Újabb eredmények a honfoglaló magyarság növénytermesztésének és étkezési kultúrájának növénytermesztésének és étkezési kultúrájának

kutatásában (G y u la i Ferenc)

II. 15.3.1. A magyarság növénytermesztési ismeretei a honfoglalás előtt

A Kárpát-medence 10. századi történelmének legje­

lentősebb eseménye a magyar honfoglalás volt. Mégis ez a történelmünk legtöbbet vitatott, sokszor a szélsőséges véleményektől sem mentesen időszaka. Meglehetősen gyérek az ismereteink a magyarság életmódjára, de külö­

nösen a növénytermesztési ismereteire vonatkozóan.

Sajnos mind ez idáig semmiféle magyarsághoz köt­

hető növénytani leletanyaggal nem rendelkezünk a hon­

foglalást megelőző időkből.

A korabeli arab és bizánci források újraértékeléséből, nyelvünk török és szláv jövevényszavainak elemzései­

ből, valamint a 9. századi délorosz sztyeppék népeinek leletanyagaiból következtetünk elődeink életmódjára.

Jelenlegi tudásunk szerint Levédiában élt őseink klasszikus értelemben véve már nem voltak nomá­

dok, hanem egy bizonyos körzeten belül maradva ún.

legelőváltó állattenyésztést folytattak. Ennek a lényege az, hogy a pásztorok állataikkal bizonyos sorrendben legeltetnek, majd bizonyos idő elteltével visszatérnek a területre. A nyájakkal csak a pásztorok vándoroltak.

Az otthon maradt családtagok a települések körül föld­

művelést folytattak.

A Levédiában élt magyarságra hosszú időn keresztül hatottak a szaltovói kultúra hagyományai.860 Ez a hatalmas kultúra nem köthető egyetlen népcsoporthoz, hanem sok­

kal inkább kultúrtörténeti fogalomként fogható fel, amely északon a Don felső szakasza, keleten a Kaspi-tenger és a Volga, délen a Krím és a Kubán, nyugaton a Donyec és az Azovi-tenger által bezárt hatalmas területre terjedt ki.861 Az északi (ligetes) és a déli (füves sztyeppe) állatcsontle- letei a két ökoszisztéma miatt eltérőek, és egyúttal két etni­

kumra is utalnak. A ligetes sztyeppét valószínűleg alánok, a füves sztyeppét inkább kazárok, bolgárok lakták. A szal­

tovói kultúra több etnikumot is magába ötvöző birodalma a Kazár Kaganátus volt.

A szaltovói kultúra népei nem voltak nomád állatte­

nyésztők. Letelepült, földművelő életmódot folytattak.

A magyarság szomszédságában élt 8 -9 . századi kelet-eu­

rópai népek életmódjának, régészeti hagyatékának vizs­

gálatából indirekt módon következtethetünk a honfoglaló magyarság életmódjára is.

A szaltovói kultúra területén a magyarok szomszéd­

ságában élt népek mezőgazdasági kultúrájáról alkotha­

tunk képet a Don melletti Majackoje várának feltárásából előkerült növénymaradványokból. A 8-9. században határőrizeti céllal építették fel Majackoje várát. Lakói elsősorban alánok (ászok, jászok) voltak, de közöttük ka­

zár és permi ugor (valószínűleg mordvin) elemek is elő­

fordultak. Növényföldrajzilag a terület a füves puszták zónájába tartozik és az erdős és a magasfüves sztyeppe határán fekszik, de még az erdős sztyeppe zónájában.

A Majackoje várában folytatott ásatások során megta­

lálták valamennyi, már korábban megismert gabonaféle szemtermését (tőnké, tönköly, vetési és törpe búza, árpa, köles), hüvelyes növények (lencse, borsó) magjait és gyümölcsök maradványait (cigánymeggy, körte, alma).

Len- és kenderszövet-maradványok is előkerültek.862 Va­

lamennyi e korban fontos gabonafélét termesztették. Irtá- sos gazdálkodást folytattak, földjeiket ekével művelték.

Ismerték és gyűjtögették az erdei gyümölcsöket.

Amennyiben a kapcsolat élő volt, úgy ez közvetett bi­

zonyíték mind a késő avarok, mind a magyarok növény­

termesztésére. Nagyon valószínű, hogy a római uralom után Pannóniából nagyrészt kipusztult törpe búza éppen erről a vidékről került be ismét a Kárpát-medencébe.

Igen tanulságos, ha összehasonlítjuk Levédia erdős sztyeppe zónájának klímáját, talajtípusát és természetes növénytakaróját a honfoglalók által elsőként megszállt alföldi területekével. Meglepő hasonlóságot tapaszta­

lunk. Az erdős sztyeppék képezik a közbülső állomást a füves puszták és az erdőzónák között. A sztyeppék és az erdőfoltok itt mozaikosan váltakoznak. A pusztai ele­

mekben gazdag erdők parkszerüek. Jellemző erdőtípusa a pusztai tölgyes. Összefüggő erdőségek csak a folyók

860 Váczy 1958.

861 Pletnyeva 1978.

862 Füzes 1987.

mentén alakultak ki. Ez a hatalmas, az Urálon túlra el­

húzódó zóna mindig biztos megélhetést jelentett az itt élt népek számára. A népvándorlás fő vonulatai is itt zajlottak le. A füves puszták humuszban gazdag m ező­

ségi talaján (pl. Ukrajna) igen jó minőségű búza terem.

Atiszavidéki búza a „proles hungarica” névvel megjelölt alakkörhöz tartozik.863 A Kárpát-medence (elsősorban a kontinentális éghajlatú Alföld) és peremvidékei (Galícia, Bukovina, Besszarábia, Nyugat-Ukrajna) a világ egyik legjelentősebb búzatermő körzete. A z ún. „ősi magyar búza” tájfajták morfológiailag és élettanilag hasonlósá­

got mutatnak, ha ugyan meg nem egyeznek a galíciai és dovina, F. valesiacá) fajokban gazdagok, leggyakoribb sásféle a lappangó vagy törpesás (Carex humilis), to­

vábbá számos hagyma (Allium spec.), kikerics (Colchi- cum spec.), bazsarózsa (Paeonia spec.), hérics (Adonis spec.) faj is előfordul. A csemozjom talajon kialakult ligetes sztyeppén a magasfüves részek mellett tölgyes foltok vannak. Jellemző faja a kocsányos tölgy (Quer- cus robur). A tölgyesekbe tatár juhar (Acer íaíaricum) és mezei szil (Ulmus minor), helyenként kislevelü hárs (Tilia cordatd) elegyedik. Széleibe benyomul a vadalma (Malus silvestris), vadkörte (Pyrus pyraster), galagonya 0Crataegus spec.). Nedvesebb helyeken zelnicemegy- gyet {Padus avium) is találni. Aljnövényzetére jellem ző a gyöngyvirág (Convallaria majális). Erdei fenyvesek (Pinus silvestris) is vannak itt. A folyópartokat kísérő ligeterdők jellem ző fafajai: a magas kőris (Fraxinus ex­

celsior), kocsányos tölgy (Quercus robur), mézgás éger (Alnus glutinosá), fehér fűz (Salix alba).

A Kárpát-medence legnagyobb kiterjedésű homokvi­

dékei: Duna-Tisza köze, Nyírség, Deliblát. A botanikai és történeti kutatás azt mutatja, hogy ezek a területek csak a késő középkortól kezdve váltak „kultúrsivatag- gá”. Az Alföldet ekkor még nagyrészt cserjések, ligetek, homoki erdők borították. Ezek reliktum formában a ho­

mokvidékek peremein mind a mai napig megtalálhatóak.

Az Alföld legnagyobb folyója a Tisza, amely a holocén alatt gyakorlatilag bejárta az egész Tiszántúlt, ebben a mogyoró korszakban vízhozama csökkent, és lassan kö­

zelített a 19. századi szabályozása (1846-1867) előtti meder nyomvonalához.865 A Tisza mederváltozásait vala­

mennyi mellékfolyója (Bodrog, Sajó, Hemád, Takta) kö­

vette. Korántsem volt azonban mindenütt mocsár. Szikes puszták az Alföldön már régóta léteznek. Ezeknek az ősi,

863 Mándy 1972.

864 Hortobágy-Simon 1981.

865 Bodnár 1999.

karakterisztikus szikes pusztáknak a vízháztartása és fló­

rája a 19-20. századi lecsapolások után sem változott.

Szemben az ún. másodlagos szikes pusztákkal, amelyek éppen a lecsapolások, belvízrendezések következtében jöttek létre egykor nem, vagy csak igen kis mértékben szikes, réti vagy mocsaras ártéri területekből.866

A Duna-Tisza közének akkor még kevésbé elszikese­

dett tórendszere és környéke a legeltetést segítette, és jó minőségű szénát adott. Dél-Magyarország és az Alföld egész területén vizek, vízjárta területek, kiterjedt mocsa­

ras voltak. Az árterek jó és változatos megélhetést biz­

tosítottak az ottani lakosságnak. Néprajzi párhuzamok alapján a mindenkori vízálláshoz igazodva szántóföldi földművelést, gyümölcstermesztést, rét- és legelőgaz­

dálkodást is feltételezhetünk az állattenyésztés (ló, szar­

vasmarha, sertés), a halászat és a pákászás mellett.867 A tápanyagban gazdag vízközeli részek nyilván jobban vonzották a letelepülni vágyókat. A sekély mélységű álló­

vizekben, az áradások hatására víz alá került területeken, a lápokban és a mocsarakban a felszaporodó planktonok következtében nagy volt a rák- és a halbőség.

A megtelepedésre alkalmas helyek az ármentes terü­

letek peremei, a vízjárta részekből kiemelkedő hátak vol­

tak. Az időjárás is kedvező volt, hiszen a 800-tól 1200-ig terjedő ún. „kis klímaoptimum” periódusa az elmúlt két­

ezer év legmelegebb időszaka volt. A klíma csak 1000- től kezdett el nedvesedni, de ez a folyamat határozottá csak a 13. századtól vált.868

A honfoglalás korának természeti képe nagymérték­

ben tükröződik helyneveinkben.869 Györffy és Zólyo­

mi870 el is készítették a Kárpát-medence és Etelköz egy évezred előtti vegetációtérképét. Grynaeus871 megítélése szerint legalább ilyen fontos lenne a növénynevekből képzett helynevek, határjárások adatait a kor növényle­

leteivel kiegészíteni.

A honfoglaló magyarság életmódjának megítélé­

se eltérő. A korábbi felfogás szerint nomádok voltak, és földjeiket szláv rabszolgákkal műveltették. A régészeti hagyatékok azonban azt sugallják, hogy a valóság ennél sokkal összetettebb volt. Tény, hogy a Kárpát-medence 10-11. századi természetföldrajzi viszonyai nem kedvez­

tek a legelőváltó állattenyésztésnek. A Kárpát-medence földrajzi viszonyai pedig meghatározóak voltak a letelepe­

dés utáni gazdálkodásra, településformára. A szállásváltó életmód azonban a hozzá tartozó növénytermesztéssel, különösen az Alföldön, nagyon is valószínű.872

868 Molnár 1999.

II. 15.3.2. A honfoglalás korának növényleletei A honfoglalás korából nagyon kevés növényterm­

esztésre utaló magleletünk van (42-43. táblázatok [lásd CD]). Ennek az az oka, hogy a honfoglalás idejéből első­

sorban temetők ismertek, ahol növényleletek csak ritkán fordulnak elő. Kivételt jelent a jelenlegi országhatáron kívül egy vezető réteghez tartozó honfoglaló Zemplénben (Zemplín, Szlovákia) előkerült sírja, amelyben kölessze­

meket leltek. Ismerve a nomád, félnomád népek étkezési szokásait, ez érthető is, mert körükben a rövid tenyészide­

jű, gyors növekedésű, viszonylag kevés gondozást igény­

lő köles számított a legfontosabb gabonafélének.

A magyarországi növénytermesztés múltjával foglal­

kozó kutatók szerint a népvándorlás-, a honfoglalás- és az Árpád-korban a legfontosabb gabonaféle a köles és az árpa voltak, ebből adódóan a legfontosabb étel a kása volt.873 Az archaeobotanikai kutatások azonban módosí­

tották ezt az elképzelést.

A borsodin kívül a honfoglalás korának eddig is­

mert egyetlen (10. század eleji) nagyobb magyarországi növénytani leletanyaga Lébény-Billedombról, Takács Miklós 1993. évi ásatásából származik. A honfoglaló ma­

gyarság telepének objektumaiból jelentős mennyiségű földminta került begyűjtésre. Az előző korokhoz képest is gazdag: 30 növényfaj magja/termése látott napvilágot.874 Az őskorra jellemző pelyvás búzákat már egyáltalán nem, csak a fejlettebb típust jelentő csupasz közönséges búzát termesztették. A hatsoros árpa mellett, kisebb mértékben ugyan, de kétsoros árpa- és csupasz árpaszemeket is ta­

láltunk. Fontos kásanövényük volt a köles, amint azt az előkerült szenült kőleskásadarabok is mutatják. Az innen származó rozsszemekkel kapcsolatban megjegyezzük, hogy önállóan vagy búzával keverten (abajdoc, kétszeres) is vethető. A köles másodvetése is elképzelhető. Való­

színű, hogy a gabonafélék között a legnagyobb számban előforduló hatsoros árpát is fogyasztották, amint az ebben a korban általános volt. Feltétlenül emberi táplálékul szol­

gált a köles, a közönséges búza és a rozs. Abból a tényből, hogy a sokféle gabona mellett a konyhakerti főzeléknö­

vények közül csak a borsót találtuk meg, sajátos, ezeket a növényeket háttérbe szorító táplálkozási szokásokra kö­

vetkeztetünk, csakúgy, mint az avar korban.

A gyomnövények is a kultúrfajok termesztésére utal­

nak. Ezek nagyobb részben tavaszi vetésű gabona vagy konyhakerti gyomtársulás (Polygeno-Chenopodietalia), kisebb részben őszi vetésű vagy gabonagyomtársulás (Secalietea) tagjai. Gyűjtögetésből származott a vadalma, amelynek szenült magját megtaláltuk. Az egykori termé­

szeti környezetből bekerült fajok változatos környezetre utalnak: nádas, erdő, rét. Az olyan ruderáliák, mint a vad rezeda (Reseda lutea), fehér somkóró (Melilotus albus),

873 Rapaics 1934, Gaál 1978.

874 Gyulai 1997.

madárkeserűfu (Polygonum aviculare), kúszó boglárka (Ranunculus repens) állandó települést jeleznek.

II. 15.3.3.3. Gabonaleletek az Árpád-korból A honfoglalás utáni időszakból (10-11. század) már több növénylelet ismert.875 A korai időszakban a köles továbbra is megőrizte vezető helyét (100. kép, 42-43. táblázat - 43. táblázatot lásd a CD-mellékleten).

Különösképpen érvényes ez az Alföldre. Kardoskút 10­

13. századi falu ásatása során egy kemence alatt elizzott szalma között cereália szemterméseket találtak. A szemek számát tekintve a legfontosabb gabona a köles volt, ezt követte a közönséges búza. A sort a rozs zárta. Tiszaör- vény 11-13. századi falu feltárásakor az egyik ház sarká­

ban jelentős mennyiségű, a körülményekből adódóan úgy tűnik, hogy készletezett kölestoklász-maradványokra fi­

gyeltek fel. A termesztett köles gyomnövényei lehettek a toklászmaradványok közül kiválogatott baracklevelű keserűfu (Polygonum persicaria), fehér libatop (Cheno- podium album), mezei zsázsa (Lepidium campestre), ma­

dárkeserűfu (Polygonum aviculare), varjúmák (Hibiscus trionum). Ez a gyomflóra már önmagában is tavaszi veté­

sű gabonára utal (101-104. kép). A z egykori szántóföld átlagos termőhelyű ruderális területek közelében lehetett.

A gabonafélék között talált gyomfajok magasságából kö­

vetkezően alacsonyan, a régészeti leletanyagnak megfe­

lelően (fogazatlan) sarlóval arattak.

A 10-11. századi leletanyagot vizsgálva előbb csak szórványként, de már előfordul a köleshez képest jóval magasabb földművelési kultúrát feltételező közönséges búza. Biharkeresztes-Ártánd-Nagyfarkasdomb 11. századi temető egyik síijában közönséges búza szemtermése volt.

A letelepedés és a növénytermesztésre való áttérés úgy tűnik, hogy a Dunántúlon és az északi országrész­

ben gyorsabban ment végbe, mint az Alföldön. A nyugati és északi országrészből előkerült 11. századi növénytani leletanyagot a hosszabb tenyészidejű (közönséges búza, rozs) és értékesebb gabonafélék termesztése jellemzi (100. kép, 42-43. táblázat [lásd CD]). Ezek a cereáliák magasabb szintű agrotechnikát és folyamatos gondozást igényelnek. Az előkerült gabonafélék faji összetételük­

ben megegyeznek a nyugati országok hasonló korú le­

leteivel. Nem véletlenül ezek a leletek kora Árpád-kori ispánsági várak, ispánsági székhelyek, kolostorok terü­

letéről kerülnek elő, a megszilárduló és Európa-szerte egységes feudális rend és termelési mód központjaiból.

A Török Gyula által feltárt 10-12. századi halim- bai temető egyik sírjában olyan edényt találtak, amely­

nek a fenekén lévő pelyvalenyomatok közül búzaszem esett ki.876 Keszthely-Halászcsárda 10-11. századi tele­

pülésének egyik házában szenült gabonaszemeket

talál-875 Hartyányi-Nováki-Patay 1967/68, Hartyányi-Nováki 1973/74.

876 Parádi 1959, Szigeti-Szilágyi 2013.

Hajdúdorttft U Mh

Bp. XI.

Kán* f«l<

.Doboz K n f th ( l\|

Ó p u t/O w rr Q

Kardo\kul

100 Kít

0 -150m 300-500 m

150-300 m WO lOOOm

H l

1000 m -en felül

r A / S P

Jelmagyarázat O Honfoglalás kor

^ Kora Árpád-kor (¡) Késő Árpád-kor

X Árpád-kor, nem részletezett 100. kép. Archaeobotanikai lelőhelyek a honfoglalás és Árpád-korból a Kárpát-medencében

tak.877 Az árpát is termesztették, bár ebből az időszakból csak szórványleletei ismertek. Pécs ókeresztény cella trichorájának 11. századi felújításakor a festék alá nö­

vényi részekkel kevert vakolatot használtak, amelyből elmeszesedett árpatoklász-maradványok kerültek elő.878 1995-96-ban Ilon Gábor leletmentő ásatásán 10-11. szá­

zadra keltezett házakat találtak Pápa-Hantai u. lelőhe­

lyen. Ezek betöltéséből vett patics- és földmintákból növénymaradványok kerültek elő. A paticsok elsősorban pázsitfűfélék (Poaceae) levél- és szalmaszárlenyomatait tartalmazták, „zárványként” árpaszemekkel.879

A Sopron-Városház utca 9-10. századi rétegéből szár­

mazó cereáliák között is a közönséges búza bizonyult a legfontosabb terménynek. Ezt követte a rozs. A köles csak szórványként volt jelen. A szántóföldi növénytermesztés szétválására, őszi vetésű (búza, rozs gazdanövény) és tavaszi vetésű (köles gazdanövény) gabonagyomtársulá- sokra következtetünk az itt talált gyomfajokból: konkoly (Agrostemma githago), mezei csormolya (Melampyrum arvense),madárkeserűfu (Polygonum aviculare), barack­

levelű keserüfö (P. persicaria),apró szulák (Convolvulus arvensis), bürök (Conium maculatum), tarlóvirág (Sta- chys annua), vadrepce (Sinapis arvensis), héla zab (Ave­

na fatua), libatop (Chenopodium spec.). A gyomfajok

Bakay-Kalicz-Sági 1966.

878 Hartyányi- Nováki-Patay 1967/68.

m Torma 1996.

ökológiai igényeiből következően a szántóföldek vízzel közepesen ellátottak, tápanyagban gazdagok voltak.880

Az északi országrészből előkerült maradványokra is ugyanez mondható el: itt is az értékesebb gabonaféléket termesztették. Esztergom-Kovácsi 11. századi román kori templom melletti 11. századi sírokból származó nö­

vénytani anyagokat a hosszabb tenyészidejű közönséges búza és rozs jellemzi.

A honti 11. századi ispánsági várban végzett ásatások során szenült gabonás réteget találtak.881 Az ebből vett minta a közönséges búza mellett csekély mennyiségben rozst is tartalmazott, igen magas gyomfertőzöttséggel (105-107. kép). Különösen a konkoly magjából találni sokat. Kevesebb, de még így is jelentős a ragadós galaj (Galium cf. aparine)és a gabonarozsnok (Bromus seca- linus)mennyisége.

Amennyiben a honfoglalás utáni időszak legkorábbi leleteit egymással összevetjük, úgy arra a következte­

tésre jutunk, hogy a köles inkább az Alföldön, a kö­

zönséges búza és a rozs inkább a Dunántúlon töltött be vezető szerepet. Az alföldi növényleletek alátámasztják a honfoglalást követő időszakban a korlátozott mértékű szállásváltó életmód folytatását. A dunántúli és az ország északi részéből származó leletek viszont már a letelepült életmódra, és ezzel összefüggésben fejlettebb mezőgaz­

daságra utalnak.

880 Hartyányi-Nováki-Patay 1967/68.

881 Hartyányi 1981/83.

Lelőhely Kultúra, kor Objektum Minta­

szám Ásató, év Meghatározta Irodalom

Honfoglalás kor

Lébény-B i 1 ledomb magyar. 10-1 1. sz. gödrök, kemence 4 Takács Miklós, 1993 Gyulai Ferenc, 1996 Gyulai 1997b

Visegrád-Várkert dűlő 9-11. sz.-i település gödörben talált edényből 1 Méri István, 1960 P. Hartyányi Borbála P. Hartyányi, Nováki és Patay 1967/68

Kál ^{1 0}-1 1. sz.-i temető sír 1 Szabó János, 1950/60 Füzes Miklós P. Hartyányi, Nováki és Patay

1967/68 Edelény-Borsodi földvár ^{1 0}. sz. második fele cserépfazekak tűzhely mellől Wolf Mária, 1992-2001 Gyulai Ferenc és Csapó

János, 2000-2002 Publikálatlan Honfoglalás/Kora Árpád-kor

Hajdúdorog Kati-dűlő sír 1 Fodor István, 1990 Gyulai Ferenc, 1992 Publikálatlan

, , , • , Kora Árpád-kor

Hont-Ispánsági vár 1 0. sz. második fele sánc 1 Nováki Gyula, 1972 P. Hartyányi Borbála P. Hartyányi 1981/83

Halimba 1 0-1 1. sz.-i temető edény fenekén pelyvalenyo­

mat ¹ Török Gyula, 1950... Parádi Nándor Parádi 1959

Kapuvár-Kistölgyfamajor 10-11. sz.-i település gödör, hamus réteg 1 Tomka Péter, 1966 P. Hartyányi Borbála P. Hartyányi, Nováki és Patay 1967/68

Keszthely-H alászcsárda 1 0-11. sz.-i település ház kemencetapasztása 1 Sági Károly, 1964 Füzes Miklós Sági és Füzes 1966 Kiskundorozsma-Nagyszék (26/68, , „ .. , ,

10-11. szazad

JÓ) 5 Szalontai Csaba és Tóth

Katalin. 1998-1999

Gyulai Ferenc és Csapó

János. 2000 Publikálatlan

Pápa-Hantai u. 10-11. sz. patics házakból 2 Ilon Gábor, 1995-1996 Torma Andrea, 1996 Torma 1996

Kardoskút 10-13. sz.-i falu kemence alatt, elizzott

szalmában ¹ Méri István, 1955-1957 Zsák Zoltán, 1960 Méri 1964

Biharkeresztes-Artánd-Nagyfar-kasdomb ¹¹. sz.-i temető sír 1 Mesterházy Károly, 1965 P. Hartyányi Borbála P. Hartyányi, Nováki és Patay

1967/68 Esztergom-Kovácsi ¹¹. sz.-i temető,

templom sírok, torony maradványa 10 Zolnay László és Szepessy

Géza, 1954-55 Zsák Zoltán, 1960 P. Hartyányi, Nováki és Patay 1967/68

Tiszaörvény 11-13. sz.-i falu padlószintről 1 Horváth Béla, 1966, 1970 P. Hartyányi Borbála P. Hartyányi és Nováki 1973/74

Tihany-Barátlakások 11-13. sz.-i remete

lakások és templom kriptaüreg, lakóhelyiség 2 Damay-Domyai Béla, 1942 M. Kir. Vetőmagvizsgáló Állomás

P. Hartyányi, Nováki és Patay 1967/68

Gyomaendröd (Endrőd 170.) kora Aipád-kor gödrök 28 Jankovich B. Dénes, 1987-90 Gyulai Ferenc, 1994 Publikálatlan

Rákoskeresztúr-Ujmajor gödrök, kemence, ház 7 Bencze Zoltán és mtsai, 1996 Gyulai Ferenc, 1996 Publikálatlan

Ebes Zsong-völgy 10-1 1. sz.-i temető 6 kút, 3 gödör 9 Dani János, 2003 Gyulai Ferenc, 2006 Publikálatlan

Győr, ECE 10-1 1. sz. gabonatároló gödör 3 Tomka Péter, 2004 Gyulai Ferenc, 2006 Publikálatlan

In document A BORSODI FÖLDVÁR (Pldal 196-200)