a migránsok által végzett házi gondozás elemzése során valamennyi szempont arra világított rá, hogy sok képlékenység és bizonytalanság mentén, a köztes kategóriák terepén realizálódik ez a reproduktívból a globális dimenzióban produktívra változott munka, és bár az elmúlt évtizedekben a foglalkozás strukturálódott, formalizálása és professzionalizálása csak részlegesen történt meg. Ezt erősíti meg a munka kapcsán utolsóként bemutatásra kerülő kérdéskör is, a külföldi munkaerő által ellátott gondozás háttérdinamikáját biztosító ápolói szubjektivitás, vagyis a motivációs elvek és ideológiák
119
jellege és hivatásformáló jelentősége. Az válik tehát láthatóvá, hogy olyan személyes jegyek teszik lehetővé ezt az aktivitást, illetve alakulnak ki a transznacionális házi gon-dozás során, melyek többféle képzet vegyületeként képződnek az elemzett térségben:
egyetemes emberi segítői elvek, családi(as) kötelezettségek, keresztény morál, hivatás-tudat/misszió, professzionális elképzelések, önmegvalósítás, hála, pénzszerzési lehetőség.
A magyar beszélgetőtársaim között igen fiatal gondozónak számító (30 éves) Nelli igazi útkeresőként beszéli el magát. Önálló élete egy gyors férjhez menéssel kezdő-dött, vagy ahogyan ő fogalmaz: „Na de hát ez részbe külső kényszer hatására, mer mai napig… tehát ezekbe a kisebb városokban még él az a tradíció, hogy a nőnek a férfi mellett a helye, a konyhában, és hogy férjhez kell menni.” Érettségi után inkább tanulni szeretett volna, de anyai nyomásra reprodukálta a családi mintát, és korán beállt az asszonyok sorába. Dolgozni kezdett egy virágüzletben, és gyermeket szült. alkalma-zottból már a terhessége alatt vállalkozóvá vált, ami szintén nem saját döntése volt: „ez részben kényszervállalkozás volt, részben meg családi hagyomány.” Válása után kezdte el megvalósítani saját elképzeléseit: beiratkozott a főiskolára, végezte a mentőápolói képzést, a baptista Teológiai akadémián teológia szakon és misszió szakirányon ta-nult, tűzoltóvizsgát tett, a Wesley János Lelkészképző Főiskolán művelődéstörténetet hallgatott és a szociális munkás szakra is bejárt. Megélhetését kézműves termékek előállításával foglalkozó vállalkozással biztosítja, ami szintén sokfelé ágazik, és több alapítvánnyal is kapcsolatot tart. sok mindenbe belevágott, melyek közül sok kezdemé-nyezés hamar félbe is maradt. az olvasható ki szavaiból, hogy keresi az utat valamilyen segítői tevékenység felé, és az interjú idején úgy véli, ezt meg is találta a gondozásban.
[…] bennem van a misszió, tehát én erre készültem, függetlenül attól, mert nem tud-tam továbbmenni ’98 után továbbtanulni, nekem ez bennem volt, hogy fogok, csak kerestem a megoldást, tehát azt az utat, hogy hogyan tudnám én ezt megvalósítani.
És a mentőápolóim az jelenleg fel van függesztve, mert a külföldi utam miatt nem tudtam befejezni. Azt a Máltai Szeretetszolgálatnál csináltam. Illetőleg párhuzamosan folytattam tanulmányokat ugye a Zsidó Egyetemen zsidó művelődéstörténet szakon egy félévet. Illetőleg egy félévet a Wesley János Főiskolán. […]
nekem az erkölcsi mércém az olyan magas, hogy én tudom, hogy miért megyek ki. […] Amivel én kivívtam a tiszteletet, az pont az volt, hogy én például nem gumikesztyűbe mosdattam az idős nénit, mert tudtam, hogy nem szereti, amíg az a gondozó, aki számára… akinek a zsidóság, akik számára tényleg nem jelentettek többet, mint azt, hogy pénz és munka, ők gumikesztyűbe mosdatnak. Nagyon… volt olyan kollega, aki a saját kényelmi szempontjából ugye az idős embert bepelenkázta egész napra […]. Én nem pelenkázok, tehát én inkább többször odamentem, több-ször megkérdeztem, vagy éppenséggel többtöbb-ször felmostam, és úgy tettem, mintha nem történt volna semmi.
A kárpátaljai Melinda életútja sok szempontból hasonlít Nelliére, ő is elvált és egy fiúgyereket nevel. Egyetemi végzettsége van ugyan, de a diplomája csak rövid ideig segítette megélhetésében, ezért sokféle munkát kellett vállalnia. esetében viszont az
önmegvalósítás helyett inkább a kényszerhelyzetek közötti manőverezés volt a leg-fontosabb mozgatóerő. A külföldi gondozói tevékenységet ő is révbe érésként éli meg.
ez számára több munkánál: valami önmagán és saját életén túlmutató, morálisan emelkedett aktivitás, amely által nemcsak egyes emberek, hanem az egész emberiség jobblétéhez járulhat hozzá.
Az én szempontomból az idősgondozás csak annyibúl jó, hogy segítünk az ember -társainkon, azokat a hátralévő napjait, ami még neki megmaradt, szebbé tenni, könnyebbé tenni. ki fog rajtunk segíteni, ha nem az ember? nem fognak jönni az állatok rajtunk segíteni. az ember az emberen segít, és csak az segít, aki eldönti, hogy „segítek neki”. Mert lehet, hogy én is ilyen helyzetbe leszek. […]
ez nekem az, hogy én tudok valamit nyújtani az emberiség számára, még ha nem is úgy, hogy én feltalálok valamit, azt elnevezik rullam a mit tudom én, az xy épületet vagy valami nagy feltaláló leszek, de van egy néhány olyan ember, akinek örömöt látok a szemibe. nekem itt áll, hogy lelkileg tudok nyújtani magambúl vala-mit. Mindig van egy ilyen gondolat a fejembe, hogy, hogy én, én, én… biztos, hogy lesz olyan az életembe, mer nem tudom, ez a gondolat nem kísértene mindig, hogy valakinek az életit meg akarom nagyon menteni, valakinek, hogy a saját életemmel megmentem valakinek az életit. […] És egyszer majd én lehet, hogy nem úgy fo-gom megmenteni valakinek az életit, hogy jön egy autó, aztán kiugrok elibe, oztán a saját életemmel félredobom, és ő élve marad. Lehet, hogy pont így, így tudom, nem hogy megmenteni, széppé, jóvá tenni, kicsikét boldogabbá tenni valakinek az utósó perceit, hogy pont ebbe az idősgondozásba vagyok.
az életút felén túljutva többen közülük estek át súlyos betegségen, ami megváltoztatta elképzeléseiket önmagukról, életükről, és más feladatvállalások, elkötelezettségek irányába mozdította pályájukat. andi bénulásból való felgyógyulás után otthagyta a kereskedelmet, és elment önkéntesnek az egészségügybe, amit indiában szándékozott folytatni, de aztán Izraelbe került idősgondozónak. Gitta több hónapig tartó súlyos betegsége miatt hosszú időn keresztül feküdt kórházban Budapesten. Megtapasztalta a kiszolgáltatottságot, méltatlan helyzetekbe kényszerült, sok szenvedést élt meg. a há-zassága is ráment. gyógyulása után a pedagógusi pályáról a betegápolóira váltott, és szimbolikus összegért gondozott kilenc évig egy idős nőt Svájcban.
kezdjük a kályhánál. Lehet, hogy elhiszik, lehet, hogy nem. engem már annak ide-jén kineveztek irgalmas szamaritánusnak és Teréz anyának. na most, én borzasztó beteg voltam, 5 hónapig voltam… akkor, amikor ma 2-3 nap után dobálják ki az embert a kórházból, én 5 hónapig voltam egyfolytába bent, és már annyi erőm nem volt, hogy egy ilyen műanyag poharat felvegyek. Na, summa summarum, a Jóisten megsegített, meggyógyultam, és én akkor tettem három fogadalmat, abból az egyik az volt, hogy beteget fogok ápolni. Na, mivel most a barátnőm kinn volt, és ahol ő volt, annak a testvére elesett, gerinctörést kapott meg agyrázkódást meg a feje…
szóval végül is meghülyült… summa summarum, én oda elmentem. És ezekhez
121
az emberekhez… És én ezt baráti alapon csináltam, baráti alapon annyiból… hát azér lakást meg ellátást, azt természetesen azt kaptam, meg mit tudom én, néha szoktak ajándékot adni. […] Ezt a munkát én csak sze… fogadalomból csinálom.
[…] Talán pont ezért tudtam ezt csinálni, mert tudtam azt, hogy énnekem ennyire borzasztó volt, el tudtam képzelni, hogy ennek mennyire borzasztó lehet. Hát a tel-jes kiszolgáltatottság! Ezt, ezt, ezt pénzért csinálni nem lehet. Ezt, esküszöm, hogy nem lehet pénzért csinálni.
adriana brassóban hasonló élethelyzeten ment át. agydaganattal kezelték, sok szen-vedésről és nehézségről számol be. Őt is elhagyta a férje ez idő alatt. Meggyógyult, de egyedül és lakás nélkül találta magát e hosszú folyamat végén. szakképzett munkásként dolgozott korábban, ebbe a munkakörbe nem ment többé vissza. Leszázalékoltatta magát romániában, és elment olaszországba megkeresni a pénzt egy új élet meg-teremtéséhez. Ő ugyan nem karitatív alapon dolgozik, mint a kivételesnek számító gitta, viszont munkavégzését meghatározza saját betegségélménye, és munkájának magas minőségét az így megformált morális elvek biztosítják.
engem nem hagyott az isten, és én segítek másoknak, köszönöm az istennek is, hogy élek, azok után, amiken átmentem, és nem gondoltam, hogy én valaha… feljöttem a halottak völgyéből, és eljutok oda, hogy betegeknek segítsek, és… Hiszem, hogy ezt az isten ajándéknak adta, hogy „most tedd azt, amit mások nem tettek meg veled”.
Mert én feküdtem mosdatlanul, feküdtem éhesen, feküdtem mocskosan, feküdtem vér nélkül, feküdtem ennivaló nélkül… tehát egy szörnyű betegség volt. És hogyha az Isten adott egy segítő kezet, és kiszedett a gödörből, mit mondott? „Ez nem kál-vária, ez a te ajándékod, hogy vidd tovább, tedd meg te is, amikor rád kerül a sor, amit mások nem tettek meg érted.” Tehát én ezt életem során úgy fogtam fel, hogy mások velem nem tették meg, mások engem nem segítettek, mások nem nyitották rám az ajtót, hogy megfordítsanak, hogy etessenek, hogy levegyenek az ágyból, sem hogy… tehát nem volt rá idejük. De nekem most már évek óta van időm.
A gondozói pályához szintén erőteljesen érzelmi kapcsolódás a gyerekkori vágyak retrospektív felfedezése/felidézése. Pozitív tartalmakkal ruházza fel a foglalkozást és abban az érintettekhez való viszonyulást, ha a gondozói tevékenység ilyen jelle-gű elhelyezést nyer az életútban. Önmagában nem elégséges motiváció ahhoz, hogy valaki belevágjon a külföldi házi gondozásba, de amennyiben összetalálkozik más motivációkkal, nagymértékben segíti a munkakapcsolatok eredményes szervezését, az új környezetbe való jó belehelyezkedést és a feladatok ellátása során adódó nehéz-ségek kezelését.
Jutka a magyarországi horvát közösségből jár dolgozni a burgenlandi horvát csa-ládokhoz.
Hát amikor 18 éves voltam, akkor úgy gondoltam, hogy ápolónő leszek, mert sze-rettem volna idősekkel foglalkozni, és sajnos közbejött az édesanyámnak a halála.
[…] És akkor elmentem dolgozni, és 33 évig ott dolgoztam a munkahelyemen, azt nem mondom, hogy hol. […] És akkor ugye bejöttem a gyárba dolgozni, és közbe férjhez mentem, és akkor kerültem ide, ahol most lakom, hogy férjhez mentem, és akkor született két gyerekem, egy fiam és egy lányom, és… és onnan is mentem nyugdíjba, ahol dolgoztam. […] Mi azt [külföldi ápolást] elkezdtük, meg végig akar -juk vinni. Igen, igen. Sőt, már a végén mi betegedtünk le. Most, tavaly mi lettünk a betegek, tavaly mi lettünk a betegek. […] na, hogyan mondjam… nem is úgy, mint egy idegent kezelem, hanem úgy, mint… hozzám tartozik az a néni, hozzám, szóval mint hogyha a sajátom lenne. Mi tényleg úgy vagyunk vele.
Márta magánvállalkozása Magyarország uniós csatlakozása után sokat veszített a meg-rendelésekből. Küzdött néhány évig, újraszervezte a vállalkozási formát, fúziós társat keresett, újabb megrendelők után nézett, de a helyzetet csak átmenetileg sikerült sta-bilizálnia. Megszüntette a cégét, elvégezte a Magyar Vöröskereszt házi betegápolói szociális tanfolyamát, és elindult a segítői pályán. Ebben felfedezte régi, elfojtott vágyát, és úgy értelmezi, élete beteljesülésében döntő szerepet játszik ez a változás. Azóta Izraelben dolgozik idősek mellett.
[…] akkor jutott az eszembe, hogy 14 éves koromba én ápolónő vagy orvos akartam lenni. És az anyukám ezt jól lenyomta az én torkomon, mondván, hogy ez ki van zárva, ezt nem lehet, és akkor ez elfelejtődött. És most előjött. És én itt jöttem rá arra, hogy a flow nekem attól van, hogy segítek. Tehát ettől érzem jól magam. És a lubickolásomhoz, amit itt kint érzek, ez is hozzátartozik.
kimondottan professzionális indíttatásból származó migrációval ebben a szektorban beszélgetőtársaimnál nem találkoztam, viszont olyannal igen, hogy munkavégzés köz-ben alakult ki a szakmai érdeklődés és motiváció. Úgy tűnik, ennek inkább pályán tartó szerepe, mint elindító jelentősége van.
kriszta, akit nemrég idéztem a szakápolói identitás kialakulása és a szakmai min-tázatok átvétele kapcsán, pályabizonytalanság és szövevényes útkeresés során került az idősgondozói szektorba. Sokféle munkában és különféle országokban dolgozott, de ezeket nem találta kielégítőnek önmaga számára. A gondozói körbe nem személyes elhatározásból került, inkább csak sodródott, mivel a környezetében a nők többsége (például anyja, anyósa) ezt végezte, ő is ment velük. Nála a munka hivatássá vált. Köny-nyű eseteket már nem is vállal el, mert abban nem lát kihívást. Folyamatosan képezi magát, hosszú távú tervei vannak gondozóként.
a legfontosabb dolog az életembe szinte a családon kívül számomra. Én ezt telje-sen véletlenül kezdtem el 25 éves koromban. És Németországba mentem ki először, s ott próbáltam ki. s megtetszett. És én közben, rá pár évre, ismertem meg ezt az Alzheimer-kórt, és én azér szeretem nagyon, mer ott érzem magam fontosnak. […]
Tehát a sima idősápolás, ami arról szól, hogy… csak gyenge, nem is beteg a gondo-zott, csak úgymond gyenge, tehát teljesen a tudatánál van, jön, megy, mozog, azt
123
nem tudom élvezni, mer ott nincs akkora szükség az emberre. akkor az egy kicsit olyan unalmas volt. És 6-7 évvel ezelőtt ismerkedtem meg az Alzheimer-kórral, és akkor volt az, hogy igen, ez az. […] Vagy idősápolásba szeretnék [a jövőben dolgoz-ni], tehát mindenféleképpen demensekkel szeretnék foglalkozni, ez a fő cél, ezért kezdtem el az iskolát. Ha ez nem jön össze, akkor viszont családjóléti szolgálatnál nagyon szívesen dolgoznék még, mert úgy gondolom, ott nagy szükség van.
A családi(as) tartalmakkal feltöltött elképzelések és motivációk szintén érzelmi alapúak, de ezek már a gondozáshoz nem mint pályához, hanem mint reproduktív tevékeny-séghez kapcsolódnak. ilyenkor a gondozás a gondoskodás részeként jelenik meg, és a feladatok értelmezése is erre a jelentésmezőre helyeződik. Ezekben a narratívákban a legtöbbet emlegetett érték a szeretet, a többi ennek alárendelve és ennek fényében nyeri el minőségeit. Az ápolási normák, vagyis az egyénileg felépített informális pro-tokoll a családi megtapasztalások vagy elvárások alapján kerülnek definiálásra.
nem kell végezned tanfolyamot, ki tudja, milyen gimnáziumot, mert te arra gon-dolsz, hogy ők a te szüleid, nem arra gongon-dolsz, hogy egy idegen, és meg kell tenned nagy dolgokat, ki tudja, kinek, nem. Arra gondolsz, hogy a szülőd, és elképzeled, hogy a te szülőd. Ha kell, na, ha látod, hogy egy kicsit koszos, megtörlöd. Nem?
Megmosod az arcát. Vagy ha meg kell etetned, arra gondolsz, hogy a szülőd, ha van lelked. Te, amiben dolgozol, bele kell tedd a lelked – fogalmazza meg munkamorálját az órabérre dolgozó Mihaela az anconai kórházban.
És érzi, hogy mégis szenvedéllyel csinálod. Mert az én anyám messze van, nem tu-dom érte csinálni, de csinálom itt, mert… Mert anyámnak még nincs szüksége rá. De megcsinálom az ő anyjáért – mondja el kissé kompenzációra építő ápolási elképzeléseit Hajni olaszországban.
És én azt mondom, hogy ez a munka 50 százalék tudás, mondjuk szókincs, de az 50 százalék szív. Ha az embernek nincsen ott a szíve, akkor, akkor nehéz. Hogyha nem szívvel-lélekkel csinálja valaki ezt a munkát, és aszongya, hogy azért vagyok ott, hogy én segítsek, nem azért… énnekem akkor nem a pénz volt, hanem az, hogy akkor én, én, én segítek, én tudtam, hogy ennek meglesz a gyümölcse, megkapom a végén – hangsúlyozza a Svájcban ápoló Edit az érzelmi munka jelentőségét, amit a gondozóktól igen gyakran lehet hallani.
a szeretet érzelmi és kognitív kategóriájához szorosan kapcsolódik a hála az elbeszélé-sekben: hála a családba való befogadásért, hála a jó bánásmódért, hála a megélhetésért, hála a gondozói bérből megvalósított eredményekért és problémák megoldásáért, hála az esetleges pluszjuttatásokért stb.
Én ezt áldásnak fogtam föl, hogy én elmehettem oda, éngem ez a bácsi befogadott, és a családja befogadott. És itt már én, én megtettem mindent, ami tőlem telt – foly-tatja edit.
Liliana elbeszélésében a családtagság, a szeretet és a hála markánsan megjelenő érzések és kapcsolatszabályozó értékek. Meglepetésszerű, ahogyan az olaszországi román ápolók körében általános áldozatdiskurzus felbukkan a vele készített interjúban, ugyanis itt az áldozathozatal a megbízói térfélre kerül, holott a román diaszpórában áldozatrelációban a kihasználást, visszaélést szokták inkább társítani ehhez az oldalhoz.
Úgy kell gondozni egy öreget, mint a saját anyádat, akkor is, ha az anyádnak nincsen lehetősége, akkor is az anyádra kell gondolnod, és az öreget még annál is jobban gondozd, még pluszba. Gondolj arra, hogy ők áldozatot hoznak azért, hogy minket fizessenek. Én azt mondom, hogy nekik nincs egy hegy pénzük, ami soha nem fogy el. egy szívességet tesznek, mert szükségük van rá.
Az említetteken túlmenően a keresztényi morál és az egyetemes emberiességre vo-natkozó elképzelések – melyek nehezen választhatók szét az interjúkban – játszanak szerepet az ápolói munka hátterében és a gondozási filozófiák kidolgozásában. Meg-jelennek a szolidaritás meghatározásának variánsai, a megnövekedett szociális érzé-kenység kifejezései, a sajnálat a gyengék és betegek iránt, a kölcsönösség gondolata
„a jó tett helyébe jót várj” elv alapján, a megfelelési vágy Isten mindenhol jelen lévő tekintetének, az Istentől kapott feladatok tisztességes teljesítése és a talentumokkal való jó gazdálkodás imperatívusza.
Minden értelemben kedvelem [az öregeket], minden értelemben kedvelem őket.
Mert arra gondolok, hogy én is leszek… lehet, én nem érem meg a 80 vagy 90 évet.
De arra gondolok, hogy én is leszek öreg. Én hiszek istenben, mert engem segített minden szempontból és minden nehéz pillanatban az életemben… nehéz életem volt.
És azt akarom mondani… nehezen kezdtem, és nekem tetszik ez a munka, amit csi-nálok – magyarázza a bentlakásos ápolóként dolgozó anica egy anconai kávézóban.
Mer jobban szembesülni nem tudok avval, hogy mivé válhat egy egészséges ember, amikor tehetetlen, mint ennek a munkának a kapcsán, az idősgondozáson. És mennyi kevés kell az embernek, hogy örüljön! Az, amikor ki van szógáltatva. […] És akkor elgondolkodok, hogy hoplá, nem az az érték, hogy mostan aranyokkal meg mit tudjam, mennyi a vagyonom, hanem az, hogy én tudjak örülni, meg nekem is tudjanak örülni – summázza az élet értékeire vonatkozó elképzeléseit a kárpátaljai Melinda.
nagyon csekély azoknak a száma, akik valamilyen morális elv vagy valamilyen nemesebb ideológia aktivizálása nélkül gondoznak időseket. Természetesen lehet találkozni a pénz kényszerítő erejével is, amikor a legfontosabb munkamotiváció, hogy ez a lehetőség adódott, és mivel a „pénz nagy úr”, muszáj ezt végezni.
Leg-125
inkább mégis az tapasztalható, hogy ez a munka elkezdésekor, illetve a migráns gondozói pálya során kialakuló krízisidőszakokban fogalmazódik meg domináns motivációként. az ápolási feladatok ellátása során a tevékenység hátterében a pénz mellé odakerülnek érzelmi, vallási vagy egyéb normatív tartalmak, melyek a hét-köznapi nehézségekből és a társadalmi hierarchia alsóbb lépcsőiről felemeli őket a segítői filozófia által értéktelített koncepciókba. Megfigyelhető ugyanakkor, hogy a fent felsorolt és külön-külön bemutatott gondozási elvek sokszor keverednek, egy-mást kiegészítve/erősítve aktivizálódnak a különböző élethelyzetekben. A munka háttérdinamikáját tehát ezek együttese mintázza, illetve ezek együttműködése sza-bályozza a gondozói pályát, a gondozói aktivitás formáit és a tevékenység minőségét is. Végül pedig megemlítendő, hogy valamennyi vizsgált csoportnál valamennyi említett motivációs szempont megtalálható, legfeljebb aránybeli különbözőségek figyelhetőek meg, de semmiképpen sem olyan jelentősek az eltérések, mint más
inkább mégis az tapasztalható, hogy ez a munka elkezdésekor, illetve a migráns gondozói pálya során kialakuló krízisidőszakokban fogalmazódik meg domináns motivációként. az ápolási feladatok ellátása során a tevékenység hátterében a pénz mellé odakerülnek érzelmi, vallási vagy egyéb normatív tartalmak, melyek a hét-köznapi nehézségekből és a társadalmi hierarchia alsóbb lépcsőiről felemeli őket a segítői filozófia által értéktelített koncepciókba. Megfigyelhető ugyanakkor, hogy a fent felsorolt és külön-külön bemutatott gondozási elvek sokszor keverednek, egy-mást kiegészítve/erősítve aktivizálódnak a különböző élethelyzetekben. A munka háttérdinamikáját tehát ezek együttese mintázza, illetve ezek együttműködése sza-bályozza a gondozói pályát, a gondozói aktivitás formáit és a tevékenység minőségét is. Végül pedig megemlítendő, hogy valamennyi vizsgált csoportnál valamennyi említett motivációs szempont megtalálható, legfeljebb aránybeli különbözőségek figyelhetőek meg, de semmiképpen sem olyan jelentősek az eltérések, mint más