Drinkwater
(vigyorogva). Nem hát. Sokkal okosabb dolog volt nem hallani, mi?
Redbrook
(hirtelen átérti a helyzetet). Micsoda, te szököl innen? (Felugrik és elkiáltja magát). Talpra fiúk ! Veszélyben a haza. A pálinkás pof áj u szökik.(Mind felugrálnak s fegyverükhöz kapnak).
Drinkwater.
Veszélyben ! Meghiszem azt, hogy veszélyben voltunk. De most már elmúlt, mint mindig, a mikor maguk fegyverhez nyúlnak. (Megint erőt vesz rajtuk a lustaság). Miért nem voltak a törésnél, hogy jelt adtak volna nekünk? Béni Sírász rajtunk ütött és mondhatom, hogy nyargalvást kel
lett jönnünk. Marzo sebet kapott, egy golyó épen a mellébe fúródott, Brassbound meg ötven méternyi távolságból kilőtte a sejk alul a lovát. (Ébreszti őket). Fel, fel, helyet az angol arisztokrácziának.
Jön lord Hallam és lady Waynflete. (Felugrálnak).
Redbrook.
A lady persze elájult, mi?Drinkwater. Elájult I Hogy is ne I Egyenesen Béni Sirászhoz akart menni, hogy majd beszél a fejével. Sülyedjek el, ha nem igaz. Egyre azt kér
dezgette tőlünk, hogy mitől félünk. Most éppen a Marzo sebét kötözi, mint egy született kórházi
ipolóné.
(Sir Howard, egy hatalmas fátyollal fehér kalapján, belép a patkóalaku bejárón, utána, egy pár férfira támaszkodva, jön Marzo, sírva és rémüldözve a haláltól, meg azoktól a kínoktól, a melyek a hálál után várnak rá, s a melyekről nagyon jól tudja a bitang, hogy rájuk szolgált alaposan. Kabát nincs rajta, s a melle be van kötözve. Az egyik kísérője fekete szakállú, köpczös, nehézkes alak, java férfikorban ; arcza sértett méltóságot árul el, s mint utólag kiderül, Johnsonnak hívják. Lady Cicely Marzo után jön. Redbrook kissé szégyenlős arczczal keresztül megy a termen a szem
közti fal mellé oly messzire, a mennyire csak lehet a vendégektől. Drinkwater megfordul és tréfás czeremó-
niával fogadja őket.) MÁSODIK JELENET.
Előbbiek.
Marzo. Lady Cicely.
Johnson.Emberek.
Drinkwater. Sir Howard és lady Cicely, Isten hozta önöket Brassbound kastélyában. Ez az ebédlő és szalon. (Sir Howard az asztalhoz megy s ráül a nyeregre ; nagyon ki van merülve ; lady Cicely Drink
water hoz megy).
Lady Cicely.
Hol van a Marzo ágya?Drinkwater. Az ágya, milady? Nem olyan
finnyás ő. Köszönje meg, hogy lefektetjük a fal mellé a kőre. (Leteszik Marzot a kőkoczkára a fal mellett a kis ajtó tőszomszédságában. Nyög. Johnson nagyon közömbösen otthagyja és Redbrookhoz csat
lakozik) .
Lady Cicely.
De hát csak nem fekhetik ott, ilyen állapotban !Drinkwater.
Óh nagyon jól van, a hogy van.(Részvétlenül odaballag Marzo ágyához). Ugy-e, hogy jól vagy úgy, a hogy vagy, Marzo? (Marzo nyöszörög). Hát persze, hogy jól vagy.
Lady Cicely
(sir Howardnak). Láttál már valaha egy csomóban ennyi gyámoltalan nyomorult embert? (Indul a kis ajtó felé).
Drinkwater.
Hahó! (Az ajtóhoz szalad és el- állja). Hova szándékozik menni, milady?Lady Cicely.
Sorra járok minden szobát a kastélyban, a míg alkalmas helyet nem találok, a hol ezt az embert lefektethetem. És megmondom azt is, hogy maga hova fog menni. Szépen lemegy és vizet hoz Marzonak, a ki nagyon szomjas. Aztán ha majd kinéztem számára egy szobát, meg fogja vetni az ágyát.
Drinkwater
(gúnyosan). Óh! egyebet nem parancsol, milady? Csak úgy mint otthon, milady !
Lady Cicely
(kiméletesen). Maradjon, ha nincs kedve hozzá, Drinkwater úr. Talán nagyon fáradt.(A nyílás felé indulva). Majd szólok Brassbound kapitánynak, ő nem fog akadékoskodni.
Drinkwater
(megrémülve rohan utána és elállja útját). Nem, nem! Nem, milady, csak nem fogja e miatt a kapitány urat zaklatni. Majd én elvégzem.Lady Cicely
(komolyan). Bizonyos voltam benne,Drinkwater úr. Magának olyan jóságos az arcza.
(Megfordul és kimegy a kis ajtón.)
Drinkwater
(zitána nézve). Bolond ! . . .Sir Howard
(Drinkwaterhez). Nem szólna valamelyik barátjának, hogy mutassa meg a szobámat, a míg ön vízért megy?
Drinkwater
(szemtelenül). Az ön szobáját? Oh ! Ez talán nem is elég jó, mi?Sir Howard
(nyugodtan fölkel, Redbrook és Johnson közé menekül, s hozzájuk beszél). Nem adhatnának nekem egy külön szobát?
Johnson
(fejét rázva). Nem kaptam parancsot.Be kell várnia, sir, a kapitány urat.
Drinkwater
(sir Howard után menve). Igenis, és a meddig ön itt van, addig én parancsolok önnek, érti?Johnson
(csendes szigorúsággal Drinkwaterhez).Ide nézz : láthatod, hogy itt három úri ember bizalmasan és barátságosan beszélget egymással.
Drinkwater
(bátortalanul). Nem akart sértés lenni, Johnson úr.Johnson
(baljóslatuan). De igenis, ez határozott sértés. Hol marad a modor, te csirkefogó? (Sir Howardhoz fordul). Hát bizony az ilyen életnek ez a sora, sir ; az ember korpa közé keveredik. Az apám, sir, Johnson of Hull, kapitány volt — a saját hajóján járt. Meg fogja látni, sir, hogy jobbára úri emberek vagyunk, kivéve a szegény tudatlan idegent, meg azonkívül a társadalomnak ezt a salakját. (Megvetően Drinkwaterre czéloz.) Senkifia, valami kofa
nemzetségnek az ivadéka, vagy mi egyéb.
Drinkwater
(könnyekbe tör ki). Osztálygőg ! . . . Igenis, hogy az ! Osztálygőg. Hát aztán maga, utóvégre is, mi egyéb maga, mint egy hajléktalanok
menedékházából kiszabadult alak? (Johnson meg van botránkozva, s a felháborodás általános.) Jobb, ha az embernek nincs famíliája és viszi valamire, ahogy én, mint tiszteletreméltó famíliából származni és szégyent hozni a fejükre, ahogy maga tette.
Johnson.
Pálinkás pof áj ú Jack : rendreutasi- talak gentlemanhez nem illő viselkedésedért és szavaidért. A kik velem egy nézeten vannak, azok a Szokott formában fognak ennek kifejezést adni.(A négy kalóz odaugrik Drinkwaterhez s elkiáltják magukat).
Drinkwater (vadul). Nem 1
Johnson.
Felix Drinkwater : kimégy-e jószántadból vagy arra vársz, hogy kidobjanak? Ott kinn a folyosón üvölthetsz. Ha háborgatni mersz bennün
ket, majd adunk valamit, a mitől még jobban fogsz üvölteni. (Megfenyegeti Drinkwatert.)
Drinkwater (nyöszörögve). Mindenki elpártol tőlem — megyek. Annyi demokratikus érzés nincsen itt köztük, mint a londoni rendőrségben.
(A mint sirva a kapunyitáson át ki akar sompo
lyogni, megjelenik Brassbound. Drinkwater rögtön a kapitány balján keres menedéket, mig a többiek a másik oldalra húzódnak. A mint Brassbound előre jön a szoba közepén, sir Howard meghúzódik mögöttük s nagyon fáradtan a divánra ül.)
HARMADIK JELENEI.
Előbbiek, Brassbound, majd
Lady Cicely.
Brassbound
(Dn’nAwaferA&s’). Hát te mért pitye- regsz ?Drinkwater.
Kérdezze meg ezektől a partvidékiarisztokratáktól. Azt állítják, hogy viselkedésem nem gentlemanhez illő.
(Brassbound éppen magyarázatot akar kérni Johnsontól, a mikor Lady Cicely visszajő a kis ajtón át s Brassbound és Drinkwater közé lép.)
Lady Cicely
(Drinkwaterhez). Hozott vizet?Drinkwater.
No tessék, most megint magának van baja velem ! (Megint sírva fakad.)Lady Cicely
(meglepetve). Oh ez nem járja, Drinkwater úr. Ha maga sír, akkor nem engedhetem meg, hogy ápolja a barátját.
Drinkwater
(dühösen). Mert megszakadna miatta a szivem, ugyebár? (Keservesen zokogva leveti magát a divánra s tombol mint egy rakonczátlan gyermek.)Lady Cicely
(miután egy pillanatig meglepetve nézte). Kapitány úr, vannak az Atlas-hegységben takarítónők?Brassbound.
Itt is vannak emberek, a kik pénzért mindent elvégeznek, csakúgy mint másutt.Lady Cicely.
Ez a kastély nagyon regényes, kapitány úr, de tavaszi nagytakarítást nem végeztek benne, a mióta Mohamed próféta itt lakott. Egyetlenegy szobája van, a hova azt a sebesült embert be
szállásolhattam. Csak abban az egyben találtam ágyat : a folyosótól jobbra a második.
Brassbound
(gőgösen). Az az én szobám.Lady Cicely
(megkönnyebbülve). Hiszen ez nagyszerű ! Kellemetlen lett volna rám nézve, ha vala
melyik emberének kellett volna szólnom, hogy engedje át nekem. De úgy is tudom, hogy magának mindegy. (A férfiak mind rámerednek. Még Drink- water is annyira meg van döbbenve, hogy elfelejti baját.)
Brassbound.
S szabad kérnem, gondoskodott már az én kényelmemről is?Lady Cicely
(megnyugtatólag). Hogyne: maga megkapja cserébe az én szobámat, akárhol van is.Bizonyos vagyok benne, hogy szép szobát jelölt ki nekem. Nekem a betegem közelében kell maradnom ; azt sem bánom, ha az a szoba kényelmetlen. Most pedig Marzot nagy vigyázattal el kell vitetnem.
Hol van az a tetőtől talpig gavallér Johnson úr?
Oh itt van ön, Johnson úr? (Oda rohan Johnsonhoz Brassbound előtt, kinek sietve hátra kell lépnie, hogy utat csináljon neki, mialatt arczárói minden kifejezés eltűnik s nem marad vissza egyéb, mint a legmélysé
gesebb felháborodással vegyes megdöbbenés.) Nem kérné meg az ön erős barátját, hogy segítsen önnek Marzo körül? A nagyon erős emberek mindig olyan gyöngédek.
Johnson.
Engedje meg, hogy bemutassam Redbrook urat. Milady talán ismeri az atyját, Redbrook esperes urat. (Marzohoz megy).
Redbrook.
Örülök, hogy szolgálatára lehetek, lady Cicely.Lady Cicely
(kezet fog vele). Hogy van? Hát persze, hogy ismertem az édes atyját — Dunham — ugyebár? Magát meg mindig csak úgy hitták — minek is hitták?Redbrook.
A kicsikének. Igen.Lady Cicely.
Dehát — hogyan —Redbrook
(megelőzve a kérdést). A kártya meg a szesz, milady. (Rosszul esik neki erről a dologról beszélni; fájdalmán felülkerekedik a könnyelműsége és egy léha mozdulattal segit magán. Johnson után megy a beteghez, lady Cicely szintén). Nos, Marzo gróf...{Marzo nyög, a mikor Johnson és Redbrook fölemelik.)