észre. Ezért szükség van arra, hogy a még nem
tuda-tos, de erkölcsi géniuszok á lta l m ár felism ert erkölcsi szab ály o k at bizonyos büntetések, szankciók alk alm a
zása ú tjá n tegyük a töm eg szám ára kötelezővé. De ,,más k á rá n tanul az okos“.
A z erkölcs élm ényét először az ilyen tilalom (tabu) form ájában éli át az ember. A z a k a ra t á lta lá b an ak k o r válik bennünk ta p a sz ta la ti valósággá, ha ellen állásb a ütközik: m ikor azt vesszük észre, hogy v alam it nem lehet akarnunk. Ilyenkor a tu d a tu n k b a ütődik, hogy mi m ástól függő lények vagyunk. A z e r
kölcsi kötelesség fo rrása is az a tu d a t, hogy én nem vagyok minden, ennélfogva nem a k arh ato k abszolút m ódon. Ez az érzése gyerm eknek és feln ő ttn ek a te r m észettel szem ben tám ad fel különösen, s benne a le h e te tle n t úgy fogja föl, m int valam i m agasabb h a ta lom tilalm át. Á tkelni az Ó ceánon („illi robur et aes trip le x circa pectus e ra t“ — énekli H o ratiu s), fel- hágní az Olyinpos csúcsára, m egtudni, hogy m icsoda a világ r e jte tt lényege (S okrates a fíziologusok ellen), mind isten k ísértő vállalkozás, te h á t: bűn! Vagyis m indaz, ami egy bizonyos időben úgy tűnik fel az em b erek túlnyom ó többsége előtt, mint erőinket m egha
ladó, leh etetlen v állalk o zás, az tilalm as és a jó erkölccsel ellen tétes viselkedésnek szokott ta rta tn i. A nagy kezdem ényezők a tömeg szem ében m indig nagy bűnösök voltak, akik sokszor hulló vérükkel fizették m eg a többi em bertől való különbözhetésüket. De a fejlődés az erkölcsi heteronom ia állapotából az e r
kölcsi autonóm ia felé ta rt. A tö rté n e t azt m u tatja, hogy az a társad alo m , am elyik az em bert form álja,
eltűnőben van, hogy h ely et ad jo n an n ak az em bernek, aki a tá rsa d a lm a t form álja. E k k o r az em berek nem a b ü n tetéstő l való félelem ből teszik a jót, hanem azért, m ert nem is tu d n a k m ások lenni csak jók és erkölcsö
sek. Ez az eszm ény él m inden tá rsa d a lm i u tópiának valam in t az augustinusi „civitas D iaboli“ és .civitas D ei“ m egkülönböztetésének is a m élyén.
6. A z e s z t é t i k a i é r z e l m e k a Szép élm é
nyéhez, szem léletéhez és alk o tásáh o z fűződnek. Sokan a já té k b a n keresik fo rrásu k at, ahonnan a m űvészet is szárm azo tt volna. E zt az elm életet azonban bajo s el
fogadnunk, m ert igen nagy különbségek v an n ak já té k és m űvészet között, am elyek ép p en a z é rt aligha fa k a d h a tta k egy tőről. H ogy a já té k m űvészetté legyen, ahhoz egészen új tényezőknek k e lle tt fellépniök, am ik a játék b an ad digelé nem v o ltak meg,
H. Spencer szerint a já té k energiafölösleg, am ely ak tiv itásb a lép p u sztán az elh aszn álás k ed v éért. E zzel az elm élettel szem ben azonban azt h o zhatnók fel, hogy a já té k gyönyörűsége m aga is energiaforrás. T ovábbá nem csak addig játszunk, amíg energíafölösleggel re n delkezünk, hanem lehet já tsz a n u n k a kim erülésig.
K. G roos meg a rra te tt b en n ü n k et figyelm essé, hogy nem egyform án játszik a fiatal és a felnőtt, az á lla t és az em ber. A feln ő tt já té k a felüdülés, szó ra
kozás, a figyelem nek a m unkától való elterelése. A gyerm ek és a fiatal á lla t já té k a pedig ta n u lá s: a jövő p róbálgatása.
K étségtelen, hogy az á lla t já té k a első sorban ösz
tönös és az á lla t fölös energiája v ezetődik le benne.
A kis gyerm ek is szokott így játszan i. De a gyerm ek
nek és a felnőtt em bernek az ilyen „ sz a b a d “ játék o n túl v annak még ta n u lt és szabályokhoz k ö tö tt já té k a i is, am elyek egészen bonyolult lelki tevékenységet té te leznek föl. E zek a játék o k te h á t c é lra irányuló, szinte
„kom oly“ cselekvések vagy tu d ato s illúziók. E setleg mind a k ettő egyszerre. A gyerm ek, m ikor játszik, elfe
ledkezik a valóságról és egy m ás világot te re m t m agá
nak. H a p álcán lovagol, nem gondol a pálcára, hanem a lovaglás ak tu sára. E z a mozgás és ennek az érzése van a tu d atáb an , s ezért v álh at neki lóvá a fap álca.
A gyereknek a já ték szer nem az, am it az a felnőtt sze
m ében jelen t: az ő tu d atáb an a szándéktól a m egvaló
sulásig igen rövid az út, ezért m inden lehet neki játék és m inden lehet, am it csak akar. Egy durva vonalú k o n tú rt képes élő em bernek látni. A játszó gyerm ek benne él az á lta la alk o to tt világban és mit sem tu d arról, hogy ő m ost alkot. H a a feln ő ttek le nem ro n t
ják az illúzióit vagy m ás k ép zetek nem sz o rítjá k ki azt a tu d atáb ó l, akkor egy-egy „reg én y e“ hosszú időn á t szerepelhet.
A felnőttek játék ai m ily tu d ato sak ehhez kép esti A sportokban gyönyörködünk a m agunk erejéb en és ügyességében. A. küzdelem fokozza önbizalm unkat és a győzelem emeli ö nérzetünket. Többeknek érezzük vele m agunkat. A gyerm ek ilyesm ire sohsem gondol.
A h a z á rd játék o k b an vonz a nagyfokú izgalom ; leköt b ennünket a félelem és a rem ény v áltak o zása. A leg
kisebb nyerem ény is an n ak a szimbóluma, hogy a sze
rencse k eg y eltjei vagyunk, s ki ne örülne ennek a
tu-d a tn a k ? T erv ek et szövünk e szeszélyes istenasszony m eghódítására, cselek et v etünk az ú tjá b a , s m ikor így k o m bináljuk a jövőt, fan tázián k m ár a m űalkotás ha- tárm esg y éit súrolja.
De a m űalkotás és a já té k h a tá ra o tt van, hogy a já té k kim erül önm agában, míg a m űalkotás önm agán tú lra : a m űre m utat. A já ték b an lényeges az aktivitás:
nem a k a r semmi m a rad an d ó t alkotni. A gyerm ek, aki félnapig izzad v a é p íte tte a ten g erp arto n hom okvárait, a já té k végeztével közöm bösen rú g ja szét valam ennyit De a m űvész tev ékenységének c é lja az a mű, am elyet alkot, s am elyben ak tiv itá sá t és gondolatát, valam int hozzáfűződő érzelm eit m integy kiem eli az időből, hogy h a lh a ta tla n n á tegye. A k i játszik, az önm agát érzi és a m aga szu b jek tiv itásáb an gyönyörködik, az alkotó m űvész ellenben e lrejtő zik a mű mögé és csak a mű
nek és csak a m űben él igazán. É ppen e z é rt nerc engedheti k ép zeteit szabadon csapongani, m int a g y er
m ek a játékban, hanem egy cél egységében harm óniát k ell köztü k terem ten ie, hogy szép legyen az a lk o to tt mű. T eh át a m űalkotás sokkal összetettebb, m agasabb ren d ű valam i, m int a játék . J á ts z a n i m indenki tud, de m ű alk o tásra csak a m űvész képes.
A m űalkotás köre sokkal tágabb is, m int a játéké.
N incs az em beri é letn ek olyan jelensége, am it a m ű
vész fel ne h aszn álh atn a. A já té k csak a k ellem est keresi, a m űvészet a fárasztó t, a m u n k át is m egnem e
síti és m indent egy m agasabb, egy szellem ibb világba em el, s ennek az átélése k e lti föl benn ü n k az e sz té tikai érzelm eket.
A z esztétikai szem lélet érd ek telen , m ert a szem lélt tárg y ak k al nem a k aru n k egyebet, m int gyönyör
ködni bennük. E zért még a létezésük is közöm bös előttünk. A k ép zelet alk o tásaib an épp úgy tu d u n k gyönyörködni, m int a valóságban. E szem léletben m integy m egfeledkezünk önm agunkról és o d a ad ju k m agunkat a tárgynak. E ngedjük, hogy a form ák sza
bad, anyaghoz nem kö tö tt élete szinte belénk h atoljon.
A ném et esztétikusok em legette „E infühlung“ (rom an
tikusok, Lipps, V olkelt) azt jelenti, hogy az esztétikai szem lélet alkalm ával mi azo n o sítju k m agunkat a d o l
gokkal és érzelm einket b e lev etítjü k azok form áiba ,,Sunt lacrim ae reru m “ , énekli a költő. Egy sa já to s in gadozás tám ad így a tu d a tb a n : ingadozunk énünk és a szem lélt form a között. S K. Lange szerin t ennek az eredm énye valam i tu d a to s illúzió, ami a m űvészet lényege.
A zonban m inden ilyen m ag y arázatb an van valam i egyoldalúság. A Szépben a form ának és a tarta lo m n ak olyan csodálatosan gazdag h arm ó n iája rejlik, hogy ennek a n y itjá t még senkinek sem sikerült kielé
gítő m ódon m egfejteni.
25. §. Mi az akarati élmény?
1. A z élő em ber nem csu p án passzív lény, a k i
n ek az élete abban telik el, hogy felfogja a világnak re á ja g yakorolt h a tá sa it és ezekhez alkalm azkodik, hanem ak tív valóság is, akiből h a táso k á ra d n a k a világ felé, am elyekkel k ö rn y ezetét vágyik önm agához alk alm azn i. S a k u ltú rá b a n élő em ber szám ára létének ez a fele még ta lá n fontosabb, m int a m ásik. ,,A te tte k szebben beszélnek, m int a sz av ak “ , azaz: a cselek v és
ben jobban m egm utatkozik az igazi m ivoltunk, m int a gondolkodásban.
M égis azt látju k , hogy a cselekvés psychologiája m eglehetősen m ostoha elb án ásb an részesü lt a leg
több psychologusnál. O lyanok is v o lta k közöttük, akik az a k a ra t v aló ság át egyszerűen kétségbe vonták.
M indez a k ö zelm últ tú lz o tt in tellek tu alisztik u s fe l
fogásának az eredm énye, am ely a cselekvésben o rg a
nikus jellegű ösztönös m echanizm usunk m űködését lá tta , az a k a rá s t pedig egy tisz tá n in te lle k tu á lis a k tu sra : az elh a tá ro z ás m o z zan atára szo ríto tta, s ezt a cselekvéstől szinte te lje se n elv álaszto tta. P edig nem igazi a k a rá s az, am ely te ttb e n nem folytatódik. A re á lis a k a ra tn a k a külső világban is meg k ell m u ta t
koznia. H om eros és P etőfi nem le tte k volna költők,
h a csak önm agukban gon d o lják el m űveiket. A k a ra t
•csak ott van, ahol az em ber lelki a lk o tása b e le ju t a világba, elsősorban pedig abba a társad alo m b a, am elyben az em ber él. A z a k arás nem csupán ön m agunknak szól, hanem an n ak a világnak is, am ely nek része vagyunk: ezért csonka valam i, ha nem já r nyom ában a tett.
2. A zok, akik az e lh atáro zás m ozzanatában k e re sik az a k a ra t lényegét, ren d esen összetévesztik az é rté k e lé s aktusával, am ely valóban érzelm i vagy in te lle k tu á lis form ában jelen ik meg, a tu d atb an . H a ezek et az a k a ra tta l hozzuk összefüggésbe, akkor a tu d a tn a k á ltalán o s in ten cio n alitását, azaz tá rg y ra való irá n y u lá sá t is a k a ra tn a k k ell m ondanunk.
E nnyire azonban veszedelm es volna m ennünk. T ény az, hogy tu d a tu n k m inden tá rg y a eg y ú ttal érték ek n ek a h o rd o zó ja is, am elyeket a tá rg y a k k a l eg y ü tt köz
v etlen ü l veszünk tudom ásul. R égebben abban a v éle
m ényben voltak, hogy m inden érték élm én y b en szük
ségképen valam i érzelem foglaltatik. A k ísérleti vizs
gálódások azonban valószínűvé tették , hogy prim är é rté k e lé sek tisztán értelm i módon, azaz érzelm ek nélk ü l is előfordulhatnak. A z é rték elésn ek te h á t két fő fa jtá ja van: az érzelm i és az értelm i, — az érték - érzelem és az é rték ítélet. M indkettő leh et közvetlen, azaz a tárg g y al egyszerre a d o tt vagy m egélt és k ö z v etett, aza.z az illető tárg y fölött való reflexio e re d m énye.
A z é rték elésn ek egy sa já to s f a jtá ja a többre, ille tő le g a kevesebbre becsülés aktusa, am elyben
köz-v étlen ü l köz-van n ekünk adköz-va köz-v alam ely é rték n ek köz-vagy érték h o rd o zó n ak a m agasabb vagy alacsonyabb ra n g ja . E zt tévesztik össze ném elyek az elh a tá ro z ás a k tu s á ban az ak a rá ssa l. A m otívum ok ugyanis m indig é rté kek, s a köztük való v ála sz tá s éppen ezzel a tö b b re- becsüléssel azonos. Ez v alóban nem ak a ra t, hanem vagy érzelm i vagy értelm i aktus, s ezen az alap o n az a k a ra to t könnyű tö rü ln i a lelki élet élm ényei közül. S az in te lle k tu á lis psycholcgia így is já r el.
A z asszociációs psychologia tipikus k ép v iselő je e té re n Z i e h e n , aki szerin t az a k a ra t egyszerűen k ép z e ttá rsítás, am ely bizonyos érzelm ek kíséretéb en folyik le. A lk a tré sz e i: 1. az én-képzet, 2. a pozitív érzelm i színű célk ép zet (ami világosan azonos a fen tebb em líte tt tö b b re b ecsü léssel), 3. a szán d ék k e re sz tü lv iteléh ez szükséges m ozgásbeidegzések képzetei, s 4. az én és a szán d ék o lt k ép zet közt fennálló oko
zati viszony képzete.
A z asszociácionizm us, m int m á r fentebb lá ttu k , azon a feltev ésen épül fel, hogy a lelki é le t az é rz e tekből és ezek kom binációiból áll. Végső fokon a fiziológiai m egoldásokra hajlik, s ezért epifenom enista és evolucionista ten d en ciájú . A z ak a ra to s cselekvést nem is tu d ja ennélfogva m ásból m agyarázni, m int a reflexm ozgásból, am ely elk ü lö n ü lés és fokozatos b o nyolultság során tu d a to ssá válik. A z ak a ra to s cse
lekvés e szerin t nem volna más, m int az élő lén y n ek az é le ta lk alm azk o d ás folyam án m ég eléggé be nem gyak o ro lt és au to m atik u ssá nem v á lt re ak ció ja a k ülső világgal szem ben. így p ersze sehol sem ta lá lju k m eg
benne a z t az erőt, am elyet mi az a k a ra tn a k tu la j
donítunk.
H asonló nyom on já r a fran cia R i b o t is, aki szerint m inden a k a ra ti élm ényben tu la jd o n k é p e n k ét egészen kü lö n m ozzanat van: egy ,,én akarok*‘-tu d a t - állap o to t, am ely egy h ely zet k o n sta tá lá sá t jelen ti és egy k o m p lik ált psychofizikai m echanizm us, am ely a m egvalósítás vagy a m egak ad ály o zás eszköze, S Ribot p e rsz e azt á llítja , hogy az első m ozzanat e rő t
len valam i és csak a m ásodiknak v an ható ereje.
A z asszociációs e lm életek et teh át, am int látju k , az jellem zi, hogy elsik k a sz tjá k az a k a ra to t és p u sz ta lu d atillu zió v á teszik egy ism eretlen fiziológiai je le n ségsor kedvéért.
W u n d t , a m o d em k ísérleti psychologia a ty a m estere, az a k a ra to t em ocionális folyam at gy an án t fogja föl. A z ak aráso k szerinte o lyan affektusok, am elyek önm aguk idézik elő oldó d ásu k at. A z össze
te tt ak ara tfo ly am a to k a t ő is az ösztönm ozgásokból szárm azo ttak n ak ta rtja . E zekben ugyanis a szerve
zetnek a reakcióit lá tja , am elyek a szerin t am int egy vagy több motívum in d ítá sá ra jönnek lé tre vagy reflex ek k é m echanizálódnak, vagy a k a ra tfo ly am a ttá fejlődnek. W u n d t te h á t az em ber testi-lelk i organikus összefüggésének és egységének a hipotézise a la p já n áll, s a képzetb en lá tja a lelki valóság objektív old alát, szubjektív v isszáját pedig az érzelem ben.
Szerinte te h a t m inden k épzetnek m egvan a vele járó han g u lata. K ép zet és érzelem csak az ab sztrakció ú tjá n v álaszth ató k el egym ástól. A z érzelm ek pedig
N a rv I.: A p sv ch o lo cia /ő k érd ései 12
— úgym ond W u n d t — te sti m ozgásokkal k ap c so la tosak, s így hozzák lé tre a cselekvéseket is. A z a k a ra to s ak tiv itás c sirá ja ennélfogva m inden érzelem ben b en n erejlik . E z é rt b á r W u n d t szerin t sincs külön a k a ra t, b á tra n á llíth a tju k , hogy m inden lelki jelenség dynam ikus jellegű. Ez W u n d t ta n ítása, am elyet az ő v o lu n tarizm u sa néven szo k tak em legetni.
M íg W u n d t em ocionális elm élete az érzelem s z e re p é t hangsúlyozza, addig H e rb a rt az in te lle k tu á lista e lm életek típ u sá t képviseli. Ő ugyanis azt ta n ítja , hogy m inden psychikai ak tiv itás fo rrá sa a képzet, am ely eg y ú ttal az érvényesülés e re jé t is m agában hordozza. T u d a tu n k ily form án az érv én y esü lésért kü zd ő k é p z e te k h a rcán ak színtere, s ezzel já r eg y ü tt a z a k a rá s n a k n ev ezett élm ény. V annak olyan psycho- logusok is, akik a k ép zetb en nem lá tn a k ilyen erőt, m int H erb art, s ezek az a k a ra tb a n az íté le t m o d ali
tá s á t keresik, am elyben t. i. az ,,én m agáévá teszi a z e lk é p z e lt célt és m int ily et végre is h a jtja . így M e u m a n n azt á llítja , hogy ,,az a k a ra t előzetes in tellig en cia n élk ü l psychologiai le h etetlen ség “ . Ő az a k a ra tfo ly a m a to t ilyen m ódon tag o lja: 1. a cselekvést m egszabó cél képzete, 2. az ettő l esetleg különböző közelebbi szán d ék képzete, 3. a távolabbi folyom ányok és célok képzete, 4. a cselekm ény sik erén ek és a k ö v etkezm ényeknek a képzete, 5. a célk ép zet m é rle gelése és helybenhagyása, 6. az ak tiv itás érzete, am ely ebből a h o zzájáru lásb ó l ere d és ennek következtében a z a tu d a t, hogy én vagyok a cselekvés oka, 7. a mo
tívum ok m egítélése, 8. egész jelen egyéniségünk és a
jelen h ely zet összállapota, s 9, ennek folyom ánya- k ép en a tu la jd o n k é p e n való
cselekvés-3. N em csoda, Hogy ezek a psychologusok, b á r
m ily részletességbe m ennek az elem zésben, m int pl.
M eum ann, nem ta lá ljá k sehol az a k arato t. Ők a m o
to rik u s ak tiv itás fo ly am atát figyelik, s az a k a rá sra így v alóban nehéz rábukkanni. A ki az em berben nem lá t egyebet valam i igen finom m echanizm usnál, az cselekvéseiben sem ta lá lh a t egyebet reflex n él és ösztönm ozgásoknál. A k a rá s csak o tt van, ahol sz a b ad ság is van. A rpéhek és a hangyák igen bonyolult és c élszerű m ozgásokat h a jta n a k végre, de m ondhat
juk-e róluk, hogy ezek ak a ra to s cselekvések? Semmi- e se tre sem tekinthetők ilyeneknek, m ert évezredek ó ta v á lto z a tla n form ában ism étlődnek: m inden egyén
ben csu p á n a faj akar, te h á t az egyénnek nincs a k a ra ta . A faji a k a ra t az ösztön, a m egkötöttség, a szükségszerűség. A z á lla tn a k nincs ak a ra ta , m ert nem él egyéni életet. De az em ber több, m int az á lla t. A z em ber ,,két világ“ ta g ja : a faji világé, a term észeté és az egyéni világé, a k u ltú ráé. A k u ltú ra p ed ig erkölcsi világ. A z a k a rá s psychclogiai problém ái is csa k úgy oldhatók meg, ha tú llá tu n k a term észeten és fe lté te le zz ü k az egyén szabadságát. E zzel pedig m á r azt is elism ertük, hogy a k a ra t csak az erkölcsi világban van. O tt lép te h á t föl az em ber életében, ahol sem az ösztön, sem a szokás nem elegendő arra, hogy é le tü n k fo ly am atát irán y ítsák . Ilyenkor az é rte l
m ü n k et h ívjuk segítségül azért, hogy célokat, id e á lo k a t tűzzön elénk. Ez h o zzátarto zik az akaráshoz,
A O *
m ert az a k a rá s m indig célok közt való döntés: m orális aktus, am elynek nyom ában az a cselekvés következik be, am ely nem a legkisebb elle n á llá s irá n y á b a n h a la d , m int az ösztönös cselekvés, h anem a legnagyobbik e lle n á llá st kell legyőznie. M inden a k a rá s en n él
fogva egy-egy drám a, am ely abban áll, hogy egy vág y at föláld o zzu n k egy m ásik vágy o ltá rá n egy id eál érdekében. E z é rt jellem ző élm ény re á nézve az egyén m egoszlása. A z a k a rá s alk alm áv al e lle n té te t érzü n k m agunkban, am ely et m eg k ell szü n tetn ü n k egy cse le k véssel. A z t k ell te h á t m ondanunk, hogy az a k a ra t m ivoltát legjobban W . J a m e s lá tta meg, aki ezt abban a m isztikus „legyen!“ -ak tu sb an ta lá lta meg, am ely több lehetőséget tu d ato san föláldoz egyért: az ideális célért.
A z a k a r á s t e h á t d ö n t é s a s z e m é l y á l t a l v á l a s z t h a t ó c é l o k k ö z ö t t , m i k o r a z é r t é k e l é s a l a p j á n a m a g a s a b b r e n d ű c é l t i g y e k s z ü n k c s e l e k v é s ü n k k e l m e g v a l ó s í t a n i a z a l a c s o n y a b b r e n d ű v e l
s z e m b e n .
4. E bben a m eghatározásban benne van, hogy a z a k a ra t és a cselekvés egym ástól e lv á la sz th a tatla n o k . B enne v an továbbá az is, hogy m inden ak a ra to s cse
lekvés eg y ú ttal a k u ltú ráv al, ezzel az erkölcsi a la k u la tta l van k ap csolatban, s ennélfogva jelen tő ség e a k u ltú rá lis létben, a szociális tén y ek között b o n ta kozik ki. A z em beri é let nem csak a term észeti, de a k u ltú rá lis és társa d a lm i környezethez való a lk a lm a z kodásban. is áll. S ahogy az em berek legnagyobb