget minél hitelesebben elemezze, a szövegek jelentése önmagában soha nem egyértelm!, soha nem

56 Csakúgy, mint a valóságshow-kban. „A helyzetek, noha az összefoglalók gondos vágások

eredménye, spontánnak, életszer!nek tünnek, és olykor valódi drámák villannak fel az egyébként lapos társalgások mélyén.” Kepes, András. 2003. "Lehet-e show a valóság?" Kultúra és közösség III. folyam VII évfolyam:47-52. pp. 56.

befejezett. Csak a közönség recepciója és értelmezése során válik átmenetileg azzá.

Azért csak átmenetileg, mert a médiaszövegek poliszémiája és nyitott m!faji szerkezete miatt állandóan lehetségesek újabb és újabb értelmezések, amelyek meger"síthetik, de kétségbe is vonhatják mások magyarázatát.

9. fejezet

A magánélet tematizálhatóságának megítélése a Mónika show-ban.

Miel!tt a kérd!íves felmérés adatainak az ismertetésébe és értelmezésébe

kezdenénk el!re kell bocsátani a statisztika módszerek használatával kapcsolatos néhány kulturális szociológiai szempontot. A szociodemográfiai változókkal dolgozó statisztikai vizsgálatok a kritikai kultúrakutatás szempontjából a kereskedelmi közönségvizsgálatok részei, amelyek a nézettséget azért vizsgálják, hogy a közönséget eladhassák a

reklámozóknak. Elég emlékeztetni arra, hogy nálunk is rendszeresen nyilvánosságra kerülnek ilyen statisztikák, amelyek az elmúlt hét, hónap vagy év „legtöbbet” nézett tévém"sorait, csatornáit, mint a nézettségért folyó kereskedelmi verseny gy!zteseit tünteti fel pontos számadatokkal illusztrálva.(Az újságolvasók a legnagyobb példányszámban eladott újságok neveinek a listájában találkoznak ezekkel a

statisztikákkal.) ^A közszolgálati média háttérbe szorulása és a kereskedelmi média piaci szempontjainak el!térbe kerülése nálunk a posztkommunizmusban csak még jobban meger!sítette és még jobban láthatóvá tette a kultúra áru jellegét. Ezeknél a

vizsgálatoknál a gazdaságilag sikeres egyenl! a „jóval,”, a sikertelen a bukással, még akkor is, ha a szolgáltatók maguk is elismerik, hogy a sikeres sokszor nem az értékest jelenti, a „sikertelen” pedig esztétikai vagy társadalmi értelemben fontos lehet.

Természetesen a statisztikai felmérések társadalmi szerepét nem lehet kizárólag a kereskedelmi felhasználásra sz"kíteni, nagyon jelent!s szerepe volt és van a

statisztikának a kultúrpolitikai irányításban is. Így például gyakran használták és ma is használják a statisztikai adatokat a média politikai kontrolljának az igazolására, s!t

gyakran az állami szervek az ilyen vizsgálatok megrendel!jeként is m"ködnek, amint azt az ORTT részére készül! sokfajta – részben kvantitatív, részben kvalitatív – felmérésben is láthatjuk. Aligha véletlen ezért, hogy a Mónika talkshow-ról a csatorna számára készült kereskedelmi adatok mellett léteznek például a hivatalis állami szerv, az ORTT

megbízásából készült felmérések is. Ezek is leíró-értelmez! „üzemi statisztikák” persze, legfeljebb nem a gazdaság, hanem az állam-üzem morális és ideológiai szempontjai szerint nézik a média használatát. Mindkét típusú kvantitatív vizsgálatra jellemz!, hogy soha nem kérd!jelezik meg a nézettség fogalmát, nem feszegetik azzok ellentmondásait, nem kérdeznek rá a közvéleményt alakító, azt belülr!l mozgató tényez!k hatására. Az ORTT-nek készült Mónika show vizsgálatban a kutatók a közvéleményt izgató lakossági moralizáló ellenérzéseket ismertették és írták le, és nem firtatták, hogy a talkshow vajon nem éppen ezeknek a morális normáknak a sokkoló tematizálásán keresztül járul-e hozzá azok tudatosításához, és ezen keresztül lehetséges megváltoztatásukhoz? ⁵⁷

A statisztikai vizsgálatok gazdasági és politikai felhasználhatósága azonban nem vezethet bennünket a kvantitatív szempontok elvetéséhez, hiszen bizonyos kérdések megválaszolására egyszer"en elengedhetetlenek a makroszociológiai adatok. Hogyan tudnánk bármit is mondani a show befogadásáról, ha figyelmen kívül hagynánk azt, hogy mennyien nézik ezt a m"sort és milyen a szociodemográfiai összetétele a néz!knek?

Fontos különbség azonban, hogy a kutatásunkban használt kvantitatív felmérés

szempontjai nem kereskedelmi-piaci vagy hivatalos-politikai megrendelésre készültek, hanem társadalomtudományi kérdések megválaszolását t"zték ki célul. Ez lehet!vé tette nemcsak olyan hiánypótló tudományos kérdések feltevését, – így a magánélet nyilvános

5757(http://www.ortt.hu/elemzesek/20/1149622299kibeszeleoshowk_20040219.pdf)

tárgyalhatóságának a társadalmi megítélését – amik következetesen kimaradtak más kvantitatív vizsgálatokból, de olyan bontások készítését is, amire a kereskedelmi vagy a hivatalos megrendelésre készült kutatások nem adtak volna lehet!séget. Ennyiben tehát a következ!kben ismertetésre kerül! kulturális szociológiai jelleg" kvantitatív vizsgálat hasonló is meg nem is a szokásos – kizárólag szociodemográfiai faktorokat használó – felmérésekhez. A különbség az, hogy a vizsgálódás centrumában a kutatás számára képzett kulturális kategória , – a magánélet nyilvános tárgyalásának normatív megítélését firtató nyitottság-zártság vizsgálata – áll, mint független változó. Ez azt jelenti, hogy a nézettséget nem a szokásos szociodemográfiai változókat függvényében vizsgálom, hanem normatív kérdésekkel szembeni nyitottság-zártság tükrében, azaz a nem, a település-típus, az iskolai végzettség és életkor, mint függ! változó csak ott és annyiban jelennek meg, amennyiben van valamilyen hatásuk a nyitottságra vagy a zártságra.