• Nem Talált Eredményt

Munkaszervezés: belépés és fenntarthatóság

In document Kelet- és közép-európai nők (Pldal 38-55)

a transznacionális ápolói iparág szervezésében több ágens vesz részt: formális, in-formális, kvázi formális szereplők működtetik legális és illegális (sokszor épp ezek rugalmas kombinációjával), direkt és indirekt jelleggel egyaránt. Minél több szereplővel vannak kapcsolatban ezek közül az érintettek (munkaadók és munkavállalók), annál előnyösebb feltételekkel kereshetik meg a számukra kedvező megoldást, ugyanis ebben a munkaerőpiaci szegmensben ezek a tényezők növelik a társadalmi tőkét. A gondozói munka globális térben való szervezésére a fizikai személyeken túl még sok tényező van hatással. ahogyan a fentebbiekben már említettem, az állam elképzelése a bevándorlók hozzájárulásáról az állampolgári közösséghez kulcsfontosságú, ezen belül pedig konkré-tan azok a stratégiai elgondolások, melyek az elöregedés társadalmi szintű kezelésében és a gondozási szükségletben kialakultak. Ezek tetten érhetőek abban, hogy egy adott ország migrációs politikája támogatja-e a külföldiek belépését vagy a gondozók pályán maradását (munkahelyváltás), szabályozza-e a területén való tartózkodás maximális időtartamát, milyen rejtett vagy kodifikált módokon integrálja az informális gazdaság ágazatait a formális gazdaságba, illetve nyitva/zárva tartja-e munkaerőpiacának más részeit, ahova átléphet(né)nek a máshonnan érkezett munkavállalók a háztartásiparból.

Amennyiben a migrációs politikák megengedőbbek adott migrációs térben, mint pél-dául az európai Unió keretein belül a kelet- és közép-európai mobil népesség számára, a munkavállalási eljárásmódok és migrációs hálózatok több ország közötti mozgásra is berendezked(het)nek. Mint ahogy az is megfigyelhető, hogy az ápolói szektor rétegződé-se, illetve az ezen belüli vertikális és horizontális mobilitás lehetősége nagymértékben függ a befogadó társadalom másságképző gyakorlatától és a reprodukciós feladatok megítélésétől, minősítésétől. Ebben a részben azt fogom megvizsgálni, hogy a befogadó ország korlátozó mechanizmusai és a munkavállalók aspirációi hogyan találkoznak össze, miként egyeztetik össze érdekeltségeiket, illetve milyen alkufolyamatok/manőverezések mentén tágítják/alakítják a kereteket az együttműködés fenntarthatósága érdekében.

39

Formális munkaszervezés: szabályok és ellenőrzések szorításában A vizsgálatba bekerült mintában a legerőteljesebb szabályozás az izraeli munkavégzéssel kapcsolatban tapasztalható. Izrael migrációs politikája ellenőrzi legjobban a területére való belépést, az ott-tartózkodást és a migránsok tevékenységét. izrael állam de facto emigrációs ország, mivel a diaszpórákba szétszóródott zsidók visszahívásából alapult 1948-ban, de ez a hívó hang a nem zsidó származású – és így külföldiként definiált – migránsok felé irányított és időleges befogadás formájában szól. A rendszer alapjai az 1980-as évek végén kezdtek formálódni: 1986-ban az ápolási biztosítási törvény lehe-tővé tette a háztartások számára a privát otthoni gondozói szolgáltatás igénybevételét, 1988-ban pedig a hosszú távú ápolást igénylők számára bevezették a pénzbeli szociális támogatást (Gimlat Siuud), amelyet életkor, bevétel és egészségi állapot alapján ítéltek meg. A palesztin felkelés és az Oszlói Egyezmény után az arabok munkaerőpiaci ak-tivitását minimalizálták, és 1993-ban bevezették a migránsok munkavállalásának jogi lehetőségeit. A munkaerő-toborzás tehát megindult, de munkavégzési engedélyt csak bizonyos tevékenységi körökre, építkezésre, mezőgazdasági munkára és ápolásra adtak ki. Vendégmunkások csak azokból az országokból érkezhettek, amelyekkel bilaterális államközi megállapodást írt alá Izrael. A legfontosabb munkaerőforrást a Fülöp-szige-tek, a kelet-európai országok, nepál és india jelentik a mai napig. a rendszeren belül jelentős szigorításra került sor 2006-ban, amikor a migránst konkrét munkaadóhoz

„kötötték”, vagyis csak olyan belépési vízumot bocsátanak ki, amely egy adott alkalma-zóhoz kapcsolja az érkező külföldit. Ezzel a rendelettel a migrációs törvény közvetlenül rendeli alá a munkavállalót megbízójának, illetve kihatással van a munkahelyváltásra, pontosabban: a munkaadóváltásra. a munkavállalási vízum meghosszabbítására ké-relmezés és ismételt felülbírálás alapján lehetőség van. Mivel a bevándorlási politika el akarja kerülni a külföldiek letelepedését, korlátozza a munkavállalók visszatérését Izraelbe (külön vízum igénylése szükséges), a családtagok látogatását, valamint az állampolgári jogok megszerzésének feltételeit (Shamir 2011; Liebelt 2011, 23–44).

A magyar nők izraeli mobilitását és munkavégzését magánvállalkozók végzik. Ön-állóan kijutni és munkát találni a lehetetlennel határos próbálkozás a bevándorlók korlátozását célzó egyre szigorúbb törvények miatt. a terepmunkám során megismert munkaközvetítő transznacionális céget működtet, aminek kidolgozott jogi, adminisztra-tív és emberi stratégiái vannak az üzlet tartós működtetése érdekében. A vele készített interjúban részletesen bemutatja ezeket.

Nézd, az Izrael állam megengedte aztat, hogy a magyar beszélő embereket tud-ják magyarok ápolni. Nagyon sok zsidók, akik eljöttek ’56 után, és… ’56 után…

mámma már öregek, 75, 85 éves emberek. És mi… És nem akarják, hogy hozzak valami filippini vagy valami, indiai őket ápolni. Hanem ők szeretnék, hogy valaki az ő maguk helyükről, az ő maguk nyelvükön tudja valaki őket ápolni. Ők akarják érezni a nagypapának vagy nagymamának az étel ízét, azok főznek nekik, mint a magyarok szoktak enni, amit megszoktak sok évekig – magyarázza kissé tört, de

folyamatos magyarsággal a migráns ápolói igényt egy munkaközvetítő,19 aki legá-lisan vihet Magyarországról gondozónőket Izraelbe.

két irodát szükséges fenntartani a gondozók migrációjának szervezéséhez: egy Magyar-országon bejegyzett irodát, amelyen keresztül a toborzást, a válogatást és a belépési vízumot intézik, illetve egy (vagy több) irodát Izraelben, ahol a beérkezőkkel kapcsolatos további ügyeket rendezik. Beszélgetőtársam a kibocsátó országban újsághirdetésben és interneten teszi elérhetővé a munkalehetőséggel kapcsolatos információkat, majd interjú alapján dönti el, hogy ki alkalmas az izraeli idősek házi ápolására:

a hirdetés után jönnek százan. azok közül kiválasztjuk az asszonyok, amit gon-doljuk, hogy lehet menni. És akkor kezdődik egy procedúra: mit nézek azokba az asszonyokba, mit keresek azokba az asszonyokba, hogyan tudom eldönteni egyszerre, hogy pont az az asszony tudjon menni? nem minden asszonyt viszek, aki csak jön hozzám, és azt mondja, hogy ápoló akar lenni, és na, már visszük őket. Az nem úgy megy. Van az embernek egy kis maga… hogy mondjam… hogyan mozog, hogyan beszél velem, azt már tudom, megértem rajta, hogyan… hogy ez fog illeni vagy nem fog illeni. az életembe nagyon sok interjút csináltam már. csináltam legalább már vagy ezret. Voltam küldöttségbe, az izraeli hatósággal voltam küldöttségbe külföldön, és ezt a szakmát megtanultam, hogy hogyan köll interjúkat csinálni.

Akik jönnek ide, először is… bejönnek ide, behozzuk őket, kell legyenek képzett ápolónők. Az nem jöhet ki, aki azt mondja, hogy na, ápoltam kicsit anyukámat vagy nagymamámat meg apukát, aztán én leszek most ápolónő Izraelbe. Máma a redcross, a Vöröskereszt, vagy privát kiképzésbe lenni és kiképezni azokat az asszonyokat, akik akarnak máma lenni mint ápolónő.

Legtöbbször kisgyerekkel nem hozok ki senkit se, még ha azt mondja is nekem, hogy 40 éves, és otthon hagyja a gyereket, aki 5, 6, 7, 10 éves. azt mondom, várjon még egy kicsit, és jöjjön később. Mer én akarom, hogy nemcsak maga legyen itt, hanem a feje is itt legyen, nemhogy maga itt legyen, és a feje ott legyen.

Beszélgetésünk időpontjáig körülbelül 140 gondozót vitt ki Izraelbe, és vállalkozását bővíteni tervezi: az erdélyi területeket is be akarja vonni toborzási körébe, illetve angliába is szeretne közvetíteni ápolókat. Mivel két ország törvényeinek és adózási szabályainak kell megfelelnie, ez plusz terheket jelent számára. a megoldást a szürke-gazdaságban találta meg, és a közvetítői díj egy részét informálisan kéri el.20 Lehetőséget biztosít arra, hogy ez utóbbit a nők a munkába állás után, négyhavi részletben fizessék.

19 kétéves korában alijáztak a szülei izraelbe. 1948 óta bárki jogosult az izraelbe költözésre, vagyis alijázásra, akinek legalább egy zsidó nagyszülője van.

20 Az interjú idején (2011) a közvetítői díj 2500 dollár volt, ami tartalmazta a szolgáltatás legális és nem legális díját.

41

Ebből viszont hátránya származott már többször is, mert az országba bejutva és más gondozóval kapcsolatba kerülve a munkavállalók többletinformációkhoz jutnak, és ennek alapján vannak, akik úgy döntenek, hogy megtagadják a további fizetést, ami-re nincsen törvényi kötelezettségük, és saját kezükbe veszik kinti életük szervezését.

A kifizetetlenül maradt közvetítő a nem legális juttatás megszerzésére és bebiztosítására az informalitás által nyújtott lehetőségeket használja: a hozzá lojális, neki hálával tartozó ápolók tudomására hozza az őt megkárosító kilétét és eljárásmódját, aminek következtében a magyar nők ugyan nem közösítenek ki körükből csak emiatt senkit, de éreztetik, hogy ők is helytelennek tartják lépését.

A munkaközvetítőhöz való ragaszkodást és pozitív megítélést nem az egyszeri munka-szerzés ténye magyarázza, hanem sokkal inkább az azt követő időszakban kapott kísérés, folyamatos segítés és atyáskodó védelem. Várja a repülőtéren az érkezőket, elviszi őket munkaadójukhoz, igény szerint tolmácsként is fellép; konfliktus esetén moderál a család és az ápoló között; vállalja, hogy hazaviszi a gondozók pénzét, és otthoni, magyar ban-kon keresztül utalja ezt a családok számára, amivel költségektől kíméli meg a migráns nőket; bármikor elérhető, felhívható, munkajellegű és személyes kérdésekben is kérnek tőle tanácsot; szerelmi bonyodalmakba keveredett nőknek segít kikerülni a kellemetlen helyzetekből, hajlandó akár autóval is értük menni, ha arra van szükség; folyamatosan információi vannak a rajta keresztül kikerült munkavállalókról, tudja, mi van velük, milyen nehézségekkel küzdenek; és a továbbiakban is szervezi munkalehetőségeiket.

ezek olyan dolgok, amiket én nem írok alá senkivel, hogy én fogok beszélni, meg fogok telefonálni, de én, akiket én kihozok, a mi cégünk kihoz… vannak mindenféle cégek, akik dolgoznak az itteni irodákkal… a mi cégünk, minálunk az a különleges benne, hogy én kísérem az asszonyokat egész idő alatt, amíg itt vannak Izraelbe, én kísérem őket. Mer ők, ha már mindent elrendeztek, átmentek már két helyre, amíg itt vannak Izraelbe, én mindig követem őket, és ami bajuk van, én próbálok nekik segíteni.

Patriarchális jegyeket hordozó kapcsolat van közötte és az ápolónők között, az interjú során „libáimnak” nevezte őket, ami bántó mellékzöngéje ellenére kevésbé a lekezelést, mint inkább a körzetébe való tartozást és az ő irányító, kézben tartó szerepét fejezte ki. a gondozók körében végzett terepmunkám visszaigazolta ennek a kapcsolatnak a jelentőségét és pozitív tartalmait. Nyelvtudás hiányából kifolyólag kiszolgáltatott helyzetükben leginkább rá számíthatnak. Tapasztalatuk szerint a helyileg bejegyzett irodák alkalmazottai, ahova jogilag tartoznak, nem törődnek velük, és konfliktus esetén a családokat, nem őket, külföldieket védik. Az illetékes szakszervezet és a vendég-munkásokat segítő jogi irodák sem keltettek körükben pozitív benyomásokat. Ennek magyarázata részben a közös nyelv hiánya, a tájékozatlanság és az előzetes negatív előítélet, amit átvesznek sorstársaiktól. Az adott lehetőségekkel és elképzelésekkel, amelyekkel izraelben elfoglalt státuszukról rendelkeznek – saját vagy kritikai felülbírálat nélkül átvett tapasztalatok alapján – problémás helyzetekben munkaközvetítőjükhöz fordulnak, biztonságot tőle remélnek.

klarissz 1997-ben került ki ápolónak izraelbe. Végigkísérte a jogi szabályozások vál-tozását és az ehhez igazodó privát szféra alakulását. Először még vízum nélkül érkezett, és munkaközvetítője nem tőle, hanem a családtól kért közvetítői díjat, ami akkor még csak 600 dollár volt. Azokban az években még nem kellett az ápolóknak kötelezően helyi irodához tartozniuk, de időközben ez a szigorítás is érvénybe lépett. Mint ahogy az is, hogy már otthonról munkavállalói vízummal kell elindulni, illetve felső korhatárt is bevezettek: 55 év fölött csak külön engedélyeztetés után lehet ápolói vízumhoz jut-ni. az újabb megkötések közé tartozik az is, hogy a külföldi gondozóknak négy év és három hónap után a mozgáslehetőségeik nagyon beszűkülnek. Ezt követően nem változtathatnak munkaadót (hivatalosan legalábbis), viszont maradhatnak addig, amíg ápoltjuk él, és a munkaadó család kéri a vízum hosszabbítását a belügyminisztériumtól, amit mindig csak egy évre adnak meg a szigorú állami kontrollgyakorlás érdekében.

Klarissz migráns ápolói pályája egy történelmi korszakot sűrít magába jogszabályok változásairól, munkaformákról, ápolói fejlődésről, személyes kapcsolatokról és emberi tragédiák sorozatáról. 2012-ben döntött úgy, hogy végleg hazaköltözik. Tapasztalatait még aktív munkavégzőként összegezte így a beszélgetésünk elején bemutatkozásként:

De… nem egyfolytába vagyok itt. Tehát kijöttem ide, egy magán munkaközvetítő volt még akkor, aki dolgozott, és… jöttem volna egy nénihez Bnei Brakba, de a néni közbe beteg lett, bekerült a kórházba, és akkor oda nem kellettem. És ott maradtam a munkaközvetítő-nőnél két napot, és akkor jelentkeztek az első munkaadómék, akiknek két pici gyerekhez kellett volna bébiszitter. 9 hónaposak voltak a gyere-kek, és a szülők elég idősek, első gyerekek voltak. És akkor náluk voltam 3 és fél évet. De úgy, hogy akkor még nem volt ilyen szigorú ez az egész, nem volt annyira kötelező a munkavállalási engedély, a vízum… Vízum nélkül voltam itt körülbelül 8 hónapig. 8 hónap után elintézték, hogy hivatalos legyek, és akkor tudtam úgy hazamenni meg visszajönni. […] Otthon voltam fél évet, egy évet, és akkor beteg lett a nagymama, a férfinak az édesanyja Bnei Brakba, és akkor jöttem hozzá. Egy évet itt voltam, egy évet otthon, aztán megin egy évet itt voltam, megin egy évet otthon. […] Na, és aztán, amikor a nagymamánál voltam, akkor a nagymama már olyan nagyon beteg volt, hogy hansamnal,21 szóval lélegeztetőgéppel volt egész nap, éjszaka meg ilyen oxigénmaszkkal. Hát az nehezebb volt, nem volt szabadnapom abszolút, mert nem lehetett otthagyni, és olyan gyerek vagy valaki nem volt a csa-ládban, aki kezelni tudta volna a gépet is, meg a nagymamát is. […] És hazamentem onnan, mikor lejárt az összes engedélyem, és akkor beteg lett a férjem. És a férjem meghalt… hát egy jó fél év alatt. Rák volt, nem vették észre, nem vette komolyan az orvos, szóval meghalt. És akkor még egy évet otthol maradtam, és aztán jöttem vissza, 4 évvel ezelőtt. […] ez is egy rokon néni volt, akihez kerültem, nem volt semmi baj se a fizetéssel, se semmivel, csak az, hogy a néni nem akart élni, nem akart élni, és bizony nagyon hamar elment, meghalt, jó másfél év alatt. akkor az

21 Lélegeztetőgép héberül: mehonat hansama.

43

előző családtól a nagymamától elment a metapelet,22 visszamentem oda. Már ott nagyon, ott is elég kriminális volt a helyzet. Úgyhogy az a néni meghalt tavaly jóm kippurkor, tehát jó egy éve. És akkor aszonta a fia, hogy ne menjek sehova, mer az ő felesége közbe bekerült a kórházba, és egy elfuserált operáció miatt életveszélyben van. 5 hónapig éltem bent a kórházban. az utolsó 1 hónapot úgy, hogy éjjel-nappal.

Tehát hazajöttem megfürödni, tiszta ruhát venni, vissza a kórházba. És aztán ő is meghalt, 5 hónap után. Akkor voltam körülbelül 2 hétig ilyen tengő-lengő, amíg vártam az új munkát, és úgy kerültem ide ehhez a nénihez, akinek a férje állítólag betegebb, mint a néni. a néninek van egy csontritkulása, és ezzel a járókával jár otthon, és ő se akar semmiféleképpen egészséges lenni, mer… állítom, nem akar. De a férje alzheimeres, és borzasztóan nehéz elviselni. itt megvan mindenem, amit csak kívánhat egy metapelet. Megvan a pénzem, megvan a szabadidőm, de amíg bent kell lenni, az valami borzasztó. Borzasztó. És a férfinak nincs, nem kértek metapeletet.

A határokon átívelő és távoli földrészeket összekapcsoló munkaszervezés a sok rész-letre kiterjedő jogi szabályozás ellenére is produkál furcsa, méltatlan helyzeteket.

a személytelen közvetítési folyamatnak épp az a része, ami személyességet igyekszik vinni a rendszerbe, világít rá az ápolónők árucikké válására és piaci tényezőként való kezelésére, amit egyik kelet-magyarországi nő így fogalmazott meg:

igaz, hogy egy fél évet vártam rá, míg került család, mert nagyon sok mindenki, aki meglátta az adataimat itt kint, a családok megnézték az adataimat meg… tehát az volt, hogy azér kérnek teljes alakos fényképet végül is, mer ebből valahol csinálnak egy katalógust az adatokkal együtt, és lehet válogatni a metapeletek közül a csalá-doknak. És… tehát válogattak belőlünk, mint a divatlapba. Választják, hogy nekem kell ez a szoknya vagy felső, és megrendelem. Tehát mi ilyen rendelésre jöttünk.

És ahhoz a családnak, aki bennünket kiválasztott. […] Azt mondta az én papám, azt mondta az irodás csajoknak, […] hogy akar egy magyar szép metapeletet. Azt mondta, neki csúnya nő a házába nem teheti be a lábát, mert itt nem volt soha csúnya nő, és nem is akar most se.

az izraelbe való kiérkezés után a munkahelyek változtatása legálisan kizárólag csak irodákon keresztül lehetséges. Mivel a munkavállalói vízum egy konkrét munkaadóhoz köti a külföldieket, a rendelkezésükre álló mozgástér korlátozott. Megfelelő indokkal (például zaklatás, agresszió, éheztetés, ápolt állapotának súlyosbodása, konfliktusos kapcsolat az ápolttal vagy a családdal, a munkajogi keretek be nem tartása) lehet kérni az új helyre való áthelyezést, amiért az ápolóknak már nem kell további közvetítői díjat fizetniük. A belépéshez képesti lehetőségekhez mérten Izraelben megsokszorozódnak az alternatívák, mivel több magán munkaközvetítő iroda is van, amelyek migráns ápolókkal foglalkoznak, és szabadon át lehet lépni, ha máshova akarnak tartozni.23

22 Metapelet: külföldi házi ápoló.

23 Ezek működésének részletes bemutatásáról lásd Mundlak–Shamir 2014.

a tapasztalat azt mutatja, hogy nem érdemes ezzel a szabadsággal túl szabadosan élni.

Úgy tűnik, az irodák a visszajelzések alapján minősítik az ápoltakat és ápolókat, és a gyakran változtató gondozókat problémásnak tartva eleve problémás helyre teszik.

Volt alkalmam olyan magyar nővel is beszélgetni, aki két év alatt tizennégy helyen próbált szerencsét, de sehol sem sikerült hosszabban megmaradnia.

a szigorú migrációs politika miatt az irodák látóterén kívüli aktivitás csak illegá-lisan lehetséges, ami a komolyan vett ellenőrzésekből kifolyólag a gyors lebukás és kitiltás veszélyét hordozza magában. ezért izraelben az illegalitást csak akkor választják a migráns nők, ha már megszűnt minden lehetőségük a legális tartózkodásra, és ennek az időszaknak a meghosszabbításaként alkalmazzák.

részben formális munkaszervezés

az európai Unió tagországainak állampolgárai szabadon utazhatnak az Unión belül, így beutazási vízumra és ott-tartózkodásra jogosító plusz engedélyekre nincs szüksé-gük. Nincsenek kitéve annak a veszélynek sem, hogy utcai ellenőrzések során aktivi-tásuk legalitásának igazolását kérné tőlük a rendőrség, hétköznapi helyzetekben elég a befogadó ország területén való jogos ottlétet bizonyítani. a munkavállalás területén is privilegizált csoportnak számítanak, ezért a közép- és kelet-európai ápolónőknek formális keretekre és formális segítségre legfőképpen logisztikai megfontolásból van szükségük, vagy épp hosszú távú terveik vannak, melyben ez a munkavégzési forma az előnyösebb. A részben formális munkaszervezés tereptapasztalataim szerint egyúttal részben legális munkavégzést is jelent. Mivel európán belül nincs az a kényszer, hogy külföldi életvitelük minden részlete engedélyezve legyen, rugalmasan hangolják össze a hivatalos szervek elvárásait és saját lehetőségeiket, céljaikat. Illetve ez a részlegesség arra is vonatkozik, hogy nem fedi le teljes mértékben tevékenységüket, így marad idő és alkalom a formális körön kívüli munkavégzésre is.

Doina középkorú nő (49 éves), Bukarestből érkezett Marche régióba 2001-ben.

Romániában a kereskedelemben dolgozott, illetve vendéglők konyháján. A testvérei közül már többen voltak Olaszországban, amikor ő idejött, azóta kihozta a gyerekeit és azok családjait. Édesanyja és legkisebb öccse kivételével már mind anconában és környékén élnek. az ápolói szektorba otthoni gondozóként lépett be, 24 órás meg-bízással dolgozott két évig, utána váltott. egy anconai ügynökség alkalmazottja lett.

Romániában a kereskedelemben dolgozott, illetve vendéglők konyháján. A testvérei közül már többen voltak Olaszországban, amikor ő idejött, azóta kihozta a gyerekeit és azok családjait. Édesanyja és legkisebb öccse kivételével már mind anconában és környékén élnek. az ápolói szektorba otthoni gondozóként lépett be, 24 órás meg-bízással dolgozott két évig, utána váltott. egy anconai ügynökség alkalmazottja lett.

In document Kelet- és közép-európai nők (Pldal 38-55)