század elejére lehet keltezni.816

S bár nem kőből készült, építőanyaga alapján ugyan­

csak kiválik az egyszerű falusi házak sorából az a 13. századra keltezhető, téglából épült falusi udvarház is, amelyet Kardoskúton,817 illetve a Tura-Szentgyörgypar- ton tártak fel, és amelyet a 12. század végére, 13. század elejére lehet keltezni.818

A régészeti adatok mellett írásos forrásunk is van agyagba rakott kőből épült házakról. Margit szenté ava­

tási jegyzőkönyvében az egyik Buda környéki házról azt nyilatkozta egy tanú, hogy a fala kőből és földből volt.819 A borsodi kőépülethez épitéstechnikájukat tekint­

ve leginkább a Krím-félszigeten feltárt, a 8. századtól a 10. század elejéig keltezhető, köalapú házak hason­

lítanak.820

818 Caplovié 1978,84-85,49. kép

814 RégFüz. Ser. I. No. 22. (1969), 77.

815 Polla 1966,27. kép, 145, Caplovifi 1987,10.

816 Baxa 1983,47-49.

8.7 Méri 1964, 19-27,5. kép

8.8 Miklós 1991,434,438-439.

819 Bellus-Szabó 1999,304.

820 Gerojevka: Makarova-Pletnyeva 2003, 33. tábla 8, Tai-Kipcsak:

Makarova-Pletnyeva 2003,33. tábla 6.

11.14. t e l e p ü l é s s z e r k e z e t

A borsodi házak, mint egy utca két oldalán, úgy helyez­

kedtek el az északi mélyedés, árok mentén, követve an­

nak vonalát. Tájolásuk az árok vonalához igazodott. Több közülük szorosan egymás mellett állt (88. kép). Mégsem gondolhatunk arra, hogy közöttük időbeli eltérés lett vol­

na. Elsősorban azért, mert minden házban találtunk el­

szenesedett gabonamagvakat, illetve a másodlagos égés következtében deformálódott kerámiát. Bizonyos tehát, hogy amikor a település leégett, valamennyi háza lakott volt, és egyszerre pusztult el a falut súlytó tűzvészben.

De ezt bizonyítják az elvégzett C14-es vizsgálatok és az archaeomágneses mérések is, amelyek a házakat azonos korúnak mutatják. A borsodi település házai tehát zárt beépítési rendben, egymás közelében helyezkedtek el.

A falu képe nem az egész Árpád-korra jellemzőnek tartott nagy területen fekvő, szórt településre,821 hanem sokkal inkább a későbbi utcás falvakra emlékeztetett (89. kép).

821 Méri 1952,49-67, Mén 1954, 138-154

A házakban eltérő mennyiségű leletanyagot talál­

tunk.822 * így például a 3. házban igen sok, a közvetlenül mellette fekvő 4. házban viszont jóval kevesebb tárgy látott napvilágot. Feltehető, hogy a házak egy részét az ispáni vár sáncának építése során megbolygatták. így kerülhettek a 10. századi faluhoz kapcsolható leletek a sáncba. Elképzelhető az is, hogy a leletanyag mennyisé­

ge a házban lakók társadalmi helyzetére utal. De felme­

rülhet az is, hogy a feltárt objektumok közül némelyik nem lakó, hanem gazdasági épület lehetett.

Egyelőre nehéz értelmezni azokat a kisebb, 4 -5 m2 alapterületű építményeket, amelyekre a 2. és 3. ház nyugati, illetve az 5. ház keleti oldalán lelt omladékok utalnak. A bennük előkerült leletek (kerámiatöredékek, gabonamagvak, ásóvasalástöredék, hamu, faszén) hason­

lóak a házbéliekhez. Esetleg tárolófunkciójuk lehetett.

Mint a fentebbi rövid ismertetésből kitetszik, a szór­

ványosan előforduló, különböző korú leletek azt bizo­

nyítják, hogy kőépületekkel vagy kőalapú faházakkal az egész Árpád-korban számolhatunk Magyarországon.

A megfigyelések jó része nem egyszerű falusi házra

vo-822 A házak közötti különbség az állatcsontanyagban is szembe tűnő volt. Lásd alább Bárány Annamária és Vörös István írásában.

89. kép. A 10. századi falu rekonstrukciója

natkozik, többségükben rangosabb személyek, papok, birtokosok lakhattak. Feltehető, hogy egy 10. századi előkelő, törzsfő vagy nemzetségfő otthona lehetett a bor­

sodi településen feltárt köépület is. Nem kétséges azon­

ban, hogy a település többi, ugyancsak földfelszínen álló, fa- vagy kőalapú faházában közrendüek, e törzsfö vagy nemzetségfö emberei éltek. A borsodi települést, mint láttuk, a házak omladékai közül előkerült leletek egyér­

telműen a 10. századra keltezik. És e 10. századi falu valamennyi feltárt háza a felszínen állt, kőből, illetve fá­

ból épült. Mindez élesen ellentmond a korábbi kutatások nyomán általánosan elfogadottá vált képnek.

Közismert, hogy ez a kép Méri István alapvető kuta­

tásai révén kezdett el kibontakozni. Méri saját feltárásai és a korábbi ásatások eredményei alapján úgy vélte, hogy az Árpád-korban az egyhelyiséges, félig földbe mélyített kemencés lakóházak jellemzőek falusi településeinkre, majd a 14. századtól a többhelyiséges felszíni házak fog­

lalják el a helyüket. Maga is hangsúlyozta azonban, hogy az általa megrajzolt képen a további ásatások feltehető­

en változtatni fognak.823 A korabeli élet sokszínűségére, a különböző lakásformák, a felszíni és földbemélyített házak egymás mellett élésének lehetőségére László Gyu­

823 Méri 1964,47-48.

la hívta fel többször a kutatás figyelmét.824 Az egyoldalú szemléletben rejlő hibaforrásra Müller Róbert figyel­

meztetett.825 Szabó J. Győző pedig hézagos ismerete­

ink fényében arra intett, valljuk be, hogy csak egyfajta Árpád-kori háztípust ismerünk, a földkunyhót. „Pedig könnyen belátható, hogy a X-XI1I. századi társadalmunk egészét tekintve legalább annyian laktak jurtában és fa­

házban, mint földkunyhóban.”826

Egymástól függetlenül hasonló eredményre jutott a közelmúltban Fodor István és Mesterházy Károly. A ma­

gyar ház fejlődéstörténetét vizsgálva megállapították, hogy a földbe mélyített, egysejtű gödörházak nem lehet­

nek a 14. századtól általánosan megjelenő, több osztató földfelszíni házak közvetlen előzményei. A földfelszíni házak előzmények nélküli hirtelen megjelenését pedig semmiféle gazdasági-társadalmi változás nem indokol­

hatja. Ebből következően mindkét kutató úgy vélte, a gödörházak mellett mindenkor léteztek földfelszíni épü­

letek, és ezek szervesen hozzátartoztak 10-13. századi falvaink képéhez. A felmenő falú, illetőleg földfelszíni

824 László 1964-65,118-120.

825 Müller 1972, 195.

826 Szabó 1975, 19.

épületek jelentősége a 10. századtól az egész Árpád-ko­

ron át jóval nagyobb volt, mint korábban gondolták.827 Más szemszögből vizsgálja a kérdést Takács Miklós.

A régészeti feltárások nyomán készült Árpád-kori házak jobbára csak rajzi rekonstrukcióit elemezve megállapí­

totta, hogy azok még több évtized után is szinte kivétel nélkül Méri István rekonstrukciós rajzainak újrafogal­

mazásai. Mindez azt jelenti, hogy a kutatás Méri István szándékai ellenére megmerevedett, uniformizálódott.828 E megállapításának azonban kissé ellentmond, hogy maga is bírálóan szól egy Csorba Csaba által közölt,829 az Árpád-kori falu mindennapi életét szemléltető rekonst­

rukciós rajzról. Ezen „földbe nem mélyedő padlójú, ta­

pasztott sövényfalu illetve boronaházak láthatók - a Méri István rekonstrukciója nyomán elfogadottá vált verem­

házak helyett! Azaz e rekonstrukció egy olyan állapotot tükröz, amely minden valószínűség szerint az Árpád-kor végénél későbbi századokra volt jellem ző.”830 Utóbb azonban sajnos, éppen ő vált e megmerevedett nézett legfőbb szószólójává.831

A téma kutatásában a két szélsőséges álláspontot Ba- kay Koméi és Vékony Gábor, illetve Bóna István képvi­

seli. Míg Bakay és Vékony a veremházak létét is kétségbe vonja, addig Bóna szerint 10-13. századi falvainkban csak ilyenek állhatták. Bakay Koméi volt az első, aki egy az egyes méretarányú veremház-rekonstrukciót készített.

Ennek tanulmányozása során jutott tagadó álláspontjá­

ra. „...elkészítettem egy 3x3 m-es, egy méter mélységű gödröt, éppen olyat, milyeneket találni szoktunk. [...]

A nedves, füstös és csaknem elviselhetetlen gödörházban vastagon állt a sár, beszivárgott a víz. Képtelenség arra gondolni, hogy az avarok és a magyarok ilyen putrikban vergődtek volna.”832 Vékony szerint viszont írott forrása­

ink, különösen freisingi Ottó sokat idézett írása, bizonyít­

ja, hogy a veremházzal, mint valami általános Árpád-kori lakóépülettel nem számolhatunk. A korszak népesedési viszonyait vizsgálva is arra az eredményre jutunk, hogy a település feltárásokon előkerült kunyhóalapokat nem tekinthetjük lakóházmaradványnak. Ebből a szempont­

ból viszont a püspök leírása pozitív adatokat szolgáltat a 12. századi, és valószínűleg korábbi házépítészetünk­

ről. A püspök szerint ugyanis a magyarok házai nádból, fából és kőből épültek, e sorrendnek megfelelő gyakori­

ságban. Nem szívelte a magyarokat, de mégsem írta azt, hogy veremben laktak. Ebből pedig az következik, hogy az Árpád-kori magyarság nem is lakott veremházakban.

A kemencés veremházakat Vékony Gábor „fütőgödör- nek” tekinti, ennek ékes bizonyságát a „nyeles”

házak-827 Fodor 1989,21. skk, Fodor 1994,421. skk, Mesterházy 1991 b, 6 8. skk.

828 Takács 1999, 98. Ennek veszélyére már 1989-ben is felhívta a fi­

gyelmet Fodor István. Fodor 1989,22-23.

829 Csorba 1996, 15-16.

850 Takács 1999, 97.

831 Takács 2001,26-28, Takács 2010,4-5.

832 Bakay 1989, 141.

bán, különösen a Zsidódon feltárt ép kürtös házban látja.

A kürtő szerinte nem a füstöt vezette el a kemencéből, hanem a meleg levegőt egy, a verem mellett, a földfel­

színen álló, nyom nélkül elpusztult házba.833 Bóna István viszont a magyar ház ugor-szaltovói, valamint avar- szláv előzményeit vizsgálva834 megállapította, az igen erős gazdasági társadalmi különbségek folytán a magyar köznép arra kényszerült, hogy évszázadokra veremházla- kóvá váljon. Számára ugyanis elérhetetlen volt, hogy az ennél rangosabb házak építőmestereit megfizesse. Ilyen tekintetben nagy hasonlóságot lát a Krisztus utáni 4. szá­

zadtól a Kárpát-medencében élő népek és az Árpád-kori magyarság között. „E barbár népek társadalma és techni­

kája egy nemesi, katonai réteg alá vetve megreked a szal­

matetős veremházban, igénytelenségük nyomort szül, nyomoruk igénytelenséget. Sajnos ugyanezt fogjuk ta­

pasztalni a X-XIII. századi magyarság esetében is.”835 Nyilvánvalóan korai lenne a 10-13. századi magyar falu képéről, a bennük állt földbe mélyített, illetve fel­

színi házak arányáról szóló vita lezárására törekednünk.

Annyi azonban bizonyos, hogy idáig már legalább két olyan 10. századra keltezhető településünk van - Borsod és Esztergom-Szentgyörgymező - , amelyre nem a földbe mélyitett veremházak elsöprő többsége jellemző. Szabó István úgy vélte, hogy korai falvainkban a fa-, tégla- és kőházak arányát csak az oklevelekből tudjuk megálla­

pítani.836 A közelmúlt ásatási eredményei azonban való­

színűvé teszik, hogy erre a kérdésre a régészeti kutatások adhatják meg a választ.

A borsodi település házai zárt beépítési rendben, egy­

más közelében helyezkedtek el. A házak a földfelszínen álltak, fából és kőből épültek. Sem a településszerkezet, sem a házak építőanyaga tehát nem emlékeztet az egész Árpád-korra jellemzőnek tartott faluképre. Annál inkább hasonlit azonban a Közép- és Kelet-Európa területén újabban feltárt településekre. így például a 9 -1 2 . száza­

di nyugati szláv telepek egyik tipusában a házak szoro­

san egymás mellett, egy irányba tájolva helyezkedtek el.

Emellett azonban ismert a települések két másik típusa is, az egyikben egy félkör vagy ovális alakú teret vesz­

nek körül a házak, a másikban pedig szétszórtan álltak.837 Biskupinban egy 30x60 méteres teret keletről és nyugat­

ról szegélyeztek épületek. A házakból csak a bemélyített, kővel burkolt tűzhelyek maradtak meg, ezek szabályos, 6 méteres távolságra helyezkedtek el egymástól. A falu egy részében nem voltak cölöplyukak, de előkerültek agyagrögök kerek farönklenyomattal, amely arra utal, hogy a házakat boronafal-technikával készítették. A

fa-833 Vékony 2002a, 29-30.

834 Bóna szerint a félig földbe vájt kőtűzhelyes háztípus a 4-5. század fordulóján bekövetkezett klímaváltozás hatására alakult ki, majd terjedt el széles körben. Bóna 1973, 68-71.

835 Bóna 1988,404,410.

836 Szabó 1969, 34.

837 Grinmuth-Dallmer 2000, 64.

szénmaradványokból arra lehet következtetni, hogy az építkezéshez tölgyet és fenyőt használtak. A házak mé­

retét csak a tűzhelyek elrendezése mutatta, ezek alapján nem lehettek hosszabbak 6 méternél. A biskupini leletek a nyugati szlávok 10. század végi építkezésének jellemző példái. Vannak ugyan földbe ásott házak is, elsősorban a korábbi időben, és néha még a 11-12. században is.

A nyugati szlávok lakta vidékek legtöbbjére azonban már a 9. században is a földfelszínen álló lakóhelytípus volt jellemző. A házak borona- vagy paticsfalúak, általá­

ban 15-18 m2 az alapterületük, de előfordult ennél jóval nagyobb, több osztató épület is, már a 10. században is.

A házak közepén vagy sarkában tűzhelyek, vagy kemen­

cék helyezkedtek el. Gyakran gazdasági rendeltetésű melléképületek is álltak a házak mellett. Minden falu­

ban találtak körte alakú vermeket.838 Naszacowicében a 10. századi vár sáncának belső oldalán egy sor faház állt.839 Levy Hradec-ben a 9. század végén, 10. század elején a várfalhoz faházak épültek. A földvár 10. szá­

zadi periódusában is több boronafalas házat találtak.840 Gnieznóban a 10. század végén, 11. század elején egy- és kétszobás faépületeket építettek, tűzhellyel. A lakóépü­

leteket boronafalas, a gazdasági épületeket pedig fonott falas technika jellemzi.841 Poznanban a 10. század végi, 11. század eleji köznépi házak földfelszínen álló, boro­

nafalas épületek voltak, belsejükben kőből rakott tűzhe­

lyekkel.842 Wroclawban a 10. század második felére vagy a 11. század elejére datálható rétegben csak faépületek maradványaira bukkantak. A lakóházakat boronafalas vagy favázas technikával építették, általában egyterűek, 10-20 m2 alapterületüek voltak. A településre jellemző a zárt beépítés és a több településrétegen át megtartott térbeosztás.843 Mecklenburgban közvetlenül a sánc hátsó oldalán cölöp- és sövényházak nyomait lehetett kimutat­

ni.844 Kőalapú boronaházak jellemzők Staré Mésto 9-10.

századi településére is.845

Úgy vélem, e néhány példa is egyértelműen bizo­

nyítja, hogy a Magyarországgal szomszédos szláv te­

rületeken a 10-11. században, köznépi környezetben is általánosan elterjed volt a földfelszíni faépítészet. A tá- gabb környezethez viszonyítva tehát a borsodi falu nem egyedülálló, de nem is elmaradottabb annál. Puszta léte is ellentmond azoknak az elképzeléseknek, amelyek sze­

rint Magyarországon ezidőtájt nemhogy állandó határú falvakkal, de még jelentős számú téli szállással sem szá­

molhatunk.846 De felül kell, hogy bíráljuk a korábbi régé­

838 Kobylinski 2000,71.

834 Poleski 2000, 165.

m Tomková 2000, 381.

841 Sawicki 2000,473-474.

842 Kara 2000,477.

843 Rzeznik 2000,484,327. kép.

844 Donat 2000,662.

845 Hruby 1965, 216, 415-416. A korszak váraiban feltárt épületekről röviden: Mordovin 2016a, 164-167.

844 Kristó 1995a, 192-193,337, 340-343, Kristó 1999, 149.

szeti feltárások eredményei alapján kialakított képet is.

Az újabb ásatások ugyanis egyértelműen bizonyították, hogy a nagy alapterületű, szórt falvak mellett mindenkor voltak olyan települések is, amelyekben a házak utcasze- rűen sorokba rendeződve épültek. Számos helyen talál­

tak olyan kis méretű, tanyaszerű települést is, amelyben csak egy vagy két ház és a hozzá tartozó gazdasági épü­

letek álltak.847 Mindez azt jelenti, hogy már a legkorábbi időktől fogva több különböző településtípus élt egymás mellett, amelyekben a földbe ásott, illetve a földfelszínen álló épületek egyaránt megtalálhatók voltak.

A borsodi településről hiányoznak az Árpád-kori fal­

vakban megszokott árkok és vermek. A vermek hiányát feltehetően az indokolja, hogy a gabonát nem azokban, hanem a padlásokon, esetleg a néhány ház mellett fel­

tételezhető kisebb épületekben tárolták. De hiányoznak a nagy méretű, agyagból épített külső kemencék, illetve kemencebokrok is.

A korai főváros, Esztergom közelsége valószínűleg a Szentgyörgymezőn feltárt települést is kiemeli az egysze­

rű falvak sorából. Lehetséges tehát, hogy a „szokásostól”

eltérő házainak ez a magyarázata. Valószínűbb azonban, hogy 10-13. századi falvaink egészen más képet mutat­

tak, mint ahogyan azt hosszú ideig képzeltük.

11.15. GAZDÁLKODÁS ÉS ÉLETMÓD A 10. SZÁZADI FALUBAN

II.15.1. A borsodi település mag- és termésleletei

In document A BORSODI FÖLDVÁR (Pldal 119-123)