Az írásbeliséghez kapcsolódó sajátos viszony

Az interneten használt nyelvváltozat (innentől erre – Bódi fogalmával – írott beszélt nyelvként hivatkozom) sajátosságaira szinte minden, a témába vágó tanulmány szentelt néhány bekezdést. Alapvető jellemzői közé tartozik az írásbeliség hagyományos, klasszikus szociolingvisztikai axiómájának megkérdőjelezése (Lanstyák, 2009, pp. 14–17; a témáról bővebben lásd Sándor, 2002a), sőt, az írott nyelv szigorúbb, normakövetőbb sajátosságának fellazítása.

Az általános nyelvészeti vélekedés szerint az interneten használt nyelvváltozat kialakulását elsősorban az írásbeliségből eredeztethetjük. Több kutató is megpróbálta felvázolni azokat a kommunikációtörténeti korszakokat, amiknek jelenlegi végpontjaként az írott beszélt nyelv sajátos, úgynevezett „másodlagos írásbelisége” (Nyíri, K., 2007, p. 34), mások szerint „másodlagos szóbelisége (secondary orality)” (Ong, W. J., 2002, p. 167) kialakult. Ong (2002) és McLuhan (2001) is egyetért abban, hogy a kommunikációtörténet legkorábbi időszaka az úgynevezett „elsődleges szóbeliség” (primary orality).

Ennek alapvető jellemzői az időbeni és térbeni azonosság a beszélgetés résztvevői között, a meghatározó eleme a verbalitás, a kommunikációs csatorna pedig értelemszerűen a levegő. Szintén nem tér el a két szerző véleménye a második kommunikációtörténeti szakasz megnevezését tekintve sem, amit mindketten írásbeliségnek (bizonyos későbbi értelmezések szerint elsődleges írásbeliségnek) neveznek. Ebben a kommunikációtörténeti korszakban már nem tekinthetjük feltételnek a beszédpartnerek egyidejű részvételét a kommunikációban, az üzenet csatornája már a papír lesz. Mindemellett az üzenet átadása motiválatlan, konvencionális természetű, grafikus jelek segítségével történik.

4 Veszelszki (2017, p. 40) Löffer szociolingvisztikai modellje alapján mediolektusnak nevezi a (közvetítő) médiumok alapján elkülönített nyelvváltozatokat.

5 „Az írott nyelvi produkció mindig összetettebb és több tervezést igényel, mint a spontán beszéd. Egyedül a felhasználón múlik, hogy az általa írt e-mailt a hagyományos írott szövegtípusokhoz hasonlóan megtervezi-e vagy sem” (Hinrichs, 2006, p. 21 Fordította: Istók

& Szerdi, 2016a)

McLuhan beiktatja a könyvnyomtatás megjelenését, ami – bár a szerző értelemszerűen nem ismerhette a világhálót a könyvének írása idején – hasonló paradigmaváltást eredményezhetett, mint a Berners-Lee által forradalmasított internet az 1990-es években.

Ezután a technika fejlődése miatt a kommunikációtörténetben megjelenik a „másodlagos szóbeliség”

(secondary orality), amely a XIX. és XX. századi távközlés forradalmának köszönhetően valósulhatott meg, a hangrögzítés és hangátvitel elterjedésével. A telefon és a rádió megjelenésével az elsődleges szóbeliség azon kívánalma, hogy a résztvevőknek közvetlenül, térben és időben is azonos helyszínen kell lenniük, a továbbiakban nem alapvető feltétel.

Az internet megjelenése a kommunikációtörténet tekintetében újabb áttörést hozott: az újabb korszakot (secondary literacy – másodlagos írásbeliség) maga Ong határolta el a másodlagos szóbeliségtől. Walter ezt „Ong digitális fordulatának” (Ong’s Digital Turn) nevezi (Walter, J., 2006). Ong ebben az interjúban (Kleine & Gale, 1996, p. 80) tulajdonképpen rendszerébe helyezi a „komputerizált kommunikációt”

(computerized communication):

„Itt a textualizálódótt szóbeliség pszichológiailag illeszkedik, hasonlóan a szóbeli kommunikáció időbeli közvetlenségéhez. A textualizált szó technologizálásának kezelésére alkalmanként megpróbáltam bevezetni a »másodlagos írásbeliség« kifejezést. Itt nem gondolkodunk a hangzó szavak előállításáról a számítógépen, amelyek persze még jobban beilleszkednek a »másodlagos szóbeli« kifejezésbe” (Kleine & Gale, 1996, pp. 80–81).

Balázs Géza (2003, p. 149) az idézett interjú alapján használja először a magyar nyelvtudományban a

„másodlagos írásbeliség” fogalmát, a másodlagos szóbeliség mintájára. Balázs fogalmát Nyíri is átveszi.

Szerinte az interneten megvalósuló kommunikáció „visszatérést [jelent – P.Á.] az íráshoz a másodlagos szóbeliség viszonyai közepette; és felhasználók hálózatát teremti, akik egymással multimediális dokumentumokat váltanak” (Nyíri, K., 2007, p. 34).

Néhány kutató úgy gondolja (például: December, 1993; Domonkosi, 2005, p. 145; Gurak, 2003; Logan, 2010; Ulmer, 2002), hogy a 21. századra egy újabb korszakról kell beszélnünk a kommunikációtörténetben:

a harmadlagos vagy digitális szóbeliség (digital orality) korszakáról. Logan definíciója szerint: „a harmadlagos vagy digitális szóbeliség írásban jelenik meg, melynek szemantikai és mondattani felépítése a digitális kultúrára jellemző” (2007, p. 10). Barrow szerint (é.n.) a podcastok és a vizuális podcastok („vodcast”), VoIp kommunikáció (például: Skype) alapvetően megváltoztatták a kommunikáció módját, így a szóbeliség egy újabb változatáról kell beszélnünk, ahol az emberi tényező („humanness” – uo.) bizonyos mértékben a háttérbe került. A tendencia éppen ellentétes: az emberek közötti kommunikációban egyre inkább a személyiség kerül előtérbe: például az internetes hírességek a kommunikációs platformokat saját, egyéni hangjuk népszerűsítésére használják.

A harmadlagos szóbeliség fő jellemzője, hogy alapfogalma a jelenlét: ez olyasfajta dialogikusság a felhasználók között, amely az internetes kommunikáció egyéb írott aspektusaiban nem ennyire hangsúlyosan jelenik meg. A legújabb kor okostelefonjai és tévéi – bár alapvető funkciójukban megegyeznek régebbi társaikkal – mégis számtalan innovációt tartalmaznak, amelyek miatt működésük és rendeltetésük mégis más: összekötni, kommunikációra bírni a felhasználókat (Barrow, é.n.).

Az eddig ismertetett kommunikációtörténeti modelleket a következő táblázatban hasonlíthatjuk össze.

1. táblázat: A kommunikációtörténet korszakolhatósága

A kettős évszámok esetében az első az eredeti megjelenés, a második a magyar fordítás megjelenésének dátuma.

Amikor Bódi (1997, p. 170) az elsők között mutatott rá az interneten használt nyelvváltozat sajátosságaira, tulajdonképpen egy újabb kutatási irányt tárt fel az internetnyelvészet hazai szakirodalmában. Hozzá köthető a hazai szakirodalmi terminológiában nem meghonosodott „cybernyelv”

kifejezés is 1997-ben, majd az általánossá váló – eredetileg csupán az e-mail kommunikáció műfajára alkalmazott – „írott beszélt nyelv” kifejezés (Bódi, 1998, p. 186). Bódi ezzel a kifejezéssel arra kívánt rámutatni, hogy az internetes műfajok nyelvi értelemben nem sorolhatóak egyértelműen az írott nyelvhasználat körébe, hiszen „inkább a spontán beszédkommunikációhoz kapcsolható[ak]” (uo.), bár értelemszerűen az írásbeli jellegük miatt ide sem illeszkednek. Ugyanitt mutat rá arra is, hogy ez a fajta elkülönülés tervezett, nem ad hoc jellegű az internetes kommunikációban. Bár Bódi nem foglalkozik ennek a tervezett elkülönülésnek a szociolingvisztikai vetületével, azonban mindez – tehát a szándékolt nyelvi lazaság – erőteljesen rokonítható az ifjúsági nyelvvel és a szlenggel (vö. Veszelszki, 2015d). Koltói tanulmányában az ifjúság nyelvének (az ő megnevezésében a „farmernyelvnek” a hatását vizsgálta a köznyelven (Koltói, 1997). Az úgynevezett köznyelvbe történő „szókincsfelszivárgás” (Koltói, 1997, p.

48) lehetséges okai közé sorolja a társadalmi változásokat, a fiatalos nyelv önbizalomnövelő hatását, a tinédzserek és fiatal felnőttek erkölcsi értékrendjét. Bár Koltói tanulmánya néhol (például: Koltói, 1997, p.

57) erőteljesen előíró és bíráló szemléletmódú, azonban véleményem szerint megfigyelései és megállapításai figyelembe vehetőek az írott beszélt nyelv szándékolt elkülönülésének vizsgálatakor (ld.

még bővebben az 2.2.3 fejezetet A hagyományos, írott nyelvi normához való sajátos viszony).⁶

Crystal több szempont szerint is elkülöníti az írott beszélt nyelvet a szóbeliségtől és az írásbeliségtől is (Crystal szempontjai rövidített alakban a 2. táblázatban találhatóak). Az írásbeliségtől – szemléletmódja szerint – nem a Bódi által említett spontaneitás, hanem a hipertext linkek használata, a perzisztencia (persistence) és a többszörös szerzőiség választja el (Crystal, 2011, pp. 28–32).

6 Bizonyos regiszterek és stílusok vizsgálata már a szociolingvisztika korai időszakában is összekapcsolódott a kutatási alanyok vagy csoportok pszichológiai vagy szociológiai elemzésével: különösen jó példa erre a szlengkutatás, amely szintén párhuzamba vonható az internet nyelvével. Klasszikus és sokat idézett szlengkutatási tanulmány hazánkban Boros Tiborné 1965-ben megjelent munkája (Boros, 1965), amelyben a szerző a „városlakók gőgje” (Boros, 1965, p. 147) következtében kialakuló úgynevezett „aszfaltöntudatról”

(uo.) beszél, amely miatt „a budapestiek koruktól és foglalkozásuktól csaknem függetlenül széltében használják” az ott kialakuló szlenget.

Elkülöníti a szóbeliségtől Elkülöníti az írásbeliségtől egyidejű visszacsatolás lehetősége hipertext linkek

emotikonok használata perzisztencia (Persistence) többszörös beszélgetések lehetősége többszörös szerzőiség

2. táblázat: Az írott beszélt nyelv sajátosságai az írásbeliséggel és a szóbeliséggel összehasonlítva (Crystal, 2011, pp. 21–32 alapján)

A hipertextus technológiája, azaz másik weboldalra vagy a saját honlap más részeire, fájlokra mutató csomópontok használata az internetnyelvészet egyik központi kérdésévé vált már a kutatások kezdeti szakaszában is. A hipertextus alapvető jellemzője a nem lineáris olvashatóság, emiatt az olvasó szabadon léphet interakcióba a szöveggel. Ő dönti el például, hogy egy fogalomra rákattintva elolvassa-e annak magyarázatát. A hipertextualitásnak különösen fontos szerepe van a marketolingvisztika (Veszelszki, 2014b), azaz a marketing nyelvészeti alapú vizsgálatában. A hipertextualitás első elvi megfogalmazása Vannevar Bush (1945) nevéhez kötődik, aki korszakalkotó tanulmányában a 40 évvel később elterjedő világháló legfontosabb vívmányainak (hipertextualitás, ASCII kódolás, online enciklopédiák, WWW) működési elveit fogalmazta meg. Bush a saját proto-hipertextus rendszerét „memexnek” nevezte. Víziója szerint

„amikor bármilyen típusú adatot tárolnak, azok betűrendben vagy numerikusan archiválódnak és az információ (ha létezik) alosztályról alosztályra történő keresés által található meg. Az információ csak egy helyen lehet, hacsak duplikátumokat nem használnak”. (Bush, 1945)

A ma ismert hipertextus fogalom Theodore H. Nelson nevéhez kötődik, aki az 1965-ös Association of Computing Machinery konferencián használta először a fogalmat (Nelson, 2017; Reese, 2015).

A hipertextualitást a szakirodalom a kutatások kezdeti szakaszában szinte kizárólag szövegtani értelemben vizsgálta (néhány példa a hazai szakirodalomból: Benczik, 2006; Kárpáti, 2006; Petőfi S. &

Benkes, 2002). Azonban a hipertextus nem csak a reklámok vizsgálatakor vagy éppen szövegtani sajátosságaik miatt elemezhető. Saját példámban (Porkoláb, 2015b) a blogbejegyzésekben található linkeket a bloggerek együttműködésének felmérésére használtam. Ehhez elkülönítettem a blogon belülre mutató, úgynevezett belső linkeket és a blogon kívülre mutató külső linkeket. A linkek ilyen irányú vizsgálata az önreklám arányát (belső linkek, amelyek más, saját bejegyzésekre mutatnak) illetve a lehetséges altruizmust is megmutathatja (külső linkek, amelyek barátok, alapítványok oldalaira mutathatnak). A vizsgálatban (Porkoláb, 2015b, pp. 256–257) az ott összegyűjtött, 220.000 szövegszót tartalmazó korpusz elemzése azt mutatta, hogy a női bloggerek nagyobb kedvvel használnak linkeket a blogbejegyzéseikben, míg a férfiak körülbelül azonos mértékben linkelnek a weblogjaikban és a közösségi oldalakon egyaránt. Az elvégzett vizsgálat azt is kimutatta, hogy a női alkorpuszban található linkek 43%-a belső link, 43%-az43%-az önreklám, míg 43%-a férfi 43%-alkorpusz esetében ez 23%. H43%-asonló elemzések már történtek 43%-az együttműködés vizsgálatára a nemek esetében (például: Michaelson & Pohl, 2001). A kutatók ebben az esetben 1995-ben és 1998-ban, e-mailezés során vizsgálták az úgynevezett enyém/tied arányt („own/other ratio” – uo.). A feladat szerint két egyetem hallgatóit kötötték össze egymással e-mail útján, a feladat pedig az volt, hogy különböző ügyekben segítséget kérjenek egymástól. A leveleket kvantitatív és kvalitatív szövegelemzési szempontok szerint elemezték, de a szövegmennyiségtől eltekintve nem sikerült jelentősebb eltéréseket kimutatni.

Szintén a hipertext linkek alapján nyerhetünk képet a bloggerek elérhetőségéről: vizsgálatomban (Porkoláb, 2015b, pp. 257–258) arra jutottam, hogy a női bloggerek átlagosan 7 közösségi oldalra mutató linket (pl.: Facebook, Twitter) csatolnak a weboldalukra, míg a férfiak esetében ez a szám mindössze 3.

Ilyen értelemben sikerült megerősítenem a nők fejlettebb szociális képességeiről, együttműködőbb nyelvi viselkedéséről szóló gendernyelvészeti axiómát.

Crystal második fontos szempontja (Crystal, 2011, p. 29), amely elkülöníti az írott beszélt nyelvet (vagy az ő használatában a netspeak-et) az írott nyelvtől a perzisztencia. A fogalmat több tudományterület (például: járványtan, fizika, informatika) is használja. A Tótfalusi István-féle Idegenszó-tár szerint a jelentése fennmaradás, tovább élés (Tótfalusi, 2008). Informatikai értelemben – pontosabban a JAVA programozási nyelvben – olyan objektumot, adatot, fájlt jelent, amely túléli az őt létrehozó folyamatot (Nyékyné Dr. Gaizler, 2009). Valószínűnek tartom, hogy maga Crystal is hasonló értelemben használja.

E szempont talán a legérdekesebb, bár nyelvi értelemben véve nehezen vizsgálható: a szakirodalom áttekintése után csupán Crystal szempontjai között találtam meg. Maga a jelenség úgy értelmezhető, hogy az internetes szöveg bizonyos elemei dinamikusan, időről időre átalakuló elemekként képzelhetőek el, ez

pedig szemben áll a hagyományos gyakorlattal (például a szépirodalom vagy a publicisztikák esetében).

Crystal ide sorolja az újságok archívumainak bizonyos elemeit (például az e-hirdetéseket), a blogok és levelezési listák archívumait, a chatszobák és nyilvános fórumok üzeneteit. Ez utóbbiak esetében az adminisztrátorok vagy rendszergazdák moderálása során az eredeti üzenet törlődhet vagy megváltozhat.

Hasonló elképzelés megjelenik Gonda digitális szövegekről írott monográfiájában is (Gonda, 2015, p. 9), ahol a szerző az információs és kommunikációs technológiák (továbbiakban: IKT) által közvetített információk egyik fontos alapelemének tekinti a manipulálhatóságot és a megoszthatóságot.

A többszörös szerzőséget (multi-authorship), bár nem ismeretlen például a tudományos közösség előtt, Crystal által leírt formájában (Crystal, 2011, p. 30) más aspektusban kell, hogy értelmezzük. Egy tudományos munkában a szerzők neve minden esetben feltüntetésre kerül, míg például egy Wikipédia-szócikkben nem tudjuk pontosan a nevüket. Hasonlóképpen eltérő jelenség, hogy a szerzők vagy szerkesztők némelyike nem feltétlenül a szócikk épülését tartja elsődlegesnek, az úgynevezett trollok vagy internetes vandálok a szabályszerű használatot felrúgva a többiek munkáját rongálják. Ez a jelenség szinte ismeretlen a hagyományos, több szerzővel rendelkező szövegek esetében. Crystal nyelvi értelemben

„stilisztikailag heterogénnek” (2011, p. 31) nevezi az írott beszélt nyelvi alakzatokat illetve megjegyzi, hogy a kulturális különbözőségek, a diverzitás erőteljesen megjelenik bennük (uo.).