A török nyelvek hatása a m agyarra két külön korszakra esik. ** Midőn a magyar nyelv a többi ugor nyelvektől elsza
* V. ö. Mu n k á c s i Be r n á t dolgozatait: A magyar féiunevek őstörténeti vallomásai, Az ugorok legrégibb történeti emlékezete és Adalék az iráni művelt- ségliatás magyar nyelvhagyományaihoz (Ethnographia, V. k .) ; továbbá Fió k Ká r o l y. « Az árják és ugorok érintkezéseiről* ez. értekezését, valamint ennek ismertetését (Ethnogr. VI. k.).
** A török nyelvekből átvett szavak kimutatásával a következő dolgoza
tok foglalkoznak: Bu d e n z, Jelentés Vámbéry A. magyar-török szóegyezéseiről (NyK. X.) és A magyar szókincs eredetéhez (NyÍv. XX.). Mu n k á c s i B. Török kölcsönszók (Nyr. XI,), Adalékok a magyar nyelv török elemeihez (Nyr. XIII.
és NyK. XX. XXI. k.), A magyar népies halászat műnyelve (Ethnogr. IV.).
Figyelem be veendő Vá m b é r y Ár m in munkája: A magyarok eredete.
kadva ünálló életét megkezdette, egy török néppel jutott érint
kezésbe, s ebből a korból valók a m agyar nyelvnek legrégibb jövevényszavai. Az illető szavak hangalakjának tanúsága szerint ez idegen elemek legnagyobbrészt egy csuvas féle nyelvből jutottak a magyarba. Minthogy azonban ez átvétel jóval a honfoglalás ideje előtt történt, e szavak teljesen beleolvadtak a m agyar nyelvbe, s nagyrészt keresztül is mentek mindazokon a válto
zásokon, melyek azóta az eredeti szókincscsel történtek, míg a magyar nyelv mai alakja megállapodott.
A magyar nyelv egyes török nyelvekkel a történeti korban is több ízben és hosszabb ideig érintkezett. A kúnok és besenyők nyelve bizonyosan hatással volt az árpádkori m agyar nyelvre;
ennél világosabban látható, de nem igen jelentékeny hatással volt a m agyarra az oszmanli nyelv a török háborúk hosszú századaiban; e mellett a török szavaknak egy nagy része a horvát-szerb nyelv útján jutott a magyarba.
A régebbi török jövevényszavak hangjainak megfeleléseit már csak azért is nehéz pontosan bemutatni, mivel az átadó török nyelvek szavainak csakis mai alakját ismerjük, ezek pedig a századok hosszú folyamán gyakran igen nagy változáson mentek keresztül, s így a két szó mai alakja között mutatkozó különbség csak részben tekinthető az átvétel alkalmával ere- d e ttn e k ; s figyelembe kell venni a szó alakjának mind a török, mind a magyar nyelv körén belül végbement változását is. A következőkben tehát csakis arra kell szorítkoznunk, hogy össze
foglaljuk a m agyar nyelv török eredetű szókincsében mutatkozó fontosabb hangalaki sajátságokat.
1. Hosszú magánhangzók.
Az é hang a török eredetű szavaknak egyrészében /-vei váltakozik, s ennek az az oka, hogy már az átadó nyelvben is e vagy i volt a megfelelő m agánhangzó:
béke, v. ö. b ík e s s íg \ b é ly eg és b illo g | g y é k é n y , v. ö. g y ík ín y \ k é p ,
v. ö. k íp . — Más esetekben a m. é, f-veí szemben csak ö, ü hangot mutathatunk ki a török formákban: k én eső, v, ö. k ín y e s ö , de:
k ‘énes"ö Ráb. j kék , v. ö. k ik | k é ve v. ö. k ív e \ g ö r é n y , v. ö. g ö rín .
(Az í-s alakot a felsőtiszai s a többi íző nyelvjárások ejtik.) Nem váltakozik /-vei az é, és némely nyelvjárás.a nyíltabb
11'
164 Második szakasz.
é n e k megfelelő hangot ejti helyette e néhány szóban: gém, v. ö.
g'ém Ráb. | szél és szelet, v. ö. szel H elt, sz‘él Ráb. | szék, v. ö.
szék Helt., sz‘élc Ráb. | térd, v. ö. tyrd Helt., t'érd Ráb.
A mai szavak á-ja a török nyelvek á hangjának felel meg; ebből főleg az első szótagban a hangsúly hatása alatt lett á; pl. az árok, árpa, báj, csákány, gyász, gyáva, sár, sárga, szám, szán szavakban. Néha a 2. és 3. szótagban is á áll a török á helyen, mint a boszorkány, kocsány, oroszlán, sárkány,, szakái szavakban.
Az í nagyobbrészt ugyanolyan eredetű, mint az é, a mely- lyel váltakozik is: hír és hér, kín és kén. De állandó a j'-s hangcsoportból fejlődött í: ír, csuv. Sir- ered. *jir- alakból le tt;
írós vaj, v. ö. csag. ajran.
Az ó ritka a török eredetű szavakban, s ekkor is néha
«-val váltakozik; ez utóbbi már gyakoribb hang, s az eredeti nyelv w-jának felel meg ; ép így «-ből lett a mai ü hang. Néha az ol, ul szótagból lett ó, ú :
csótár, oszm. cultfir; v. ö. tsóltár Pázm. csultár Mon. | búcsú és bulcsú, jak. boljuo; a régi nyelvben úgy is: bolczo Ehr. c., boczo MA. II búza, gyúrni, kút, túró, túzok, tyúk n biibáj, gyűrű, gyűszű, szűrni, tükör (és tükör), tűrni.
Az ő is ritka török eredetű szavakban, s vagy i-ből, vagy e ( (i)-ből lett: szőlő, v. ö. zele Érdy c .; csuv. sirla, ered. *éirla;
tőzeg, v. ö. oszm. tezek.
A török eredetű szavak végén igen gyakoriak az ó, ő és ú, ü hangok s mindig teljesebb köztörök alak felel meg nekik;
és pedig az ó, M-nak ak, ag (néha uk), az ő, w-nek ek, ik (néha ük). A m agyar hangalak azonban nem ezekből, hanem abból a csuvas nyelvjárásból magyarázódik, melyből átjöttek az illető
szók. Az ilyen szóknak ugyanis még a mai csuvasban is nagy
részt magánhangzós végük v an ; v. ö. borsó, csuv. puréa, kirgiz buréak; válil és váló NySz. csuv. *vola (Nyr. XVI. 262—3); iinő és inő, iné NySz., csuv. ina, oszm. in ek; szőlő, csuv. élrla. tatár j il a k ; szérű, csuv. sürü, köztörök jü zü k. — Még annyiban is egyezik e hangok története az eredeti magyar szavakéval, hogy a mai ú, ü-t ezekben is ó, ő előzte meg, mely leginkább csak r és j mellett vált zártabbá :
borsó, csuv. purza, csag. burcak | csikó, csuv. tifa | disznó, tör.
*tonuz, csuv. sísna j kancsó, csag. koncuk \ korsó, tör. *korcak | koporsó.
jak. k o u r j a k II ocsú, tat. w a lé e k \ s a r ú , csag. c a r u k \ v á lú , csuv. *vo la ,
v o la k ii bölcső, csag, b e lü k \ g y e p lő és g y e p lü , tör. * jip lik \ g y ü s z ő és
g y ű s z ű , oszm. j ii k s ü k | g y ű r ő és g y ű r ű ; s z é r ő és s z é r ű , csuv. s ű r ű ,
oszm. j ti z ü k | s ö p r ő és s ö p r ű , oszm. s e p r e k | iin ő, csuv. in a , oszm. in e k . 2. Rövid magánhangzók.
A török á hangból a magyarban vagy á lett, vagy ha meg
m aradt rövid hangzónak, a lépett helyébe. A régibb kölcsön- vételekben egy ideig még élhetett az eredeti á hang, a míg a m agyar nyelvnek is meg volt ez a h a n g ja ; az eredeti szavak
« hangjával együtt azután az idegen szavakban is á vagy a lépett a helyébe. Az oszmanliból újabban átvett szavak á hangja helyébe azonnal a lépett. Ilyen eredetű az a a következő' sza
vakban: alma, balta, basa, dara, gyapjú, kantár, kaftán, karó, papucs, sarú, tanú stb.
A zárt e (- <i) hangnak majd e, m ajd e felel meg a ma
gyarban, sőt e két hang néha ugyanazon szóban is váltakozik egym ással: kecske és kecske, mécset és mecset, tenger és tenger.
Mindig e vagy ö hangzik (az e-ző nyelvjárások kivételével) ezekben: betű és bötű, gyeplő és gyöplÜ, gyertya és gyortya.
Viszont a nyilt e állandó ezekben: sereg, teknő. Az é helyébe sok szóban ö lépett: görény, v. ö. gerény MA. ; körte, körtvély v. ö. kerthwel oki., keruel-fa Schl. Szj.; ökör, v. ö. eker Jord. e., evker Corn. c. Helt. E szavak egy része ö hanggal jöhetett át a törökből s ez esetben az c-s alak dialektikus változat; pl. ökör, tör. ökilz; söpör. tör. söpiir.
Az i mindig i-ből vagy a mélyhangúakban ! (e)-ből lett:
bilincs, csibtűc, csikó, csizma, disznó, findsa, ibrik, iker, tiló, tinó stb. Az i-ből néha ü le tt: gyümölcs, csag. jim ié, v. ö. gimilc HB.
s a régi nyelvben még gyakran gyimücs \ iinő, csuv. ina, oszm.
inek, v. ö. inő Ap. c., iné KMNy. | üröm, v. ö. írem Sylv. Kár.
A török eredetű szavak mai o hangja legtöbb esetben
?/-nak felel meg, mely az eredeti szavak u hangjával együtt vált nyíltabbá:
b o rjú , oszm. buza';u , csuv. p e r u \ b o rs ó , csag. b u r c a k , csuv. p u r z a | h o m o k , oszm. k u m , jak. k u m a -/, v. ö. liu m u k oklev. [ k o ro m , oszm.
k u r u m , csuv. / o ro m \ olló, oszm. u la k t \ o r v , o r g a z d a , oszm. csag.
o u r i, v. ö. v r B. Debr. c., w r o z Jord. Erdy c. — E mellett gyak
ran török o-nak felel meg a magyar o : b o r, ujg. b o r \ b o rs, csag.
16(5 Második szakasz.
borr, | k o b o z, oszm. k o b o z | k o s, oszm. kor, \ to r , csag. to r . — Az ere
deti u hang csak egy-két szóban maradt m eg: b u z o g á n y , oszm. b u z d u - g a n | tu lo k , csag. t ű n i k ; és i-ből lett u ebben: s z ú n y o g , oszm. s ín e k .
A szó végén a m agyar nyelv a rövid magánhangzók közül az a-1 és e-t kedveli legjobban; evvel végződnek a török ere
detű szavak is, bármilyen hanggal volt az átadó nyelvben: ahnar balta, búza, gyáva, hangya (ebből: lianyyál) ; gyenge, kecske, kefe, körte (ebből: körtvély) teve. A palócz nyelvjárások zárt e-t ejte
nek az eke, kefé, körfe, tevü szók végén. Csak két újabban átvett szó végződik i-re: deli és tepsi, tepszi.
3. Mássalhangzók.
A mássalhangzókat illető legfontosabb változások a követ
kezők :
A szó elején álló m agyar gy-nek a török nyelvben ,;-nek felel m e g ; ezzel szemben a csuvas nyelv gyakran s-t mutat, ez azonban későbbi fejlődés az eredeti /-b ő i:
g y a p jú , oszm. j a p a k \ g y a r ló , csag. j a r l i k | g y á s z , oszm. csag.
j a s | g y á v a , csag. j a b a , j a v a | g y é k é n y , csag. je k e n | g y e n g e, csag. j e n g i g y ö n g y , csag. j i n j ü , oszm. i n j i \ g y ú r n i, oszm. j o u r - , j o g i i r | g y ü m ö lc s ,
oszm. j e m i s , csuv. s im is \ g y ű r ű , oszm. j ü z i i k , csuv. s ű r ű | g y ű s z ű ,
oszm. j ü k s ü k j g y o m , csuv. so m \ g y e r ty a , csuv. s o r d a .
Néhány szóban a csuvas s-vcl szemben a m agyarban sz á ll: szél csuv. sil, oszm. je l; szérű, csuv. éürü; szöllö, csuv. Sirla;
szűcs, csuv. éiilzc. Tehát e szavak akkor kerültek a magyarba, midőn a csuvasban a j : s változás már végbem ent; míg az előbbiek régebben vétettek át, vagy más nyelvből jutottak a m agyarba.
A szókezdő magyar s az átadó török nyelvben részint ő, részint s v o lt; ez utóbbiból csak magashangú szavakban lett
•s (talán a csuvas s-ből): saru, csag. caruk | sereg, csag. dérig, csuv. sara, ered. *é&ra? | süveg, csuv. sólék \ söpör, oszm. süpür,.
csag. söpür.
A szó belsejében álló mássalhangzók közül figyelmet érde
mel az r ; vele szemben a legtöbb török nyelv z-1 mutat, csak a csuvasban lett a két magánhangzó között álló .e-ből r, s a m agyar nyelv ezt az alakot vette á t :
borjú, csag. buzagu, csuv. buru | gyűrű, oszm. jüzűk, csuv.
sűrű | iker, csag. Húz, csuv. iger \ irni, oszm. csag. jaz, csuv. *jir- \ karó, csag. kazuk \ ökör, oszm. ökiiz, csuv. vigur | tenger, csag. tergiz, oszm. deriz.
Egyébként az egyes mássalhangzók ugyanolyan változá
sokon mentek keresztül, mint az eredeti magyar szavakban: az agyag szó gy-je így (ered. U)-bői lett, tör. *alt'ik, oszm. alci;
a tőrök j-b ő l a magyarban a hozzá hangzásra nézve leginkább hasonló gy le tt: hangya, oszm. k a rín ja ; gyöngy, oszm. in ji.
A két magánhangzó között álló (/-bői 2 lett ezekben: búza, csag.
budaj, oszm. bogdaj; túzok csag. tugdak, tujdak. Az l után álló s-ből cs lett ebben: bölcső csuv. bclsik.