BESIMÍTOTT 92.58.5
II.4. MEZŐGAZDASÁGI ESZKÖZÖK331
II.4.1. Ekevasak
Mint említettük, a 7. házban, az égett gabonamagok kö
zött két ekevasat is leltünk. A kisebbik ekevas kovácsolt vasból készült, lapát alakú. Köpüje egyenes, a köpü- számyak viszonylag nagy méretűek. Válla alig szélese
dik ki, csapott. Pengéje ívelt élű, hegye lekerekített. Bal oldali éle erősen kopott, csorba, most aszimmetrikus.
H: 17,5 cm, sz: 9 cm (49. tábla 1,21. kép).332 A nagyobbik ekevas ugyancsak kovácsolt vasból készült, lapát alakú.
Vállai kissé csapottak. Köpűje kiszélesedik, háromszög alakú. Pengéje hegyes, vaskos nádolással. Jobb oldali éle kopott, csorba, így jelenleg enyhén aszimmetrikus.
H: 22,5 cm, sz: 12 cm (49. tábla 2, 22. kép).333
Hazai leleteink között ritkán fordulnak elő mezőgaz
dasági eszközök. Hiteles ásatásból származó darabot pe
dig igen keveset ismerünk.334 Ezért a borsodi településen napvilágot látott két ekevasat kiemelkedő jelentőségűnek tekinthetjük. Az eddigi kutatások alapján megállapítható, hogy a késő népvándorlás kori és honfoglalás kori eke
vasak szimmetrikusak voltak, legfeljebb enyhe aszim-331 Atémáról korábban: Wolf 2017, 539-547.
1,2 HÓM ltsz: 96.1.1392.
135 HÓM ltsz: 96.1.1393.
334 Mutter 1982, 429-A30, Henning 1987, 33, Abb. 21, Taf. 13-18.
A1 típus, Balassa 1994,238-240.
metria figyelhető meg rajtuk. Valamennyien túróekéhez tartoztak, még azok is, amelyeken a kopásnyomok arra mutatnak, hogy megdöntve használták őket.335 A borso
di vasakon a kopásnyomok hosszú használatra utalnak.
Hogy jobb oldaluk erősebben kopott, csorbult, egyértel
műen bizonyítja, az ekevasakat jobbra döntve szerelték fel az ekékre, hegyes szöget zártak be a talajfelszínnel.
Ily módon egy oldalra fordították velük a földet. Ez a szántásmód a közönséges túróekéknél hatékonyabb, az ágyekéhez hasonló munkát tett lehetővé.
Leleteink legközelebbi hazai párhuzamai a pölös- kei,336 a vértesi337 és a badacsonyi338 ekevasak. Ezeket, bár szórványleletek, Müller Róbert tipológiai alapon a magyar honfoglalás idejére keltezte. A borsodiakhoz igen hasonlóak még a Debrecen-Szepes-pusztán és a Mohá
cson napvilágot látott példányok is, noha ezeket vala
mivel korábbra, 8-9. századra teszi a kutatás.339 A késő népvándorlás korban, honfoglalás korban készülhetett a fonyód-ilonaberki darab is.340 Ugyancsak a 8-9. század
ra keltezik a Gencsről (Ghenci, Szatmár m., Románia), valamint Lázáriból (Lazuri, Szatmár m., Románia) elő
került, a borsodiakhoz igen hasonló példányokat.341 A borsodiakénál hosszabb köpüje van a Csekejen (£ a - kajovce, Szlovákia) lelt, asszimetrikusnak mondott pél
dánynak. A 291. sírban egy idős férfi nyugodott, akinek a sírjából az ekevason kívül sarló, vödörvasalások, kések, edény, tűzkő került elő. A sírt a 9. század első évtizedétől a 10. század 2. évtizedéig datálták.342
Mind a kisebbik, mind a nagyobbik ekevasunkhoz hasonló darabok ismertek a szaltovói kultúrából, vala
mint bolgár-török területről.343 De a kijevi Ruszban több helyen is napvilágot látott, a 11-13. századra keltezett példányok is erősen emlékeztetnek a borsodiakra.344 Dél-Morvaországból, és a mai Délnyugat-Szlovákiá
ból ismeretesek 7-10. századi ekevastöredékek. Ezek egy része szimmetrikus, másik része aszimmetrikus.345 Miculőicén 5 ép és 7 töredékes, a borsodiakhoz hasonló, kis és közepes méretű, szimmetrikus, illetve a használat következtében enyhén aszimmetrikussá vált ekevasat ta
láltak. A leletek a 9. század második felére, a 10. század
335 Müller 1975,96.
336 Müller 1971,253-254, 1. kép 1.
331 Müller 1971,254-255,2. kép, Müller 1982,381.
338 Müller 1971,255-256. 3. kép
339 Ecsedi 1931, 74-76, Ecsedi-Söregi 1931, 48, 12. kép 1, Müller 1975,85-97, Müller 1982,245-246,273.
340 Müller 1978,8-10,37. jegyzet
341 Cosma 2002,92,115, 191,103. kép 8,105,115,194. 109. kép 1.
342 Rejholcová 1995a 27, 1995b, LI. tábla 13, Hanuliak-Rejholcová 9. kép 4, Jura 1962,78,28. kép 1,Balassa 1994,238-239,2-3. kép.
345 KlápSte 2000, 70, Poláéek, 2003, 559-601, 2. kép. Korábbi iroda
lommal.
a 10. századi emlékanyagban jellegzetesnek tekinthető kisfazék, a harmadik azonban a hazai leletek között egye
dülálló, szaltovói típusú korsó volt.320
A harmadik temető 18. sírjából származó kis fazék321 mikroszkópos vizsgálata azt mutatta, hogy a fazekas a borsodi edények nagy többségéhez hasonlóan a helyi agyagot használta fel, mindenféle előkészítés nélkül, úgy, ahogyan a természetben találta. Kiégetése ugyan
csak hasonló a borsodi edényekéhez, 750 °C körüli hő
mérsékleten zajlott. A második temető 31. sírjában lelt edény322 esetében a nyersanyagot ugyan nem helyben, de mindenképpen a környéken, nem túl távoli lelőhelyen bányászták, és ugyancsak a természetben található mó
don dolgozták fel. Kiégetése szintén 750 °C körüli hő
mérsékleten történt.
Nem kétséges, hogy a legnagyobb érdeklődés a má
sodik temető 66. síijában lelt korsó vizsgálatát kísérte, minthogy egyedülálló 10. századi leletanyagunkban. Ezt tartották az első, és idáig egyetlen, bizonyosan szaltovói típusú edénynek. Úgy vélték, a korsó a karosi népesség keleti kapcsolatainak a bizonyítéka.323 Annál meglepőbb tehát, hogy a tárgy szöveti képe a borsodi 1. típushoz nagymértékben hasonló összetételű. Az edényt helyi, a Bodrog völgyében bányászott nyersanyagból készítették, mindenféle soványítás, iszapolás, agyagkeverés nélkül.
A kiégetés hőfoka ugyancsak hasonló a borsodiakéhoz, nem magasabb, mint 750 °C. A felületén megfigyelhető kezelési nyomok - függőleges vonalkötegek, amelyek a felső részen kevésbé, az alsón azonban határozottan fel
tűnnek - az edény polírozása során keletkezhettek. Bizo
nyos tehát, hogy a korsót helyben készítették, akárcsak a fentebb ismertetett borsodi edényeket. Sem import tár
gyat, sem pedig az őshazából származó, ideig-óráig meg
őrzött darabot nem láthatunk benne.324
A karosi mintáknál feltételezhető volt, hogy a vulka
nikus eredetű Tokaj-Eperjesi-hegység közelsége miatt a borsodi kerámiaanyagtól némileg eltérő ásványos össze
tételt találunk. Ez azonban a mikroszkópos petrográfiai vizsgálatok során nem igazolódott be. A karosi fazekasok csakúgy, mint a borsodiak, egy bizonyos fajta - homo
kos, apró kavicsos, esetleg csillámos - agyagot válasz
tottak nyersanyagul. Hasonló az alapanyaga a halimbai edények egy csoportjának, de a honfoglalás kori teme
tőkből és a nagy valószínűséggel 10. századra keltezhe
tő telepekről előkerült leleteknek is.325 Úgy vélem tehát,
320 Köszönettel tartozom Révész Lászlónak, hogy a leleteket vizsgálat
ra átengedte.
321 Révész 1996b, 38, 135. tábla 2. (HÓM ltsz: 94. 88. 5).
322 Révész 1996b, 21,45. tábla 3. (HÓM ltsz: 94.28.2).
323 Révész 1996b, 186, 833. jegyzet, 105. tábla 4, 114. kép, Révész 1998, 528.
324 Hacsak nem tételezzük föl, hogy a szaltovói kultúra óriási területén a Bodrog- vagy Bódva-völgyivel teljesen megegyező geológiai vi
szonyok uralkodtak.
325 Kvassay 2013, 506, Lázár 1998, 74, Simonyi 2001, 371, Herold 2004, 21, 62, Ringer 2006, 202. De ez tűnik ki Szilágyi Veronika
hogy nem tévedünk nagyot, ha ezt a homokos agyagot a 10. századi magyar fazekasok jellegzetes alapanyagá
nak tekintjük.326 S noha ismerték az iszapolás, soványítás technikáját, az esetek túlnyomó többségében nem alkal
mazták. Az agyagot leggyakrabban a természetben talál
ható módon, közvetlenül használták fel.
dulnak.327 Jankovich B. Dénes a szarvasi leletek kapcsán felvetette, hogy a polírozott edények esetleg kereskedel
mi úton jutottak a korabeli Magyarországra.328 Minthogy azonban Borsodon is és Karoson is helyben készültek az ilyen típusú edények, meg kell állapítanunk, hogy a políro
zás a kor magyar fazekasainak bevett gyakorlata volt.
A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy a borsodi és karosi kerámialeletek között import tárgyat egyáltalán nem találtunk. Mindez megerősíti a fenékbélyegek kap
csán mondottakat. A korszak fazekasai a helyi igények kielégitésére, háziiparszerüen dolgozhattak, kereskede
lemmel, legalábbis a fazekasárut illetően nem számolha
tunk.329 Nyilvánvaló tehát, hogy mesteijegyekre, abban a formában, ahogyan azt a kutatás korábban feltételezte, nem volt szükség.
Mint láttuk, Borsodon és Karoson is feltűnően ala
csony hőfokon égették ki az edényeket. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem használtak külön fazekaskemencét. Va
lószínűleg tehát nem véletlen, hogy bár a településekről származó leletek egyre szaporodnak, 10. századi fazekas kemencét mindezideig nem ismerünk.330
Az anyagvizsgálatokból leszűrhető eredmények meg
erősítik azt a képet is, amely a tipológiai vizsgálatok ré
vén kialakult bennünk: A 10. század edényművességét nagyobb formagazdagság jellemzi, mint az Árpád-kor
fentebb ismertetett összehasonlító vizsgálataiból is.
326 A korszakban egymás mellett élő, különböző mühelyhagyományokat követő fazekasok emlékanyagát pillanatnyilag leginkább a halimbai leletanyagban tanulmányozhatjuk. Vö.: Szigeti-Szilágyi 2013.
327 Wolf 2003,90. További irodalommal.
328 Jankovich B. 1994,410.
329 Hasonló megállapításra jutott a nyugati szláv kerámiával kapcsola
tos kutatás is. Vö.: Brather 2000,76.
330 Feltehető, hogy rostélyos fazekaskemencét az Árpád-kor ké
sőbbi időszakaiban is csak ritkán használtak. Erre mutat, hogy a 9-17. századi leleteket összegyűjtő munkájában Vágner Zsolt mindössze 7 olyan fazekaskemencét talált, amely nagy valószínű
ség szerint az Árpád-korra keltezhető. Vö.: Vágner 2002, 309—342.
Az Árpád-kori edényégető kemencék száma az újabb feltárások révén nőtt. Pl. Seregélyes-Rétifoldek: Pokrovenszki 2015,47, Szöl- lősy 2015, további irodalommal; Csíkszereda: https://liget.ro/elet- mod/teziscafolo-leletek-arpad-kori-falu-maradvanyai-csiksomlyon.
Letöltés ideje: 2018. augusztus 13.
későbbi időszakait. A különböző méretű, egyszerű, va
lamint bordázott nyakú füles és fúletlen fazekak mellett megtalálhatjuk a tárolóedényeket, a tálak és palackok többféle típusát, köpülőedényt, fedőket, korsót. Az egy
szerű főzőedényeken kívül az igényesebb kivitelű, polírozott darabokat is. Ebből az edénykészletből azon
ban hiányzik a cserépbogrács.
Végezetül a borsodi edények természettudományos vizsgálatának egy további eredményét szeretném még megemlíteni. Láttuk, hogy a 10. századi falut tűzvész pusztította el. Az archaeometriai mérések egyértelműen bizonyították, hogy ez az edények egy részén erőteljes, más részükön azonban szabad szemmel nem is látható nyomot hagyott. A z összerepedezett, felhólyagosodott, deformálódott edények nem rontott fazekastermékek, hanem a tűzvész következményei. A másodlagosan meg
égett edények szöveti képe azt bizonyítja, hogy magas, 900-1000 fok feletti hőhatás érte őket, majd a tűzvész hirtelen elcsitult, az edények pedig gyorsan lehűltek. Eb
ből következtethetünk a házak építőanyagára is. Ez csak olyan anyag lehetett, amely meggyulladva gyorsan nagy hőfokot képes elemi, de azután hirtelen el is hamvad. Ez az anyag pedig minden bizonnyal a fa lehetett. Összhang
ban áll ez a település feltárása során kialakult képpel is.
A borsodi falu földfelszínre épített borona-, illetve koala
pú faházakból állt.
11.4. MEZŐGAZDASÁGI ESZKÖZÖK331
11.4.1. Ekevasak
Mint említettük, a 7. házban, az égett gabonamagok kö
zött két ekevasat is leltünk. A kisebbik ekevas kovácsolt vasból készült, lapát alakú. Köpüje egyenes, a köpü- számyak viszonylag nagy méretűek. Válla alig szélese
dik ki, csapott. Pengéje iveit élű, hegye lekerekített. Bal oldali éle erősen kopott, csorba, most aszimmetrikus.
H: 17,5 cm, sz: 9 cm (49. tábla 1,21. kép).332 A nagyobbik ekevas ugyancsak kovácsolt vasból készült, lapát alakú.
Vállai kissé csapottak. Köpüje kiszélesedik, háromszög alakú. Pengéje hegyes, vaskos nádolással. Jobb oldali éle kopott, csorba, így jelenleg enyhén aszimmetrikus.
H: 22,5 cm, sz: 12 cm (49. tábla 2 ,2 2 . kép).333
Hazai leleteink között ritkán fordulnak elő mezőgaz
dasági eszközök. Hiteles ásatásból származó darabot pe
dig igen keveset ismerünk.334 Ezért a borsodi településen napvilágot látott két ekevasat kiemelkedő jelentőségűnek tekinthetjük. Az eddigi kutatások alapján megállapítható, hogy a késő népvándorlás kori és honfoglalás kori eke
vasak szimmetrikusak voltak, legfeljebb enyhe aszim-331 A témáról korábban: Wolf 2017,539-547.
332 HÓM ltsz: 96.1.1392.
m HÓM ltsz: 96.1.1393.
334 Müller 1982, 429-430, Henning 1987, 33, Abb. 21, Taf. 13-18.
A1 típus, Balassa 1994,238-240.
metria figyelhető meg rajtuk. Valamennyien túróekéhez tartoztak, még azok is, amelyeken a kopásnyomok arra mutatnak, hogy megdöntve használták őket.335 A borso
di vasakon a kopásnyomok hosszú használatra utalnak.
Hogy jobb oldaluk erősebben kopott, csorbult, egyértel
műen bizonyítja, az ekevasakat jobbra döntve szerelték fel az ekékre, hegyes szöget zártak be a talajfelszínnel.
Ily módon egy oldalra fordították velük a földet. Ez a szántásmód a közönséges túróekéknél hatékonyabb, az ágyekéhez hasonló munkát tett lehetővé.
Leleteink legközelebbi hazai párhuzamai a pölös- kei,336 a vértesi337 és a badacsonyi338 ekevasak. Ezeket, bár szórványleletek, Müller Róbert tipológiai alapon a magyar honfoglalás idejére keltezte. A borsodiakhoz igen hasonlóak még a Debrecen-Szepes-pusztán és a Mohá
cson napvilágot látott példányok is, noha ezeket vala
mivel korábbra, 8 -9 . századra teszi a kutatás.339 A késő népvándorlás korban, honfoglalás korban készülhetett a fonyód-ilonaberki darab is.340 Ugyancsak a 8-9. század
ra keltezik a Gencsről (Ghenci, Szatmár m., Románia), valamint Lázáriból (Lazuri, Szatmár m., Románia) elő
került, a borsodiakhoz igen hasonló példányokat.341 A borsodiakénál hosszabb köpüje van a Csekejen (Ca- kajovce, Szlovákia) lelt, asszimetrikusnak mondott pél
dánynak. A 291. sírban egy idős férfi nyugodott, akinek a sírjából az ekevason kívül sarló, vödörvasalások, kések, edény, tűzkő került elő. A sírt a 9. század első évtizedétől a 10. század 2. évtizedéig datálták.342
Mind a kisebbik, mind a nagyobbik ekevasunkhoz hasonló darabok ismertek a szaltovói kultúrából, vala
mint bolgár-török területről.343 De a kijevi Ruszban több helyen is napvilágot látott, a 11-13. századra keltezett példányok is erősen emlékeztetnek a borsodiakra.344 Dél-Morvaországból, és a mai Délnyugat-Szlovákiá
ból ismeretesek 7-10. századi ekevastöredékek. Ezek egy része szimmetrikus, másik része aszimmetrikus.345 Miculcicén 5 ép és 7 töredékes, a borsodiakhoz hasonló, kis és közepes méretű, szimmetrikus, illetve a használat következtében enyhén aszimmetrikussá vált ekevasat ta
láltak. A leletek a 9. század második felére, a 10. század
33s Müller 1975,96.
334 Müller 1971,253-254, 1. kép 1.
337 Müller 1971,254-255,2. kép, Müller 1982,381.
338 Müller 1971,255-256. 3. kép
334 Ecsedi 1931, 74-76, Ecsedi-Sőregi 1931, 48, 12. kép 1, Müller 238, 1. kép. További irodalommal.
344 Baran 1986, 464, 111, kép 1-3, Plisznyeszk: Kucsera 1962, 27, 9. kép4, Jura 1962,78,28. kép 1, Balassa 1994,238-239,2-3. kép.
345 KlápSte 2000, 70, Poláiek, 2003, 559-601, 2. kép. Korábbi iroda
lommal.
elejére keltezhetők. Nagymorva területről ismeretes még néhány, hasonló példány, amelyet ugyanerre az időszakra datáltak.346
A födém és a tető omladékai között, tehát a borsodi
hoz igen hasonló módon, feltehetőleg az egykori ház pad
lásán, egymásra fektetve került elő két, túróekéhez tartozó szimmetrikus ekevas Garadna-Kastélyzug lelőhelyen.
Bár eredetileg római korinak határozták meg őket, a velük együtt előkerült kerámiatöredékek alapján ez kizárható, a 7-9. századnál korábbra nem keltezhetők.347
II.4.2. Rövid kaszák
Borsodon két házban is leltünk rövid kaszát. A 7. házban az ekevasak mellett került elő az egyik. Kovácsolt vas
ból készült, nyele viszonylag hosszú, makkban végződik, téglalap átmetszetű. Pengéje egyenletesen keskeny, háta, éle, egyenes, hegyben végződik. A penge átmetszete háromszög alakú. Másodlagosan égett. H: 35 cm, pen
ge sz.: 3 cm (50. tábla 1, 23. kép).348 A másik példányra a 10. házban bukkantunk rá. Kovácsolt vasból készült, nyele rövid, makkban végződik, téglalap átmetszetű.
Pengéje egyenletesen keskeny, háta, éle egyenes, hegy
ben végződik. A penge erősen sérült, csorbult, háromszög átmetszetű. H: 33,8 cm, penge sz: 3,2 cm (50. tábla 2.).349 A rövid kasza a rendszeres fűvágásra, szénakaszálás
ra alakult a bronzkor végén a horgas sarlóból. Feltehető, hogy ebben az időben a klimatikus viszonyok megvál
tozása kényszerítette rá az embereket, hogy takarmányt gyűjtsenek állataik számára.350
Az első hazai példány Sárrétudvari-Ferendekhalmon, egy 10-11. századra keltezhető temető egyik sírjából, az elhunyt hasán került elő. Az eszközt ásatója kaszának határozta meg.351 Ugyancsak sírból, Szentes-Szentlászló 11. század elejére datált temető 5. számú férfi sírjának jobb kezénél látott napvilágot egy további darab is. Ezt
előkerülésekor hosszú késnek, később pedig nádvágó
nak tartották.352 Rövid kaszáink nagy többsége azonban településről, illetve kincsleletből származik.353 Szabó Kálmán a kecskemét-árvaházi példányt nádvágónak ha
tározta meg. Nyomában hosszú időn keresztül a többi hasonló eszközt is nádvágónak tartották. A rövid kaszák magyarországi használatának bizonyítása Takács Lajos érdeme. Kimutatta, hogy e speciális eszköz ismert volt a magyarság körében, amelyet egy, a magyar nyelvben meggyökeresedett szólásmondás is bizonyít. A mondás
346 Poláéek, 2003,600, 640.
347 Salamon-Török 1960, 164,168-169, XXXII. tábla, XXXI. tábla 7, 9, 10 és XXXIII. tábla 1-2, Müller 1975, 95. 243. jegyzet, Müller
II. tábla 4, Müller 1982,188.
353 Müller 1982, 488, korábbi irodalommal. Szolnoki 2005.
a rövidkasza sajátos használati módjára utalt, hogy tud
niillik a hosszú kaszával ellentétben, ez kétfelé vág. Elő
ször jobbról balra, majd magasan a levegőbe emelve a fej fölött átfordítva, balról jobbra suhintottak vele. A vá
gás így nem párhuzamos a talajfelszínnel, mint a hosszú kaszánál, hanem íves, teknőszerű. A rövid kaszák jelleg
zetes formája lehetővé tette, hogy a füvet tányérszerű részekben a fás, bokros, hepehupás területeken is levág
ják, tehát olyan terepen is használhatták, ahol a hosszú kaszával nem lehetett volna dolgozni. Ezzel együtt is a szénahozam kisebb, mint a hosszú kasza után. A rövid kasza használata nem jelent rendszeres rétgazdálkodást, hanem inkább csak a fü felületi lesarabolását.
A hosszú kasza nemcsak a vágásmódban, hanem az egész rét- és takarmánygazdálkodásban forradalmi vál
tozást hozott. A korábbi kutatás úgy vélte, ez a változás csak a késő középkorban következett be.354 Az újabb ada
tok birtokában azonban e változás kezdeteit nagy való
színűséggel a 13. század közepére tehetjük, amelyet a két eszköztípus együttes használata is megerősít.355
A rövid kaszák eredetét vizsgálva Takács Lajos úgy vélte, hogy önálló szláv típusról nem beszélhetünk, ezért a magyarság nem is vehette át a rövid kaszák használatát a szlávságtól.356 Véleményét a szláv területekről szárma
zó leleteket ismertető régebbi és újabb munkák egyaránt igazolták. A keleti szlávoknál a rövid kaszákat csak a 10. századtól lehet követni, noha a szomszédos területe
ken már a Krisztus utáni 1. századtól megtalálhatók.357 A 11-12. századi orosz leletek feldolgozása során a rövid kaszákat két típusra osztották. Az északi típus keskeny pengéjű, a nyaka viszonylag hosszú. A déli pengéje és nyaka rövidebb, a penge szélesebb.358 A déli széles pen
gék épp úgy megtalálhatók a kazároknál, mint az oro
szoknál.359
Az egykori csehszlovákiai leletek között ugyancsak két típust lehetett elkülöníteni. Sem területileg, sem kor
ban nem lehetett azonban szétválasztani őket. A 8. század végétől, a 9. század elejétől fordul elő mindkettő a szláv
oknál. Egyikről sem állítható biztosan, hogy speciálisan szláv típus.360 Mikulőicén 39 rövid kasza látott napvilá
got. A borsodiakhoz hasonló egyenes, valamint kiszéle
sedő pengéjű darabok egyaránt előkerültek. A leleteket a 9. század végére, a 10. század elejére lehet keltezni.
Más, nagymorvának tartott lelőhelyeken viszonylag rit
ka a rövid kasza, csak néhány elszigetelt adat ismeretes.
354 Takács 1970,206.
355 Terei-Horváth 2007a, 224-225.
356 Takács 1970, 192.
357 Beranova 1957, 110.
358 Kolcsin 1953, 95-96, 57-59. kép. A borsodi kaszákhoz leginkább egy novgorodi kurgánból előkerült példány hasonlít. 57. kép 1, ua.
58. kép
359 Ljapuskin 1958, 117-118,311-312.
360 Beranova, 1957, H 0-U 1. 4. kép. A borsodi kaszák a II. típusba sorolhatók.
A
A leletek között enyhén ívelt, valamint egyenes pengéjű példányok egyaránt előfordulnak.361
A hazai leletanyag rendszerezése és tipologizálása so
rán Müller Róbert megállapította, hogy a magyarországi rövid kaszák nagy többsége átmenetet képez az egyenes és a széles pengéjű típusok között. Jellemző rájuk az egyenes él, a szélesedő penge, amely a végén levágva, vagy erős görbülettel csúcsban végződik. A penge szé
lessége 4 ,5 -6 cm között változik. A legkorábbi darabok a honfoglalás és kora Árpád-kori sírokból származnak, szláv területekről alig ismerjük a párhuzamaikat. E válto
zat Kárpát-medencei megjelenését a honfoglaló magyar
sághoz kötötte.362
Az újabb kutatások azonban ellentmondanak Müller véleményének. A sírokban lelt kiszélesedő pengéjű da
rabok mellett ugyanis, amint borsodi leletek mutatják, egy keskeny pengéjű típus is használatban volt. Ezeket, mint alább részletesen kifejtjük, ugyancsak a 10. század
ra keltezhetjük. A két típust az Árpád-kor folyamán is párhuzamosan használták. Ezt bizonyítja a nagycserei, 13-14. századra keltezhető lelet is, amelyben keskeny és kiszélesedő pengéjű példányok ugyanabban a kincslelet
ben kerültek elő.363
De ezt bizonyítják az újabb orosz földi leletek is, ahol a Kijevi Rusz területén a 11-13. században megta
lálhatók a széles pengéjű, hegyénél levágott típusú rövid kaszák is, az a D típus, amelyet Müller Róbert a hon
foglaló magyarsághoz kötött.364 Egyet kell tehát értenünk Takács Lajossal, aki szerint „Nyilvánvaló, hogy a fontos vágószerszám típusai nem korlátozódnak egy-egy etni
kum határai közé, s így fejlődése, kialakulása sem ért
hető meg egyetlen, vagy néhány ország olykor hézagos anyaga alapján, mivel az európai fejlődésnek pusztán egy változatát, láncszemét alkotja.”365
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a rövid ka
szák kétféle típusa a honfoglaló magyarság körében épp úgy használatban volt, mint Közép-és Kelet-Európa más népeinél. A különböző típusok nem jelöltek etnikumot, viszont nagy területen és hosszú időn keresztül párhuza
mosan használták őket.
II.4.3. Sarló
Mint említettük, a 6. ház bontása során egy sarló került elő. A sarló ívelt, visszatört nyaka tompaszögben csatla
kozik a nyéltüskéhez, a penge ennek görbületét folytatva hajlik előre. Pengéje fokozatosan keskenyedik a hegy felé, a hegye, nyéltüskéje letörött. Nem fogazott. Penge hossza: 21 cm, penge legnagyobb szélessége: 2,2 cm,
381 Poláiek 2003,614,616,25-28. kép.
30 Müller 1975, 92-93, Müller 1982,485, D típus, 488^189.
365 Szolnoki 2005, 222-223, Szolnoki 2007, 106. Újabb munkájában Müller is árnyaltabb képet festett, az Árpád-korban többféle típussal számolt. Vö.: Müller 2014,8,45. j.
364 Baran 1986, 184,43. kép 14,468,112. kép 3-4.
365 Takács 1970, 192.
nyéltüske hossza: 3 cm tábla (46. tábla l).366 Sarlónk legközelebbi párhuzamai 10-11. századi sírokból szár
maznak,367 amelyek közül a teljeség igénye nélkül
maznak,367 amelyek közül a teljeség igénye nélkül