A további kutatások irányvonalai

Részben a magyar nyelvű blogoszférakutatások hiánya, részben a kutatásom viszonylag szűk fókusza miatt, az előző fejezetekben számtalan olyan kutatási irányvonalat említettem, amit ebben a tanulmányban nem tudok kifejteni. Az összefoglaló fejezet ezen alfejezetében igyekszem a témára vonatkozó, a magyar blogoszféra teljesebb megismeréséhez szükséges, tudományos kutatások jövőbeli irányvonalaira javaslatot tenni. Elöljáróban le kell szögeznem, hogy e kötet a téma kutatásának még nem kialakult módszertana és a nem teljesen reprezentatív korpusznagyság miatt csupán a kérdés feltárásának kezdeti szakaszához tudott hozzájárulni.

A téma egy másik lehetséges gyújtópontjának gondolom a „közösségi oldalak mint blogok” kérdéskörét. Bár már végeztem ilyen jellegű vizsgálatot (Porkoláb, 2015b), más nyelvészeknek is érdemes lenne tovább vizsgálniuk a közösségi oldalak és a blogok viszonyát, funkcionális elemzését – a blogok sajátos, multimediális jellemzőit is elemzésbe iktatva. Ennek egyik módja lehet, ha a közösségi oldalra alkalmazzuk a klasszikusan blogelemzésre használatos, külföldi szakirodalom módszertanát. Ehhez azonban mindenképpen szükséges a szövegek és a multimediális (videó, kép) tartalom viszonyát és szerepét tisztázni a blogokon és a közösségi oldalakon. Bár Crystal 2006-ban Wilburre hivatkozva²⁸ még azt állította, hogy a beszélt nyelv csak korlátozott mértékben van jelen az interneten, azonban 2017-ben a szövegek túlsúlya a világhálón (ebbe beleértve a blogokat is) már nem ennyire kézenfekvő. A kutatások következő szakaszában a netnyelvészeti szakirodalomban, matematikusok és informatikusok segítségével ki kell dolgozni egy olyan – valószínűleg szövegbányászatra épülő – kutatási eszközt, ami a szövegek mellett alkalmas a videó- és fényképes tartalom elemzésére, egymással való összevetésére (egy külföldi példa: Bourlai & Herring, 2014). Az ilyen típusú vizsgálatok legfontosabb feladatának tartom, hogy olyan internetes anyagokból születhessen korpusz, amikben a „nemi szerepjátszás” tipikus jelensége jól elemezhetővé válik. Ehhez – a blogok mellett – a fórumhozzászólásokat is górcső alá kell vennünk. E kutatási terület mellékágaként elengedhetetlennek gondolom a magyar internetről származó LMBTQ-csoportok bejegyzéseinek és egyéb írott beszélt anyagainak összegyűjtését.

A magyar vonatkozású mikroblogok és videóblogok (vlogok) elemzése a blogoszférakutatás további lépése lehetne. Ehhez azonban a magyar netnyelvészetben csupán ritkán alkalmazott blogbányászat eszköztárát kellene felhasználnunk a nagy mennyiségű adat automatizált feldolgozásához. Ez a téma újabb aspektusait nyithatná meg a kutatók előtt: az ilyen jellegű empirikus vizsgálat már az informatika és a netnyelvészet határterületét érintené, ezzel még több informatikust vonva be a netnyelvészeti kutatásokba. Bár az angol nyelvű szakirodalomban vannak rá adatok, azonban a hazai tudományos életben még nem ismerjük nagy elemszámú mintán elvégzett elemzések alapján például a hashtagelés vagy a lájkolás nemi alapú jellemzőit; a trollok vizsgálatát blogokban; vagy a felhasználónevek és blogprofilok alapján az olvasók olvasási szokásait. Ennek alapján választ kaphatnánk például arra a kérdésre, hogy hány és milyen jellegű blogot követ egy átlagos olvasó? A blogok eredményes (minden alfajára kiterjedő) kutatásával és szövegbányászati jellegű feldolgozásával az alkalmazott nyelvészetben új adatgyűjtő eszköz válhatna közkedveltté, ami megkönnyítené a fiatalabb generációktól származó nyelvhasználati adatok összegyűjtését.

A korpusznyelvészet és szövegbányászat eszköztárával felszerelkezve további megállapításokat tehetnénk.

Például nyomon tudnánk követni, hogy miképp változik a bejegyzések gyakorisága a blogokon annak függvényében, hogy szöveges tartalom vagy multimédiás tartalmak szerepelnek-e benne. Tanulságos lenne annak meghatározása, hogy melyik bejegyzéstípus fordul elő gyakrabban. Még arra a kérdésre sem találtunk választ, hogy a közösségi oldalak hatást gyakorolnak-e a blogok élettartamára.

Érdemes lenne Gruhl és munkatársai (2004) korpusznyelvészeti elemzéseit magyar mintán is elvégezni, és a bloggerek napirendjét megvizsgálni. Gruhl és munkatársai (2004) úgy találták, hogy a vasárnap a posztolás szempontjából a legterméketlenebb, míg a szerda hozza – a bejegyzések eloszlását tekintve – a bejegyzéscsúcsot (Gruhl et al, 2004, p. 493). Előző, kismintán elvégzett kutatásomban figyelembe vettem a bejegyzések eloszlását is (Porkoláb, 2017): akkor úgy találtam, hogy a női alkorpusz 5 bejegyzése átlagosan 21,3 naptári nap alatt került

28 „Bármi más is lesz az internetes kultúra, jelenleg az még mindig nagyrészt szövegalapú”. (Wilbur 1996, p. 6 idézi Crystal, 2006, p. 9).

fel a blogokra, ezzel szemben a férfi alkorpusz publikációs kedve ilyen értelemben elmarad a másik alkorpusztól (47,8 nap).

A blogkutatásban az információterjedés is kurrens kutatási iránynak számít. A blogoszféra információterjedésének „robbanásszerű” növekedése a 2001-es évnek köszönhető: mindez Ravi Kumar és munkatársai (2003) szerint nem csupán méretbeli szélesedést, hanem a blogokkal kapcsolatban álló közösség számának és összeköttetéseinek sűrűbbé válását is jelenti A hálózattudomány segítségével a blogoszféra információtovábbító képességét is vizsgálhatjuk (Balázs, Kovács, & Szőke, 2016), bár a magyar nyelvű szakirodalomban csak néhány, nem netnyelvészeti jellegű tanulmány foglalkozik a kérdéssel. Orosz és munkatársai (2010) egy, a blogoszférában „közlekedő” flash grafika terjedését vizsgálták, kísérletüknek a Happy flu („boldog influenza”) nevet adták. Eredményeik szerint a blogokban terjedő információ hullámszerűen terjed:

rövid idő alatt nagy mennyiségű blog veszi át az információt, majd a jelenség egyre inkább lecseng.

A blogok vírusszerű információterjesztő képességével kapcsolatos vizsgálatok több aspektusból is elvégezhetőek lennének. Az álinformációk és hamis hírek („hoax”) terjesztésében játszott szerepe miatt bizonyos esetekben az internetes oldalak hitelessége megkérdőjeleződik. Srijan Kumar és munkatársai (2016) a Wikipédia kapcsán vizsgálták meg a hamis hírek jellemzőit, terjedését és a felhasználók azonosítási képességeit.

Eredményeik szerint az emberi alanyok mindössze 63%-nyi pontossággal voltak képesek az álhíreket azonosítani, míg gépi feldolgozás esetén ez az arány 98%. Ehhez az algoritmusnak a hamis hírek mindössze néhány szövegparaméterét kellett átvizsgálnia: a cikk hosszát és a hivatkozások számát (Kumar, S. et al, 2016, p. 600)

Hasonló jellegű információterjedési kísérleteket lehetne elvégezni a mikroblogokban megfigyelhető, úgynevezett „link farming” jelenség kapcsán, ami a követők (és az ezáltal biztosított befolyás) megszerzésére irányuló tevékenység. Ghosh és munkatársai (2012) 40 ezer „spammer” (kéretlen üzeneteket küldő), felfüggesztett Twitter-profilt vizsgáltak át annak elemzésére, hogy ezeket a befolyást kereső felhasználókat jellemezni tudják.

Eredményeik szerint a „link farming” jelenségének legnagyobb hányada egy kis, ám annál aktívabb felhasználói körhöz kötődik, akik társadalmi tőke gyűjtésére használják fel a Twittert (Ghosh et al, 2012, p. 70).

Nem foglalkoztam ugyan az úgynevezett „trash blogok” vizsgálatával, mégis úgy gondolom, hogy érdemes Szakadát (2016) szempontjait figyelembe venni a téma megfelelő körbejárásakor. Szakadát (2016) a magyar online és digitális médiatörténettel foglalkozó tanulmányában úgy látja, hogy „önálló vizsgálati szempontot érdemel a bulvársajtó késeinek mondható megjelenése…, érdemes megvizsgálni, vajon az ún. trash blogokat… ide kell-e sorolni vagy sem”.

A kvantitatív jellegű vizsgálati módszerek mellett természetesen tudományosan lényeges lenne kvalitatív jellegű elemzések publikálása is a blogoszférakutatásban. A kvalitatív módszertan használata inkább azon speciális témakörök vagy tudományterületek oktatása/kutatása során válik nélkülözhetetlenné, amelyekben egyéb írásos vagy multimédiás tananyag nem áll rendelkezésre a megfelelő mennyiségben. Saját empirikus kutatásaim során a blog- és vlogbejegyzéseket felhasználtam már attitűdvizsgálatokban (például: milyen tulajdonságai vannak egy jó orvosnak a betegek szerint?), valamilyen tudományos tétel szemléltetéseként (például a call centeres dolgozók beszédmódjának áttekintésére, a verbális agresszió elemzésére) vagy egyszerűen nyelvészeti analízisre alkalmas élőnyelvi anyagként („férfiasság” és „nőiesség” az emberi beszédhangban).

Csak a kvalitatív megközelítés igazolhatja vagy cáfolhatja azt a megfigyelésemet, miszerint a vlogok angolszász divathullámai erőteljesen befolyásolják a magyar vloggereket is: az angol eredetiből átemelt téma- és műfajpanelek (ASMR vlog, videójáték vlog, szépségápolással foglalkozó vlog); beszélgetéstémák; valamint teljesítendő kihívások („challenge-ek”) alapvetően eltérnek a blogok információátadásra szolgáló funkciójától. A blog és a vlog alapos, nyelvészeti összevetése a magyar szakirodalomból még hiányzik: a legfontosabb megválaszolandó kérdés ebben az esetben, hogy a videóblogra mennyiben alkalmazható a szövegalapú blog segítségével kidolgozott definíció és jellemzőcsoport? Ha eltér, akkor fontos lenne tisztázni a kutatásokban, hogy a vlog mennyiben más?

Ehhez kapcsolódóan felmerül a kérdés, hogy saját tartalomnak számíthatjuk-e a blogokban a különböző zenei megosztók (YouTube, Soundcloud) linkjeinek megosztását, amennyiben azok nem saját alkotások. A téma még tágabb fókuszában a szerzőiség kérdését fel lehet vetni a különböző, a „videós trendek” által közvetített téma- és kihíváspanelek magyar alkalmazása kapcsán is. Ez a téma – mivel nyelvészeti értelemben vett feldolgozását még nem olvastam – a blogbejegyzések valódi szerzőségének interdiszciplináris jellegű vizsgálatára tarthatna számot.

Amennyiben úgy tekintjük, hogy a weblogok feladatához kapcsolható a különböző zenék, linkek, előre „gyártott”

témapanelek, kihívások megismertetése a közönséggel, akkor ezek – nyelvészeti és narratív tekintetben – teljesen helyénvalónak számíthatnak. Ez azt is jelentheti, hogy a vlogok esetében a személyes, kreatív tartalom az elemzések során nem az egyetlen vagy elsődleges szempont. A bejegyzések szerzőségének kérdése (ilyen esetekben) azonban nincs megnyugtatóan tisztázva (a kérdés aspektusait lásd például: Siles, 2012).

A téma etikai vonatkozásainak alapos megtárgyalása után szintén kvalitatív vizsgálatokkal lehetne elemezni a szexuális orientáció elemzését blogok szöveganyagából (Jernigan & Mistree, 2009). A szexuális orientáció vizsgálatának – bár motivációi etikailag erőteljesen megkérdőjelezhetőek – már létezik egy frissen kidolgozott modellje. Wang és Kosinski (2017) a Stanford Egyetem kutatói olyan algoritmust készítettek, ami képes Facebook-profilképek alapján azonosítani a kutatási alany szexuális orientációját. Az automatizált módszer a homoszexuális

férfiak esetében 81%, míg a homoszexuális nők esetében 74%-os pontosságú felismerést tesz lehetővé. Az algoritmus az arcvonásokban atipikus jellemzőket keres: tehát a „nőiesebb férfiakat” és a „férfiasabb nőket”

azonosítja.

További, kvalitatív jellegű vizsgálatoknak kellene a blogok szerepére reflektálnia az e-demokrácia fenntartásában: hasonlóan például az USA-beli, 9/11 után bekövetkezett „blogrobbanáshoz” (Bodoky, 2009, p. 87;

Krishnamurthy, 2002; Pápay, 2010). Ilyen esetekben a politikai blogok propaganda- vagy korrupcióellenességéről kellene beszámolnia kutatóknak, ez pedig legfőképpen a tartalomelemzés módszertanával történhet.

Természetesen az IKT módszertan már jó pár éve divatos hazánkban. A blogok – túl azon, hogy maguk is felhasználhatóak nyelvi adatként – számtalan esetben színesíthetik mind a nyelvtanórákat, mind az egyetemi szemináriumokat. Egyetlen példa a saját kutatásomban: számtalan naiv és profi nyelvészeti blog létezik, amely a magyar helyesírás klasszikus kérdéseitől a fordítástudomány újabb trendjéig mindent témát igyekezik több szempontból körbejárni (Porkoláb, 2015a).

A blogokat azonban nem csupán szociolingvisztikai és netnyelvészeti szempontból lehet elemezni, a szakirodalomban már a napi blogok leíró nyelvészet szempontjából történő vizsgálata sem számít ismeretlennek.

Lazarton (2014) kutatásaiban az angol nyelvű blogbejegyzésekben szereplő szenvedő szerkezet (passive voice) szerepét taglalta. Megállapításai szerint a politikai témájú blogbejegyzésekben szereplő szenvedő szerkezetet a bloggerek az idiomatikus kifejezések tudatos manipulációjára használták fel, ezzel újabb kifejezéseket képezve. A blogok felhasználása a fordítástudományban új keretet biztosíthat a szerző és fordító párbeszédjének, a nyelvi korlátok áthidalásában már nem csupán a kiadó munkatársai, hanem a szerző is a fordító segítségére lehet (Haddadian Moghaddam, 2011).

A bloggerek kultúraközi elemzésére szintén nagy hatékonyságú eszköz lehet a blogbejegyzések elemzése.

Haferkamp és munkatársai (2011) ilyen kutatásukban 79 német, 68 USA-beli és 68 orosz blogger bejegyzéseit vizsgálták, a Hofstede-i kulturális dimenziók mentén. Eredményeik szerint az orosz bloggerek ritkábban tesznek közzé bejegyzéseket, emellett az olvasói kommentárokra adott reakcióik is sokkal bizonytalanabbak, mint a német vagy USA-beli kollégáiké. Az ilyen típusú, interkulturális vizsgálatokat a magyar blogoszférán is el lehetne végezni.

Dr. Bódi Zoltán felvetése szerint érdemes lenne a blogbejegyzések makro- és mikroszerkezeti szintű vizsgálatát is elvégezni. A makroszerkezeti vizsgálatok során a szöveg felépítését (esetleg összevetve a klasszikus bevezetés-tárgyalás-befejezés szerkezettel) lehetne vizsgálni. Ez a vizsgálati terület már valószínűleg kevéssé lenne érzékeny a profitorientáltságra. A legfontosabb, tisztázandó kérdés minden bizonnyal a hipertextus és a vizuális elemek szövegnyelvészeti funkcióinak megfelelthetősége. A jövőbeli mikroszerkezeti vizsgálatoknak a mondatok modalitása, megszerkesztettsége, grammatikai szabályossága, fonetikai lezártsága lehet a fókusza. Ilyen típusú vizsgálatok a csetnyelv esetében már születtek.

A legfontosabb, de a nyelvtudomány gyorsan változó jellege miatt soha meg nem valósuló feladat – vagy inkább kutatói kívánalom – lenne az, hogy a netnyelvészet száguldó kutatási folyamában módot találjunk arra, hogy a publikált netnyelvészeti összefüggések (beleértve e tanulmányban benne foglaltakat is), és más nehéz munkával feltárt adatok ne avuljanak el 3-4 év alatt, és a további kutatások hathatós segítségére lehessenek.