A m ássalhangzók képzése és osztályozása

A hangok általános osztályozásáról szólva láttuk már az egyik legfontosabb különbséget a mássalhangzók k ö z t; t. i. hogy egy részük tiszta zönge hang, mig a nagyobb részüket képezve a hang vagy csupán a szájban, vagy legalább a szájban is keletkezik. A mássalhangzóknak e három csoportja: 1. zönge mássalhangzók, 2. zöngés mássalhangzók és 3. zönge nélküli mássalhangzók.

A zönge mássalhangzók legközelebb állanak a magán­

hangzókhoz ; a száj- (illetve orr-) üreg ezeknél is csak módosítja a gégében keletkezett zöngét. A módosítás kétfélekép történhetik ; vagy csupán a szájüregen halad keresztül a zönge, s igy kelet­

keznek a f o l y é k o n y m á s s a l h a n g z ó k (liquidae: l, ly, r), vagy pedig a szájüreg zárva van. ellenben a lágy íny leeresz­

kedésével megnyílik az orrüreg, s ott ju t ki a zönge, ezek az o r r h a n g ú m á s s a l h a n g z ó k (n asales: m, n, ny, rj). A folyé­

kony hangok képzése is kétfélekép történik. Az i-féle hangokat képezve, a nyelv középső részében zárja el a szájüreget s két oldalt hagy helyet a kijövő zönge számára, ellenben az r-féle hangok képzésekor a nyelv széle a szájüreg két oldalához szorul s csupán középütt hagy elég tág csatornát a kijövő zönge számára,

s vagy a csatorna hátsó részén a nyelvcsap (uvula), vagy pedig a szájüreg nyílása felé eső végén a nyelv hegye áll a zönge e lé ; a kitóduló levegő ezt az akadályt rezgésbe hozza, s innen van az r-féle hangoknak erős, recsegő hangzásuk, a miért r e z g ő h a n g o k n a k is szokták őket nevezni.

A szájüregben képzett mássalhangzók két csoportját, a zön­

gés és a zönge nélküli mássalhangzókét, a l á g y (média) és k e m é n y (tenuis) mássalhangzók nevén szokás különválasztani, s a legtöbb esetben egy-egy, a képzés tekintetében egyébként teljesen megegyező mássalhangzópár áll egymással szemben.

Lágy m ássalhangzók: g, gy, d, b ; ds, d z ; j , zs, z, v.

Kemény m ássalhangzók: k, ty, t, p ; cs, e z; s, sz, f . E két csoport mássalhangzói között még a szerint is kü­

lönbséget kell tennünk, hogy képzésük közben teljesen elzárjuk-e a szájüreget, vagy marad-e egy kis rés, melyen a levegő folyton keresztül haladhat. Ha a szájüreg teljesen zárt, a hang meg­

akad, s csak akkor halljuk ismét, midőn a szájüreg valamelyik részében m egnyílik; tehát a képzés tulajdonképeni tartam a alatt némák ezek a hangok, s csupán egy pillanatig hallhatók; addig, a míg a hirtelen megnyílt szájüregből kilöketik a levegő. Az így képzett hangokat p i l l a n a t n y i (néma, zárt, explosiva) mással­

hangzóknak nevezzük.

A másik csoportot képezve a szájüreg működő részei csak annyira közelednek egymáshoz, hogy a köztük m aradt kis nyí­

láson folyton keresztül halad a levegő, s a képzett hangot foly­

tonosan halljuk; ezeket nevezzük f o l y t o n o s (fúvó, n y ilt; spi­

ráns) mássalhangzóknak.

Pillanatnyi mássalhangzók : g, gy, d, b, ds, dz; k, ty, t, p, cs, ez.

Folytonos mássalhangzók: j, zs, z, v ; s, sz, f .

A mássalhangzókat még egy szempontból kell osztályoz­

nunk, t. i. azon hely szerint, a hol a hang képzése a szájüreg­

ben történik. A mássalhangzók képzése módjának könnyebb meg­

értésére szolgál a mellékelt rajz (18.1.), melyen külön megjelöltem mindazon részeket, melyek a mássalhangzók képzése alkalmával szerepet játszanak.

S i m o n y i : T üzetes M. N y elvtan. I . 2

18 Első szakasz.

A s z á j ü r e g á t m e t s z e t e .

A megjelölt részek a következők : a felső, b alsó a ja k ; a s z á j p a d l á ­ s o n : 1. felső fogsor, 2. foghús (alveolae), 3. foghús mögötti (postalveolaris) rész, 4. kemény íny (palatum) középső része, 5. kemény íny hátsóbb része, 6. kemény és lágy íny határa, 7. lágy íny (velu m ), 8. nyelvcsap (u vu la); a n y e l v e n : I. a nyelv hátulja, 11. közepe, Hl. eleje, IV. a nyelv csúcsa, s ezen IV, a nyelv legeleje, 1V2 a nyelv hegye.

A mássalhangzók képzésére szolgáló rés vagy zár létre­

hozására a szájüregnek mindig két része szükséges; ilyen páro­

sán együttműködő rész e k : a nyelv és az egész szájpadlás a lágy ínytől a fogsorig, továbbá a két ajak vagy az alsó ajak és a felső fogsor. Tehát a mássalhangzókat két főcsoportra kell osztanunk:

1. n y e l v v e l , 2. a j a k k a l k é p z e t t m á s s a l h a n g z ó k r a . A nyelv különböző részében és különböző helyeken köze­

ledhetik a szájpadláshoz. Leghátrább képződnek az úgynevezett t o r o k h a n g o k (gutturales). Ezeket képezve a nyelv hátulja (I) szorul a kemény íny hátsó részéhez. E mássalhangzókat a magyarban kétfélekép képezzük: mély hangzók mellett ott, a hol a lágy íny a kemény ínynyel érintkezik (6), magas hangzók mellett a kemény ínyen valamivel előbbre (5). V. ö. kas és kés, ág és ég. (Az előrébb eső képzés jelölésére a betfí alá > -je le t tehetünk.) A m agyar nyelv ezen a helyen képzi a k és g pilla­

natnyi mássalhangzókat, s ugyané mássalhangzók előtt álló orr­

hangot (z>), melyet azonban helyesírásunk nem jelöl külön betű­

vel : pl. engem, hang; írunk, szánka.

A kemény íny középső és elülső részében képeztetnek az í n y h a n g o k (palatales) és pedig két helyen. A nyelv eleje (II IJ felfelé görbül s a szájpadlás közepéhez (4) szorul, míg a nyelv csúcsa lefelé hajlik s az alsó fogsort érinti. így képezzük a gy, ty, j, ny, ly hangokat. Az ínyhangok másik sorát a nyelv leg­

elejével (ÍV J képezzük, úgy, hogy a szájpadlás elejét érinti a foghús mögött (3). így képezzük a ds, cs, zs, s hangokat.

A foghúson és a fogsoron képezzük a f o g h a n g o k a t (dentales). Egy részüket a nyelv elejével (III2) képezzük a felső foghúson (2), míg a nyelv begye lefelé hajlik s az alsó fogsort é rin ti; így képezzük a dz, ez, z, sz hangokat. A többi foghangot a nyelv hegyével képezzük (IV2) és pedig vagy a foghús mögött (3), mint az l, r hangoknál, vagy pedig a foghúson (2), illetve a két fogsor között (1), mint a d, t, n hangokat. A magyarban általánosabbnak tarthatjuk ez utóbbi hangoknak a két fogsor között történő képzését.

Az a j a k h a n g o k (labiales) szintén kétfélekép képeztet­

nek. Vagy a két ajakkal zárjuk el a szájüreget (bilabiális han­

gok): b, p, rn; vagy pedig az alsó ajkat közelítjük a felső fog­

sorhoz (dentilabialis hangok): v, f .

20 Első szakasz.

A h tulajdonkép nem a szájban, hanem a gégében képzett mássalhangzó. E hang képzésekor a hangszalagok kissé tágabb rést nyitnak, úgy hogy a levegő rezgése sokkal gyengébb, mint a zönge képzésekor. Az így keletkezett susogó hang akadályta­

lanul halad végig a száj üregen, mely rendesen már előre felve­

szi a következő magánhangzó alakját, úgy hogy tulajdonkép annyiféle h-t ejtünk, a hányféle magánhangzó következhetik utána. A h-t a torokhangok közé szokás sorozni.

A m agyar nyelv ejt néhány m á s s a l h a n g z ó di pl i - t h o n g u s t i s : cs, e z; ds, dz. Ezek egy pillanatnyi, s egy, a kép­

zés helye tekintetében neki teljesen megfelelő folytonos hangból á llan ak ; az ily diplithongusok a f f r i c a t á k n a k neveztetnek.

A cs és ds áll egy palatalis t ill. fi-bői, melyet rögtön s ill. zs követ; ép így a ez és dz egy alveolaris t ill. d-ből áll, melyet rögtön sz ill. £ követ.

A m agyar mássalhangzók táblázatát 1. a 21. oldalon.