a migráns gondozói munka egy komplex és elégtelen ellátói rendszerbe illeszkedik bele, és több aktor tevékenységének keresztmetszetében formálódik. az állam, a pri-vát szféra és a család együttműködésében rés képződött. Az olcsó, rugalmas, részben professzionális és részben családias ápolást biztosító, sok munkaórára (akár 24 órára) és hosszú távon igényelhető humán erőforrás a külföldről érkező nők köréből tobo-rozható. Európán belül jellemzően a déli országokban elterjedt az otthoni gondozási formák választása, melyek közül egyik alternatíva a migráns gondozó alkalmazása.
olaszország, spanyolország, görögország élenjárnak, de a jelenség ennél sokkal el-terjedtebb, és például a 2003–2005 között végzett átfogó eUrofarMcare-kutatás, amely 23 országra terjedt ki, a jelentésekben arról számolt be, hogy 17 országban tettek említést migráns ápolóról.17
a gondozási feladatok külföldieknek való átengedését/kiszervezését egyik legna-gyobb mértékben befolyásoló tényező a befogadó társadalom elképzelése a családról, a nemi szerepekről, a generációs kapcsolatokról, az intim térről, az idegenekről, az állami részvételről és hatáskörről, vagyis annak elgondolása, hogy mi tartozik a csa-ládi felelősségi körön belülre; melyek azok a feladatok, amelyek átengedhetők külső szereplőknek, mint például intézményeknek vagy fizetett alkalmazottaknak; illetve ki (család, önkormányzat, állam) felügyelheti és szabályozhatja ezek működését.
a feszültség, amely a személyes, családias, otthoni gondozást támogató kulturá-lis normák és morákulturá-lis elvárások, valamint a helyi társadalomban megnövekedett női munkavállalás között generálódik, áthidalható a reproduktív munka megvásárlása által. Ez lehetővé teszi, hogy a tradicionális modell a legkevésbé sérüljön, miközben a család nőtagjai ápolást végzőkből ápolást irányítóvá válnak (Degiuli 2010, 774).
A külső munkaerő bevonása életminőség-javító/-megtartó a család számára: lehetővé teszi ugyanis az időseknek, hogy fenntartsák önállóságukat, és ne veszítsék el a kont-rollt saját életük felett, illetve lehetővé teszi a második generáció tagjainak, hogy folytassák megszokott életformájukat, minimalizálják a plusz terheket, ne változzon jelentősen időgazdálkodásuk, megőrizzék munkájukat és magánéletüket az ápolási igény felmerülése előtti – vagy legalábbis ehhez közeli – színvonalon.
17 https://www.uke.de/extern/eurofamcare/publikationen.php?abs=4 (letöltés ideje: 2016. jú-lius 3.), illetve Santo–Ceruzzi 2010, 3–5.
A migráns nők által ellátott házi ápolás helyszíne többnyire az otthon, így ez a mun-katípus elkerülhetetlenül aktiválja a családdal és a női szerepekkel kapcsolatos asszo-ciációkat. Mivel a privát tér az érzelmek kiemelt helye, ezért olyan kapcsolatok locusa is egyben, melyek érzelmi alapon jöttek létre és érzelmi logika szerint működnek.
az intim térben végzett aktivitások automatikusan bekerülnek az érzelmi gazdaság szférájába, és ez alakítja az elvárásokat, elképzeléseket az együttműködésről. En-carnación gutiérrez-rodríguez „érzelmi imperializmust” említ a globális gondozói lánc elemzése során: a „globális Dél” és a „globális nyugat” háztartási szektorban kialakított foglalkoztatási gyakorlata elkerülhetetlenül összekapcsolódik az érzelmi munkával (Gutiérrez-Rodríguez 2010, 13–16, 102–104). Ezen a koncepcionális alapon a reproduktív tevékenység szoros kapcsolatban marad a női feladatkörökkel a munka kiszervezése ellenére is.
Több kutató is amellett érvel, hogy a társadalmi nemek közötti egyenlőségi vi-szony nem változott az elmúlt évtizedek feminista törekvései ellenére sem, az otthoni feladatok továbbra is a nők teendőinek számítanak. Ez jól láthatóan kerül kifejezésre a migránsok alkalmazásában is: elsősorban nőket vonnak be a háztartási teendők el-látására, kevés kivétel van férfiak foglalkoztatására ebben a szektorban. Sőt mi több, a megegyezés általában két nő között történik, pontosabban egy nő kiszervezi a munkát egy másik nőnek, aki a társadalmi és gazdasági hierarchián nála alacsonyabb helyen van. A házimunkával kapcsolatos alapkoncepció szerint a nők, természetes adottsá-gaikból kifolyólag, jobban alkalmasak ennek ellátására (anderson 2000, 114–122;
Gutiérrez-Rodríguez 2010, 88–109; Lutz 2011, 78–110). Pei-Chia Lan azt is hozzáteszi, hogy a migránsok alkalmazása sokszor épp ahhoz járul hozzá, hogy a házasfelek közötti nemi egyenlőség kialakulhasson (Lan 2006, 98). Degiuli gondozókat foglalkoztató olasz családokban végzett kutatásának egyik következtetése, hogy az ápoláshoz kap-csolt tulajdonságok egybeesnek a feminitás jegyeivel: kedvesség, szerető hozzáállás, emberség, türelem (Degiuli 2010, 772). Nem vitás az sem, hogy a háztartási és női munka jelentéskörei összetalálkoznak abban is, hogy egyszerű, szakképzetlen, nem fizetett, befektetést nem igénylő munkaként tételeződnek (Gutiérrez-Rodríguez 2010, 88–102). Az is felszínre kerül, hogy azon túlmenően, hogy a reproduktív tevékenység a női kompetencia körébe tartozik, hatása van a háttérben meghúzódó nyugat–kelet ellentétpár jelentésképző szerepének, aminek következtében a keleti (azaz: „keleti”) – tehát egyszerűbbnek, kevésbé urbanizáltnak és individualizáltnak, szegényebbnek feltételezett – nőket még inkább alkalmasnak vélik az otthoni munkákra (lásd még Anderson 2000, 147–152; Browne–Braun 2008).
Az állami szereplők gondozási koncepciója hasonlóan jelentős tényező a gondozásra szorulók jólétének alakításában. az egyes országok szociális és egészségügyi ellátó-rendszere és politikája formálja és szabályozza a lehetőségeket, ugyanakkor hatással van a gondozással kapcsolatos mentalitásra is a támogatások és preferenciák meghatározása, valamint a rendszerben működő aktorok együttműködésének irányítása és ellenőrzése révén. ennek elemzésére több kutató is vállalkozott, néhányan közülük: clare Ungerson öt európai országot vizsgálva az alábbi modelleket különböztette meg: teljesen piaco-sodott „informális” gondozás (Hollandia, Ausztria), szabályozás és minőségi kontroll
35
(Franciaország), direkt bérezés (Egyesült Királyság), kiegészítő bevétel háztartások-nak (Ausztria, Olaszország), gondozók a szürkegazdaságban (Olaszország) (Ungerson 2004); Marina Izzo Olaszország és Spanyolország gondozási politikáját hasonlította össze, és vizsgálta meg ezek hatását az otthoni ápolásra (Izzo 2010); Emmanuele Pa-volini szintén olaszországot tanulmányozva vette számba a szociális szolgáltatás teljes rendszerét, a szabályozás alakulását és kiterjedt következményeit az 1980-as évektől napjainkig (Pavolini 2001); Howard Litwin és Claudine Attias-Donfut Franciaország konzervatív-korporalista jóléti rendszerét vetették össze izrael szociáldemokrata ha-gyományokban gyökerező, neoliberálissá átalakuló rendszerével (Litwin–Attias-Donfut 2009); Hila Shamir a jóléti állam modelljeit és a családpolitikát tanulmányozta az Egye-sült Államok és Izrael viszonylatában (Shamir 2010), stb. Az állam hatása a migráns gondozói iparágra az ellátási rendszer formálásán felül a migrációpolitikai irányelvek meghatározásában van. a befogadó országok kormányai preferenciákat állapítanak meg migráns csoportokra, migránsok számára nyitva tartott munkaerőpiaci szegmensekre, külföldiek tartózkodására és jogi-adminisztratív integrációjuk lehetőségeire vonatko-zóan (lásd Düvell 2006a; Düvell 2006b; Lutz 2011, 154–184).
a közép- és kelet-európai térség esetében az alábbi politikai, gazdasági és jogi vál-tozások játszottak szerepet abban, hogy innen is nagyszámú női népesség kapcsolódjon a globális munkaerőpiacnak ebbe a szeletébe:
• az 1989-es rendszerváltás után nyitottá váltak a határok, és korlátozott mértékben ugyan, de lehetett szabadon utazni, illetve a megfelelő adminisztratív szabályok be-tartásával és engedélyek beszerzésével a külföldi munkavégzés is lehetségessé vált.
• Az európai uniós felzárkózási időszak egyszerűsítette a mobilitás jogi feltételeit, miközben zártabbá tette a határokat a felzárkózási folyamatban hátrébb lévő or-szágok felé (például Ukrajna), még ha szomszédos államok lévén korábban szoros gazdasági és társadalmi kapcsolatban is voltak egymással.
• Az Európai Unióhoz való csatlakozás több szinten is előnyöket hozott a posztszocia-lista országoknak: az Unió tagországaiba irányuló utazással és az ott-tartózkodással kapcsolatos akadályok megszűntek; a nyugati országok munkaerőpiaca – fokozatosan és megadott fékeket beiktatva – megnyílt a keletről érkezők számára; a migrációs csatornák közül egyesek felerősödtek és lerövidültek, újabbak is kialakultak; a transz-nacionális kapcsolathálók tovább árnyalódtak és rétegződtek; illetve származási országuk geopolitikai helyzetének megváltozása és „előléptetése” a globális hierar-chián valamelyest kedvezően hat társadalmi megítélésükre a befogadó közegben.
• A schengeni övezet bővítése egyszerűsítette és gyorsította a határon való átkelést európán belül.
• a posztszocialista térség országainak gazdasági pályája és potenciálja, valamint egymáshoz viszonyított ereje változott az elmúlt közel harminc évben, különös tekintettel a 2008-as világválságra, amely részben módosította a régió migrációs térképét – például a térségen belüli migrációs csatornák mennyiségét és kihasznált-ságának intenzitását csökkentette, illetve új csoportokat indított el transznacionális erőforrások kiaknázása felé.
• a magyarországi nemzetpolitika és az erre épített, határon túlra irányuló szabályozás, nemzeti vízum, majd pedig az állampolgárságra jogosultak körének kiterjesztése hatással van a térség migrációs aspirációira és mintázataira.
A külföldi munkaerőpiacra való belépés viszont nem jelent automatikusan integrációt és legális státuszt, összetett korlátozási mechanizmusok szabályozzák ugyanis az állam-polgári közösséghez nem tartozók mozgásterét. az állampolgár és migráns kategóriák, akárcsak a legális és illegális státusz, a modernitás termékei. a nemzetállamok határai nemcsak politikai entitásokat, embereket is elválasztanak, társadalmakat tagolnak, a másság jelentéseit kitermelik, a mások és a mi újraértelmezésének sajátos terepeit adják. a határokon való átjárás szabályozása az állam monopóliumává vált: megjelent az útlevél intézménye a 20. században, ami formalizálta az állampolgársági státuszt, a hozzá kapcsolódó jogokat és kötelezettségeket, illetve lehetővé tette az idegenek, vagyis más nemzetállamhoz tartozó individuumoknak a feltartóztatását a határnál, mozgásuk korlátozását vagy akár teljes kirekesztését, távol tartását is (lásd soysal 1994). A nemzetállam területének használatára vonatkozó jogi és adminisztratív sza-bályozás tehát jelzi az államapparátus koncepcióját a földrajzi területén tartózkodó személyekről, önmeghatározásáról és államközi pozicionálásáról.
a fejlett országok ugyan nagy hagyománnyal rendelkeznek szegényebb országokból származóknak a nemzeti gazdaságukba történő bevonásában, az 1970-es és 1980-as években stratégiaváltás volt megfigyelhető: majdnem mindegyikük felhagyott korábbi munkaerő-toborzó gyakorlatával, egyre szigorúbb migrációs politikákat dolgoztak ki, és betiltották az úgynevezett turisták munkavégzését.18 az 1980-as és 1990-es években valamennyi OECD-ország korlátozta a szabad mozgást és növelte az ellenőrizhetőség lehetőségét a vízumszabályozások bevezetésével, aminek következtében lettek doku-mentum nélküli migránsok. az ilyen értelemben konstruált illegális tartózkodás és munka szabály-/törvénysértéssé vált, és büntetőjogi eljárás alá került (Düvell 2006, 21–29, lásd még Engbersen–Leun 1998, 199–223). 2001. szeptember 11. óta pedig még szorosabb kapcsolatba került ez a kategória a biztonsági kérdésekkel, és a már korábban is kriminalizált illegális státusz a biztonságpolitika hangsúlyos elemévé vált (Lutz 2011, 154–158), ami a 2015–2016-os migránsválság következtében felerősödött a közélet hétköznapjainak másság- és elhatárolás-gyakorlásába is.
ezzel párhuzamosan természetes – és inkább csak látszatellentmondásos – mó-don kiépül egy igen összetett informális gazdaság is. r. e. Pahl elméletét követve
18 Franck Düvell az „illegális migráns” kategória kifejlődésének kezdeteit az első világháború utáni nemzetállamképzési folyamatokhoz köti, ugyanis 1925 előtt nem létezett politikai kizá-rási gyakorlat a beutazási papírokkal nem rendelkező személyekre vonatkozóan. A terminus maga az 1920-as évek amerikájában jelent meg. európán belüli szisztematikus használata a brit külpolitikában gyökerezik, és a zsidóság Palesztina területére való áramlására vonatko-zott még az államalapítás előtti időszakban (1920–1947), de a belpolitikában való meghonoso-dása későbbre tehető. 1968-ig az Egyesült Királyság területére zöldhatáron keresztül érkezők esetében sem használták a legális versus illegális megkülönböztetést – hiszen nem létezett még az illegális státusz, csak ezt követően terjedt el. Düvell 2006, 21–29.
37
a munkamegosztásról azt szükséges itt kiemelnünk, hogy az informális tevékenység nem különálló rendszer, hanem ugyanúgy része az általános, mindent átfogó munka-megosztásnak és a szegmentált munkaerőpiacnak, mint a formális szolgáltatások (Pahl 1984). Ezt a gondolatmenetet erősíti Alejandro Portes és Saskia Sassen is. A szerző-páros megvizsgálja a rejtett gazdaság működési logikáját, és cáfolják a széles körben elterjedt elképzeléseket arról, hogy az informális gazdaság a fejletlen gazdasággal bíró országok sajátossága, összefügg a harmadik világgal, vagy pedig a migráció kö-vetkezménye, majd arra a következtetésre jutnak, hogy az informális gazdaság a fej-lett társadalmak velejárója, működésmódjuk logikájából fakadó gazdasági szektor (Portes–Sassen-Koob 1987). Néhány évvel később publikált írásában Saskia Sassen erősebben fogalmazva azt állítja, hogy az informális gazdaság a fejlett kapitalizmus terméke és működtetője: a megnövekedett jövedelemkülönbségek és az ezt kísérő fogyasztói szokások átstrukturálódása, valamint a javak és szolgáltatások kínálóinak képtelensége/elégtelensége a szükséges forrásokért folytatott versengésben járulnak hozzá ahhoz, hogy tere legyen az informalitásnak a gazdaságban. ezek a tevékeny-ségek elkerülhetetlen velejárói a fejlett kapitalizmusnak, és bár az állami szabályozás keretein kívül valósulnak meg, a gazdasági folyamatok részesei, rugalmassággal és profitnöveléssel – időnként épp túlélési stratégiaként – lendítik előre e folyamatok különböző fázisait. Ezért tehát előbbre vivő a formális keretek mellett zajló gazdasá-gi tevékenységeket a szabályozások „töredezettsége”, mintsem „megsértése” mentén értelmezni (Sassen 1994).
Jól látható tehát, hogy ez a strukturális keret, amelybe a migráns ápolói tevékenység ékelődik, képlékeny és sok szempontból bizonytalanságot keltő alapot képez a munkavál-lalói státusz kidolgozására. encarnación gutiérrez-rodríguez a migráns ápoló pozíciója kapcsán szintén a feudális idők örökségét tartja fontosnak kiemelni, illetve hozzárendeli a koloniális korszak lenyomatainak jelentőségét is. A felek együttműködését szerinte az határozza meg, hogy a privát otthonokban a kapitalista és nem kapitalista formák találkoznak a reproduktív tevékenységben, ugyanis a gondozói munka részévé válik a tőkehalmozásnak (Gutiérrez-Rodríguez 2010, 88–125). Bridget Anderson két véglet, a családtagság és rabszolgaság tengelyén értelmezi a háztartási alkalmazottak státuszát.
Fontos megállapítása, hogy a háztartási alkalmazott több egy munkavégzőnél, feladatok teljesítőjénél, helye akkor érthető meg igazán, ha szerepként fogjuk fel, akárcsak az
„anya” vagy a „feleség” szerepét. itt ugyanis nem egy munka megvásárlásáról van szó, hanem egy egész személy birtoklásáról, ellenőrzéséről és irányításáról. A családtagság pedig nem más, mint eszköz az ellentmondások menedzselésére és az alkalmazott munkafeladatainak maximalizálására. a viszony a háztartási alkalmazott és a család tagjai között határtartási politikákkal gondosan szabályozott annak érdekében, hogy egy új személy jelenléte és aktivitása ne hasson negatívan a többi, főleg női család-tagok privilégiumaira és státuszára (Anderson 2000, 108–174). Sok kérdés merül fel tehát az ápolói munkát vállaló külföldiek munka- és életlehetőségei kapcsán, melyek mélyfúrásszerű elemzést igényelnek, hogy érthetővé váljék, mit is jelent ez az egysze-rűnek ítélt munka megvalósítása az említett sajátos társadalmi körülmények között.
A Közép- és Kelet-Európából útnak induló nők mobilitásukkal egy globális társa-dalmi problémára adnak választ, amikor belépnek egy rendszerszintű válsággal küzdő piaci résbe, és alternatívát teremtenek – részben a formális, részben az informális gazdaságban – az idősgondozás nehéz feladatának megoldására. Mindeközben pedig határok összetett hálózatával találkoznak, melyek nemcsak országok, de társadalmi csoportok, etnikumok és egyének közé ékelődnek. Ebben a fejezetben azt tárom fel, hogy a vizsgált térségből a globális gondozói ágazatba lépő munkavállalók milyen fog-lalkoztatási résbe lépnek be, hogyan lavíroznak a kontrollmechanizmusok és a valós vagy vélt lehetőségek között, hogyan szerveződik ez a szegmentált és bevándorló-specifikussá vált munkakör, miképpen alakítják át ezt ők maguk, illetve hogyan hat vissza mindez rájuk és munkavégzői pozíciójukra. Vagyis: hogyan képződik a migráns gondozói munkakör és alkalmazotti státusz a közép- és kelet-európai nők esetében a szegmentált kapitalista gazdaságokban.