48. kép. Bordásnyakú edény
49. kép. Bordásnyakú edény
Éppen ezért magam úgy vélem, a „bordásnyakú edé
nyek” funkcionális csoportot alkotnak, amelyekre a tej feldolgozása, a tej, esetleg a tejtermékek tárolása során lehetett szükség. Nyakkiképzésük nem annyira díszítő, mint inkább praktikus okokra vezethető vissza.167 Hason
lóan gondolkodhatott Gömöri János is, amikor az általa bemutatott kapuvári edény kapcsán azt írta: „A kis mé
retű tárolóedény magas, bordázott nyaka alkalmas volt arra, hogy ha textillel vagy bőrrel lefedték a széles száját, akkor fonallal, vagy bőrszijjal erősen beköthessék azt.”168 Az eddig ismert példányok nemcsak Borsodon, hanem máshol is, jórészt töredékesek, így az edények formája nem állapítható meg. Az ép darabok között vannak külön
böző méretű füles és füleden bögrék, fazekak, palackok.
Egy-egy lelőhelyen, legyen az település vagy temető, csak kis százalékát teszik ki az előkerült kerámialeleteknek.
Valószínű tehát, hogy a mindennapi életben a fazekaknál, bögréknél ritkábban használták őket. Mégis, az egyre sza
porodó leletek azt bizonyítják, hogy e speciális edénytí
pus, következésképpen az a munkafolyamat is, amelyben szükség volt rájuk - nagy valószínűség szerint a tej feldol
gozása-, széles körben ismert, eltelj edt volt a 10-11. szá
zadi Kárpát-medencében. Meglehet, hogy a mieinkhez hasonló edények időben és térben való többszöri feltűnése az azonos felhasználási mód következménye.
Jelenlegi tudásunk szerint a nyakukon vízszintes bordával tagolt edények azonban hiányoznak a Kárpát
medence 8-9. századi fazekas termékei közül. így meg
jelenésüket mégiscsak a honfoglaló magyarság betelepe
désével kell kapcsolatba hoznunk.169 Ez az edényfajta az Árpád-kor későbbi időszakaiból egyelőre ismeretlen.170
II. 3.1.5. Palackok
Az ép edények közül figyelmet érdemel egy bor
dásnyakú palack, mivel ez a típus idáig igen ritka volt (50. kép).
Palacknak, folyadéktárolásra alkalmas edénynek kell tekintenünk a borsodi leletegyüttes egy további da
rabját is, noha alakja kissé eltér az előzőétől (51. kép).
Erősen domborodó hasához rövid, szinte csak jelzéssze
rű, összeszűkülő nyak, majd enyhe ívben, tölcséresen kiszélesedő száj csatlakozik (38. tábla 2). A borsodihoz leginkább a halimbai temető 89. sírjában lelt darab ha
sonlít, amelyet Kvassay Judit „váza alakúnak” nevezett
167 Hosszú, hengeres nyakú edényben, száját bekötve készítették a va
jat még a 20. század elején is Anatóliában. Vö.: Tagán 1940, 467, 469, 17-18. kép
168 Gömöri 2002,43, 184. j.
169 E tényt Jankovich is megemlíti. Vö.: Jankovich B.-Szatmári 2013, 222.
170 Ez alól csak a malomfalvi leletek egy része kivétel, amelyeket Kurt Horedt a 12-13. századra keltez (Moresti-C csoport). Vö.: Horedt 1984, 46. Horedt keltezését azonban a magyar kutatók többsége nem fogadja el, több bírálat érte. Vö.: Jankovich B. 1994, 408, 4. j.
50. kép. Bordásnyakú palack
51. kép. Palack a borsodi kerámiaanyagból
el.171 Hasonló formájú a kryloszi temetőből előkerült pél
dány is, bár ez valamivel nagyobb méretű.172
A borsodi leletek között napvilágot látott egy nagy méretű palack/kanna is (85. tábla), amelyhez hasonlót a hazai közölt leletek között nem találtam.173
A palackok a korszak magyar leletanyagában ritkák,174 és amint a fenti néhány darab alapján is látszik, formáju
kat tekintve igen különbözőek. Általában a 8-9. századi avar-szláv kerámiamüvesség hagyatékának tartják őket.175
11.3.1.6. Fedők
Edényeink egy részének peremén fedőhoronyszerű mélyedés található, noha cserépfedőt mindezideig nem ismerünk a 10. századból.176 A borsodi leletek között azonban két olyan tárgyra is bukkantunk, amelyet nagy valószínűséggel fedőnek tarthatunk (52-53. kép). Olyan hengeres nyakú edényekhez tartozhattak, amelyeknek szájába pontosan illeszkedtek, karimájuk mélyen bele
nyúlhatott az edény nyakába.177 E két tárgy fedőként való értelmezési lehetőségére a népi fazekasságból jól ismert, folyadéktárolásra használt, hengeres nyakú kanták és a szervesen hozzájuk tartozó fedők hívták fel a figyelme
met.178 Formáját tekintve kantának tarthatjuk a fentebb bemutatott edényt is, amelynek szájába éppen beleillik a kisebbik fedőnk (54. kép).
S bár a szaltovói kultúra, valamint volgai bolgár terü
leten több fedőtípus is elterjedt,179 a borsodiakhoz hason
ló darabokat a közölt anyagban nem találtam.
II. 3.1.7. Köpülöedény
A tej feldolgozására használhatták a borsodi kerámia
együttes egy további darabját is. Nagy valószínűséggel vajköpülő lehetett az a megközelítőleg 40 cm magas, hengeres testű edény, amely egyedülálló az itteni leletek között (55. kép). A köpülöedény hazai párhuzamai az ör
ménykúti településfeltáráson láttak napvilágot.180 S mint
171 Török 1962, XCVI. tábla, Szigeti-Szilágyi 2013, 863,2. tábla 1.
172 Kvassay 1982, 24, Kvassay 2013, 504, Pasternak 1937, 140, CXXXV1. tábla 1.
173 Formáját és méretét tekintve edényünkhöz igen hasonlóak a szal
tovói kultúra két, illetve három füllel ellátott kannái. Vö.: Flérov 1990, 121-122, 4. tábla 1-2, 5. tábla 1, 4, Krasil’nikov 1990, 208, 17. tábla 1,18. tábla 2. A borsodi példányról nem lehet eldönteni, hogy palack, vagy esetleg füles kanna volt-e, mivel éppen azokon a részeken töredékes, ahol a szaltovói darabok füle helyezkedik el.
Annyi azonban bizonyos, hogy a hasonló edények a szaltovói kul
túrában is ritkák, a leletanyagnak megközelítőleg 1%-át teszik ki.
174 Egy újabb, bordásnyakú példányuk Seregélyes-Réti-fÖldek lelőhe
lyen látott napvilágot. Pokrovenszki 2015,49, 7. tábla 1.
175 Takács 1997b, 208, Takács 2000, 7-10. További irodalommal 176 Parádi 1958, 157.
177 A 10. tábla 1. tárgyát korábban olajmécsesnek véltem. Vö.: Wolf 1992, 419, 25. kép. Hasonló formájú mécsest azonban idáig nem sikerült találnom. Ettől függetlenül ezt a funkciót sem zárhatjuk ki egészen.
178 Igaz-Kresz 1965, 110-111.
179 Pletnyeva 1959, 14. kép 15-20.
180 Herold 2004, 18,44.
54. kép. „Kanta 55. kép. A köpülőedény
a borsodi kerámialeletek több típusának, a vajköpülőnek is a szaltovói kultúra, valamint dunai bolgár területéről származnak a legközelebbi analógiái.181 Hasonló jellegű edényt szintén ismerünk a néprajzi anyagból is.182
Nemrégiben, egy Kompolton előkerült lelet kap
csán, az említett edények vajköpülőként való használa
tát törékenységükre hivatkozva megkérdőjelezte Takács Miklós.183 Amint azonban a fentebbi néhány példából is látszik, cserépedényeket egészen a közelmúltig használ
tak vajkészítésre. Nincs tehát okunk kételkedni a tárgyalt edénytípus korábbi használati módját illetően sem.
11.3.1.8. A hiányzó cserépbográcsok
A borsodi kerámiatípusok számbavételénél feltű
nő, hogy a több mint száz ép edény és igen nagy meny- nyiségű töredék között egyetlen cserépbográcsot vagy bográcstöredéket sem leltünk. A cserépbográcsokkal foglalkozó igen gazdag irodalom egyöntetűen úgy vélte, ez az edényforma a honfoglaló magyarsággal jelent meg a Kárpát-medencében, hozzátartozott annak jellegzetes, félnomád életmódjához. Éppen ezért különösen figyel
met érdemel, hogy a borsodi, minden kétséget kizáróan 10. századi magyar falu leletei közül hiányzik.184
A magyar középkor anyagi kultúrájának nincs még egy olyan tárgya, amellyel akár a hazai, akár a határa
inkon túli irodalom annyit foglalkozott volna, mint a cserépbográcsokkal. Középkori kerámiakutatásunk e tárgytípus vizsgálatával indult, és a közelmúltig szinte ki is merült ennek elemzésében. Míg a cserépbográcsok és a speciális életmódot folytató honfoglaló magyarság összekapcsolása tekintetében hazai kutatásunk egységes álláspontot képviselt,185 addig az üstök tipologizálására és időrendjük megállapítására tett nagyszabású kísérle
tet több bírálat érte.186 Ahhoz azonban, hogy e tárgytípus 10. századi meglétét bizonyítani tudjuk, időrendjének tisztázására feltétlenül szükség lenne. Biztosan 10. szá
zadi üstöt ugyanis egyelőre nem ismerünk, a tárgyak egy részének 10-11. századra való keltezése azon az axió
mán alapult, hogy a Kárpát-medencébe érkező félnomád, nagyállattartó magyarságnak életmódjából következően szüksége volt egy ilyen edényfajtára.187 Mint ismeretes, a 10-11. századi magyar sírokból idáig nem került elő
181 Köpülőedény került elő Sarkéiból: Pletnyeva 1959, 220, 8. kép, 1967, 122, 30. kép 6, Pletnyeva 1981,47. kép 28. Bálint 1989, 49, 21. kép 7. Több köpülőedény látott napvilágot a dunai bolgár tele
püléseken is. Popino: Vázarova 1956, 12b kép. Dmitrov, Popino:
Pletnyeva 1967, 122, Bogatoe: Herold 2004, 18, 23. j., Dinogetia:
§tefan-Bamea-Comsa-Com$a 1967, 142, 79. kép 5.
182 Csupor-Rékai 2003, 68, 1. kép.
183 Takács-Vaday 2004,35.
,84 Részletesen: Wolf 2003, 100-103.
185 Parádi 1959,27, Fodor 1975,261, 126. jegyzet, Takács 1997b, 210.
186 Mesterházy 1988,24, Jankovich B. 1991,190.
187 Szőke 1955,89-90, Parádi 1959,27, Fodor 1975,263,148. jegyzet, Takács 1986, 128. skk
bogrács,188 holott más népeknél, amelyeknek települése
in a bogrács használata kimutatható, a sírleletek között is megtalálhatjuk ezt az edényformát.189 E jelenség okát Takács Miklós abban látta, hogy a kerámiát nem főzöal- kalmatosságként, hanem az étel-ital melléklet tartására szolgáló edényként tették az elhunytak mellé. Ugyanak
kor a magyarság körében még a leggazdagabbak eseté
ben sem volt szokás, hogy konyhafelszerelést tegyenek a sírokba.190 Elgondolásának azonban ellene mondanak a 10-11. századi magyar sírokból előkerült kerámiával kapcsolatos megfigyelések. A leggazdagabbak sírjában ugyanis nemcsak cserépbográcsot, hanem másfajta kerá
miát sem találhatunk, mivel őket nem az edényekben el
helyezett kásával, tejjel vagy egyéb folyadékkal, hanem rangjukhoz illően húsétellel bocsátották túlvilági útjuk
ra.191 Az újabb kutatások azt is bizonyossá tették, hogy a sírokba tett kerámiákat nem külön erre a célra készítet
ték, hanem a mindennapi életben használt edények közé tartoztak, legfeljebb valamivel kisebbek voltak azok
nál.192 Ennek megfelelően e kerámiák között megtalálha
tók a különféle méretű egyszerű, hengeres nyakú és füles fazekak, tálak, bordásnyakú és tölcséres szájú palackok, vagyis mindazok a típusok, amelyek a fentebb említett települések emlékanyagát is jellemzik. Sőt, a sírokból né
hány olyan edény is napvilágot látott, amelyről biztosan tudjuk, hogy nem a korabeli Magyarországon készült.
Ha tehát a sírokban a településeken használt valamennyi, helyi és import révén idekerült edényfajtát megtaláljuk, miért éppen a bográcsok hiányoznak belőlük?193 Erre a kérdésre nem lehet válasz a „háztartási” és „asztali”
edé-188 Néhány 10-11. századi köznépi sír betöltéséből előkerült bogrács
töredék esetében felvetődött a kérdés, a sír mellékleteként, tehát azzal egykorúnak lehet-e tekinteni őket. A témával foglalkozó kuta
tók azonban egyértelműen elvetették ezt az értelmezési lehetőséget.
Minthogy minden esetben töredékekről van szó, kézenfekvőnek lát
szik, hogy az edénydarabok a temető területén, de annak felhagyása után létrejött településről származnak, csak másodlagos helyzetűek lehetnek, nem egykorúak a temetővel. Vő.: Takács 1993b, 458. Ko
rábbi irodalommal. A sír és a közelében előkerült bográcstöredékek összetartozását nem lehetett igazolni a dabasi ásatás esetében sem.
A temetőt viszont a l l . század első felétől a század második feléig keltezi ásatója. Vö.: Kovács 1985,377,382, Takács 2011,534,556.
189 Bogrács-, részben fémbográcsleletek ismeretesek az 5-6. századi szász telepeken és temetőkben, a 8-9. századi ősmordvin, volgai bolgár, a 9-10. századi bolgár-török, a késő avar, valamint a 12
13. századi kun sírokból. Vő.: Fodor 1984, 106, Takács 1986, 13, 277-278. jegyzet, 25,297, 301, 308. jegyzet, 26, 318-319. jegyzet, 131, 996. jegyzet.
1,0 Takács 1986,24,294. jegyzet.
191 Révész 1996b, 186-187, 191. Eddigi ismereteink szerint ritkán for
dult elő, hogy húsételt és edényben más túlvilági útravalót is adtak a halottak mellé. Vö.: Horváth-Merva-Tomka 2012, 392, Kvassay 2013,502-503.
m Kvassay 1982, 43, Kvassay 2013, 502, Takács 1997b, 206, Merva 2016,68.
1,3 Uwe Fiedler úgy vélte, érthető, hogy a honfoglaló magyarok sírjába nem helyeztek cserépbográcsot. Álláspontját azonban részleteseb
ben nem fejtette ki. Máshol viszont úgy érvelt, hogy a korongolt, fémüstöt utánzó cserépbográcsok létét a honfoglaló magyar emlé
kanyagban semmiféle jól datálható lelet nem bizonyítja.
Vélemé-nyék szétválasztása, amely ebben a korban kétség kívül anakronisztikus. Sokkal valószínűbb, hogy egy-egy ház
tartás felszerelése multifunkcionális volt, vagyis a meg
lévő edénykészletet főzésre, étkezésre, tárolásra egyaránt használták, és alkalmanként ezekben tették a sírokba a túlvilági útra készített ennivalót is. Ennek egyik legjobb bizonyítéka a sóshartyáni amfora sírba kerülése. Ezt ugyanis semmiképpen sem tekinthetünk étel-ital felszol
gálására való asztali edénynek, minthogy eredetileg bor vagy olaj tárolására, szállítására készítették és használ
ták.194 Az edény rendeltetése nyilván ismeretes volt azok előtt is, akik a sírba helyezték. A sírokban lelt edények viszonylagosan kis méretének tehát nem „asztali edény”
mivoltuk, hanem sokkal inkább az lehet az oka, hogy bennük egy személynek, méghozzá az esetek túlnyomó többségében gyermeknek vagy nőnek készítettek ételt.195 A bogrács azonban nemcsak a sírleletek közül hiány
zik, és nem a borsodi az egyetlen olyan korai telepünk sem, amelynek edénykészletében nem találjuk meg.196 Nem került elő bográcstöredék a rózsási település ko
rai részletéből.197 Sőt, a bográcsok hiányából egyenesen a teleprészlet korai voltára következtetett az ásató.198 Nem leltek bográcsot a fonyód-bélatelepi ásatás során sem.199 A veresegyházi, legóvatosabb közelítéssel is a 11. század elejére tehető házakból egy, meghatározat
lan korú bográcstöredék látott napvilágot.200 Hiányzik a korongolt cserépbogrács a Tatabánya-Dózsakertben fel
tárt, 10. századra keltezhető I/1977-es házból is.201 Egy bográcstöredéket leltek Mezőkeresztes-Cethalmon.202 Nem került elő viszont cserépbogrács Tiszatarján- Naba-ér part lelőhelyről.203 Mindössze egy, a 11-12. szá
zad fordulójára keltezhető bográcstöredék került elő az Esztergom-Szentgyörgymezőn feltárt 10. századi falu egy gödrének betöltéséből.204 Nem leltek
Győr-Vagon-nye szerint ez a bográcstípus a Kárpát-medencében a l l . században jelent meg és terjedt el. Vö.: Fiedler 1994, 332, 344, 346.
1,4 Fodor 1996a, 406, Takács 1997b, 212.
m Kvassay 1982, 13, Kvassay 2013, 502, Révész 1996b, 187. A sír
ba tett kerámia mérete valóban csak viszonylagosan kisebb a te
lepüléseken leltekénél. Az eltérést leginkább a fazekaknál lehet megfigyelni, amelyeknek a magassága 6-21 cm között változott, a leggyakoribb azonban a 10-12 cm magasságú kis fazék. A pa
lackok, tálak, bordásnyakú edények esetében nincs méretbeli kü
lönbség. Vö.: Kvassay 1982, 19,23-24, Kvassay 2013, 504.
1,6 Mesterházy szerint a cserépüstök jelenléte egyáltalán nem bizonyít
ja a település 10. századi voltát. Vö.: Mesterházy 1974, 218.
m Kovalovszki 1960, 53, Jankovich B. 1994,410.
”* Kovalovszki 1960, 53. „Sem cserépbogrács darabot, sem pedig szélesközű, bekarcolt vízszintes vonalakkal díszített edénytöredéket nem találtunk. Mindez arra mutat, hogy a település már a X. század
ban fennállott.”
m Horváth 1968, 138.
240 Mesterházy-Horváth 1983, 121.
201 Vékony 2002a, 28. Vékony szerint a „...korongolt cserépkondér [...] a 10. század legvége előtt a Kárpát-medencében nem tűnik föl.”
202 Simonyi 2001a, 371.
203 Ringer 2005,206.
204 Lázár 1998,76.
gyár lelőhely 10. századi periódusában,205 és egyet sem találtak az örménykúti település 10. századi részében.206 Ez utóbbi három teleprészlet kerámiaanyaga más vonat
kozásban is nagy hasonlóságot mutat a borsodival.
De kevés a formája és díszítése, elsősorban a bekar
colt hullámvonaldísz alapján a 10-11. századi leletek közé sorolt darab is.207 A keltezést különösen nehézzé teszi, hogy a korszak díszítő motívumainak elkülöníté
se egyelőre csak tág határok között lehetséges,208 és nem sikerült a későbbi időszakokban is használatos, általános típusok, illetőleg a csak a 10-11. századra jellem ző bog
rácsformák minden kétséget kizáró szétválasztása sem.209 Arra tehát, hogy az Árpád-kori Magyarország oly nép
szerű és gyakori edényét, a cserépbográcsot a 10-11. szá
zadban már használták volna, jelenleg semmiféle konkrét bizonyítékkal, nem rendelkezünk.210 * * * * * * * *
205 Tomka 2007, 70, Tomka 2011,275,279.
204 Herold 2004,62-63.
207 Cs. Sós-Parádi 1971, 130, 134, Parádi 1973, 234, 12. jegyzet, Fodor 1977,341,135. jegyzet, Takács 1986,116-118, Mesterházy 1988,240.
208 Takács 1993b, 449, 16. jegyzet.
209 Takács 1993b, 462, Takács 1996b, 336-337. Sajnos nem tartom meggyőzőnek Takács Miklós érvelését, amelyet a bográcsok Veszp
rém megye korai leletanyagában kimutatható igen csekély száza
lékos arányával kapcsolatban kifejtett: „E furcsa arány azonban nézetem szerint nem annak a következménye, hogy a cserépbogrács használata csak a l l . század vége után terjedt volna el. Könnyen bizonyítható ugyanis, hogy a korai időszakban használatos számos bográcstípusnak csak egy része tűnt el a 11-12. század fordulóján.
Azaz, az egyes »átlagtípusok« ugyanúgy keltezhetők az Árpád-kor korai és középső harmadára.” Számomra ugyanis ez okfejtés lénye
ge éppen az, hogy a bográcsok keltezése meglehetősen bizonytalan, az egyes példányok korai vagy későbbi keltezése jobbára tetsző
leges. Korai településeink időrendjének megállapításához más fogódzópontokat kell keresnünk
210 Uwe Fiedler úgy véli, a kézzel formált cserépbográcsok egy része a 10. századra keltezhető. Ennek bizonyítékát abban látja, hogy kézzel formált és kézikorongon készült bográcsok együtt kerültek elő például Dobozon is. Fiedler 1994, 339, 347. A dobozi ásatás eredményei azonban mind a mai napig publikálatlanok. Előzetes jelentésében Kovalovszki Júlia csak megemlítette, hogy kerültek elő kézzel formált bográcstöredékek is, amelyeket a Pletnyeva által publikált leletek alapján a 9-11. századra keltezett. A lelőhelyen az Árpád-kori leleteken kivül más, szórványos késő avar kori leletek is napvilágot láttak, amely azt bizonyítja, a terület már a honfogla
lás előtt is lakott volt. Addig azonban, amíg nem ismerjük az egyes dobozi objektumokat és a belőlük előkerült leleteket, sem a koron
gok és korongolatlan bográcsok egyidejű használatát, sem pedig ezek 10. századi keltezését nem tekinthetjük bizonyítottnak. Vö.:
Kovalovszki 1975, 219, 222, 19-20. jegyzet. Ugyanez a helyzet a Fodor István által említett másik lelőhely, Tiszavalk-Tetés leleteivel is. Itt egy gödörből II. Géza (1141-1162) pénze, egy másik, háznak meghatározott objektumból szarmata cserepekkel együtt két kézzel formált cserépbogrács töredéke, egy sütöharang töredéke, valamint egy kézi korongon formált cserépbogrács töredéke látott napvilágot.
MNM Árpád-kori Gyűjtemény 70.28.1-70.31.8B. Vö.: Fodor 1984, 105-106,65-66. jegyzet. Zárt leletegyüttest tehát, amelyben koron
gok és kézi korongon készük cserépbogrács is megtalálható, és amelyet minden kétséget kizáróan 10. századra keltezhetünk, nem ismerünk. És ahogyan azt Uwe Fiedler is megfogalmazta, egy-egy szórványos lelet vagy bolygatott ház betöltése nem helyettesítheti ezt. Vö.: Fiedler 1994, 337.
A fentebbiek tükrében erősen kérdésesnek látszik a honfoglaló magyarság életmódjának és a cserépbográ
csok összekötésének lehetősége is. Azt, hogy a cserép
bogrács egy sajátos, nomád életforma tartozéka lehet, már Höllrigl József felvetette.211 Szabó Kálmán volt azonban az első, aki a bográcsok használóiban a késő Árpád-kor magyar pásztorait látta.212 Szőke Béla alap
vető munkája nyomán a magyar kutatásban általánosan elfogadottá vált, hogy a cserépbogrács a magyarsággal együtt jelent meg a Kárpát-medencében. Ugyancsak ő rajzolta meg a bográcsok használata révén körvo
nalazható életmódot is, azt a félnomád, nagyállattartó gazdálkodási módot, amelyből véleménye szerint a bog
rácsleletek Kárpát-medencén belüli sajátos elterjedése is levezethető.213 Az újabb kutatások azonban egyértelmű
vé tették, hogy a 10. századi magyar szállásterületnek éppen azon a részén, a Felső-Tisza vidékén, ahonnan a leggazdagabb honfoglalás kori temetők ismertek, igen kevés cserépüst került elő.214 A Bodrogközből pedig, amely földrajzi adottságai folytán kiválóan alkalmas volt a fentebb jellemzett életmódra, egyetlen üsttöredéket sem ismerünk.215 Hasonló a helyzet a nagyállattartás
nak ugyancsak tág teret biztosító Rétközben is.216 Vagyis pont azokról a területekről és azokból az időszakokból hiányoznak a bográcsleletek, amelyekben jelenlegi tör
téneti és régészeti ismereteink alapján még elképzelhető lenne, hogy a magyarság speciális, félnomád életmódot folytatott. Ha pedig mindehhez még azt is hozzávesszük, hogy a bográcsleletek a 12. században szaporodnak meg, használatuk pedig a 12-13. században vált általánossá, akkor semmiképpen sem tarthatjuk fent azt az elképze
lést, amely szerint a magyarság az üstök készítési hagyo
mányait a Don-vidéki levédiai hazájából hozta magával, ahol a 8-9. században a szaltovói műveltség népeitől az üst használatával együtt járó, letelepülő félben lévő, fél
nomád életmódot is átvette.217 Ekkor ugyanis valóban az a képtelen helyzet állna elő, amelyet oly találóan jellem zett Bóna István: „ ...a magyar »nomádok« 300-400 év
vel a honfoglalás után sem szálltak le a lóról, talán még étkezés céljából sem”.218 Ezzel szemben írásos forrása
ink és régészeti adataink egyaránt azt bizonyítják, hogy a bográcsok tömeges elterjedésének idején a
magyar-2,1 Höllrigl 1933,93.
212 Szabó 1938, 25. „Az Alföldön élő, jószágtenyésztéssel foglalkozó népünknek az üstforma főzőedény általános és nélkülözhetetlen fel
szereléséhez tartozhatott."
213 Szőke 1955, 89-90.
214 Uwe Fiedler úgy vélte, a kézzel formált cserépüstlelőhelyek éppen ezen a területen mutathatók ki. Vö.: Fiedler 1994, 346. A Felső-Ti
sza vidékéről azonban mind a kézzel formált, mind a kézi korongon készített bográcsok hiányoznak. Éppen ezért a honfoglaló temetők
kel való összekapcsolásuk több, mint kétséges.
215 Fodor 1984, 104, Révész 1998, 528.
216 Istvánovits 2003,256.
217 Fodor 1975,263, 148. jegyzet.
2,8 Bóna 1986, 508.
ság letelepült, földművelő életmódot folytatott.219 Maga a puszta tény, hogy az Árpád-kor folyamán nemcsak a falvakban, hanem királyi curtisokban, városokban, ko
ság letelepült, földművelő életmódot folytatott.219 Maga a puszta tény, hogy az Árpád-kor folyamán nemcsak a falvakban, hanem királyi curtisokban, városokban, ko