A netnyelvészeti kutatások alapelvei és módszerei

Az internet nyelvészete az egyik leggyorsabban változó nyelvtudományi ág. Ezekből a robbanásszerű változásokból következően az ilyen szakterületen kutató szakembereknek már az eredményeik publikálásának pillanatában tisztában kell lenniük azzal, hogy kutatási eredményeik néhány hónapon, esetleg éven belül elavulnak, felhasználhatóságuk korlátozott lesz (vesd össze: Bódi, 2004b, p. 7;

Veszelszki, 2017, p. 257). Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy az ilyen irányú kutatások elvégzése felesleges volna, hiszen az egymásra épülő, egymást kiegészítő empirikus vizsgálatok általánosítható nyelvészeti megállapításai programoktól és technológiai megoldásoktól függetlenül hozzájárulnak a nyelvtudomány fejlődéséhez. Az ilyen általánosabb, a túlzott technológiai meghatározottságtól mentes megközelítési mód (MacKenzie & Wajcman, 1999; Veszelszki, 2017, p. 25) lehet az egyik módszer arra, hogy a kutatási eredmények felhasználhatóak legyenek a későbbi vizsgálatokban. Egyik írásomban (Porkoláb, 2016) már felhívtam a figyelmet a chatnyelv és az élőnyelv összevetése kapcsán arra, hogy a különböző csevegőprogramok és platformok technológiai megoldásait és az élőnyelvi jelenségek abszolút értékű összevetését problémásnak érzem. Az ilyen megközelítések hatására azt a felelőtlen következtetést vonhatnánk le, hogy kizárólag vagy nagy részben a chatprogramok korlátai befolyásolják az így folyó beszélgetés nyelvi sajátosságait, tehát más chatkliensek használatával a chatnyelv nyelvi jellemzői részben vagy egészben megváltozhatnak. Ezt a konklúziót pedig nem tartom elfogadhatónak, hiszen az ilyesféle, írott beszélt nyelvbe tartozó, azonos műfajú beszélgetések alapvetően ugyanolyan nyelvi jellemzőkkel bírnak, amelyeket a hazai netnyelvészeti és szociolingvisztikai szakirodalom – nagyon helyesen és pontosan – már közel két évtizede leírt annak dacára, hogy az akkori programok lehetőségei meg sem közelítették a maiakét.

Domonkosi (2005) tanulmányában az akkor még gyerekcipőben járó magyar internetes nyelvkutatás számára jelöl ki olyan alapelveket, amelyeket saját magam is alkalmaztam a kutatásaim során. Domonkosi

szerint az internet elterjedése miatt felül kell vizsgálnunk a „hagyományos formában írott nyelvhasználat megismerésének módszereit” (Domonkosi, 2005, p. 143), s újakat is ki kell alakítanunk. Teljesen egyetértek a szerzővel abban, hogy ennek a kommunikációs értelemben vett váltásnak az az oka, hogy a kommunikációs modell szinte minden eleme (például: a beszélő, címzett, hallgatóság, csatorna, satöbbi) megváltozott, a közöttük lévő kapcsolat jellege átértékelődött. Domonkosi felhívja a figyelmet a digitális kommunikáció kettős arculatára: a „nem beleszületett” generáció a saját, élőbeszéd által meghatározott beszédmódját viszi bele az internetes kommunikációba, másrészt viszont a nagy erejű digitalizálódás gyökeresen hat a kommunikációs szokásainkra is (Domonkosi, 2005, p. 144). Ennek oka, hogy a felhasználók nem érzékelik megfelelően az interneten közzétett információik nyilvánosságának fokát (uo.).

Domonkosi szerint az internetet vizsgáló empirikus kutatások három irányvonala látszik a legfontosabbnak:

1. a nyelvhasználót vizsgáló kérdőívezés,

2. „a nyelvhasználatot mint produkciót, dinamikát vizsgáló megfigyelés” (Domonkosi, 2005, p.

156)

3. „a nyelvhasználatot mint produktumot, terméket vizsgáló nyelvi elemzés” (uo.)

Veszelszki (Köhler metodikáját némileg átdolgozva) az internetnyelvészet kutatásának három módszerét különbözteti meg a reaktívot, a félig reaktívot és a nem reaktívot. A három módszer abban különbözik egymástól, hogy mennyire mentesek a „megfigyelői paradoxonból adódó nyelvi önkontrolltól”

(Labov, 1973) adatgyűjtés közben. A három fő irányvonalhoz kapcsolódó kutatási eszközöket a 3.

táblázatban láthatjuk bővebben.

Módszertípus Módszercsoport Módszerek

reaktív megkérdezés e-mailben kiküldött kérdőív, online kérdőív, papír alapú kérdőív

interjú F2F-interjú, e-mail-interjú, virtuális világokban interjú, interjú eseten, telefoninterjú

kísérlet pszichológiai kísérlet, pszicholingvisztikai kísérlet félig reaktív résztvevő

megfigyelés

online csoportok alakulásának megfigyelése résztvevőként, chatszobákban vagy fórumon részvétel

nem reaktív megfigyelés chatszobák megfigyelése, fórum megfigyelése, blog megfigyelése, közösségi oldalak megfigyelése

tartalomelemzés linkstruktúrák elemzése, hiperlinkek elemzése, közösségi oldalak szerveződésének elemzése

szövegelemzés online szövegek (kvalitatív és kvantitatív) elemzése, nem elektronikus szövegek vizsgálata és összehasonlítása 3. táblázat: Az internetkommunikáció vizsgálatának módszerei – kiegészítve az internet nem

digitális szövegekre való hatásának vizsgálati módszereivel (Forrás: Veszelszki, 2017, p. 31)

Kutatásomat a fenti metodológia szerint a nem reaktív csoportba sorolom, annak is a megfigyelés módszercsoportjába, hiszen intencióm, hogy a begyűjtött adatokat ne torzítsák el a beavatkozásom következményei és a bloggerek beszédmódjainak alapvető jellemzőire ne hassak.

Megfigyeléseim szerint az élőnyelvi adatgyűjtés standard eszközei (interjú, kérdőív, stb.) a fiatalabb nyelvhasználókat nem tudják elérni. A kutatásokban való részvétel hajlandósága messze elmarad a 20-30 évvel ezelőttitől, ha a kutató papíron teszi fel kérdéseit. A hagyományos, kérdőívekkel kapcsolatos problémák és előítéletek leírása több kutatónál is olvasható: Bódi (2004b, pp. 76–77) számot ad róla, hogy kérdőívét tartalmazó e-mailjeit sok potenciális kitöltő kéretlen levélnek hitte, és kérdéseinek nagy részét át kell fogalmaznia zárt formájúakra. Kult (2007, p. 49) saját, empirikus tapasztalatáról számol be a kutatási alanyok „pánikszerű visszakozásáról” (uo.), míg Veszelszki (2013a, p. 249) és Bódi (2004b, p. 62) is figyelmeztetnek arra, hogy az elektronikus kérdőíveket általában csak az adott téma rajongói és az internetet rendszeresen használók töltik ki, akik ezáltal akaratlanul is torzíthatják a eredményeket, amely így nem nem reprezentatív adatokat szolgáltat. Hasonló nehézségekről Babbie (2008, pp. 291–294) is beszámol az önkitöltős kérdőívek jellemzésekor: az alacsonyabb válaszarány (körülbelül 50%) abból is fakadhat, hogy a kitöltésre szánt időmennyiséget nem szánják rá a kitöltők, akik számára a kérdőív szövegének érthetősége

sem mindig adott. Mindezeket a hibákat nagy részben ki lehet küszöbölni a nem reaktív megfigyelés által gyűjtött korpusz elemzésével, bár reprezentatív kutatási adatok kinyerésére ez a módszer sem alkalmazható.

A kurrens nyelvi jelenségeket nagy arányban csak az internetes platformok segítségével tudjuk vizsgálni, ahol a fiatalok szabadidejük legnagyobb hányadát töltik. Saját kutatásomból kiindulva állítom, hogy a blog lehet az egyik lehetséges válasz arra a kérdésre, hogy „hogyan lehet nyelvi anyagot gyűjteni az Y- és Z-generációtól?”

A blogok – a stabil olvasóközönség mellett – számtalan odatévedő, téma iránt érdeklődő felhasználót is el tudnak érni, amely a megnövekedett számú kommentárban és a gyűjthető nyelvi anyag mennyiségében is észrevehető. Adatgyűjtés szempontjából nem mellékes az a tény, hogy az internet anonimitása jó hatással van a fórumok és a blogkommentek keletkezésére: mindez azonban kettős jelenség. Mint már rámutattam (Porkoláb, 2015c, p. 251), a névtelen kommentárok között nagyobb arányban jelenik meg a bejegyzés tartalmához nem illeszkedő, úgynevezett „nem ideális komment”. Internetes felületen az adatgyűjtés klasszikus eszközei (például a kérdőív) is nagyobb hatékonysággal használhatóak. A világhálón már számtalan ilyen weboldal érhető el, mint például a Google Forms. Mindazonáltal a felhasználók

„kérdőívutálata” és időhiánya miatt ezek az online módszerek sem hoznak maradéktalan sikert, bár ennek oka lehet az is, hogy általában a kérdőívek minősége sem mindig kifogástalan. A blogok bejegyzéseiből és kommentárjaiból viszont jelentős méretű szövegkorpusz alakítható anélkül, hogy a felhasználók idejével kellene gazdálkodnunk.

A fejezetből jól kirajzolódik, hogy a netnyelvészet egyre inkább elkülönül a nyelvtudomány egyéb kutatási területeiről. Ennek legfontosabb oka, hogy a digitális szövegek (hipertextusok) jellemzői eltérnek mind az írott, mind a beszélt nyelv jellegzetességeitől. ennek köszönhetően pedig új, még nem teljesen kialakult kutatási eszközöket kell kifejlesztenünk és használnunk e sajátos nyelvészeti tudományág vizsgálataihoz. Ezek a kutatási eszközök azonban interaktív internetes műfajonként eltérnek egymástól, hiszen e műfajok jellegzetességei rendkívül változatosak. A szövegalapú internetes műfajokat a következő fejezetben mutatom be.