Az eddigi fejezetek alapján láthatóvá vált tehát, hogy a kelet- és közép-európai nők külföldön többes társadalmi beágyazottságban élnek. olyan transznacionális társa-dalmi tér részesei, amely a befogadó lokális közösségből, az új ismeretségekből álló kapcsolathálóból (nemzettársak és a befogadó közösség tagjai), valamint az otthon hagyott közösségből épül fel. A továbbiakban azt vizsgálom meg, milyen diskurzusok működnek a különböző migrációs terekben a női vándorlás témakörében. Olyan dis-kurzusokat fogok elemezni, melyek ebben a nemzetközi közegben képződnek. Interjú-alanyaim folyamatosan ebben a globális társadalomban vannak jelen, külföldön sem szakadnak le a hátrahagyott közösségtől, és hazalátogatva sem lépnek ki a befogadó országban kiépített kapcsolathálójukból. Terepmunkám során három migrációs térrel szembesültem, és ezekben különböző diskurzusok körvonalazódtak: az áldozat- és szenvedésdiskurzus, az egzotikumdiskurzus, valamint egy etnocentrikus diskurzus.
a diskurzuselemzés során Michel foucault jól ismert elméletét követem (foucault 1972; Foucault 1984; Foucault 1991). A társadalmat szervező kulturális tartalmak és jelentések a róluk való beszédben jönnek létre. az elbeszélés/kibeszélés során exte-riorizálódó tapasztalati konstrukciók szabják meg a társadalmi valóság szerkezetét, és egyúttal kijelölik az egyén helyét is ezen belül. a transznacionális közösségek tagjai számára a migrációs térben képződő diskurzus olyan hatalmi megnyilvánulás, amely nagymértékben kihat az egyének legitimációjára, pozíciójára és az identitásképzés szá-mos aspektusára. Az interjúk alkalmával sokszor észlelhető az a vehemencia, amivel a megszólalók igyekeznek befolyásolni a diskurzus tárgyának jelentésképző mecha-nizmusait, a kijelentésmező szerveződési elveit és a lehetséges diszkurzív stratégiákat.
A bemutatásra kerülő diskurzusokban jól kitapinthatóak mindazok a társadalmi gya-korlatok, amelyek a szövegek előállítására és társadalmi kezelésére, hozzáférésének szabályaira irányulnak.81
81 Hasonló elemzést végzett kovács Éva és Melegh attila a kilencvenes években Magyaror-szágra vándorolt erdélyiek és Ausztriába átköltözött magyarok (erdélyiek és magyarországiak) vándorlástörténetei alapján. kovács–Melegh 2000.
197
áldozat- és szenvedésdiskurzus
A romániai és moldovai idősgondozók az olasz háztartásokban a kilencvenes évek elejétől vannak jelen, sőt bizonyos régiókból ki is szorították a korábban már ott dol-gozó, a munkastruktúrának ezt a részét elfoglaló fülöp-szigeteki vagy latin-amerikai nőket. Komplex hálózatok szerveződtek informális és formalizált ágensekkel, melyek során sűrű migrációs csatornarendszer épült ki. Általánossá vált a tudás és beszélés erről a migrációs tendenciáról, szinte találni sem lehet ezekben az országokban olyan személyt, akinek ne lenne a családi, rokonsági vagy baráti körében olyan nő, aki érintett benne. Ha mást nem, legalább egy másodkézből kapott történetet bárki fel tud idézni, és kiformált véleménye is van – minden bizonnyal – a jelenségről. Ehhez nagymértékben hozzájárul az is, hogy a téma alaposan mediatizált. nem vitás, a közbeszéd egyik igen gyakori és dramatizált témája a nők külföldi munkavállalása. A román és az olasz média egyaránt sokat beszél a hátrahagyott,82 sőt elhagyott gyerekekről, melyre már külön terminus is van: euro-árvák.83 a morális pánik hullámhosszán formálódó értelmezések átitatják a migráns nőkről szóló diskurzust, megkerülhetetlen, hogy a megkérdezettek ne reflektáljanak rá folyamatosan. Egyfajta társadalmi szégyenként és számonkérésként terhelődik rá a vándortörténetekre, és megkérdőjelezi a külföldön tartózkodó nők jó anyaságát.84 Úgy tűnik, a női szerep erősen naturalizált ebben a diszkurzív gyakorlat-ban, és a nők helyét a családért vállalt felelősségek és tevékenységek mértéke alapján jelöli ki, az egyéneket pedig ebből kiindulva minősíti.
Konfliktusba kerül a két, már korábban bemutatott anyaságkoncepció. A nők elbe-széléseiben a migrációs motivációk között kiemelkedő szerepet játszik a gyermekükről való gondoskodás, az ő jobb jövőjükért való cselekvés, ami a jó anya szerepvállalásának a része. Vándornarratívájuk fontos eleme, hogy migrációs döntésüket nem öncélúan és önmaguk érdekében hozták meg, hanem plusz tehertétel anyai elkötelezettségből azért, hogy megteremtsék azt a többletet, amivel átemelhetik gyermeküket egy hátrá-nyos helyzetből egy ígéretesebb életbe. Az angol szakirodalomban erre a social glue terminust használják, ami azt fejezi ki, hogy a külföldi keresettel egy társadalmi ra-gasztót vagy kapcsolatot és átjárhatóságot teremtenek az anyák az otthoni és egy olyan vágyott állapot között, amit a származási országban elérhető forrásokból nem lehetne biztosítani a következő generáció számára (Schmalzbauer 2004; Lutz 2011, 111–153;
Badasu–Michel 2016). Feszültséget generál, hogy a szélesebb értelemben vett, tehát a lokális és közvetlen szociális közegnél tágabb otthoni társadalomban emellett létezik és erős hangot kap egy másik anyakoncepció, ami épp azt kéri számon rajtuk, amit ők nem tudnak biztosítani gyermeküknek transznacionális létük során: a fizikai közelséget
82 különösképpen az 1990-es évek második felében és a 2000-es években. az utóbbi néhány évben fokozatosan alábbhagyott az érdeklődés a téma iránt, aminek megértése külön kutatásra érdemes, ám ilyen tanulmánnyal mindeddig nem találkoztam.
83 ennek elemzéséhez lásd Lutz 2013.
84 Lásd más migráns csoport esetében Parreñas 2001, 116–149; Lan 2006, 107, 138–144; Lutz 2011, 111–153.
és a jelenlétet. A vizsgálat részét képező többi migrációs tér szereplői szerencsésebbnek mondhatóak abból a szempontból, hogy ott nincsen ez a kettősség, ezért nem is kell megküzdeniük ennek az ellentétnek a feloldásával, fel nem oldhatóságával. rhacel Parreñas a szülői gondoskodásnak három szintjét különíti el: a morális, az érzelmi és a materiális gondoskodást, melyek közül az érzelmi nem transzferálható mások-nak, például nagyszülőknek, rokonoknak (Parreñas 2001, 117–118). A közbeszédben domináns diskurzus, amelyet egy értelmiségi, városi, dominánsan nukleáris csalá-dokban élő középosztály határoz meg elsősorban, az érzelmi gondoskodást az anya fizikai jelenlétével hozza közvetlen összefüggésbe, annak ellenére, hogy a távolsági kapcsolat is lehetővé teszi ennek többféle formáját, amit ezek a nők biztosítanak is gyermekeiknek kinti körülményeikhez mérten.85 a társadalmi kontroll jogi szabályo-zás szintjén is kifejezésre került romániában: 2006-ban kormányrendeletet adtak ki, melyben kötelezővé tették a külföldre távozó és ott munkát vállaló szülők számára, hogy ezt bejelentsék a polgármesteri hivatalban, és megnevezzék azt a felnőttet, aki-nek a gondviselésére bízzák kiskorú gyermeküket (219/2006-os kormányrendelet),86 2013-ban ezt megerősítették olyan formán, hogy a rendeletet bevezették a 2004-es gyermekvédelmi törvénybe (272/2004-es törvény 2013-as módosítással).87 központi irányelv került tehát deklarálásra, amiben az állam ellenőrzés bevezetésének szüksé-gességét tartotta fontosnak, és ezáltal egyúttal állást is foglalt a szülői felelősségről és minőségről a külföldre távozókat illetően. A hétköznapi gyakorlatban a hivatalos előírás követésére és a távozás bejelentésére ritkán kerül sor, amit részben indokol az állami szervektől való távolmaradás szándéka, másrészt pedig az is, hogy nem tartják indokoltnak az intézményes kontrollt, hiszen nem ellentmondást, hanem éppen pozitív kapcsolatot látnak a jó szülőség és a külföldi munkavállalás között.
Bár a kiutazáskor a migráció célja és értéke egyértelműnek tűnt az interjúk tanúsága szerint, a külföldi létben a naponként megélt hiányok és a társadalmi nyomás hatására relativizálódnak az anyaság jelentései, és belsővé válik a számonkérő hang. A migráció nehézségei, a távollét miatti magány, az alacsony társadalmi státusz kiszolgáltatottsága olyan érzelmi kontextust formáznak, melyben könnyen elbizonytalanodnak erőfeszí-téseik értékességét és hasznosságát illetően. Általánosan megfigyelhető a migráns nők megszólalásaiban a konfrontálódás a bűntudattal és kétségeikkel jó anyaságukat illetően (lásd még Erel 2002, 140–142; Lutz 2011, 130–132). Mindezek mellett pedig női identitásuk és a női társadalmi nemi szerep jelentései hozzájárulnak a passzív narrációs minta kidolgozásához/fenntartásához, ami a migrációs életkörülmények so-rán felerősödni látszik, hiszen a külső körülményeknek való kiszolgáltatottság erősíti
85 Umut Erel Németországban élő török nők kapcsán végez hasonló elemzést. A német és a török diskurzusok alapján azt mutatja be, hogy az anyaság erőteljesen szabályozott társadalmi sze-rep: sok normatív elvárás és szabály határozza meg a jó anyaságot. erel 2002.
86 http://lege5.ro/Gratuit/ha3tanrr/ordinul-nr-219-2006-privind-activitatile-de-identificare- interventie-si-monitorizare-a-copiilor-care-sunt-lipsiti-de-ingrijirea-parintilor-pe-per-ioada-in-care-acestia-se-afla-la-munca-in-strainatate (letöltés ideje: 2016. november 25.)
87 http://legestart.ro/protectia-copilului-cu-parinti-plecati-la-munca-strainatate/ (letöltés ideje:
2016. november 25.)
199
a sérülékenység megélését (lásd még Melegh–Kovács 2010, 67–78). Erre az összetett érzelmi és társadalmi csapdára a román nők egy áldozat- és szenvedésdiskurzussal reagálnak.
Saját gyűjtési anyagom bemutatása előtt Liliana Nechita naplóját említem meg, aki a névtelen és arctalan migráns női tömegből levélgyűjteményével kiemelkedett, látha-tóvá lett, és a globális gondozói szektorban dolgozók egyfajta szóvivőjévé vagy kép-viselőjévé vált a román társadalomban. Írását egy neves bukaresti kiadó megjelentette, aminek hatására a szerzőt meghívták könyvbemutatókra, megszólaltatták a médiában, gondolatai és élményei érvényességének legitim teret biztosítottak az ítélkezés idő-leges felfüggesztésével. nechita könyve, melynek címe már önmagában is beszédes (Keserű cseresznyék), egy hosszú szenvedéstörténet, amivel ellensúlyozni szándékozik mindazon vádakat és vélelmezett vádakat, amelyekkel szembe találta magát migráns nőként. Elmondja nekik, ugyanúgy egy imaginárius közösségnek, mint aminek ő maga is tagja ebben a társadalmi valóságban, hogy tévesen látják őket, emiatt rosszak az interpretációik és viszonyulásaik a kint élő nőkhöz, anyákhoz, feleségekhez.
Egy akármilyen nő vagyok a többi akármilyen nő között. 1968-ban születtem, 2006-ban emigráltam. senki nem felejti el a napot, amikor elment az országból, hogy idegenek között dolgozzon. Olyan, mint egy halál és egy születés egy időben.
Minden románért írtam, aki elment, tömegesen, csak azért, hogy egy darab kenye-ret szerezzen. a szegények miatt írtam, akik csomagokat küldenek bonbonokkal, harisnyával és füzetekkel. Minden anyáért, aki mindent odaadna, hogy megölelhesse a gyermekeit, aki minden másodpercben a gyermeke javára gondol… de nincsenek jól!
Egy akármilyen nő vagyok, de mellettem százezrek vannak, millió román, aki nem álmodik mást, mint hogy hazatérjen. Haza – írja könyve mottójaként.88 Beszélgetőtársaim ugyanebben a diszkurzív térben fogalmazták meg sorsuk történe-tét. a családért vállalt küzdelem idegenek között, az önfeláldozás, az önérdek háttér-be helyezésének bizonyítása, a távolság miatti fájdalom, a mindennapos szenvedés a legfontosabb diszkurzív stratégiák, melyekkel reagálnak a rajtuk túlmutató, sok társadalmi szereplő által befolyásolt jelentésképző mechanizmusokra és a belsővé tett morális csapdákra.
Elisával folytatott beszélgetésem a lánya körül forgott, akármilyen téma került elő, újra és újra visszakanyarodott a lánya problémáihoz, hogy többször is megismételhesse, hogy nem jószántából és nem kedvtelésből tartózkodik külföldön, hanem a gyermekéért vállalta a nehézségeket, hogy jó anyaként neki segíthessen önmaga szempontjainak háttérbe szorításával. Migrációs döntésként lánya továbbtanulási vágyát nevezte meg:
Azt mondtam: „Nézd, a férjem otthon 150-ért [euro] dolgozik. Még 150-et sem ka-pott. nos, hogy áldozatot hozz, nem maradhatsz 150-nel.” Jönnek a számlák, kell fizessél gázt, kell fizessél ezt is, azt is… Tehát Olaszországban kellett lennem, hogy
88 nechita 2014, 2. Turai Tünde fordítása.
eltartsam. A lányom az egyetemen volt, most dolgozik, de öt év egyetem! Nem?
Nem volt könnyű, nem volt könnyű. És azt mondtam, meghozzuk ezt az áldozatot, segítjük. nem? ez van.
Távollétét legitimálja narratívájában, hogy lánya benne látja egyetlen reménységét céljai eléréséhez.
a lányom az egyetemen volt, és azt mondta nekem: „anya, nehéz nekem.” És mi ő? Nagykorú! Nem? És sírtam. És nagyon nehéz volt, amikor bejutott, és jöttek a vizsgák, tíz kilót fogyott. És… a férjem ingázott Hunyad és Kolozsvár között, mert a mentő négyszer is bevitte a kórházba és… féltem. […] A férjem ezt mondta:
„Gyere haza!” A lányom ezt mondta: „Ne, mert ha te hazajössz, nincs többé semmi reménységem, én magamnak kell, hogy segítsek.” befejezte az egyetemet, és kijött hozzám egy hétre, azután visszament, hogy megcsinálja a mesterképzést is.
az eredeti migrációs cél teljesítése után sem tért haza. Lánya életének segítése és szá-mára a jobb körülmények előteremtése az anyát továbbra is Olaszországban tartották.
Mondom önnek, hogy ha nem hozol áldozatokat, nem tudsz semmit csinálni. Én vet-tem a lányomnak lakást kolozsváron, és még van valamennyi pénz, amit vissza kell adnom, nem sokat, de a sógornőmtől kaptam kölcsönbe, és vissza kell adnom. Otthon mit csináltál? két éve nem voltam otthon. Ha nem hozod meg ezt az áldozatot, tudsz venni, tudsz élni Romániában? […] Nem szórakozásról van szó. Áldozatról van szó.
a beszélgetés végén hangot adott saját életelképzelésének is, amelyben a migrációs pálya nem szerepelt, de ezt felülírta anyai szerepkoncepciójából fakadó plusz feladat-vállalása lánya érdekében.
Negyvenezer eurót fizettem egy lakásért, egyetlen szobáért, negyven négyzetmé-terért, negyvenezer eurót! Én le tudtam volna élni egy életet Romániában román fizetéssel! De ezért jöttem. Nem adtak a bankok kölcsönt ezzel a pénzzel, mert szegények vagyunk, kereskedők hatmillióval [régi román lej]. Mindketten kereske-delemben dolgoztunk. Ki ad neked pénzt? Ki ad neked kölcsönt?!
Emma ugyanezeket a gondolatokat visszhangozza. A munka előnyeire és nehézségeire vonatkozó kérdésemre is a lánya szempontjai alapján válaszol:
Elsősorban az a pozitív, hogy a jövő biztosítva van… nem tudom, hogy mennyire, de mégis van másnap, és tudom segíteni a lányomat folyamatosan, merthogy ő ott-hon van. […] Egy szülő… örökké az marad… hiába mondod, hogy van ez, ez, ez, de mindig a gyerek az első. A negatív pedig, hogy távol vagy tőle. De… de amíg egészséges vagyok, és ők is egészségesek otthon, és anya is, aki 75 éves – van egy