A tanulók számára a szülői támogatás lehet a legfontosabb erőforrás a tanulás és az ered-ményesség szempontjából. A társadalmi tőke fogalom konceptualizálásához jelentős részben hozzájárultak a szülő-iskola kapcsolattal és a kapcsolódó
normaképződés-122
sel összefüggő elemzések (Coleman et al. 1982, Pusztai 2009). A másik általunk vizs-gált támogatási forma ezért a család, a szülők közvetett vagy közvetlen segítsége volt. Közvetlen segítségnek azt tekintettük, ha a szülők segítenek gyermeküknek a házi feladat elkészítésében vagy a tanulásban. Közvetett segítségnek azt, ha a szü-lők rendszeresen beszélgetnek gyermekükkel az iskolai dolgokról. A szülői támogatás sajátosságának tűnik mindkét vonatkozásban, hogy a társadalmi háttért figyelembe vevő elemzés nem talál lineáris és szignifikáns eltéréseket az egyes iskolázottsági cso-portok gyerekeinek esetében.
A közvetlen segítségnyújtás mintánkban nem bizonyult általánosnak. Az 5.-es gye-rekek többségére jellemző, hogy segítséget kap otthon a tanuláshoz (33%-uk mindig vagy majdnem mindig, 29%-uk általában, összesen 62%). A 8. évfolyamon ez jelentős mértékben lecsökken, csak összesen 41%-ról mondható el, hogy rendszeresen segítik, 42%-ukat csak néha, és 16%-ukat soha.
A közvetett támogatás gyakoribbnak tűnik. Az 5.-es gyerekek többségére jellem-ző, hogy rendszeresen megbeszélik szüleikkel az iskolában történteket, összesen 80%-ukról mondható el, hogy rendszeresen beszél az iskoláról a szüleivel (50%-uk mindig vagy majdnem mindig, és 30%-uk általában). A beszélgetés gyakoriságát meg-vizsgáltuk a tanuló elmúlt év végi bizonyítványával összefüggésben is: ez szignifikáns összefüggést mutatott a családi beszélgetés és a tanulmányi eredmény között. A szülői figyelem hatása legjobban a legalacsonyabb státusú szülők gyerekei és az érettségizet-tek esetében érzékelhető (lásd 11. ábra). Az általunk kérdezett 8. évfolyamos tanulók 43%-ára volt jellemző, hogy mindig vagy majdnem mindig megbeszélték szüleikkel az iskolában történeteket, egyharmaduk általában ezt tette, s csak bő egynegyedükre nem volt ez jellemző. A társadalmi háttér szerinti elemzés ebben a vonatkozásban sem mutat lényeges és konzekvens eltérést az egyes csoportok esetében.
A különböző támogatási formák vizsgálatával kapcsolatban összességében el-mondható, hogy mind az iskolai, mind az otthoni támogatási formákra szükségük van a tanulóknak, ha nem is gyakran, de alkalmanként mindenképpen. Az iskolában a délutánra bent maradó tanulók számára a közvetlen támogatási formák tanulmányi kérdésekben általánosan elérhetőek, bár problémák esetében ez már nem biztosított, különösen a tanulószobás tanulók esetében. A közvetett támogatásnak nevezett jó tanár-diák kapcsolatról nehéz igazán biztosat megtudni, de láthatóan legkevésbé az alacsony iskolázottságú szülők gyermekeinek van esélyük erre, legkevésbé ők jönnek ki jól a tanáraikkal. A tanárokkal való jó viszony kialakítását feltehetően a többi tanuló esetében is nehezíti a tény, hogy a legfontosabb kérdésekben igen nagy eltérés mu-tatkozik a tanulók jó tanárról alkotott képe és a tanáraikkal kapcsolatos személyes ta-pasztalataik között. A tanulói véleményekre fordított figyelem hiányát is láthatóvá teszi, hogy a tanári gyakorlat terén nem az egyéni igényekhez történő igazodás a mérvadó.
A szülői támogatás esetében a helyzet éppen fordított: a közvetett – érdeklődés, figyelem, beszélgetés által nyújtott – támogatás mondható általánosabbnak a tanulók esetében, nem a konkrét segítségnyújtás. Ez a tanulók többsége esetén a tanulmányi eredményekre inspirálóan hat, a hátrányosabb helyzetű tanulók azonban a családi beszélgetésekből is kevésbé profitálnak, mint tanulótársaik.
EREDMÉNYEK HÁZI FELADAT
Az iskolában való délutáni bent maradás leginkább kézzelfogható eredménye a házi feladat elkészítésének nagyobb esélye. Erre az 5. évfolyamon az iskolában maradók-nak jelentős esélyük van, különösen a tanulószobán, ahonnan a tanulók háromnegye-dének nem kell hazavinnie már tanulnivalót. A 8. évfolyamra azonban megnő azok aránya, akik tanulnivalóval jönnek haza az iskolából, úgy tűnik, ezen az évfolyamon a tanulószoba hatékonysága csökken (lásd 12. ábra). A 8. évfolyamon a tanulószobás tanulóknak az átlaghoz képest több mint háromszoros esélyük van arra, hogy lecke nélkül menjenek haza: ők közel kétharmad arányban meg tudják csinálni a házi fel-adatot, s csak egyharmaduk visz haza tanulnivalót. A nem tanulószobás, de délután több napon is az iskolában maradó tanulók esetében is jelentős – az átlaghoz képest kétszeres – ennek az esélye. Hogy ez a tanulás szempontjából mekkora esélyjavulást jelent, az ebből ugyan nem ítélhető meg, de legalább a házi feladat hiánya okán már kevésbé marasztalhatóak el a délután bent maradó tanulók.
Átlag Mindig vagy majdnem mindig Általában
Néha Soha Átlag Mindig vagy majdnem mindig Általában
Néha Soha Átlag Mindig vagy majdnem mindig Általában
Néha Soha Átlag Mindig vagy majdnem mindig Általában
Néha
11. ábra: Az előző év végi bizonyítvány alakulása és az iskolai történések szülőkkel való megbeszélése, az anya iskolázottsága szerint (átlagok), 5. évf.
0 0,5 1 1,5 2 2,5 3 3,5 4 4,5 5
A feltett kérdés: Szüleimmel megbeszélem az iskolában történteket.
p=0,000
124
Mivel a tanulószoba egyik legfontosabb célja a házi feladat megírása, azt hihet-nénk, hogy az iskolában maradók aránya közvetlenül összefügg a házi feladatot az iskolában elkészítők arányával. Ez azonban még sincs így: a vidéki M járásban és a fő-városban a tanulók hasonló arányban visznek haza házi feladatot (24,7%, illetve 24,3%), annak ellenére, hogy az M járási tanulók magasabb (28%) arányban maradnak bent szinte mindennap, mint a fővárosiak (17,3%). Adatainkból ugyan nem derül ki, hogy ennek mi lehet az oka; összefügghet a két járásban megfigyelt eltérő délutáni foglalko-zásszerkezettel, azaz azzal a ténnyel, hogy a fővárosban nagyobb a tanulószobán részt vevők aránya, míg M járásban sokan járnak ezen kívüli foglalkozásokra is.