„A tudományos módszer lényege, hogy a problémákat mint problémákat kezeli, így keresi a legjobb megoldást, előítéletek és sovinizmus nélkül. Nem azt kérdezzük, hogy kinek van igaza, hanem azt, hogy mi az igazság.”
Szent-Györgyi Albert
A nyelvtudomány modern irányzatai közül talán a netnyelvészet a legígéretesebb, leginkább kurrens irányvonal. Kutatásai a még nagyrészt feltáratlan digitális kommunikációra vonatkoznak, amelynek szabályszerűségei sok esetben megváltoztatják az élőnyelv megfigyeléseiből levont tanulságokat, a megdönthetetlennek hitt lingvisztikai axiómákat. A netnyelvészet (ritkább formában digitális nyelvészet) e jellegzetességére emlékeim szerint témavezetőm, Horváth József hívta fel a figyelmemet. A blogok nyelvészeti feltáratlanságára és a benne rejlő nyelvészeti lehetőségekre nagyrészt az ő témajavaslata motivált. Személyes oldalról a kérdés legnagyobb potenciálját a feldolgozásra váró kutatási anyag (blogbejegyzések és blogok) bősége és egyszerű hozzáférhetősége adta.
Több hónapnyi kutatás és adatelemzés után vállalkozom arra, hogy a nyelvészeti értelemben szinte érintetlen magyar blogoszféra kutatásának legfontosabb tanulságairól írjak. Elemzésem célja a magyarországi bloggerek bejegyzéseinek és blogjainak analízise saját modellem szerint, nem- és tartalomtípus (szakmai blogok, tartalomgyártói blogok, személyes blogok) tekintetében.
A kutatás interdiszciplináris jellegű, hiszen a tervezés és kivitelezés során figyelembe vettem a netnyelvészet, a szociolingvisztika, a gendernyelvészet, a korpusznyelvészet, a marketolingvisztika, szociálpszichológia és a szociológia témába vágó eredményeit is. Mindezen halmazból a leghangsúlyosabbnak természetesen a netnyelvészet megállapításait tartom, hiszen a szakirodalmi áttekintés során főleg a hozzáférhető digitális nyelvészeti közleményekre támaszkodtam.
Írásomban – hasonlóan az angol szakirodalmi hagyományhoz – szinonimaként használom az internetes napló, blog és weblog fogalmakat.
Az idézeteket és ábrafeliratokat, ha külön nem jelöltem, magam fordítottam. Az esetleges terminológiai következetlenségek oka az, hogy a magyar nyelvészeti szaknyelvben – a téma frissessége miatt – még nem kristályosodtak ki azok a terminusok, amelyek az angol nyelvű szakirodalomban már bevettnek számítanak.
1.1. Probléma kifejtése
Tanulmányomban arra próbáltam rámutatni, hogy a blogok kapcsán egy alapvető, de átgondolandó információt hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni: a blogok nem ingyenesek (vesd össze: Bódi, 2010b). Fontos tudnunk, hogy bár a kapott információ, a szerzői jogok és a szolgáltatások (például a blogtárhely) a felhasználók szerint térítésmentesnek számítanak, azonban adatainkkal és magával a tartalom fogyasztásával (tartalommarketing és egyéb reklámok elolvasásával) fizetünk a blogok fogyasztásáért (Bódi, 2010b). A blogolás kultúrája Magyarországon két évtizedre nyúlik vissza, az internethez való viszonyunk átértékelődésével, fontos, hogy magáról a blogolásról is más kép éljen a felhasználókban. Jelen vizsgálat egyik fontos intenciója volt, hogy adatokkal is alá tudjam támasztani a profit begyűrűzését a blogolás folyamatába, és ehhez – a magyar szakirodalomban innovatív módon – marketolingvisztikai jellegű megközelítést alkalmaztam.
Jelen tudományos munka két aspektus elemzését tűzte ki célul: a tartalomtípust és a nemet.
Feltételezhetően mindkét vizsgálati irány jelentős különbségeket fog feltárni a blogbejegyzések között.
Az általam felállított tartalmi csoportosítás a profit fogalmán alapszik, az elemzésembe iktattam a marketolingvisztika szempontjait is, így például a tartalommarketing (content marketing) fogalmát. Saját blogértelmezési keretemről részletesen írok a 4. fejezetben. Most azonban szeretném definiálni, hogy mit értek az elemzés gerincét adó, három tartalomtípuson:
Szakmai blognak nevezem azokat a blogokat, melyek szerzője szakemberként saját szakmájához kapcsolódóan fejti ki véleményét foglalkozásához kapcsolódó témákban. Ebbe a kategóriába soroltam a professzionális fotósok és zeneszerzők, újságírók portfóliós blogjait is. Feltételezésem szerint a szakmai blogok legfontosabb feladata az önreklám, a saját vállalkozás promotálása.
Tartalomgyártó blogoknak tekintek minden olyan webnaplót, melynek írója profi vagy félprofi blogger, tehát számára a blogolásból bevétel keletkezik szponzoráció vagy partnercéges szerződés alapján. Fontos, hogy ebben a kategóriában a blogger a blogolás témájához kapcsolódó iskolai végzettséggel általában nem
rendelkezik, ez azonban nem jelenthető ki teljes bizonyossággal (például bizonyos blogmagazinok esetében). A profi vagy félprofi bloggerek legfőbb ismérve például, ha a szerzőnek könyve jelent meg vagy felépítette az énmárkáját. Ebben a tartalomtípusban erőteljesen megjelenhet a külső szponzoráció is, amely szinte ismeretlennek számít a szakmai és személyes blogokban.
Személyes blogok közé sorolok minden olyan amatőr blogger által írt, hasznot közvetlenül nem hajtó blogot, amely kizárólag a saját gondolatok, művészeti alkotások közlését tartja feladatának. Ide csoportosítottam például a szakemberek személyes jellegű blogjait is.
1.2. Hipotézisek
E kötet megírása előtt már folytattam előzetes (kisebb mintán elvégzett) kutatásokat a magyar blogoszférával kapcsolatban (Porkoláb, 2015c, 2017), így tulajdonképpen a hipotéziseim már a tanulmányom megírásának kezdete előtt papírra voltak vetve. A következő hipotézisek vizsgálatával és megválaszolásával foglalkozom:
H1. A szociolingvisztikai szakirodalom szerint az élőnyelvet tekintve jelentős mértékű eltérések mutatkoznak a nemek közötti kommunikációban, azonban bizonyos netnyelvészeti kutatások szerint az online, aszinkron jellegű kommunikáció elrejtheti a nemek közötti különbségeket – nyelvi értelemben. Feltételezem, hogy az eddig nem vizsgált magyar blogoszférán is hasonló tendencia figyelhető meg, tehát a nemi jelleg háttérbe szorul (de nem tűnik el) a blogolás során.
H2. A nemek közötti eltérő szociabilitás is a gendernyelvészet egyik alapvetése (lásd például:
Huszár, 2009a, 2009b). Ebből kiindulva feltételezem, hogy a bloggerek neme összefüggésben áll a szociális médiaprofiljaik számával a blogjaik főoldalán.
H3. A H2 alapvetéséből kiindulva feltételezem, hogy a bejegyzések tartalmi elemzése kimutatja, hogy a nők több személyes (önmagukra reflektáló) elemet használnak, mint szaknyelvit.
H4. Feltételezem, hogy profit-orientáltság alapján alkotott blogcsoportosítási modellem tartalomtípusai (szakmai, tartalomgyártó, személyes) között szignifikáns különbségek mutatkoznak mind a kvantitatív, mind a kvalitatív adatok tekintetében.
H5. Előzetes kutatásaim alapján (Porkoláb, 2015c, 2017) feltételezem, hogy a szakirodalomban jól körvonalazott internetes nyelvváltozat (az „írott beszélt nyelv”) egyik legfontosabb jellemzője, a helyesírási hibák aránya1 elenyésző lesz a blogbejegyzésekben.
H6. Feltételezem, hogy a nemi alapú különbség kevéssé lesz szignifikánsak az elemzésben, mint a tartalomtípusok szerinti.
1.3. A kutatás korlátai
A kutatásomban választott mintavételi mód kapcsán felmerült néhány olyan korlátozó tényező is, ami befolyásolja az elvégzett nyelvészeti elemzés valós körülmények közötti megvalósíthatóságát. Az első ilyen, hogy a kutatás nem juttat hangsúlyos szerepet azoknak a transznemű csoportoknak, amelyeknek nemi identitása inkoherens a társadalmilag elfogadott női vagy férfi normákkal (McElhinny, 2003, p. 24). A gendernyelvészet bár igyekszik számot adni a transzneműek nyelvhasználatáról is, azonban jelenleg az interneten található, magyar nyelvű anyag ilyen típusú kutatásokra még nem alkalmas, hiszen az ilyen jellegű virtuális kitárulkozás bár terjedőben van, számszerűsítve még igen ritka. Az angolszász nyelvtudomány már az 1920-as évektől kezdve kutatja a meleg és leszbikus nyelvhasználatot: hosszas előítéletesség után az 1990-es évekre született meg a nyelvészeti értelemben koherensebb úgynevezett
„queer” kutatás (Cameron & Kulick, 2003, p. 76). A magyar viszonylatban ez a megközelítésmód még meglehetősen kiforratlan. Mindezek miatt az elemzésemben nem tudtam a gender fogalmát használni.
Ahogyan azt már egy korábbi tanulmányomban bemutattam, lényegbevágó a nemekre jellemző beszédmódok, illetve az egyes beszélők nyelvi sajátosságainak egymástól való elkülönítése (Porkoláb, 2015d). A netnyelvészet, a szociolingvisztika és a beletartozó gendernyelvészet tudományjellegénél fogva nem vállalkozhat arra, hogy az egyes beszélők nyelvi sajátosságairól külön-külön is számot adjon. A most bemutatandó kutatás kapcsán fontos leszögeznem, hogy – bármennyire is általános igazságok bemutatására
1 Az írott beszélt nyelv természetesen nem egyszerűsíthető le csupán a helyesírási hibákra, vannak további fontos jellemzői is. A hipotézisekben azért csak a helyesírási eltérésekkel foglalkozom, mert nyelvileg ez bizonyult a legkönnyebben kódolhatónak. Az írott beszélt nyelv további jellemzőit a 2. fejezetben fejtem ki.
törekszem – e jórészt kvantitatív jellegű elemzés szükségszerű jellemzője a generalizáció (lásd még Bodó, 2012, p. 93). Ilyen értelemben is fontos a differenciálás a mindennapi tudás (doxa) és az igazolt, tudományos ismeret (episztemé) között. (A platoni fogalmak tudománytörténeti értelmezését lásd például Fehér M., 2005, p. 310). A doxa az „egy az egyben” következtetés (uo.), túláltalánosításra alapozott módszertant használ, az episztemé viszont a verifikálás és a falszifikálás rendszerét. A beszédmódra vonatkozó rész-egész dilemma a szociolingvisztika más területein is jól megfigyelhető. A női beszédmód másodlagos jellegére, kissé sarkítottabb jellemzésére vállalkozott Lakoff is 1973-as írásában. Lakoff korábban feltételezte egy marginális és hatalom nélküli női regiszter létét, amely az angol nyelv minden szintjén jelen van (Lakoff, 1973). Lakoff állításai itt is kritikával kezelendőek (lásd például a nem normakövető női tinédzserekről Bucholtz, 2011). A női vezetők sem alkalmazzák a munkahelyen a
„klasszikus” női nyelvhasználatot: a férfi főnökökhöz hasonló módon kommunikálnak, igaz ugyan, hogy vezetési stílusuk nem fogható fel a férfiak utánzásaként (Huszár, 2009a, p. 89).
A gendernyelvészettel foglalkozó szakirodalom talán legvitatottabb kérdésköre a nyelv szexizmusára vonatkozik. E fogalom a gendernyelvészet alapjait lefektető legkorábbi írásokban is fellelhető: Lakoff 1973-as tanulmányában is felsorolja, hogy melyek azok a nyelvi elemek az angolban, amelyek szerinte a női beszéd hatalom nélküliségéért felelősek. A magyar gendernyelvészet is foglalkozik a nyelv szexizmusával, szociolingvisztikai eszközök segítségével. A legnagyobb magyar szövegkorpusz, a Magyar Nemzeti Szövegtár elemzésekor Kegyesné Szekeres Erika például arra következtetésre jutott, hogy a
„kollokáción alapuló nemi sztereotípiák a magyar nyelvben nemileg preferenciálisak”. (Kegyesné Szekeres, 2004, p. 3). A korpusz alapú kollokációvizsgálat kimutatta a nőkhöz kapcsolódó sztereotip elemek nagyobb számát és erősebb jellegét (Kegyesné Szekeres, 2004, p. 9).
Jelen kutatásban a továbbiakban nem kívánom érinteni a fentebb vázlatosan bemutatott a kérdésköröket, hiszen saját szemléletmódom szerint azonos értékűnek és eltérő jellegűnek tekintem a különböző nemű bloggerek digitális nyelvhasználatát, emiatt munkámban nem kívánok nyelvpolitikai kérdésekben állást foglalni.
Bármennyire is adekvátnak tűnik, elsősorban terjedelmi és tématartási okokból írásomban nem vizsgálom a blogbejegyzésekben szereplő nemi sztereotípiák megjelenését; a blogok és bloggerek szociológiai értelemben vett kapcsolatrendszerét; a tartalommarketing és a hirdetések hatékonyságát; a blogokat mint kommunikációs közösségeket, valamint tágabb fókuszú kutatási kérdéseket sem: mint például a blogok szerepét az e-demokrácia fenntartásában. Bár megnevezésében és jellegében is ide tartozik, megfelelő kutatási eszközök híján és az adatok rendkívül nehéz kódolhatósága okán nem tudom vizsgálni a videó- és audióblogokat, így arról sem tudok számot adni, hogy a szövegalapú blogok esetében felállított értelmezési keret mennyiben alkalmazható a nem szövegalapú blogokra, illetve nyelvészetileg milyen mértékben térnek el egymástól az ilyen típusú blogok és a szövegalapú társaik. A mikroblogok azért estek kívül a kutatásom fókuszán (bár rövid bemutatásukra sor kerül majd a 4. fejezetben), mert terjedelmi korlátozottságuk okán nemi és tartalomtípus szerinti elemzésüket problémásnak találtam.
A kutatás kapcsán szólni kell arról is, hogy a netnyelvészet az egyik leggyorsabban fejlődő nyelvtudományi irányzat. Számos kutatás bizonyítja, hogy azok a kutatási kérdések, amik a közlemények megírásának idején kurrensnek számítottak, néhány évvel később az adott platform megszűnése miatt okafogyottnak bizonyultak. Ezek miatt valószínűnek tartom, hogy e kötetben leírt következtetések és feltárt adatok körülbelül 3-4 év alatt el fognak avulni, esetleg érvényességük korlátozott lesz.
1.4. A kutatás módszertanának bemutatása
Az összegyűjtött korpuszomban 84 blog összesen 420 bejegyzését tekintettem át. A felhasznált szövegtest 42 férfi, 42 női blog legutolsó 5 bejegyzését foglalja magába. A korpuszt 6 alkorpuszra osztottam saját modellem szerint:
férfi szakmai blogokra,
női szakmai blogokra,
férfi tartalomgyártói blogokra,
női tartalomgyártói blogokra;
férfi személyes blogokra és
női személyes blogokra.
A korpusz 243.643 szövegszót tartalmaz, a vizsgálat céljai miatt nem lemmatizált és nem POS taggelt.
Az adatfelvétel nemi alapú szűrés alapján rétegzett mintavétellel történt: a blog.hu címoldala és a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségének Facebook-oldalának önpromóciós bejegyzései alapján. A
bloggerek nemét a blog tartalmán vagy a Facebook-profiljukból megtudható polgári nevükön alapuló önbevallás határozta meg.
A korpuszba beválogatott blogok hagyományos értelemben vett weblogok voltak; a vizsgálat – elsősorban a még nem kialakult kutatási eszközök miatt – nem terjedt ki a mikroblogokra és a nem szövegalapú blogfajtákra.
Csak jóval a kutatásom tervezésének megkezdése után olvastam Huffaker és Calvert (2013) tanulmányát a tinédzserek blogjairól, amely számos ponton érintkezik az én kutatásommal (például a vizsgált változók, az elemzés módja tekintetében). Az általam elvégzett elemzés ennek dacára – véleményem szerint – eredményes volt, hiszen a magyar blogoszférára vonatkozó kutatások tulajdonképpen eddig alig születtek. Az eredmények összehasonlíthatósága miatt saját kutatásom relevánsnak tekinthető a témában.
Az adatok elemzése kevert módszertan szerint történt, tehát kvantitatív és kvalitatív módszereket is felhasználtam. Bár a vizsgálatba bevont blogbejegyzések száma és a véletlenszerű adatgyűjtés módszere elvileg biztosítja, hogy megállapításaim relevánsak legyenek a magyar blogoszféra kutatásában. Ennek ellenére azonban a minta viszonylag szerény mérete miatt a megállapításaimat mégsem tartom teljesen reprezentatívnak. Az igazsághoz tartozik, hogy egyedül dolgozó kutatók számára az adatok ilyen irányvonal mentén történő feldolgozása és kódolása rendkívül megerőltető és hosszadalmas, így egyéni munkában csak extrém időbefektetés árán lehetne a mintát olyan mértékben kibővíteni, hogy az a teljes blogger-populációt reprezentatívan képviselje. Mindazonáltal tanulmányomban – remélhetőleg meggyőző módon – rá szeretnék mutatni arra, hogy az általam kifejlesztett elemzési modell szempontrendszere blogvizsgálatokra alkalmas, valamint adekvátan képes azokat a nemi- és tartalomtípus szerinti jellegzetességeket leírni, amik jelen vannak a kutatási anyagban. Az elvégzett vizsgálatok alapvetően korrelációs kutatásokként értelmezhetőek, hiszen a változók közötti összefüggéseket matematikai-statisztikai módszerekkel vizsgáltam.
A kvantitatív kódolás során a nem és a tartalomtípus mellett kódoltam
a blogban közreműködő bloggerek számát,
a bejegyzések publikálási dátumát,
a bejegyzések szószámát,
a bejegyzésekben szereplő videóbeágyazások és egyéb vizuális szemléltetők számát,
a bejegyzésekben szereplő blogon belülre mutató (belső linkek)
és blogon kívülre mutató linkek (külső linkek) számát.
A bejegyzéseken kívül a blogok általános adatait is felvettem:
az érintett blogok főoldalán szereplő elérhetőségek (közösségi médiaprofilok) számadatait és jellegét,
a külső és belső linkek számát a blog főoldalán.
A kvalitatív elemzés során, a blogbejegyzések tüzetes átolvasása után változóként vettem fel – a nem és a tartalomtípus mellett:
a blogbejegyzés marketolingvisztikai jellegét, azaz profit-orientáltságát (szponzorált vagy promóciós),
a személyes elemek számát a (tehát az önreflexív és tartalmi elemeket),
a szaknyelvi elemek (a blog témájának speciális terminus technicusai) számát,
a helyesírási hibák számát,
a bejegyzéshez kapcsolódó kommentek számát,
ebből az ideális (nem normasértő) kommentek számát,
valamint a blogger saját kommentjeinek számát.
A kvantitatív jellegű elemzés statisztikai alapú volt és az IBM SPSS Statistics 20 program segítségével történt. A kvalitatív tartalomelemzést a MaxQDA 12.3.2 programban végeztem el, majd az exportált eredményeket a többi változóval egyesítve az Excel 2013 programban tároltam el.