SMS és MMS

Az SMS és MMS műfajokkal azért foglalkozom az IIM-ek között, mert bár e műfajok látszólag mobiltelefonokhoz és nem számítógéphez kötődnek, azonban a szakirodalom valamennyi, témába vágó felsorolásában szerepelnek. Emellett, az SMS küldés csak látszólag köthető kizárólag a mobiltelefonokhoz:

lehetőség van webalapú SMS küldésére is (af Segerstad, 2002, p. 192). Harmadrészt a modern telefonok képességeik miatt jó alternatíváját jelentik a számítógépeknek: kapacitásuk nem marad el tőlük, emiatt a témától való erőteljes elkülönítésüket nem látom indokoltnak (vesd össze: Veszelszki, 2017, p. 53). Bár az SMS műfaja erőteljesen háttérbe szorult (Adamic, Develin, & Weinsberg, 2015; Fejes, 2015), azonban nyelvi alakzatai és alapvető jellemzői áthagyományozódtak az azonnali üzenetküldők nyelvezetébe (Lipusz, 2012; Uygur-Distexhe, 2014; Wirt, 2012).

Az SMS („short message service” – rövidüzenet-szolgáltatás) lényege, hogy legfeljebb 160 karakter hosszúságú üzeneteket GSM (Global System for Mobile Communications – globális mobilkommunikációs rendszer) hálózatokon keresztül továbbítják a címzett mobiltelefonjára. Az SMS kommunikáció kezdetei 1992 decemberére nyúlnak vissza: akkor küldték el ugyanis az első üzenetet. A holland feltaláló, Cor Stuttentheim (más források szerint: Neil Papworth - Dürscheid & Frick, 2016, p. 37) eredetileg telefonos operátoroknak szánta a technológiát, amellyel vevőiket a legújabb ajánlatokról értesíthetik; nem állt szándékában a felhasználók közötti kommunikáció elősegítése. (Anis, 2007; Hillebrand, 2010a, 2010b;

Höflich & Gebhardt, 2005). Az MMS (Multimedia Messaging Service – multimédiás üzenetküldő rendszer) 2002-ben jelent meg, segítségével a felhasználó képes az SMS korlátait kibővíteni: hosszabb üzenetet küldhet el, emellett lehetősége van hangok és képek egyidejű eljuttatására is (Le Bodic, 2005, p. 207; Nyíri, J. K., 2002). Sajnos, amíg az SMS viszonylag alacsony költségekkel járt, addig az MMS ennek többszörösébe került, emiatt igazán soha sem terjedt el.

Az SMS-ek alapvetően homonumerikus szavakból vagy textonímákból állnak (Veszelszki, 2017, p. 54), amelyeket a mobiltelefon beviteli rendszere miatt az eredetileg telefonszámok bevitelére alkalmas mobiltelefon-billentyűzet többszöri megnyomásával tudunk betáplálni. A modern okostelefonok érintőképernyőjével ellentétben a régebbi készülékek 12 billentyűjéhez 3-3 betű, illetve szimbólumok vannak rendelve, emellett a szóköz külön billentyűn (általában a nullán) van elhelyezve. A gépelést megkönnyítendő, a telefonok úgynevezett „előrejelző” szoftverrel vannak ellátva (ennek leggyakoribb képviselője az úgynevezett T9 szoftver), amelyek a bevitt karakterek alapján különböző, a belső szótáraikban szereplő találatokat javasolnak a felhasználóknak (af Segerstad, 2002, pp. 189–192). A modern okostelefonok már képesek mikrofonjaik segítségével felismerni és szöveggé alakítani a felhasználó szavait.

Az SMS kultúraközi használatának elemzése a netnyelvészet kezdeti szakaszában nagy fontosságú volt.

Történtek vizsgálatok az afrikai (Sokari, 2010), finn (Kopomaa, 2005), a francia (Anis, 2007), a Fülöp-szigeteki (Elwood-Clayton, 2005), a japán (Baron & af Segerstad, 2010; Ito & Okabe, 2005), a norvég (Ling, 2005b), a svéd (af Segerstad, 2005b), az USA-beli (Baron & af Segerstad, 2010) felhasználók SMS kommunikációjával kapcsolatban, azok jellemző pragmatikai sajátosságaikat górcső alá véve. Az SMS közösségszervező aspektusáról, társadalmi célú felhasználásairól manapság inkább már csak múlt időben beszélhetünk. Modern felhasználhatósága leginkább az azonnali, igazán fontos mondanivaló közvetítésében merül ki, leginkább olyan helyeken, ahol nincsen internetkapcsolat. Funkcióit az azonnali üzenetküldők vették át, amelyek ingyenes és szinte korlátozás nélküli lehetőséget nyújtanak a felhasználók kommunikációjára. Az áttekintett szakirodalom tanúsága szerint az SMS a városrehabilitációban (Szvetelszky, 2007), a politikai kommunikációban (Sükösd & Dányi, 2002), a tanulásban (Nyíri, J. K., 2010) is segítséget nyújtott. Ez utóbbi talán a nyelvészetileg legérdekesebb aspektusa a témának. A mobiltelefonok használata a pedagógiában ugyanis a netnyelvészet egyik érdekes, hazánkban még nem

teljesen elfogadott területe. A szakirodalomban ezt a kutatási területet „mobiltelefonnal segített nyelvtanulásnak” nevezik (Mobile Assisted Language Learning, rövidítve: MALL vagy M-Learning), és több közlemény konklúziója szerint a nyugati országokban bevált formája az oktatásnak (néhány példa:

AbuSa’aleek, A., 2014; Ott, Magnusson, Weilenmann, & Hård af Segerstad, 2017; Plester, Wood, & Joshi, 2009). A mobiltechnológiák oktatásba történő integrációja közelebb viszi a gyermekek számára a tananyagot, a platform interaktivitása által a tanítás-tanulás folyamata élményközpontúbbá válik, emellett az idézett szakirodalmi közlemények szerint jelentősen megnövelik a szókincs nagyságát, a hallott szöveg értésének képességét. A módszer legnagyobb előnyei a hordozhatóság, a társadalmi interaktivitás, a szociális kapcsolatok fejlesztése és a közvetlenség (AbuSa’aleek, A., 2014).

A másik, nyelvpedagógiával összekapcsolódó kutatási irány az SMS és egyéb IIM-ek szerepe a fogyatékkal vagy tanulási nehézségekkel küzdő tanulók iskolai integrációjában. Bizonyos tanulmányok szerint (Hsu, 2013; Wood, C., Jackson, Hart, Plester, & Wilde, 2011; Wood, Clare et al, 2011) az SMS illetve a közösségi oldalak segítik a diszlexia leküzdését, azáltal, hogy az üzenetváltások által észrevétlenül gyakoroltatják az érintett diákokkal a szövegalkotást és olvasást (Hsu, 2013, p. 429). Wood és munkatársai (2011) 8-12 év közötti gyermekek esetében vizsgálták a szövegüzenetek rövidítéseit (ezt ők

„textizmusoknak” [„textisms”] nevezték) illetve a gyermekek fonológiai tudatosságát tanév elején és végén.

Szöveges üzenetek küldése – bár nem szignifikáns módon kimutathatóan, de – javította a tanulók helyesírási képességeit. Bakken (2005) siket és nagyothalló norvég fiatalok és fiatal felnőttek között kutatta az SMS szerepét. A tanulmány adatai szerint körülbelül 4000-5000 fő lehet érintett Norvégiában, számukra az SMS kommunikáció segít az úgynevezett „gyenge kötések” (lásd a 3.5. Közösségi oldalak című alfejezetben) fenntartásában és kiépítésében. A rövid szöveges mobilüzeneteknek köszönhetően a hallók és a siketek közötti kapcsolattartás jelentősen könnyebb lesz, hiszen így a hallóknak nem kell megtanulniuk a jelnyelvet a kapcsolattartáshoz. Az SMS integrációs erejét a kutatásban részt vevő interjúalanyok egyértelműen megerősítették (Bakken, 2005, p. 173).

Az SMS és a mobiltelefónia szerepét nemcsak pedagógiailag vizsgálták. Elemezték annak hatásait a szülő-gyermek kapcsolatra (Dede, 2005; Ling, 2005a). Dede (2005) még a mobiltelefonok elterjedésének korai szakaszában tanulmányozta a tinédzserek és szüleik viszonyát a mobiltelefonokkal összefüggésben.

Megállapításai szerint a mobiltelefonok csak látszólagos szabadságot biztosítanak a fiataloknak, valójában mégis „műszerekkel érzékelhető »kötelekkel«” kapcsolják össze a fiatalokat szüleikkel (Dede, 2005, p. 296).

A telefonvásárlásra ösztönző szülők motivációk közül egyértelműen a biztonság érzése és az elérhetőség az egyik legfontosabb. Ling (2005a) vizsgálatait a tinédzsercsoportok szerveződésével és a devianciával kapcsolatban végezte, amihez a mobiltelefonhasználat hatásait is figyelembe vette. Eredményei szerint az SMS használatának nincsen kimutatható hatása a tinédzserdevianciára, valamint a kábítószerhasználat és a mobiltelefónia közötti párhuzam az addikcióra hajlamos felhasználók miatt állhat fent (Ling, 2005a, p.

187).

A mobiltelefonokkal kapcsolatos függőség kérdése a szakirodalomban korán megjelent (Buda, B., 2001; Park, 2005). Buda (2001) megközelítésében a mobiltelefonfüggőség a függőségek általános pszichológiája szerint kétféleképpen írható le: az első szerint a használók a mobiltelefonozást valamiféle pótcselekvésként használják azért, hogy egy virtuális világba menekülhessenek a valódi problémák elől, másrészt a túlzott használat oldaláról kóros szenvedélyként lehet aposztrofálni a jelenséget (Buda, B., 2001, p. 81). A szerző 4 alapvető „visszásságot” ír le a jelenséggel kapcsolatban: az abúzust (visszaélést, extrém felhasználást); a konfliktusokat a környezettel; az úgynevezett elvonási tüneteket és a túlzott szexuális öningerlést (Buda, B., 2001, pp. 84–85). A mobiltelefon játékszerűsége (kinézete, ilyen irányú fejlesztései) megnövelik a függőség kialakulásának kockázatát. Park (2005) kutatásában a televíziós függőségek felől közelítette meg a témát. Elemzése szerint a telefonfüggők általában magányos, depresszióra hajlamos felhasználók, akik számára a mobiltelefon egyfajta stimulánsként használatos. A magány és a telefonhasználat kérdésében a szerző erős korrelációt lát, amely megakadályozza kapcsolataik fejlődésében és új társas kapcsolatok kiépítésében. Park szerint a mobiltelefon függőségben a ritualisztikus (ritualistic) motívumok játsszák a legfontosabb szerepet (Park, 2005, pp. 267–268).

A mobiltelefónia személyekre gyakorolt, kognitív hatásait a mobiltársadalom-kutatás keretein belül elemezték (például: Combes, Volckaert-Legrier, & Largy, 2014; Csépe, 2001). Combes és munkatársai (2014) szerint az SMS használata a produkció folyamatát és a munkamemóriát tekintve (writing and working memory) alapvetően eltér a hagyományos formáktól, a gyakorlott felhasználók automatizmusai divergálnak a kezdő úgynevezett „texterekétől”. Csépe (2001) hasonló eredményekről számol be: motoros és szenzomotoros készségek, a kommunikációs pragmatika, a tér is idő reprezentációjának megváltozásáról, valamint a tanulás és a gondolkodás átalakulásáról. Csépe (2001) egyik megállapítása szociolingvisztikai természetű: a mobil információs társadalom átalakítja az írott nyelvet.

Az az állítás, hogy a mobiltelefónia negatívan hat a köznyelvre, szinte egyidős a mobiltelefonok elterjedésével (lásd például: ‘Megöli-e az sms a nyelvet?’, 2013; Sándor, 2001). Sándor (2001) szerint a mobiltelefonhasználat alapvetően az írásbeliség privilegizált státuszát változtatta meg, az informálisabbá vált, az udvariassági normák másodlagosak lettek. A formális stílus egyre kevesebb szituációban van megkövetelve, viszont a nyelv visszatérni látszik alapvető funkciójához: a csoportok, társas kapcsolatok működtetéséhez (Sándor, 2001).

Az SMS műfajának általános nyelvészeti bemutatását több tanulmányban is olvashatjuk (af Segerstad, 2002, pp. 186–231, 2005a; Balázs, 2003, 2011; Dürscheid & Frick, 2016, pp. 41–42), így e IIM részletes bemutatásától eltekintek. Balázs (2003, p. 145) szerint az SMS következő csoportjai léteznek:

személyes/magán, szolgáltatási információ, mms, ajándék sms, kör-sms, hírügynökségi szolgáltatás, chat-sms, akció-chat-sms, emlék-sms. Balázs a téma kapcsán több figuratív kifejezést is használ: „elektronikus graffitiről”(Balázs, 2003), „futótűz kommunikációs” jellege miatt „SMS-folklórról” beszél (Balázs, 2006, 2011 vesd össze: Nyírő, 2001). Az SMS-ek nyelvtudományi felhasználása igen változatos: kutatások vizsgálták már az udvariassági stratégiákat (Eshghinejad & Moini, 2016), a válaszadási normák jelenlétét (Laursen, 2005), valamint a kódváltás (Morel, Bucher, Pekarek Doehler, & Siebenhaar, 2014) jelenségét bennük.

Az SMS-ek korpusz-alapon történő, műfaji jellemzőkre vonatkozó elemzése több tanulmányban is megjelent (Kirsten-Torrado, 2014; Zimányi, 2005). Zimányi (2005, p. 271) 300, nyilvánosságnak szánt üzenet elemzése alapján arra a következtetésre jutott, hogy az SMS-ek 70%-ban van megszólítás, valamint 86% tartalmaz aláírást, azonban mindössze 20%-ban figyelhető meg benne a köszönés vagy lezáró formula.

Az idegen szavak tekintetében a szerző megállapítása szerint az a gyűjtött korpusz szószámának mindössze 1,6%-át tette ki, szintén elhanyagolható arányban voltak megtalálhatóak a rövidítések a korpuszban.

Zimányi eredményeit torzíthatja az alacsony elemszám, valamint az, hogy a vizsgált SMS-ek alapvetően a nyilvánosság számára íródtak. A vizsgálat legtöbb hiányosságát Veszelszki (2005a) vizsgálatai kiküszöbölték: a szerző kutatását 1715 elemű SMS korpuszon végezte el, adatközlői 18-25 éves egyetemisták voltak. Eredményei szerint a korpusz mindössze 40%-ában figyelhető meg valamilyen bevezető formula (1715 esetből 692 alkalommal), a búcsúformulák előfordulásáról nem találtam adatokat a tanulmányban. A szerző külön felhívja a figyelmünket a kreatív nyelvhasználatra is.

Az SMS kommunikáció másik fontos jellemzője a megváltozott pragmatika mellett az írásjelek használata valamint a rövidítések megjelenése (Lipusz, 2012; Uygur-Distexhe, 2014; Veszelszki, 2005c;

Wirt, 2012). Wirt (2012, pp. 57–58) 56 kutatási alany bevonásával készült kérdőíves vizsgálatában nem talált kapcsolódást a rövidítések ismerete, használata és az életkor között, valamint nem tudott összefüggést kimutatni az internetes csevegés gyakorisága, az életkor továbbá a rövidítésekhez kapcsolódó attitűdök kapcsolódásában sem. Lipusz (2012) vizsgálataiban a rövidítések funkcionális elkülönítését javasolja a

„netnyelv” és az „sms-nyelv” kapcsán. Míg előbbiben a rövidítések célja az időspórolás, addig az SMS-ben történő rövidítések célja a költségek megtakarítása. Szintén Lipusz (2012) javasol egy újfajta rövidítés-tipológiát a témával kapcsolatban: 1. betűszós rövidítések, 2. nem csak betűt tartalmazó formák, 3.

betűelhagyás, 4. valódi fonetikus rövidítések, 5. becézés.

Az IIM-ek alapján a blog műfajának jellegzetességeit jobban körvonalazhatóak a következő fejezetben.

A negyedik részben a blogot részleteiben is meg fogom vizsgálni: kitérek felhasználási területeire, típusaira és csoportosíthatóságára.