A m int A ugustinus m ondja, elm énkbe m ár szü leté
sünk e lő tt belesugározza a legfőbb, legáltalánosabb fogalm akat az isteni értelem , s a valóság m egism erése ezek segítségével válik szám unkra lehetségessé.
H u sserl és a m odern fenom enologusok, akikhez mi is közelebb állunk, m int A risto telesh ez, e k é rd é s
ben inkább platonikusok, m int aristctelián u so k . H us
serl szerin t a fogalom m egism erése szintén az érzéki ta p a s z ta la tta l kezdődik ugyan, de a dolgok érzéki ké
péből nem elvonás ú tjá n ju t elm énk a dolgok szükség- szerű lényegének ism eretéhez, s így a fogalomhoz, h a nem egy sa játo s „ lá tá s ” , intuíció segítségével. Ebben az intuícióban közvetlenül m agát a lényeget ra g a d ju k meg. A z ég kék színében egyúttal m egism erem m agát a „kékség' -et, am ely ezer meg ezer különböző való
ságban azonos m arad.
A z itt felhozott elm életek is ráv ilág ítan ak arra, hogy a fogalom a gondolkodásnak nem a kezdete, hanem m ár a befejezése: egy bizonyos eredm ény és lezárás jelen tk ezik benne. A gondolkodás szem pont
jából m inden fogalom ny ílt valam i, ami még alakul.
E zt fejezi ki az ítélet, am ely összehasonlít, elkülönít.
Elm énk az tá n e m űveletek eredm ényeit á lla n d ó sítja * azzal, hogy nevet ad nekik. E zért a fogalmi gondol
kodás és a nyelv a legszorosabban összefügg egym ás
sal: n y e l v i kifejezés nélkül a gondolat nem lenne elha-j táro lttá , nem lenne fogalommá. Mi nem gondolunk;
izo lált fogalm akat, de izo lált fogalm akon fejezzük ki g ondolatainkat. Éppen e zért lesznek szem ünkben a
fogalm ak m indig szem pontok, am elyekből te k in tjü k a valóságot: igaza van te h á t P lato n n ak , fogalm ainkat, sz em p o n tjain k at mi m agunk fedezzük föl a dolgokban, m ikor azokat e szem pontoknak alá ja re n d e ljü k . A fogalm ak így szilárd szigetek lesznek a valóság ö r
vénylő folyam ában, ahol a tap asztaló elme m egvet
heti a lábát. Egyben ez az á llan d ó fogalm iság lesz az a m érték, am ellyel m egm érhetjük a valóságot. E zért m o n d h atja az általán o s fogalm akról Leibniz, hogy ,,az általán o sság az egyes dolgoknak egym áshoz való h asonlóságában rejlik , s ez a hasonlóság m aga is egy valóság. A z egyedek, ha nem a szubstancia, hát a tö r
vény egységével v an n ak egym áshoz fűzve. M inden úgy történik, m intha az á ltalán o s fogalm ak reálitáso k volnának, noha nem azo k .“
3. N oha a gondolkodás végső fo rm ájáb an fogal
m ak at á llít a re á litá so k helyébe, tévedés volna azt hinnünk, hogy mi m indig ilyen világos fogalm akkal gondolkodunk. Á ltalán o s zavaros, még nem d ifferen ciáló d o tt ideák, ú. n. közképek és szavak a lk o tjá k azt az anyagot, am ellyel elm énk a gondolkodás m űveletét v é g re h a jtja . Szám os téved ésü n k n ek éppen az a fo r
rása, hogy a szav ak at készpénznek v esszük és valóság h e ly e tt h aszn álju k . De a tud o m án y a rra való aztán, hogy e tév ed ések et fölfedje és a zavaros kép zetek helyébe kritik ailag m eg állap íto tt világos fogalm akat tegyen.
A fogalm i gondolkodás nem jöhetne létre, ha nem ta rto z n é k elm énk e red eti tu la jd o n ság ai közé.
hogy szeret általán o sítan i. A kis gyerm ek értelm i fe j
lődése is m u ta tja m ár ezt az általán o sító tendenciát, m ikor a k o n k rét szem lélettől bizonyos tu lajd o n ság o k at elv á la sz t és azokat külön valóságokként szerepelteti.
E z az elkülönítés eleinte re n d sz e rin t ellentétekben tö rtén ik , m ikor pl, azt m ondja a kis gyerm ek: „ko
csin m enjünk, ne gyalog“, — ahol elválik egym ástól a kocsin-m enés és a gyalog-m enés szem lélete, de m egszületik belőle a „m enés á lta lá b a n “ gondolata.
A tudom ányos kritikai reflexió nem egyéb, m int ennek a fo ly am atn ak a kifejlesztése, am i persze m ár m aga
sabb m űveltséget tételez föl. A prim itiv em ber m egáll az értelm i fejlődés bizonyos alacsonyabb fokán. Igen sok szava van pl. a különböző fák m egjelölésére, szinte m inden szem lelet külön szavat kap n ála, de nincsen szava, am ivel a fát általáb an , a fán ak a fogalm át meg tu d n á jelölni. V annak teh át képzetei, de még nincse
nek fogalm ai. T u lajd o n k ép en az ítéletb en m ár egy hosszú elm etevékenység nyilvánul meg. A n alizálju k benne azt az összképzetet, am ely hom ályosan m ár elő
zőleg o tt él tu datunkban. E zért sokszor m agunk se tu d ju k világosan, hogy v alam it m iért állítu n k vagy ta gadunk. V an elm énk m élyén egy sa já to s hypo-logika am elyik megelőz m inden tudatos objektiv logikai m ű
v eletet és a m aga szu b jek tiv itását b elelo p ja az o b jek tiv igazságokba is, am ikor azo k at elgondoljuk. Ö sztö
neink, szokásaink úgy m űködnek, m intha logikus ítélet volna az alap ju k , pedig ezek is ezzel a h y p o lo sk á v a l
„ okosk o d n ak “ .
23. §. A nyelv
A gondolkodással szoros k a p cso latb an van a b e
széd, a nyelvi kifejezés. V oltak, akik régebben azt állíto tták , hogy e nélkül a gondolkodás sem volna le
hetséges. M a m ár azonban a nyelvet nem a gondolko
dás eszközének, hanem kifejezésén ek tek in tjü k . M ai tu d á su n k k a l nem tu d u n k kielégítő v á la sz t adni a nyelv e re d etén ek k érd ésére, de valószínű, hogy m int m inden kifejezés, ennek a k ezd etei is visszavihetők az érzelm ek prim itiv k ifejezésére. A legelső szavak ennek m egfelelően alighanem az in d u latszó k voltak. A m ai nyelvek szavakból álló jelren d szerek , ahol a szavak szim bólum ai bizonyos dolgoknak, cselekvéseknek és élm ényeknek. A m int a kifejezés ilyen szim bolikus je l
re n d sz e rré alak u l át, az addigi term észetes k ifejezés
ből m egállapodás lesz és ekkor elv áln ak a szav ak és az in tellek tu ális gesztusok az érzelm ektől. M ert ahogy ered etileg együtt van a lélekben az érzelem és a gon
d o lat úgy ta lá lju k eg y ü tt a kifejezésben is a g esztu st és a szót. Téves ugyanis az a vélem ény, m intha a gesztus a nyelvből szárm aznék, s m integy utólagosan já ru ln a hozzá kísérőül. Szó és gesztus együtt fejezi ki a gondolatot, sőt a gesztus sokszor m élyebben jár, m int a szó, am i konvencionális és színtelen k ife je zéssé válik. E z é rt fontos a gesztus a gyerm ekeknél, a prim itíveknél, de a szubtilis gondolkodóknál is. Egy e lő ad ást sokkal jobban m egértenek azok, aki lá tjá k is az előadó gesztusait, m int akik rád ió n h a llg a tjá k vagy n y o m tatásb an olvassák. A gesztu ssal élővé és szem é
lyessé válik elő ttü n k az a gondolat is, am ely e nélk ü l
szem élytelen szürke á llítá s színében tűnik föl elő t
tünk, Innen szárm azik a közvetlen előadás v a rá z sa a könyvben való közlés fölött,
A nyelv élete folyam án folytonosan alakul.
V álto zásai részin t egyéni, részint pedig tá rsa d a lm i okok h a tá sá ra vezethetők vissza. E gyetlen em b er is lehet kiinduló p o n tja a n yelv form ájában, k ie jté sé ben, stb. beálló v álto zásn ak oly m ódon, hogy az egyéni a lak o t a nyelvközösség ta g ja i utánozzák.
Á lta lá b a n azt m ondhatjuk, hogy a n yelv v álto zásait 1. a t ö r t é n e t i és 2. a p s y c h o l o g í a i tén y ek tá rjá k föl előttünk. A z előbbiek azo k at a sajáto s körülm ényeK et vannak hivatva földeríteni, am elyek közt a nyelv ,,él“, az utóbbiak pedig azo k ra a v á lto zásokra d eríten ek világosságot, am elyek abból sz á r
m aznak, hogy a sim ultán tu d a ti ta rta lm a t kifejező m ondat részei az egységbe füződés folytán m ilyen h a tá ssa l van n ak egym ásra (assim ilatio, dissim ilatio, m etathesis, tap ad ás, stb.). E bből is látható, hogy a ny elv tu d o m án y ú. n. „törvényei" részben történeti, részben m eg psychologíai „törvények". N ekünk az utóbbiak a fontosabbak, m ert ezek az em beri lélek bizonyos m in d en ü tt m eg találh ató funkcióit fejezik ki.
A nyelvfejlődés irá n y á ra nézve tén y n ek v eh etjü k azt, hogy m inden nyelv a k o n k réttő l az a b sz tra k t felé fejlődik, miközben a bonyolult n y elv tan i form ákat lehetőleg egyszerűsíteni törekszik. A z t m o ndhatjuk tehát, hogy van bennük egy im m anens logikailag id eá
lis nyelv, am ely a fejlődés folyam án m indinkább ki
bontakozik a nélkül persze, hogy a z é rt ez a nyelv
m int fe lad at, A Leibniznél fölm erülő tudom ányos nem zetközi nyelv g o ndolata ebből az ideából tá p lá l- ! kozik, s az idő, az esp e ra n to és a tudom ányos igények- ' nek m egfelelően tetszés szerin t ala k íth a tó holt latin, valam int a m athem atika je lre n d sz e re m ind ennek a | m egvalósulásai szeretn én ek lenni.
A nyelv nem a szavakban, hanem a m ondatokban él. A z izo lált szavak absztrakciók, m ert nem izo lált szavakban, hanem m ondatokban beszélünk. M u ta tja ezt m ár a gyerm eknyelv is, m ikor a gyerm ek egyes szav ak at m ond ugyan, de ezeknek egész m o n d a t
é rtelm ü k van. T e ljesen akkor alakul ki tu d a tu n k b a n a nyelv és lesz g o n dolataink kifejezője, m ikor a szót, a je le t egyérték ű n ek vesszük a je lö lt tárggyal, s am i
kor észrevesszük, hogy a beszéddel m indent ki lehet fejezni.
A z eddig m o ndottak is világossá teszik előttünk, hogy az íté le te k m ondatokban n y ern ek nyelvi k ifeje
zést, ahol a szav ak n ak egym ásra való v o n atk o zásu k ban p ontosan m eghatározható értelm ü k van, A prim itív nyelvekben a m ondat nem is v álik szét izo lált sz a vakra, hanem m inden m ondat úgyszólván egyetlen szóvá forr össze. In n en van, hogy a m ondatbeli vi
szony oly nagy h a tá ssa l van a szav ak fo rm ájára. A b eszélt m o n d atn ak azonban nem csak logikai, hanem em ocionális elem ei is vannak. E zt ta lá lju k pl. a h an g súlyban, a hanghordozásban és a m o n d at egyes ré sz e i
nek k iejté sb e li gyorsaságában.
Olvasmányul: Wundt1: V ö l k e r p s y c h o l o g i e . 1.
D i e S p r a c h e . 1900. Két részben. — Gombocz Z.: N y e l v -t ö r -t é n e -t i m ó d s z e r t a n ( A Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve, I. 1.) 1922, U. az: J e l e n t é s t a n . (A Magyar Történeti Nyelvtan Vázlata, IV.) Tudom. Gyűjt, 16. — Cassirer: P h i l o s o p h i e d e r s y m b o l i s c h e n F o r me n . I. D i e S p r a c h e . Berlin, 1923. — Delacroix:
L e l a n g a g e e t l a p e n s é e . Paris, 1924.
24. §. Az intellektualizálódott érzelmek.
1. É rzelm eket nem csak abban a prim itív form á
ban élünk át, mint am ikről eddig volt szó. A lelki élet egységénél fogva gondolatok sincsenek bizonyos é r
zelmi han g u lat nélkül. Sőt azt ta p a sz ta lju k , hogy van
nak olyan tudatélm ényeink, am elyekben nem tudunk rám u ta tn i organikus h atá so k ra és mégis élénk érzelm i h an g u la tta l töltenek el bennünket. E zek azok az é rzel
mek, am ik rendesen gondolatokkal k apcsolatban m u
ta tk o zn ak és sokszor úgy tű n n ek föl, m intha tisztán ezekből a gondolatokból fa k a d ta k volna. A z ilyen é r
zelm ek m egjelölésére h a sz n á lju k összefoglaló meg
jelölésül az ,,in tellek tu alizált érzelm ek" elnevezést.
Bizonyos, hogy ezeknek is van valam i m ély és ösztö
nös, organikus gyökerük, de mi ezekről m it se tudunk, m ikor á té ljü k őket és szinte kizárólag az értelm i, gon
d o lati o ld alu k köti le a figyelm ünket. Ilyen érzelem pl. a szerelem , am ely feltétlen ü l összefügg a sex u ális ösztönnel, de v ájjo n ki érezné á t ez ösztön jelen tk ezé
sét a „p lató i szerelem " szublim álódott és az in tellec- tushoz szóló fo rm ájában? A psychologiának egyik leg
szebb és leghálásabb te rü le te éppen ezeknek az
érzel-m eknek a k u ta tá sa , különösen, h a azo k at a te n d en ciá
k a t és je le n té se k e t p ró b álju k kinyom ozni, am ik b en n ü k m egnyilvánulnak.1
Mi itt csupán a szociális, a v á lá s i és az erkölcsi érzelm ekkel a k a ru n k röviden foglalkozni és bennük rá m u ta tn i az in tellek tu alízáló d o tt érzelm ek bizonyos jellem ző vonásaira.
2. A szociális, a vallási és az erkölcsi érzelm eket a z é rt v á la sz th a tju k e célra, m ert ezek részin t a lk a tu k ban, részin t kifejlő d ésü k b en közös tu lajd o n ság o k at m u ta tn a k föl.
A kezdő fokon m indezekben valam i zűrzavaros form át találu n k , am it még nem világít meg a gondolat:
egy szociális ö sszetarto zás érzelm ét, ahol a tá rsad alo m léte m ég inkább csak sejtés, m int tu d ás, — egy e r
kölcsi érzelm et, am elyben csak annyi van, hogy v a la m it meg kell ten n ü n k vagy el kell k erülnünk, de nem lá tju k világosan, hogy m iért vagy kinek a p ara n c sá ra kell így tennünk, — s a vallásos érzelem ből is h ián y zik eleinte az istenség világos tu d ata. E z é rt m ond
h a tja a z tá n egész jogosan H ö f f d i n g , hogy az Is te n eszm éje nem forrása, hanem ered m én y e a v a llá
sos
érzelem nek. De nagyon lényeges m indezekben az, hogy a m egvilágosodott és k ialak u lt id ea aztán nagyon is h atá so sa n vesz ré sz t az érzelem fo rm álásában
és
további sorsában. Összefügg ez az em beri lélek-1 E nemben igen szép könyvet írt Max S c h e 1 e r:D i e S i n n g e s e t z e d e s e m o t i o n a l e n L e b e n s . I. Band. W e s e n u n d F o r m e n d e r S y m p a t h i e . Bonn, 1923.
n ck azzal a vonásával, hogy ö n tu d atu n k növekedésé
vel m ind jobban tevékenyek leszünk: az em ber, aki meg a k a rja érteni m agát, egyúttal át is a la k ítja ön
magát,
A szóban forgó érzelm eket nem é rth e tjü k meg egészen, ha m egfeledkezünk arról, hogy az együttlét, a társaság produktiv valam i. E zek az érzelm ek is én ünknek m ás énnel való viszonyban állásáb ó l tá m a d nak, a z é rt szociális jellegűek. A z esztétikai érzelm ek prim itiv form áiban is ott ta lá lju k a tá rsa s táncokat, da lókat, a szem élyek és a dolgok díszítését mind abból a célból, hogy mákokra hassu n k velük. A z erkölcsi é r
zelm ek kezdetén pedig o tt v an n ak a közös viselkedés szabályai: a tabuk és a különféle kötelességek, — a vallási érzelem ben pedig a kultusz, a v allási rítu so k és m ithoszok, am ik mind csak egy kollektiv közösségben élő em ber szám ára b irnak értelem m el. E zekkel az é r
zelm ekkel a prim itiv em ber igazán alig is ak a r m ást kifejezni, m int hogy h o zzátarto zik az em berek egy bizonyos z á rt csoportjához, am inek m inden tag jáv al bizonyos m értékig szolidárisnak is tu d ja m agát.
É ppen e zért aztán ezek az érzelm ek nem is á llh atn ak fenn bizonyos gondolatok nélkül, s ezeket hordozzák az u tán zó mozgások, az általán o s p éld a és az ú. n közvélem ény, am elynek nyom ása a la tt e kollektiv ten denciák rá e rő sz a k o lják m agukat az egyénekre. Az in tellek tu alizáló d ás m egkönnyíti a szociaíizálódás fo ly am atát az érzelm ekben. Á ltaláb an a társad alm i fejlődés irán y a a lelkek kölcsönös pen etráció ja, egy
m ásba h ato lása, am ely az egyének gondolkodásának
és a k a ra tá n a k tu d a to s ö sszh an g ját hozza létre, ami a tá rsa s közösség végső ideális eszm ényét fejezi m ár ki.
A kollektivitás életm egnyilvánulásánk tek in th ető érzelm ek kétség telen ü l közös gyökérről fakadnak, de fejlő d ésü k folyam án elk ülönülnek egym ástól. J ó l tu d juk, hogy prim itiv fokon pl. a v allás fejezi ki úgy szólva az ö sszetarto zás m inden m ó d ját: szabályozza a jog ren d elk ezéseit, az erkölcs tilalm ait, a m űvészet alk o tásait, sőt még a prim itiv gondolkodás kategóriái is vele hozhatók összefüggésbe. A z é rt mégsem igen m o n d h atju k helyesen azt, hogy m indezeknek a v a llá s
ban van az „ e re d e tü k “ , hanem úgy kell felfognunk a dolgot, hogy bizonyos igen eltérő funkciók eg y ü tt és egyszerre vannak még meg az egységes lelki életben.
E lk ü lö n ü lésü k n ek és fokozatos ön álló su lásu k n ak k é t tényezője van: 1. az értelm i és 2. a szociális tényezők cso p o rtja. A zaz e lh atáro ló d n ak egym ástól a k u ltú ra különböző te rü le te i és elkülönülnek az egyes tá rs a dalm i funkciók képviselői is. M ás lesz a vallás, a jog, a m űvészet és az erkölcs köre és a népesség g y arap o d ásáv al m ás-m ás egyén veszi á t a pap, a bíró, a m ű
vész, stb. tisztét, am iket a prim itiv fokon még egyetlen em berben talá lu n k meg. S ennek az elkülönülésnek term észetesen visszhangja kél az egyes em ber lelké
ben is.
De h a a k u ltú ra fejlő d ése ezt az e lk ü lö n ü lést m u
ta tja is, m indegyik k u ltu rte rü le t m egőriz v alam it a régi d ifferen ciálatlan ság m ozzanataiból. így lá tju k a z tr hogy a vallásban, az erkölcsben eg y arán t m egvan az
a törekvés, hogy egyeduralkodó legyen az egész élet terü letén , s u ralk o d ó szerepre törekszik a m űvelt egyén tu d a tá b a n is. T artalm ilag pedig tu d ju k jól, hogy az erkölcsi mily sok elem et foglal m agában a v a llá s
ból. Egyszóval a szociális e red etű érzelm ek nem csak differenciálódnak, hanem k ifejlő d ö tt voltukban, á t is h a tjá k egym ást.
B árm ily különbözők azok a k ép zetek és gondola
tok, am elyekhez ezek az érzelm ek kapcsolódnak, fel kell tételeznünk, hogy társadalm i funkciójuk állandó m arad. A vallásos érzelem pl. eg y arán t m eg található m inden k ultúrában, bár nagyon eltérő képzetekhez fű
ződik. A Jé z u s k e resztje m ély m egindulást és áhitatos tiszteletet v ált ki a keresztyénből, de közöm bösen h a
lad el m ellette a budhista és a m oham edán. Egy tabu, am ely páni rém ületbe e jt egy au sz trá lia i ben n szü lö t
tet, legfeljebb m osolyra k észteti az európait, S még szem m el láthatóbb ez a tartalm i válto zás az esztétikai érzelm ek terü letén , noha a m űvészet m int funkció egyform án m egm arad m indem e m egnyilvánulásokban
3. A s z o c i á l i s é r z e l e m a szolid aritás tu datáh o z fűződik. F e jlő d ö tt fo rm ájáb an nehezen külön
b ö ztethető meg erkölcsi és a v allási érzelm ektől, b ár bizonyos, hogy ezeknél ősibb valam i, s e két utóbbi érzelem am annak a v á lto z a ta k én t fogható fel.
F o rrá sá t ném elyek, m int pl. A. Comte, a családi ösz- szetarto zás érzelm ének k iterjesztéséb en keresik. M á
sok pedig, pl. Ribot, egy ennél sokkal általánosabb term észetű sy m pathia-ösztönre vezetik vissza. A két m ag yarázat közül R ibot-é látszik elfogadhatóbbnak.
N agy J.: A psychologia fők érd ései 1 1
m ert a tén y ek k el jobban m egegyezik. A család i é rz e lem ugyanis tú lság o san p a rtik u lá ris jellegű: inkább elk ü lö n íti a család cso p o rto t a n agy kollek tiv itástó l, sem m int hogy a k o llek tiv itáso k k e le tk e z ését lé tre hozná. A nagy tá rs a d a lm a k fejlő d ése is a család i é rzelem m egfogyatkozását ta n ú sítja . C sak a m o n ar
chikus u ralo m a la tt álló kicsiny tö rzsek egysége m u tat h asonlóságot a p aterfam ilias irá n y ítá sa a la tt közös
séget alkotó ú. n. n ag y család d al.
M inden ok a rra k é sztet bennünket, hogy fe lté te lezzük a sy m p ath ia érzelm ének fe n n á llá sá t a hasonló lények között. ,,H olló a hollónak nem v á jja ki a sze
m ét“, m ondja a m agyar példabeszéd. S ennek a té n y n ek m ateriális m a g y a rá z atá t is m e g ta lá lh a tju k a közös é le tta p a sz tala to k b a n , a fizikai és szociális m ilieunek, egyszóval: a létfelté te lek n e k a hasonlóságában. A sym pathia gyökerei azonban ta lá n még ennél is m é
lyebbre nyúlnak. M ár a gyerm ekkorban feltűnik, hogy a kis gyerm ek m ily könnyen m egbarátkozik m ás g y er
m ekekkel. A tu d a to k n a k ez a könnyű érintkezése csak fokozódik később a b eleérzés által, m ikor m ások ö rö m eit és fá jd alm ait a m agunkéval azonosítjuk. A z ,,én“
és a ,,te“ kö zö tt ez által olyan k ap cso lat jön létre, am ely funkcionálisan egy sík ra és egym ás m ellé hozza a z em bereket.
A psychologia ennél a hipotézisnél nem igen m e
h e t tovább, de a m etafizikusok még m élyebbre sze
re tn é n e k hatolni. S chopenhauer pl. az em beri nem szu b stan ciális egységével m agyarázza a sym pathiát, — a S zen tírás pedig az első em berpártól való szárm
azás-b an keresi a m agyarázatot. B ergson lehetségesnek ta rt m inden egyes lény között egy benső egy ü ttérzést, s ezt nevezi intuíciónak. E. B echer pedig a fán ak és a gu b acsszú ró bogárnak a p éld ájáv al ó h a jtja bizonyítani, hogy az egész világegyetem et á th a tja a sym pathia, am ely egym ás sz o lg álatára k észteti a lényeket. Vég
eredm ényben ez a kérdés összefügg az ú. n. „kollektiv tu d a t“ problém ájával is. V an-e még m ás tu d a t is, m int az egyéni tu d a t? H a bebizonyulna, hogy a telep ath iá- ban van valam i realitás, akkor persze a tu d a to k köz
v etlen érintkezése sem volna többé értelm etlen fel
tevés . . . E zek azonban olyan kérdések, am ik m eg
h a la d já k a norm ális psychología h a tá ra it és a para- psychologia, vagy még inkább a m etapsychika te rü le
h a la d já k a norm ális psychología h a tá ra it és a para- psychologia, vagy még inkább a m etapsychika te rü le