ÉGETT 92.9.18.
76. kép. A borsodi, 10. századi kerámia leletegyüttes archeometriai vizsgálatra kiválasztott, makro- és/vagy mikroszkópos léptékben magas hőmérsékletű megégést mutató töredékei
(a vonalas méretarány a makroszkópos fotókon I cm, a mikroszkópos fotókon 250 pm)
77. kép. A borsodi, 10. századi kerámia leletegyüttes felhólyagosodott felületű edénytöredékeinek binokuláris és petrográfiai mikroszkópi képe
dányon (92.39.4., 96.1.66.) műszeres kémiai vizsgálatok is történtek. A 78. kép bivariációs diagramján látható, hogy sem az ellenállóbb (S i02-MgO), sem a mobilisabb elemek (FeO-Na20 -K ,0 ) esetében nem észlelhető jelen
tős kémiai összetételbeli változás az átlagos körülmé
nyek között kiégetett kerámiákhoz képest.
A pásztázó elektronmikroszkóppal készített felvéte
leken egyértelműen látszik, hogy a kerámia agyagához képest lokális olvadás ment végbe a salakszerűen fel
hólyagosodott részeken (79a kép). A megolvadt, majd újra megdermedt anyag a kelő, nyers tésztához hason
ló szövetet hozott létre (79b kép). Ezeknek a lokálisan megolvadt részeknek az anyagát vizsgálva egy üveges alapanyagot és beleágyazódva fésűs megjelenésű, ún.
vázkristályokat tudtunk elkülöníteni. A SEM-EDS-sel a kémiai összetételt meghatározva kiderült, hogy az üve
ges fázis Si-Al-dús, míg a vázkristály Fe-Si-dús (faya- litos összetételű) anyag. A kétféle fázis jól elkülönül a visszaszórt elektronképen (79c kép). A vasban dús fázis az olvadékokból korán, még magas hőmérsékleten elkü
lönül, így nem meglepő, hogy az olvadék üveggé derme
dése előtt önálló fázissá alakult.
Kísérletet tettünk a hőható lehetőség szerinti számsze
rűsítésére is. A tűzvész során az edények deformálódását okozó, uralkodó hőmérséklettartomány meghatározására kétféle eszköz állt rendelkezésünkre. Az egyik a kerámi
ák kiégetési hőmérséklet szerinti szöveti megjelenésén alapuló kísérleti tapasztalatokat összesítő szakiroda- lom.512 Ezek szerint a kerámia alapanyaga és pórusalakja, -eloszlása jelentős mértékben módosulhat a kiégetési hő
mérséklet emelésével. Tudnunk kell azonban, hogy ez a szöveti változás a kerámiát alkotó anyagok összetételétől jelentős mértékben függ. Csupán közelítésként alkalmaz
ható ezért bármely kísérleti munka eredménye, hiszen ott más összetételű kerámiát vizsgáltak, mint az edelényi.
Ennek figyelembe vételével mégis próbáljuk meg meg
becsülni az edelényi felhólyagosodott kerámiákat ért hőhatót. A másodlagos megégést nem szenvedett példá
nyokhoz képest a deformálódott kerámiák alapanyának szövetében nem figyelhetők meg az apró agyagásványle
mezek, az alapanyag teljesen homogénné vált (80a kép).
A pórusok nyúlt alakja sem figyelhető meg, ehelyett az alapanyagban megmaradó hézagok lekerekítődnek, sima
3,! Cultrone et al. 2001, Maniatis-Tite 1981, Tite et al. 1982.
MgO
NazO
KERÁMIA X l.-H
X i.-s
* ii.
▲ ni.
NYERSANYAG
★ BORSOD-NYA
■fr BORSOD-EA SZALTOVÓI
• 92.58 5.
O 92.23.19.
ÉGETT
□ 92.39.4.
FeO KjO
78. kép. SiO,-MgO és Fe0-N a,0-K ,0 diszkriminációs diagramok a borsodi, 10. századi kerámia leletegyüttes felhólyagosodott felületű és a normál égetési körülményeket mutató edénytöredékeinek kémiai összetételi adataival. Jelentős változás nem
mutatható ki a magas hőmérsékleten megégett kerámiákban
felületűvé válnak, esetenként össze is kapcsolódnak (80b kép). Ilyen mértékű elváltozását a szövetnek a kí
sérleti munkák megközelítőleg 900-1000°C-os kiégetési hőmérséklet esetén jelzik.
A másik módja a kerámiákat ért hőható meghatáro
zásának az, hogy megfigyeljük, mely ásványok olvadtak meg, tűntek el a másodlagos megégési esemény során, és melyek maradtak ellenállóak. Az egyes ásványoknak ismerjük az olvadáspontját, ezáltal közelítő értéket ad
hatunk a lokális olvadás során uralkodó hőmérsékletre.
Ennél a módszernél is tudnunk kell azonban, hogy az egyes ásványok elemösszetétele, az anyag illótartalma és a folyamat időtartama jelentős mértékben befolyá
solja azt, hogy egy adott ásványszemcse megolvad-e vagy sem. Ennek figyelembe vételével az edelényi fel
hólyagosodott kerámiákról azt mondhatjuk, hogy ben
nük a kvarcszemcsék már részlegesen részt vesznek az olvadásban, mig más ásványok (pl. cirkon) szegélyei épek maradtak (79c kép). A kvarc olvadáspontja lég
köri nyomáson 1750 °C. Azt feltételeznünk azonban, hogy ekkora hőmérsékletet egy faház égése tartósan produkálhat - mivel az olvadás beindulásához időre is szükség van nem megalapozott. A második hőmér- sékletbecslö módszer tehát nem szolgáltat megbízható adatokat esetünkben.
A makroszkóposán másodlagos megégésre nem uta
ló, azonban mikroszkóposán szöveti elváltozást mutató minták esetében a feltűnő tulajdonság a kisebb-nagyobb mértékű belső felhólyagosodás, illetve a csillámtarta
lom hiánya. Az első értelmezések során a legfinomabb szemcsés (agyagos) frakció csillámmentességét tech
nológiai fogásnak (speciális iszapolás?) véltük, azon
ban nagyfokú hasonlóságuk a látványosan megégett, szintén csillámmentes kerámiákhoz rámutatott, hogy a csillám hiánya a magas hőmérsékletű reakciókkal állhat kapcsolatban.
II.3.2.4.6.2. Értelmezés
A magas hőmérsékletű megégés problémájának he
lyes megközelitéséhez először azt kellett felmérnünk, hogy milyen hatások okozhatnak ilyen jellegű deformá
ciót kerámiákban. Az bizonyos volt, hogy valamilyen hőható váltotta ki az elváltozást, azonban ennek eredete kérdéses maradt. Két lehetőség vetődött fel: (1) a tűzvész magas hőmérsékletű és igen intenzív, azaz gyors hőha
tása; vagy (2) a kerámiakészítés során egy félresikerült, azaz túlégetett példány esetében a szintén magas hőmér
sékletű, de a kiégetés körülményeinek megfelelően hosz- szantartó (lassú) hőhatás volt a kiváltó ok.
A kerámiák felületén megjelenő felhólyagosodások részletes vizsgálata kulcsot adott a kérdés megválaszolá
sához. A fésűs vázkristályok megjelenése egyértelműen gyors lehűlést jelez. A gyors lehűlés modelljét pedig a tűzvész jelenségéhez kapcsoltuk. Igazoltnak tűnik tehát a feltételezés, hogy a kerámiák deformálódásáért a falu pusztulását okozó tüzeset a felelős.
Összességében a leletanyagból kiválasztott deformá
lódott, elváltozott felületű kerámiamintákról elmondha
tó, hogy a falut sújtó tűzvész során kialakuló minimálisan 900-1000 °C-os, tartós hőmérséklet hatására részlegesen megolvadtak.
II.3.2.4.7. A régészeti szempontból egyedi kerámialeletek vizsgálata
II.3.2.4.7.1. Vizsgálatieredmények
Edényformájuk alapján három darab, ún. bordás
nyakú edény töredéke (HÓM ltsz.: 92.23.19., 92.2.2., 93.8.11.) (80. kép) egyértelműen elkülönült a többi ke
rámia lelettől.
A 92.23.19. HÓM leltári számú töredék mérsékel
ten csillámos, kőzetlisztes agyag alapanyagában kő- zetliszt-finomszemcsés homokszemcseméretet elérő mono- és polikvarc, káliföldpát és plagioklász, illetve
Satellite ©Tescan DATE: 04/15/04 2 m m Satellite ©Tescan DATE: 04/22/04 100 |im
kvarc
BS vázkristály
cirkon
üveges alapanyag
SÍ02 52.93 wt%
FeO 18.65 wt%
MgO 1.48 wt%
AI2O3 16.86 wt%
MnO -Na20 1.88 wt%
K2O 3.11 wt%
CaO 1.77 wt%
Ti02 0.80 wt%
P2O5 2.52 wt%
Satellite ©Tescan DATE: 04/15/04 100 |im
79. kép. A borsodi. 10. századi kerámia leletegyüttes felhólyagosodott felületű edénytöredékeinek szöveti elváltozása (a) visszaszórt elektronképen és (b) pásztázó elektronmikroszkópos képen, (c) A magas hőmérsékletű reakciók során kialakult új fázisok (üveges alapanyag és vázkristályok) visszaszórt elektronképe és EDS-sel meghatározott kémiai összetételének spektrumai
HV: 20.0 kV DET: BS I__ i__ L
Satellite © Testan DATE: 04/15/04 50 pin Satellite © Tesean DATE: 04/15/04 100 pm
80. kép. A borsodi, 10. századi kerámia leletegyüttes felhólyagosodott felületű edénytöredékeinek szöveti elváltozása és pórusmódosulásai (a-b) visszaszórt elektronképeken
muszkovit csillám ásványtörmelékek (néhány turma
lin kristály), valamint kvarcból és csillámból álló Al
iit kőzettörmelékek és agyagos törmelékek találhatók.
A szemcsék rosszul-közepesen osztályozottak, eloszlá
suk egyetlen (széles) csúccsal jellemezhető, de a szövet hiátuszos (csupán finomabb szemcsés a korábbiakban ismertetetteknél). A szemcsék szögletesek-gyengén kop- tatottak. Az alapanyag világos-sötétbarna, optikailag izotróp és homogén.
A 92.2.2. HÓM leltári számú lelet alapanyaga hete
rogén, foltos, világos-sötétbarna, csillámos, közetlisztes agyag, amely optikailag anizotrop. A nem plasztikus elegyrészek elsősorban kőzetliszt-homok szemcsemére
tű mono- és polikvarc, kálifoldpát és plagioklász, illetve muszkovit csillám ásványtörmelékek (néhány turmalin és cirkon kristály), valamint kvarcból és csillámból álló fillit kőzettörmelékek és agyagos törmelékek. A szem
csék közepesen osztályozottak, eloszlásuk háromcsúcsú, a szövet hiátuszos (igen hasonló az I.-Ha szövethez).
A szemcsék közepesen koptatottak.
A 93.8.11. HÓM leltári számú kerámia alapanya
ga fekete, optikailag izotróp, kőzetlisztes agyag. Bár nem nevezhető finomabb szemcsésnek a többi mintá
nál, ebben a kerámiában jellemzően ásványtörmelékek (mono- és polikvarc, kálifoldpát és plagioklász, muszko
vit csillám) fordulnak elő, a kőzettörmelékek ritkábbak (fillit). A szemcsék közepesen osztályozottak, eloszlásuk a 92.23.19. mintához hasonlóan szélesebb csúcsokkal jellemzhető, a szövet hiátuszos. A szemcsék szöglete
sek-gyengén koptatottak.
Szintén a különleges edényleletek közé sorolható egy besimitott díszítésű, fényes és rendkívül homogén felületű edény töredéke (HÓM ltsz.: 92.58.5.) (81. kép).
Ez egy finomszemcsés és nagyon jól osztályozott anya
gú kerámia, amelynek alapanyaga nagyon homogén,
szürke, optikailag anizotrop, csillámos, finomszemcsés kőzetlisztes agyag. Szemcseméret-eloszlási görbéje a finom tartomány felé eltolódó, egy maximumos, szö
vete szeriális. A törmelékes szemcsék mérete átlagosan 10-50 pm, nagyobb szemcsék csak elvétve fordul
nak elő, ezért szinte csak ásványszemcsék jellemzőek (mono- és polikvarc, kálifoldpát és plagioklász, musz
kovit csillám, opakásvány, turmalin, cirkon). (Ennél a mintánál a térfogatszázalékos területi kimérést csak az alapanyagra nézve tudtam elvégezni.) Az igen finom törmelékes szemcsék viszonylag gyengén koptatottak, néhány esetben azonban kerekded szemcsék is előfor
dulnak. A kerámia gyengén porózus, a finom pórusok homogénen oszlanak el az alapanyagban. Az alapanyag is nagyon homogén, irányítottságát a csillámpikkelyek orientálódása adja. Az edény külső felületén kialakított bevonat (besimított díszítésekkel) vékonycsiszolatban nem jól tanulmányozható. A ~25 pm-es vastagságú sáv egységes sötétszürke-fekete, benne semmilyen szem
csét nem lehet felismerni.
A továbbiakban vizsgáltuk még egy pithosz (HÓM ltsz. 93.8.2.) töredékét (81. kép), amely heterogén, szür
ke, optikailag izotróp, csillámos, kőzetlisztes agyag alap
anyaggal és benne rosszul koptatott homokszemcsékkel jellemezhető. A viszonylag durvaszemcsés nem plaszti
kus elegyrészek mono- és polikvarc, kálifoldpát és pla
gioklász, muszkovit csillám ásványtörmelékek, valamint kvarcból és csillámból álló fillit és granitoid magmás tör
melékek. A szemcsék közepesen osztályozottak, eloszlá
suk háromcsúcsú, a szövet hiátuszos.
Az utolsó vizsgált töredék, amely a borsodi lelet
anyag átlagos megjelenésétől eltérő volt, egy köpülöhöz (HÓM ltsz. 96.1.11.) tartozott (81. kép). A kerámia csillá
mos, kőzetlisztes agyag alapanyagában rosszul koptatott, homokszemcse méretű mono- és polikvarc, kálifoldpát