Az interaktív internetes műfajok csoportosítása

Az interaktív internetes műfajok csoportosítása szintén lényegi része a szakirodalmi keretnek. Baron (2010) a szinkronitás (synchronicity) és a megcélzott beszélők száma szerint csoportosít (lásd a 4.

táblázatban), amely a szakirodalom korai, hagyományos csoportosításának felel meg.

Szinkron Aszinkron

egyén az egyénhez azonnali üzenetküldők (IM) e-mail, SMS sokan sokakhoz chat, számítógépes konferenciabeszélgetés

(computer conferencing) fórum, blog, hírlevél (listserv), közösségi oldalak

4. táblázat: A IIM-ek csoportosíthatóságának szempontjai Baron (2010) nyomán

A szinkrón és aszinkrón csoportosítás Beißwenger (2008), valamint Dürscheid és Frick (2016, pp. 30–

31) szerint nem elégséges, hiszen például a szinkronikus műfajnak tartott chatben a beszélgető felek fizikai kontextusa eltérő.

„A csevegésben résztvevő a térbeli elrendezést tekintve egyedül van, nem áll közvetlen kapcsolatban a beszélgetőpartnereivel. A közös orientáció ennélfogva csak szöveges információkkal biztosítható.

Az időtényezőt tekintve a csevegőpartner szinkronban van a beszélgetőpartnereivel, mivel ugyanazon üzeneteknek a cseréjében érdekeltek. Mindazonáltal csak ez az egymásra utaltság (co-situatedness) szinkronikus, hiszen hiányzik annak a lehetősége, hogy a megnyilatkozások feldolgozása és produkciója egyidejűleg történjen” (Beißwenger, 2008, p. 5).

Beißwenger (uo.), valamint Dürscheid és Frick (2016, pp. 30–31) éppen emiatt használják a „kvázi szinkronikus” („quasi-synchronous”) fogalmat, hiszen a szó nyelvészeti értelmében vett szimultaneitás nem valósul meg még a hagyományosan szinkronikusnak tartott műfajokban sem.

Bár sem Baron (2010), sem Herring és Androutsopoulos (2015) csoportosításában nem szerepel, azonban a műfajokat közvetítő közeg szerint is elkülöníthetjük (Veszelszki, 2016a, p. 57, 2017, p. 42) a kommunikáció többi fajtájától. Ez a csoportosítás a kommunikáció eszközszükségletén alapul: ennek alapján primer médiának nevezhetjük, ha a kommunikációhoz nincsen szükség semmilyen eszközre (legjobb példa erre a szemtől szembeni beszélgetés). A szekunder média már igényli a technikai eszközöket a küldő oldaláról, míg a befogadó fél esetében továbbra sincsen eszközszükséglet (például: nyomtatott sajtó). A CMC viszont a tercier médiumok közé sorolható, hiszen itt mind a produkcióhoz, mind a percepcióhoz szükséges a megfelelő számítástechnikai eszköz igénybevétele. Úgy gondolom azonban, hogy a témámban ez a fajta merev elhatárolás nem mindenkor adekvát.

10 2016 decemberi adatok (http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/E-commerce_statistics_for_individuals, elérés:

2017. október 14.)

Veszelszki (2017, p. 43) öt szempont szerint rendezi az IIM-eket: szinkronitás, spontaneitás, terjedelem korlátozottsága, nyilvánosság foka és anonimitás szempontjából. Ez egyértelműen a prototipikus, IIM műfajok elkülönítésére épül, amelyek ilyen vegytiszta formájukban viszonylag kis arányban fordulnak elő.

Használhatóbb Herring és Androutsopoulos a műfajok jellemzőinek dinamikus változására építő csoportosítását is (Herring, Susan C. & Androutsopoulos, 2015, pp. 128–131).

A klasszikusnak számító, a szakirodalom kezdeti szakaszában létrejött modalitás szerinti elkülönítés az IIM jellegére fókuszál: sajátos nyelvváltozatnak, vagy írott beszélt nyelvnek tekinti azt. Ennek a megközelítésnek a hátránya, hogy az ilyen típusú kommunikációban használt nyelv sokkalta bonyolultabb, mintsem, hogy ilyen relációban le lehessen írni.

A módok szerinti csoportosítás alapja az IIM-ek jellegzetességeinek leírása, amelyeket gyakran az offline párjukhoz képest határoztak meg. A mód fogalmát legelőször Murray (1988) használta ilyen értelemben: a műfaj fogalmától azért különítette el, mert az erősen összekapcsolódik az irodalmi diskurzusokkal (Murray, 1988, p. 353).

Herring és Androutsopoulos csoportosításában a következő osztályozás lenne a műfaj fogalma szerinti, de ezt a táblázatban nem szerepeltettem, hiszen a tanulmányból nem derül ki pontosan, hogy mi alapján különítik el a mód és a műfaj fogalmát (Herring, Susan C. & Androutsopoulos, 2015, p. 129). A diskurzustípusok szerinti elrendezés alapja a funkcionalitás: például a chatszobákban társalgási, az online játékokban és az ahhoz kapcsolódó chatszobákban narratív, míg az internetes lexikonokban ismertető diskurzusról kell beszélnünk.

Az utolsó két osztályozási mód már sokkal összetettebb, a táblázatban való szerepeltetésük a hozzájuk fűzött magyarázat nélkül nem is lenne problémamentes. Az aspektusok¹¹ (facets) szerinti rendszerezés már nem egyetlen szempont, hanem többszörös kategóriacsoportok (multiple categories) alapján történik (Herring, Susan C., 2007). Az 5. táblázat tartalmazza azokat a változókat, amelyeket egy ilyen elemzés során figyelembe kell venni.

Az utolsó besorolási mód szintén magyarázatra szorul: inkább valamiféle elemzési modellnek tekinthető. Herring és Androutsopoulos ezt az osztályozást csak „Discourse 2.0”-nak (magyarul: Diskurzus 2.0) nevezik. A műfajok dinamikusan változó tulajdonságait bizonyos indikátorok, diskurzusjellemzők figyelembe vételével próbálják megragadni (lásd az 5. táblázatot).

11 Az „aspektus” kifejezés itt nem a leíró nyelvészetben is alkalmazott „időszemlélet” értelmében (pl. folyamatos, befejezett, satöbbi) használandó, sokkal inkább köznyelvi értelemében.

5. táblázat: Az IIM-ek csoportosíthatóságának szempontjai (Herring, Susan C. & Androutsopoulos, 2015, pp. 128–131 alapján)

A magyar szakirodalomban az interaktív internetes műfajok csoportosíthatósága szintén néhány, az előző bekezdésben már említett funkción alapul. Bódi (2010a) az interaktivitás, az intertextualitás és a nyilvánosság kategóriái alapján a csoportosítja az internetes műfajokat (lásd a 6. táblázatban).

•egyetlen nyelviváltozat(Crystal 2011),

•írott (gépelt) beszéd.

Modalitásszerint

•fórumok,

•azonnaliüzenetküldő szolgáltatások,

•blogok,

•stb.

Módokszerint (Murray 1988)

•társalgási(conversational),

•narratív,

•ismertető(expository).

Diskurzustípusokszerint

•a médium aspektusa (komm. csatorna, szinkronitás, kommunikáció egyirányúsága, üzenet formátuma és megmaradása,azüzenettároló mérete),

•a szituáció aspektusa (a komm. résztvevőinek száma, a normák, téma, a használt nyelvváltozat).

Aspektusok (facets) szerint (Herring 2007)

•tartalom (content),

•kontextus,

•felhasználási mintázatok(usage patterns),

•affordanciák(affordances),

•előzmény(antecedent)

"Discourse 2.0" (kb.felhasználói adaptációszerinti)

teljesen nyilvános korlátozottan

6.táblázat: Az internetes műfajok formai szempontjai a nyilvánosság és az interakciós fokozat szerint (Forrás: Bódi, 2005, p. 200, 2010a)

Juhász (2010, 2011) szerint az IIM-ek 3 dimenzió szerint osztályozhatóak: a szinkronitás foka, a kommunikáció szimmetrikussága és a kommunikáció nyilvánosságának foka szerint.

Istók és Szerdi (2016a) a műfajok tagolásában alapvetően Koch és Oesterreicher (1994), valamint Dürscheid (1999, 2004) műveire támaszkodik (lásd a 7. táblázatot), ebbe építik bele Veszelszki és a saját módosításaikat. Meg kell azonban jegyezni, hogy Veszelszki (2017, p. 29) bár szintén Koch és Oesterreicher, továbbá Dürscheid művei nyomán csoportosít, ám a mediális szóbeli műfajoknál nem különbözteti meg a digitális és nem digitális műfajokat. Ezzel én is egy tudok érteni, hasonlóan egyik opponensemhez: Kárpáti Eszterhez, aki szerint nincs valós oka annak, hogy a 21. században digitális vagy nem digitális elkülönítésről beszéljünk e műfajok kapcsán.

Koch és Oesterreicher felfogásában a digitális műfajok elkülönítése kettős: mediális és konceptuális szintre kiterjedő (1994, p. 587). A mediális szint a médium minőségén alapul, tehát, hogy az üzenet grafikus vagy fonikus formájában kerül továbbításra, amely dichotomikus elkülönítést sugall. Dürscheid (2002, pp.

48–51) kritikával illeti az ilyen szétválasztást, hiszen nem illeszthető bele például a jelnyelv. A konceptuális kiterjedés az üzenet modalitására, kifejezésmódjára vonatkozik, amely skálán ábrázolható (Koch &

Oesterreicher, 1994, p. 587).

Istók és Szerdi (2016a) mediális szinten először a műfajok digitális és hagyományos formáját különböztetik meg, és – helyesen – párhuzamot vonnak a hagyományos médiumok valamint az internet alkotta formák között. Elkülönítésük következő része a klasszikus írásbeli és szóbeli formák szétválasztására épül, azonban az internetes műfajok alapvetően multimediálisak, tehát az ilyen típusú rigorózus izoláció alapvetően idegen az IIM természetétől (lásd például: a mikroblogok tweetjeinek leírását a 4.1.1. fejezetben). Konceptuális szinten az IIM-ek a beszéltnyelviség és az írottnyelviség közötti skálán ábrázolhatóak, a modalitásuk szerint.

Ezt a modellt részletesen a 7. táblázatban láthatjuk.

Konceptuális

Beszélt nyelvi Írott nyelvi

◄---►

Mediális Írásbeli Digitális chat; tweet; üzenőfal; baráti e-mail; blog; fórum; hivatalos e-mail Nem digitális forgatókönyv; jegyzőkönyv; képeslap; tud. dolgozat; törvényszöveg

Szóbeli Digitális talkshow; telefonbeszélgetés; rádióinterjú Nem digitális társalgás; prédikáció; tudományos előadás

7. táblázat: Az internetes műfajok csoportosíthatósága Istók és Szerdi szerint (Forrás: Istók & Szerdi, 2016a, p. 60)