Lady Cicely.
Mert mindenki azt mondaná, hogy amilyen ügyes jogász vagy, akármit is el tudsz hitetni egy olyan egyszerű, szegény tengerészszel, mint Kearney kapitány. Rád nézve az a leghelyesebb, Howard, ha megengeded, hogy én mond
jam el a tiszta igazságot. Te azután csak egyszerűen kijelented, hogy kénytelen vagy vallomásomat meg
erősíteni. Ezt senki sem veheti tőled rossz néven.
Sir Howard.
Cicely, te megint valami ördöngösségen töröd a fejedet.
Lady Cicely.
Óh, nagyon jól van. Hát beszéld cl a dolgot te magad, a saját okos fejed után. Én csak a tiszta igazságot akartam elmondani. Te ezt ördöngösségnek nevezed. Persze, ügyvédi szempontból az igazság ördöngösség.
Sir Howard.
Remélem, nem sértettelek meg?Lady Cicely.
Óh, a világért sem, kedves Howard.Persze, hogy neked van igazad. Te tudod leg
jobban, hogyan kell az ilyen dolgokat elintézni.
Csakis azt fogom tenni, amit te kívánsz és meg
erősítek mindent, a mit mondani fogsz.
Sir Howard.
Oh, kedves Cicely, nem szabad az én érdekemet nézned. Legyen a tanú vallomásod teljesen pártatlan. Mégis azt hiszem, hogy jól megfontolva a dolgot, van valami abban, a mit te ajánlasz, mert megszabadítana attól a fájdalmas kötelességtől, hogy én mondjam el, mi történt.
Lady Cicely.
De hiszen te sokkal jobban érted !Sir Howard.
Talán éppen azért volna jobb, ha te beszélnél.Lady Cicely.
No jó, ha minden áron ragaszkodói hozzá.Sir Howard.
De jól vigyázz, Cicely, csak a tiszta igazságot!Lady Cicely.
Csak a tiszta igazságot. (Kezet adnak rá egymásnak. Egy amerikai matróz jelenik meg az ajtóban.)Sir Howard.
Fiat justitia, pereat mundus.Lady Cicely.
Legyen igazság: s veszszen a világ.Matróz.
Kearney kapitány tisztelteti lady Waynflete-et és kérdezteti, hogy bejöhet-e.Lady Cicely.
Hogyne, csak tessék. Hol vannak a foglyok?Matróz.
A patrouille már elment értük a börtönbe.
Lady Cicely.
Köszönöm. Nagyon szeretném ám tudni, hogy mikor érkeznek meg, ha ez lehetséges volna.Matróz.
Majd jelentem, milady.HARMADIK JELENET.
Lady Cicely. Sir Howard. Kearney kapitány.
(Hamlin Kearney kapitány jól megtermett éjszak
amerikai, szúrós, összepréselt, viharvert szemekkel és a hivatására valló daczos szájjal. Furcsa ethnologiai példány, a kinek ereiben az ó-világ összes nemzetei viaskodnak, s a ki mesterségesen neveli magát a sima
ságra és kultúrára, annyira fél az európai kritikától, de alapjában véve mégis csak benszülött éj szak- amerikai marad, erre vall a haja, a pofacsontja s ama férfias ösztönei, a melyeket a tenger meg tudott menteni a czivilizácziótól. A világ, arra való
tekin-tettel, hogy jövője nagyrészt ennek az emberfajtának a kezében van, nagy kíváncsian bámulja, hogy vájjon mi az isten csudájává fog fejlődni a legközelebbi egy vagy két évszázad folyamán. Ezalatt a kapitány megszólítja a ladyt, mint nyers tengerészkatona, akinek valami megjegyezni valója van a lady visel
kedését illetőleg s a ki ezt udvarias formában akarja elintézni, a mint ez egy tiszthez illik, a mikor hölgy
gyei áll szemközt, de egyúttal a határozott rendre
utasítás nyomatékával, mint a hogy egy amerikai beszél egy angollal, a ki túllépte a jogkörét.)
Lady Cicely.
Óh, kapitány úr, mennyire örülök, hogy eljött.Kearney. A
mikor tegnap délután elváltunk, lady Waynflete, nem volt tudomásom arról, hogy a míg a hajómon tartózkodott, teljesen felforgatta a legénység alvási rendjét. Köszönöm. Mint a hajó parancsnokát, rendesen engem is meg szoktak kérdezni, mielőtt egy angol vendég parancsát végrehajtják ; de minthogy az ön intézkedései a legény
ségnek javára válnak, nem firtatom tovább a dolgot.
Lady Cicely.
Nagyon okos ember ön, hogy ezt mindjárt kitalálta. Azt hiszem, hogy minden szöget ismer a hajóján.Sir Howard.
Igazán, szerfölött sajnálom, kapitány úr, hogy a sógornőm egyszerűen belegázolt az ön jogaiba. De hát ez mániája — egész egyszerűen a mániája. Ámde az ön emberei mért fogadtak szót neki?
Kearney.
Ezt én is kérdeztem tőlük. így szóltam hozzájuk : Miért engedelmeskedtetek a ladynek, a helyett, hogy bevártátok volna az én parancsai
mat? Azt felelték, hogy ő maguk sem tudják, hogyan
mondhattak volna ellent a ladynek. Erre azt kér
deztem tőlük, hogy ezt tartják-e fegyelemnek?
Mire azt mondták, hát majd legközelebb kapitány úr, beszéljen ön a lady vei.
Lady Cicely.
Nagyon sajnálom. De hiszen ön tudja, kapitány úr, hogy a haditengerészek a hajókon egyetlen egy dolognak a híját érzik, és ez az asszony.Kearney.
Mi ezt a hiányt sokszor nagyon is keservesen érezzük, lady Waynflete.Lady Cicely. A
nagybátyám tengerészeti miniszter, és én mindig azzal gyötröm, milyen szégyen és gyalázat, hogy egy angol kapitány nem viheti magával tengerre a feleségét, a ki pedig rendben tartaná a hajót.
Kearney.
Még furcsább, lady Waynflete, hogy akármilyen más asszonyt vihetünk magunkkal.Nagyon különös egy ország — egy amerikai ember szemében.
Lady Cicely.
Ez nagyon komoly dolog, kapitány úr. A szegény tengerészek búskomorságba esnek, megbolondulnak, kifúrják egymás hajóit s lehetetlen dolgokat visznek véghez.
Sir Howard.
Cicely, kérlek, kíméld meg a kapitány urat a badarságaidtól. Némely kérdésben olyan nézeteid vannak, a melyek már-már az illen
dőséget sértik.
Lady Cicely.
Látja, kapitány úr, ilyenek az angolok. Nelson és Trafalgar kivételével hallani sem akarnak a szegény tengerészek dolgairól.De maga ért engem, ugy-e bár?
Kaerney.
Azt hiszem, lady Waynflete, hogy a kisujjában több esze van, mint az egész brit tengerészeti hivatalnak.
Lady Cicely.
Hát persze. Tengerészember érti az ilyen dolgokat.NEGYEDIK JELENET.