énjének a tudatát erősíti. Wundt ezért egyenesen a
m ozgásokat jelen tő k inesztétikus érzetek b en k eresi a szem élyesség tu d a tá n a k kezd etét.
M indezekből azt láth atju k , hogy énünk k é p zete k ifejlő d ö tt fo rm ájáb an oly bonyolódott, hogy elem zése a legnehezebb felad ato k közé tartozik. E zért leghelyesebb, ha külön tan ulm ányozzuk 1. a tartalm i, 2. a form ai elem eit.
1. A z „ é n " t a r t a l m i e l e m e i .
T artalm i szem pontból énünk kép zete igen k ü lö n böző elem eket ö lelh et fel. Ja m e s nyom án éppen a z é rt egészen jogosan b eszélh etü n k egy m ateriális, egy szellem i és .egy szociális énről.
a} A m ateriális én te stü n k képzetéből fejlő d ik ki, de k ite rje d m in d azo k ra a tényezőkre, am elyek ezzel szorosabb k a p cso latb a hozhatók. A ruhánk, a lakásunk, a vagyonunk, sőt még a család u n k is hozzánk ta r to zik ilyen értelem ben, s énünk egy ré sz é t v e sz ítjü k el, ha ezekben valam i veszteség ér bennünket. Ez az énünk különösen azokból a benycm ásokból fejlő d ik ki, am elyek révén a te stü n k e t ism erjü k meg. K ülönö
sen a közérzék n ek n ev ezett szervi funkciók sz e re p e l
nek ebben tevékenyen. A pathopsychologia azt m u
ta tja , hogy szem élyességünk tu d a tá b a n súlyos zav a
ro k á lla n a k be, ha te stü n k rő l való tu d a tu n k m egvál
tozik. Sok lelki re n d ellen esség azzal kezdődik, hogy a bőr érzéketlensége vagy bizonyos m ozgási zavarok lépnek föl, m elyek az egyént oda so d o rják , hogy e l
veszti én jén ek egy részét, s nem ism eri föl többé ön
m agát.
b) A szellem i én a belső élm ények, em lékek, gondolatok, vágyak, stb. összeségéből alak u l ki. De különösen fontos szerep et já tsz a n a k benne az a k a rások, am elyeket énünk leg sajáto sab b m egnyilvá
n u lá sá n a k ta rtu n k . E zeken nyugszik egész erkölcsi
\ énünk, akinek te tte ié rt felelőseknek tu d ju k m agun
k at, E zek köré ra k ó d n ak le a z tá n m últúnk emlékei*
jelen ü n k tu d a ta és jövőnk vágyai, am ik m ind b e le ta rto z n a k szellem i énünkbe.
c) A szociális én tu d a ta abból a kényszerből szü
letik meg, hogy nem tu d u n k m agunkra gondolni, hogy eg y ú ttal ne gondoljunk m ásokra is. Ez azt jelenti*
hogy m indig tu d a tá b a n vagyunk annak a h elyzetnek, am ely et a társad alo m b an : család u n k b an , v áro su n k ban, hazánkban, stb. elfoglalunk. A b ennünk é rz e tt tá rsa d a lm i érték is h o zzátarto zik ily m ódon az én ü n k höz. A közvélem ény, szerettein k n ek ítélete, a tá r s a dalom elítélésétő l való félelem igen sok c selek ed e
tünk m ozgató rugója. Ja m e s szerin t a legnagyobb büntetés, am elyet egy gonosztevővel szem ben a lk a l
m azhatunk, az volna, hogy senki se tö rő d jé k vele*
nézzék őt levegőnek az em berek. E lv esztjü k énünket, ha nem ta lá lu n k vele v isszhangra em b ertársain k között.
E lm o n d h atju k teh át, hogy énünk ta rta lm ila g egész világunkat m agába zárja.
2. A z ,,é n “ f o r m a i k é p z e t e .
É nünk legjellem zőbb sa já to sság án ak m égsem v álto zato s ta rta lm á t kell ta rta n u n k , hanem azt a
for-m ai jellegét, afor-m elynél fogva a legkülönbözőbb lelki ta rta lm a k a t egységbe fonja össze, s ezeknek minden v álto zato sság a m ellett is ugyanaz m arad. N élküle nem b eszélhetnénk a lelki élet egységéről, m ert nem volna m eg tu d a tu n k n a k az az azonossága és állandósága, am ely et élm ényeinknek és ak tu sain k n ak eg yetlen szem élyre való v o n a tk o z ta tá sa jelent.
É nünk egysége p ersze nem je le n t o ly an szerü egységet, am ilyennek ta rtju k pl. az atom ot, az anyagi világ legvégső elem ét. A z atom a z é rt egyszerű, m ert tovább nem osztható és m ert nincs benne sokféleség.
E zzel szem ben énünk csupa sokféleség; élő org an iz
mus, am elyben nehéz m egjelölni, hol v an n ak az egyes ré szek h a tárai, hiszen benne m inden k ap cso latb an van egym ással.
É nünk azonossága és állan d ó ság a is m ás te rm é szetű, m int am it az anyagi világban é rtü n k ezeken a fogalm akon. A hogyan énünk egysége nem z á rja ki a ta rta lo m v álto zato sság át, úgy azonossága és á lla n d ó ság a is m egfér bizonyos fa jta v álto zás fogalm ával. A v alóság itt e lle n té tb e ju t a fogalm akkal, m ert a lelki élet te rü le té n k o n k rét m ódon á té le m a m agam é n jé nek m eg m arad ását, noha ta lá n eg y etlen gondolatom , érzelm em , akaratom , stb. sem m a ra d ugyanaz, am i rég en volt. E z é rt ennek az élm énynek logikus fogal
m akkal való m egm agyarázása igen sok fe jtö ré st oko
zo tt m ár psychologusoknak és m etafizikusoknak e g y arán t. A z atom izáló psychologia a lelki ta r t a l m akból kísérli meg az ént összerakni, s term észetesen
sohasem ér célhoz, m ert az ént is a többi tá rg y a k k a l egy v onalba helyezi.
Ez a régi fa jta psycholcgia az ,,én“ m egm agya
rá z á s á ra többféle elm életet alk o to tt meg, am ely ek et két típ u sb an : 1. a kom plexiós és 2. az összefüggéses
■elmélet típ u sáb an foglalhatunk egybe.
A kom plexiós elm élet típ u sa H um e tan ítá sa , aki az énben csupán az eg y id ejű vagy eg ym ásután k ö v et
kező lelki ta rta lm a k kom plexum át, „k ö teg ét“ vagy p u szta összegét volt h a jla n d ó látni. A sen su alísták is azt hiszik, hogy e h e ly e tt: ,,ezek az én érzeteim “ , h e
lyesen a z t kellene m ondani: ,,itt érzetek v a n n a k “ (M ach). Hogy az, am it látok, hallok, stb. nem lehet azonos azzal, aki lát, hall, stb. ezt a sen su álisták egyszerűen elfelejtik. M indezek azt hiszik, hogy a m egm aradó én szám ára a tu d a t ta rta lm a i közt kell egy sa já to s elem et találn io k . P edig ez igen nagy té vedés, m ert az én m egm aradása és azonossága nem a tu d a tta rta lm a k , hanem a tu d a tta rta lm a k a t átélő sze
m ély m eg m arad ását és azonosságát jelenti. E zt en n él
fogva csakugyan nem lehet m egtalálni a tu d a tta r ta l
m ak között, csak azokon valahogyan túl. Énünk m eg m arad ása a szem élyünkben re jlő á llan d ó tö re k vések, élm én y ak aráso k többé-kevésbbé m arad an d ó fo rm áját jelenti; azt, am it az em lékezet és jellem fogalm aival tu dunk legtaláló b b an kifejezni,
A m etafizikusok ennek a m egm agyarázása k e d v éért a léleknek, m int szubstanciának a fogalm ához folyam odnak. S valóban az ,,én“ az a problém a, ahol m intha a psychologia csakugyan önm agán tú lra
mu-ta tn a . E nnek mu-tanúbizonysága az ú. n. összefüggése?
e lm élet is, am ely sok ta lá ló v o n ását tá r ja elénk az én-fogalom élm én y szerű k ia la k u lásán ak . A zonban nem leh et elh allg atn u n k , hogy a tu d a t összefüggé
seinek funkcionális egysége ugyancsak fö ltételezi m ár az ént. L ogikailag véve a dolgot pl. e g y általáb an csak úgy em lékezhetem , ha tudom , hogy én ma ugyanaz vagyok, aki teg n ap voltam , m ert m áskép az em lék ezeti kép nem én reám vonatkoznék, hanem arra , aki azt tegnap átélte. Szóval: a ta p a s z ta la ti psychologia itt egy h a tá rfa l e lő tt áll, am elyen tú l egy tisz tá n racionális psychologia vagy m etafizika szférája következik. A psychologusnak, h a e rre a te rü le tre nem a k a r behatolni, meg keli elégednie azzal, hogy m eg állap ítsa az én k o n k rét sajáto sság ait, s ne tö re k e d jé k oly re jté ly m egoldására, am ely az ő p ro b lém a
k ö ré t m eg h alad ja.
L ényeges az, hogy az é n -k ép zetet nem lehet összerakni az élm ényelem ekből, de nehézségekbe ü t
közik valam i m etafizikai egységből való szá rm a z ta tá s a is.
A m á s ,,é n “.
A m agunk én jén ek tu d a tá ra rá v ezet b en n ü n k et az öneszm élkedés, am ely énünk és a term észet, vagyis a térb elin ek m egélt dolgok összesége kö zö tt elég h am aro san éles h a tá rv o n a la t h ú zat velünk. De nem ily könnyű m egérteni azt, hogy m iért té te le z zü k föl, hogy a ra jtu n k kívül lévő v alóságban m ás o ly an lén y ek is vannak, akik ép p en o ly an ének,
a z a z lelki világnak épp oly alanyai, m int mi v a gyunk. A lelki élet közvetlenül csupán a s a já t alan y a szám ára hozzáférhető, ennélfogva valóban problém a re jlik abban, hogy honnan tudom , hogy m ás én is van a világon, nem csak az enyém . A bból, hogy az én testem h ez hasonló m ás te stek k el is találkozom , még nem következik, hogy azokkal együtt az enyém hez ■ hasonló lelki életet is kellene feltételeznem . A z a fel
fogás, am ely az analogia a la p já n ó h a jtja ezt a k érd ést m egoldani, erre a g o ndolatra tám aszkodik.
De Th. L i p p s jól lá tta , hogy az analogia nem m egoldása ennek a problém ának. E z é rt ő a ,,bele- é rz é s“ (Einfühlung) fogalm ához folyam odott, am ely n ek segítségével m inden én m integy á t tu d h e ly e z k edni egy más lény testéb e és egyúttal á t tu d ja k ép zeletb en élni annak lehetséges élm ényeit.
E n n él az elm életn él azonban valószínűbbnek kell ta rta n u n k azt, hogy az egyéni tu d a t a p rio ritásá- val eg y ü tt m inden em berben m egvan a kollektiv, tá rsa s tu d a t a p rio ritása is, am elynél fogva az önm a
gunk é n jé re való eszm élet eg y ú ttal a m ás ének lé te zésére is rá eszm éltet bennünket. A m ily közvetlenül veszem észre, hogy én ,,én“ vagyok, épp oly köz
vetlenül tudom a z t is, hogy te, aki szem ben állsz v e lem, szintén egy m ásik ,,én‘‘ vagy. A z em ber te h á t igazán tá rsa s lény szü letésén él és ösztönénél fogva, ak in ek lelki életében az én-m otivum ok m ellett a m á s
én, a tá rs a s m otivum ok is tén y ező k k én t ott sze re p e l
nek. A z én világát nem tu d n án k egészen m egérteni ha nem tételezn én k föl, hogy tá rsad alo m b an élő
énekkel van dolgunk. V annak az em beri léleknek je
lenségei, pl. az erkölcs, s á lta lá b a n az a k a ra t leg
nagyobb részben, am ik csakis an n ak a tu d a tá b ó l m a
g y arázh ató k meg, hogy az em ber egy szellem i k ö zösségnek a ta g ja k é n t érzi és tu d ja m agát.
E nnek a közösségi tu d a tn a k velünk szü letettség é
ből é rth ető meg az em beri arck ifejezés és az u tán zás psychologiája. M ind a k ettő n ek csak egy közösségben élő lény szám ára van jelentősége, m ert csupán an n ak jele n te n e k ezek valam it. Él te h á t bennünk egy bizo
nyos hom ályos ösztön, am ely rá e sz m é ltet b en nünket, hogy énünk ta g ja hasonló ének közösségének, s in tu i
tiv m ódon m egérezzük ezek lelki éle té t azok arck ife
jezéséből és m ozgásaiból még szavak nélk ü l is, és az eg y ü v étarto zás jeléü l utánozzuk azokat, ho zzáju k hasonlók ak a ru n k lenni.
M ax S cheler nagyon ta lá ló a n m u tat rá, hogy a m ás én-ek m egélésének k ét fa jtá já b ó l eg y ú ttal a társas életfo rm án ak két a la k ja is szárm azik. N eveze
tesen: ha em b ertársain k at m o zdulataikban és sza
vaikban eg y ú ttal b e n s ő é l e t ü k k e l e g y ü t t közvetlenül vesszük tudom ásul, akkor velük eleve m eglévő ,,k ö z ö s s é g ib e n (G em einschaft) élünk. H a pedig m ás em bereket csupán k í v ü l r ő l nézünk, s ebből tu d ato s elm em unkával k ö v e t k e z t e t ü n k a b e l s ő r e , akkor a jogi tá rsa d a lo m (G esellschaft) viszonyában leszünk em b ertársain k k al, akikkel nem a vérség vagy a gondolkodás közössége, hanem létü n k é rd ek szálai kötnek össze. A m o tt érezzük, itt pedig m e g a l k o t j u k a z ö s s z e t a r t o z á s t . Énünk.
o tt a tá rsa d a lo m ered eti ad o ttság áró l szakad le, itt pedig a tá rsa d a lo m belőle nő ki. E zért o tt m egfeled
kezünk az énünk különvalóságáról, itt pedig tu d ato san kiélezzük azt,
11. §. A tudattalan.
1. A lelki é le te t hosszú időn á t azo n o sn ak v e t
té k a tu d a to s é le tte l. D e sc a rte s ab b a n a v élem én y ben volt, hogy a gondolkodás m egszűnése a lélek m egszűnését jelentené. Ez utóbbit pedig a lélek szubstancia vo ltán ál fogva leh etetlen n ek tarto tta . M égis k én y telen volt feltételezn i épen e m iatt olyan az a la n y tó l nem függő g o n d o lk o d ást is, am ely nem hagy e m lék et. Ily en n ek ta r to tta pl. a csecsem ő n ek , az e lá ju lt vagy m élyen alvó em bernek a gondolko
d á sát, a k ik sem m it sem tu d n a k ily en k o r lelk ű k
„g o n d o la ta iró l“ .
A tu d a tta la n fogalm ának b e v e z e té s é t a lelki é le t v iz sg á la tá b a m égis nem D e sc a rte sn a k , hanem L eibniznek k ö szö n h etjü k , aki a v ég telen kicsiny fogalm át nyom ozva a b b a n a fe lte v é sb e n élt, hogy a lélek tu d a to s élm ényei is olyan v é g te le n kicsiny élm én y ek b ő l te v ő d n e k össze, am ely ek k ü lö n - külön, ö n m ag u k b an m ég nem tu d a to sa k .
D e a tu d a to s és a tu d a tta la n m ég L eibniz u tán is úgy á llt egym ással szem ben, m int a lelki és a te sti. A „ tu d a tta la n lelk i jelen ség “ fogalm át sokan é rte lm e tle n n e k és ellen m o n d ó n ak ta r to ttá k . A kik
N agy J.: A p sychologia fők érd ései 5
a le lk i é le t a la p já t bizonyos o rg an ik u s fu n k ció k b an s z e re tik k e re sn i, azo k azt m ondják, hogy k é ts é g te lenül m inden lelki, azaz tu d a to s jelenség m ögött o tt ta lá lh a tó a tu d a tta la n bázis, csak h o g y ez nem lelki, h an em fiziológiai, azaz te s ti jelenség.
A p ro b lé m a c sa k u g y an re n d k ív ü l sok n e h é z s é g et re jt m agában, m e rt a lelk i je len ség et csa k a tu d a to n á t az ö n eszm élk ed és ú tjá n ism e rh e tjü k m eg s h a eg y szer ez tu d a tta la n , a k k o r nincs sem m i m ó dunk, hogy v alah o g y an m egism erjük. H a pedig k ív ü lrő l hozzá tu d u n k férni, a k k o r m á r nem lelki, han em fizikai vagy fiziológiai jelenséggel v an d o l
gunk. E nnélfogva úgy látszik, hogy a tu d a tta la n lelki jelenség sehogyansem tanulm ányozható. N em szab ad azonban elfelejten ü n k , hogy a jogunk a tu d a tta la n h ip o té z iz isé n e k m e g a lk o tá sá ra m ég m indig fennáll, m e rt m eg ism erh etü n k egy v aló sá g o t a h a tá sa ib ó l is.
H a nem tu d ju k m eg rag ad n i k ö z v e tle n ü l a tu d a tta lant, m egism erhetjük azo k at a következm ényeket, am ely ek é rth e te tle n e k v o ln án ak e lő ttü n k , ha nem té te le z n ő k fel valam i tu d a tta la n lelk i te rm é sz e tű a k tiv itá s lé te z é sé t.
H a L eibniz n yom án in d u lu n k el, nem lesz n eh éz h o zzászo k n u n k a tu d a tta la n k é p z e té h e z , m e rt a tu d ato sság n ak , a lelki ta rta lm a k világosságának, c sa k u g y a n igen külö n b ö ző fo k a it sz o k tu k á té ln i. A figyelem ről szólva lá ttu k , hogy nem m inden lelk i ta rta lo m áll egyform a v ilág o sság b an e lő ttü n k . A m int itt iro k a szobám ban, c sa k a z o k ró l a g o n d o lato k ró l van h a tá ro z o tt tudom ásom , m ely ek et p a p írra akarok
vetni, és csak hom ályosan hallom az utcai z ajt, a m a d a ra k csicsergését, am ik b eh ato ln ak hozzám a n y i
to tt ablakon. De fölfigyelhetek a m a d á rd a lra, s az irá st abbahagyva átadom m agam at az élvezetnek, s p ár p illanatig te lje se n m egfeledkezem m indarról, am it a k a rta m . A z előbb még oly világos gondolat eltű n t, sötétségbe m erült. M ondhatom -e róla, hogy m egsem m isült? H iszen a m a d á rd a l h a llg a tá sá tó l ú jra vissza
té rh e te k hozzá; felidézhetem m inden részletében, m intha soha egy p illa n a tra sem m erü lt volna a sötétségbe.
M inden okunk m egvan arra, hogy a tu d ato s élet m ögött feltételezzü n k egy tu d a tta la n aktivitást, am ely m egőriz m inden élm ényt valam i m ódon és folyton készen áll arra, hogy ezeket ism ét átéléssé- velünk.
E tu d a tta la n ak tiv itásn ak a h a tá sa it: a tu d ato s élm é
n y ek et vesszük mi észre, de e tu d a tta la n aktivitás irá n y ítja e tu d ato s élm ények k ia la k u lását. Benne re jle n ek lelki életü n k legm akacsabb és m indig készen álló m otívum ai, ez irá n y ítja rokon- és ellenszenvünket, sőt még a problém ák m egoldására irányuló gondolkodá
su n k a t is. Nem képzetekből, nem kész tartalm ak b ó l áll ez a tu d a tta la n , m ert a tu d a tta la n képzet, a tu d a t
ta la n lelki tartalom fogalm a igazán fából vaskarika.
De bizonyos készség, tendencia, h a jtó erő re jlik benne, am ely a rra k én y szerít bennünket, hogy a világ
ró l tu d a to s élm ények ú tjá n szerezzünk tudom ást és pedig olyan színben és irányban, ahogyan ez a tu d a t
ta la n tendencia irá n y ít bennünket. A m it ösztönnek, 5’
jellem nek, ihletnek és lángelm ének szokás mondani,.
<az m ind ezzel a tu d a tta la n lelki ak tiv itással van a legszorosabb k ap csolatban.
2. A tu d a tta la n n a l összefüggő sokat v ita to tt k é r
dés, hogy m ilyen form ában m arad n ak meg azok a kép zetek am elyek m ég felu ju lh a tn a k a tu d a tb a n ? E rre nézve k é t felelet lehetséges : vagy az id eg ren d szerb en h agynak valam i nyom ot anyagi elváltozások
form ájában, vagy m egm aradnak lelki valóságnak. A z első eset ta lá n még tito k zato sab b volna, m int a m áso
dik és az idegeknek ilyen m ó d o su lását nem igazolja jobban a ta p a sz ta la t, m int a lelki készség fo rm á já ban v aló m egm aradást. E k é rd ésb en egy azonban bizonyos : lelki élm ényeink nem tű n n ek el n y o m ta la nul, hanem m últúnk a la k ítja jelenünket. Ú gy tű n ik föl, m intha elm últ élm ényeink részb en tu d ato s, ré sz ben tu d a tta la n em lékezete volna az a tartalék , am ely állan d ó an ré sz t vesz lelki életü n k alak ításáb an .
M aine de B iran beszél n ek ü n k azokról az affek- ciókról, am elyeken még abban a k orban m együnk k e
resztü l, am ikor nem ébred föl ben n ü n k énünknek a tu d ata. Ily en ek lehetnek pl. az em brió szervi érzetei, m ikor a lé t szinte felolvad ebben az érzetben, m ert nincs még tudat, nincs em lékezet, nincs különbség a a la n y és a tá rg y között. De ez az időszak a z é rt nem elh an y ag o lh ató m ennyiség, m ert M aine de B iran jól lá tta , hogy később, m ikor az én k ép zete m ár k ialak u l, ez az én hozzá fog k apcsolódni azokhoz az affekciók- hoz, am elyek szü letését m egelőzték. A z élő lénynek, am ikor gondolkodni kezd, lesz te h á t m ár egy olyan
tu d a tta la n lelki ta rta lé k a , am ely irán y ítan i fogja ro- íkon- és ellenszenvét, ösztönös vágyait, félelm eit, s álta lá b a n m indazokat a törekvéseit, am elyeket nem llehet m egm agyarázni tu d ato s ta p a sz ta la taiv a l vagy
sz e rzett szokásaival.
De nincs lelki életü n k n ek olyan terü lete, ahol ne ta lá lk o z n á n k olyan jelenségekkel, am elyek csak a m últ élm ények ilyen tu d a tta la n hajlam ok, stb. a la k
jában való h a tá sa k é n t érth ető k meg. A z érzelm ek tö rtén ete, a szenvedélyek k ialak u lása, am i oly kedves tá rg y a a regényirodalom nak, szám talan p é ld á já t n y ú jth a tjá k ennek az igazságnak.
G ondolkodásunkban, a külső világ tá rg y a i egy
m ástól való távolságának és viszonylagos nagyságá
n a k m egítélésében m indig ré sz t vesznek ö n tu d atlan u l ré g i tap a sz ta la tain k , anélkül, hogy tu d a to sa n rá ju k eszm élnénk. Mi m ás volna a k é p zetek k ap cso lata, ha nem ennek a tu d a tta la n ak tiv itásn ak a műve, am ely oly c so d álato san fűzi egym áshoz élm ényeinket és g o n d o latain k at!? A terem tő k ép zelet sok vonásában éppen a z é rt érth etetlen , m ert a tu d a tta la n b a nyúlik, ahol m ár nem tu d ju k nyom on követni. A lelki m unka, m ely m egelőzi a tudom ányos fölfedezést vagy a m ű
vészi terv et, m indig hom ályos ktizködés, zűrzavaros erőfeszítés, am elynek csupán az eredm ényei ta rto zn ak a tu d a t világos szférájáb a, A m athem atikai invenció
ból szólva H. P oincaré m ondja : „Először is a h irtelen m egvilágosodás jelenségei a m eglepőek, amik világos jelei egy m egelőző és hosszú tarta lm ú tu d a tta la n mun- ikámak. A m athem atikai invencióban ta g a d h a ta tla n n a k
látszik előttem e tu d a tta la n m unka szerepe. S a n y o m a it más, kevésbé szem beszökő esetekben is meg
lehetne találn i. Sokszor, h a az em ber valam i nehéz k érd ésen töri a fe jé t s m unkához lát, először sem m ire se megy. A ztán rövidehb-hosszabb ideig pihen az em
lehetne találn i. Sokszor, h a az em ber valam i nehéz k érd ésen töri a fe jé t s m unkához lát, először sem m ire se megy. A ztán rövidehb-hosszabb ideig pihen az em