Az archaeometriai vizsgálatokból levonható régészeti következtetésekrégészeti következtetések

A fentebb elmondottakból egyértelműen kitűnik, hogy borsodi kerámialeletek számos archaikus formát és diszítésmódot őriznek. E mellett, mint láttuk igen erős szálak fűzik a szaltovói kultúra és a dunai bolgár terüle­

tek edénymüvességéhez. Éppen ezért az archaeometriai eredmények felhasználásával a következőkben az edé­

nyek alapanyagát, készítésmódját, kiégetését vizsgáltam meg, összehasonlítva a 10. századi kerámiaművességről 515 A szerző köszönetét fejezi ki Szakmány Györgynek a borsodi lelet

anyagon végzett kutatás szakértő irányításáért, illetve az ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszéknek a munkálatok tárgyi feltételeinek biztosításáért. A röntgen pordiffrakciós analízis eredményeinek ér­

telmezésében Weiszburg Tamás (ELTE Ásványtani Tanszék) nyúj­

tott segítséget. A műszeres anyagvizsgálati mérések elvégzéséért Lovas Györgyöt és Király Juditot (XRD; ELTE Ásványtani Tan­

szék), Gálné Sólymos Kamillát (SEM-EDS; ELTE Kőzettan-Geo­

kémiai Tanszék), illetve Heinrich Taubaldot és Pintér Farkast (XRF;

Tübingeni Egyetem, Németország) illeti köszönet.

eddig kialakult képünkkel. Különösen fontos ez azoknál a ritka edénytípusoknál, mint például a pithosz vagy a köpülőedény, amelyekről eddig kevés adattal rendelke­

zünk. De ugyancsak lényeges, hogy a lehető legtöbbet tudjuk meg az átlagostól eltérő, jobb kivitelű, magasabb technikai színvonalon álló darabokról is.

A megvizsgált kerámiák (57 minta) mint láttuk, ki­

vétel nélkül helyi, Bódva-völgyi alapanyagból készül­

tek. Közöttük döntő többségben vannak azok, amelyeket mindenféle előkészítés, soványítás, tisztítás, iszapolás nélkül, a természetben található agyagból formáztak.

A kerámiák szövete csak néhány esetben enged mes­

terséges beavatkozásra következtetni. Többnyire azon­

ban ezeknél is inkább csak tisztításra, mint soványításra gondolhatunk. A borsodi fazekasok tehát túlnyomórészt a helyben talált agyagot a maga természetes formájában használták fel. Ez megcáfolja azt a korábbi elképzelésün­

ket, amellyel az agyag tudatos előkészítését, tisztítást, soványítást, iszapolást tételeztünk fel.316

A természettudomány vizsgálatok megerősítették, hogy az edényeket minden esetben kézikorongon építet­

ték fel, kézzel formált, illetve gyorsan forgó korongon felhúzott edény egy sem akadt közöttük. Ez viszont ösz- szevág a korábbi kutatásokból leszűrt eredményekkel.317

A borsodi kerámiák vizsgálatából egyértelművé vált, hogy kiégetésük 750 fok körüli hőmérsékleten, ellenőri­

zetlen körülmények között folyt. Nagy a valószínűsége tehát, hogy az edényeket nem fazekaskemencében, ha­

nem egyszerűen gödörben égették ki. Ebből viszont az is következik, hogy az edények színéből, törésfelületé­

ből nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket.318 Gödörben való égetésnél ugyanis előfordulhat, hogy né­

melyik edény oxidációs jellegű vörös, másik redukciós fekete, ismét másik pedig foltos, neutrális jellegűvé ég.

3,4 Éppen ezért úgy vélem, a korszak kerámiáinak leírásánál a jövőben kerülnünk kell a soványításra vonatkozó megjegyzéseket, és csak az alapanyag (homokos, kavicsos, csillámos agyag) meghatározásra kell szorítkoznunk.

317 Kvassay 1982, 18, 44, Kvassay 2013, 503, Szőke 1980, 185, Ko- valovszki 1975,211, Mesterházy-Horváth 1983, 121, Fodor 1984, 106, Fiedler 1994,342, Lázár 1998,74, Herold 2004,55. A Kárpát­

medence északi és középső területeinek 10-11. századi temetői­

ben lelt edények vizsgálata során Merva Szabina azonban néhány kézzel formált, illetve gyorsan forgó korongon készült darabot is talált. Vö.: Merva 2014, 209-212, Merva 2016, 63, 67. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a Merva Szabina által gyoskorongoltnak minősített sóshartyáni amfora és karosi korsó biztosan nem ezzel a technikával készült. Mindkét tárgyon jól látszik ugyanis, hogy a fenéklapot az oldalfalaktól külön készítették el, és ehhez építették hozzá az edénytestet. Vö.: Merva 2016, 10. kép 1-2. Ez eleve ki­

zárja a korongon való felhúzás lehetőségét. Legfeljebb arról lehet szó, hogy az edények nyakát és peremét kívül és belül a korongon elsimították, vagyis utánkorongolták. Ez a gyakorlat az Árpád-kor későbbi szakaszában is megfigyelhető, elsősorban a palackoknál.

Vö.: Parádi 1955, 144.

318 Korábban magam is megpróbálkoztam ezzel. Wolf 2003,90.

A borsodiak között túlnyomó többségben vannak a sár­

gásvörös színű, oxidációs jellegű edények.319

Az archaeometriai kutatások második fázisában azo­

kat az edényeket vizsgáltuk meg, amelyek anyagukat, formájukat vagy díszítésüket tekintve elkülönülnek a borsodi, illetve a hasonló korú hazai leletektől, és ame­

lyekkel kapcsolatban felmerülhet a gyanú, hogy nem helyi készítmények. Ilyennek tarthatjuk az egyik kis mé­

retű, igen finom anyagú, polírozott felületű, vállán két apró füllel ellátott bordás nyakú edényünket (10. tábla 3, 48. kép). Hasonlót a hazai bordásnyakú edények kö­

zött egyelőre nem ismerünk. A vizsgálatok azonban be­

bizonyították, hogy ennek ellenére anyaga átlagos, helyi, Bódva-völgyi agyag, amelyet ez esetben is, a maga ter­

mészetes módján, tisztítás, soványítás, iszapolás nélkül használtak fel. Felületét gondosan simították, polírozták.

Anyagösszetevői arra utalnak, hogy az átlagosnál talán valamivel magasabb hőfokon égették ki.

Jellegzetesen helyi agyag a pithosz (21. tábla, 11. kép) alapanyaga is. A szöveti kép alapján feltehető, hogy mesterségesen soványították. Ugyanakkor azonban az is látszik, hogy a soványítóanyagot nem túl gondosan dolgozták bele az agyagba. Az anyagösszetevők viszont arra engednek következtetni, hogy az átlagosnál valami­

vel magasabb hőfokon égették ki.

A köpülő (55. kép) alapanyaga nagy valószínűséggel a településtől kissé távolabbról, azonban minden kétsé­

get kizáróan a Bódva vízgyűjtő területéről származik.

Anyagösszetétele alapján valószínűsíthető, hogy az agya­

got soványították, és az átlagosnál alacsonyabb hőfokon égették ki. A két utóbbi edény esetében talán a méretük miatt volt szükség az agyag soványítására. Az égetési hőfok kissé alacsonyabb vagy magasabb mivoltát pedig úgy vélem, hogy befolyásolhatta az edény égetőgödör­

ben való elhelyezkedése is.

Végül pedig a szaltovói kultúra jellegzetes, fényes fe­

lületű, besimított díszü edényének egy töredékét vizsgál­

tuk meg, amely ugyancsak napvilágot látott a településen (8. tábla 4). Nyersanyaga nagyon finom szemcsés agyag, de összetevői alapján kétség kívül a Bódva völgyéből származik. Szöveti képe kizárja a mesterséges soványí­

tást, fényesre polírozott felülete igen vékony réteget ké­

pez az edény alapanyagán.

Mindebből világosan látszik, hogy bár a fenti edé­

nyek igen erős szaltovói hagyományokat mutatnak, és csak kis számban fordulnak elő a borsodi leletek között, mégis helyi készítményeknek kell tartanunk őket.

Hogy a borsodi leletek feldolgozása során kialakult képet mennyire tekinthetjük általánosnak, illetve, hogy eredményeinket kontrollálhassuk, vizsgálatainkba be­

vontunk a karosi honfoglalás kori temetők edényeit is.

A kiválasztott darabok közül kettő mind a karosi, mind

31,1 Az edénykészités technikája ebben az időben hasonló volt például a nyugati szláv területeken is. Vö.: Brather 2000,77.

a 10. századi emlékanyagban jellegzetesnek tekinthető kisfazék, a harmadik azonban a hazai leletek között egye­

dülálló, szaltovói típusú korsó volt.320

A harmadik temető 18. sírjából származó kis fazék321 mikroszkópos vizsgálata azt mutatta, hogy a fazekas a borsodi edények nagy többségéhez hasonlóan a helyi agyagot használta fel, mindenféle előkészítés nélkül, úgy, ahogyan a természetben találta. Kiégetése ugyan­

csak hasonló a borsodi edényekéhez, 750 °C körüli hő­

mérsékleten zajlott. A második temető 31. sírjában lelt edény322 esetében a nyersanyagot ugyan nem helyben, de mindenképpen a környéken, nem túl távoli lelőhelyen bányászták, és ugyancsak a természetben található mó­

don dolgozták fel. Kiégetése szintén 750 °C körüli hő­

mérsékleten történt.

Nem kétséges, hogy a legnagyobb érdeklődés a má­

sodik temető 66. sírjában lelt korsó vizsgálatát kísérte, minthogy egyedülálló 10. századi leletanyagunkban. Ezt tartották az első, és idáig egyetlen, bizonyosan szaltovói típusú edénynek. Úgy vélték, a korsó a karosi népesség keleti kapcsolatainak a bizonyítéka.323 Annál meglepőbb tehát, hogy a tárgy szöveti képe a borsodi I. típushoz nagymértékben hasonló összetételű. Az edényt helyi, a Bodrog völgyében bányászott nyersanyagból készítették, mindenféle soványítás, iszapolás, agyagkeverés nélkül.

A kiégetés hőfoka ugyancsak hasonló a borsodiakéhoz, nem magasabb, mint 750 °C. A felületén megfigyelhető kezelési nyomok - függőleges vonalkötegek, amelyek a felső részen kevésbé, az alsón azonban határozottan fel­

tűnnek - az edény polírozása során keletkezhettek. Bizo­

nyos tehát, hogy a korsót helyben készítették, akárcsak a fentebb ismertetett borsodi edényeket. Sem import tár­

gyat, sem pedig az őshazából származó, ideig-óráig meg­

őrzött darabot nem láthatunk benne.324

A karosi mintáknál feltételezhető volt, hogy a vulka­

nikus eredetű Tokaj-Eperjesi-hegység közelsége miatt a borsodi kerámiaanyagtól némileg eltérő ásványos össze­

tételt találunk. Ez azonban a mikroszkópos petrográfiai vizsgálatok során nem igazolódott be. A karosi fazekasok csakúgy, mint a borsodiak, egy bizonyos fajta - homo­

kos, apró kavicsos, esetleg csillámos - agyagot válasz­

tottak nyersanyagul. Hasonló az alapanyaga a halimbai edények egy csoportjának, de a honfoglalás kori teme­

tőkből és a nagy valószínűséggel 10. századra keltezhe­

tő telepekről előkerült leleteknek is.325 Úgy vélem tehát,

320 Köszönettel tartozom Révész Lászlónak, hogy a leleteket vizsgálat­

ra átengedte.

321 Révész 1996b, 38, 135. tábla 2. (HÓM ltsz: 94. 88. 5).

322 Révész 1996b, 21,45. tábla 3. (HÓM ltsz: 94.28.2).

323 Révész 1996b, 186, 833. jegyzet, 105. tábla 4, 114. kép, Révész 1998,528.

324 Hacsak nem tételezzük föl, hogy a szaltovói kultúra óriási területén a Bodrog- vagy Bódva-völgyivel teljesen megegyező geológiai vi­

szonyok uralkodtak.

325 Kvassay 2013, 506, Lázár 1998, 74, Simonyi 2001, 371, Herold 2004, 21, 62, Ringer 2006, 202. De ez tűnik ki Szilágyi Veronika

hogy nem tévedünk nagyot, ha ezt a homokos agyagot a 10. századi magyar fazekasok jellegzetes alapanyagá­

nak tekintjük.326 S noha ismerték az iszapolás, soványítás technikáját, az esetek túlnyomó többségében nem alkal­

mazták. A z agyagot leggyakrabban a természetben talál­

ható módon, közvetlenül használták fel.

A karosi korsó felületén a polírozás nyomait jól meg lehetett figyelni. Mint említettük, a borsodi edények egy része is igen finom kivitelű, felületük olyan gondosan el­

dolgozott, simított, hogy már-már azt vélhetnénk, hogy vékony agyagmázzal vonták be őket. Az archaeomet- riai vizsgálatok azonban ennek nem mutatták nyomát.

A borsodi edények finom, fényes felületét is csiszolással, polírozással érhették el a mesterek. Hasonló edények, ha kis számban is, de a korszak más lelőhelyein is előfor­

dulnak.327 Jankovich B. Dénes a szarvasi leletek kapcsán felvetette, hogy a polírozott edények esetleg kereskedel­

mi úton jutottak a korabeli Magyarországra.328 Minthogy azonban Borsodon is és Karoson is helyben készültek az ilyen típusú edények, meg kell állapítanunk, hogy a políro­

zás a kor magyar fazekasainak bevett gyakorlata volt.

A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy a borsodi és karosi kerámialeletek között import tárgyat egyáltalán nem találtunk. Mindez megerősíti a fenékbélyegek kap­

csán mondottakat. A korszak fazekasai a helyi igények kielégítésére, háziiparszerűen dolgozhattak, kereskede­

lemmel, legalábbis a fazekasárut illetően nem számolha­

tunk.329 Nyilvánvaló tehát, hogy mesteijegyekre, abban a formában, ahogyan azt a kutatás korábban feltételezte, nem volt szükség.

Mint láttuk, Borsodon és Karoson is feltűnően ala­

csony hőfokon égették ki az edényeket. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem használtak külön fazekaskemencét. Va­

lószínűleg tehát nem véletlen, hogy bár a településekről származó leletek egyre szaporodnak, 10. századi fazekas kemencét mindezideig nem ismerünk.330

Az anyagvizsgálatokból leszűrhető eredmények meg­

erősítik azt a képet is, amely a tipológiai vizsgálatok ré­

vén kialakult bennünk: A 10. század edényművességét nagyobb formagazdagság jellemzi, mint az Árpád-kor

fentebb ismertetett összehasonlító vizsgálataiból is.

326 A korszakban egymás mellett élő, különböző mühelyhagyományokat követő fazekasok emlékanyagát pillanatnyilag leginkább a halimbai leletanyagban tanulmányozhatjuk. Vő.: Szigeti-Szilágyi 2013.

327 Wolf 2003, 90. További irodalommal.

328 Jankovich B. 1994,410.

323 Hasonló megállapításra jutott a nyugati szláv kerámiával kapcsola­

tos kutatás is. Vö.: Brather 2000, 76.

330 Feltehető, hogy rostélyos fazekaskemencét az Árpád-kor ké­

sőbbi időszakaiban is csak ritkán használtak. Erre mutat, hogy a 9-17. századi leleteket összegyűjtő munkájában Vágner Zsolt mindössze 7 olyan fazekaskemencét talált, amely nagy valószínű­

ség szerint az Árpád-korra keltezhető. Vő.: Vágner 2002,309-342.

Az Árpád-kori edényégető kemencék száma az újabb feltárások révén nőtt. Pl. Seregélyes-Rétiföldek: Pokrovenszki 2015,47, Szől- lösy 2015, további irodalommal; Csíkszereda: https://Iiget.ro/elet- mod/teziscafolo-leletek-arpad-kori-falu-maradvanyai-csiksomlyon.

Letöltés ideje: 2018. augusztus 13.

későbbi időszakait. A különböző méretű, egyszerű, va­

lamint bordázott nyakú füles és füleden fazekak mellett megtalálhatjuk a tárolóedényeket, a tálak és palackok többféle típusát, köpülőedényt, fedőket, korsót. Az egy­

szerű főzőedényeken kívül az igényesebb kivitelű, polírozott darabokat is. Ebből az edénykészletből azon­

ban hiányzik a cserépbogrács.

Végezetül a borsodi edények természettudományos vizsgálatának egy további eredményét szeretném még megemlíteni. Láttuk, hogy a 10. századi falut tűzvész pusztította el. Az archaeometriai mérések egyértelműen bizonyították, hogy ez az edények egy részén erőteljes, más részükön azonban szabad szemmel nem is látható nyomot hagyott. Az összerepedezett, felhólyagosodott, deformálódott edények nem rontott fazekastermékek, hanem a tűzvész következményei. A másodlagosan meg­

égett edények szöveti képe azt bizonyítja, hogy magas, 900-1000 fok feletti hőhatás érte őket, majd a tűzvész hirtelen elcsitult, az edények pedig gyorsan lehűltek. Eb­

ből következtethetünk a házak építőanyagára is. Ez csak olyan anyag lehetett, amely meggyulladva gyorsan nagy hőfokot képes elérni, de azután hirtelen el is hamvad. Ez az anyag pedig minden bizonnyal a fa lehetett. Összhang­

ban áll ez a település feltárása során kialakult képpel is.

A borsodi falu földfelszínre épített borona-, illetve kőala­

pú faházakból állt.

In document A BORSODI FÖLDVÁR (Pldal 88-91)