Sir Howard. Cicely !

azt mondta nekem —

Lady Cicely.

Ne hivatkozzál arra, a mit mások­

tól!hallottál ; nincs bebizonyítva.

Kearney.

Sir Howard Hallam, engedje ki­

beszélni a ladyt.

Sir Howard.

Bocsánatot kérek, kapitány úr.

Aztán jött Szidi.

Kearney.

Sidney? Ki az a Sidney!?

Lady Cicely.

Nem. Szidi. A sejk. Szidi el Asszif.

Nagyon előkelő férfiú s gyönyörű szép ember!

Első látásra belém szeretett.

Sir Howard.

Cicely !

Lady Cicely.

Belém szeretett. Te is tudod.

S te kértél arra, hogy a tiszta igazságot mondjam.

Kearney.

Ez nagyon valószínű, milady. — Folytassa !

Lady Cicely.

Csakhogy a szegény fiú e miatt rettenetes dilemmába került. Tudniillik, sir Howardot jog szerint magának követelhette, mert sir Howard keresztyén. De mert én csak nő vagyok, hozzám nem volt semmi joga.

Kearney.

De hiszen ön keresztyén nő !

Lady Cicely.

Nem : az arabsoknál a nő nem számít. Még annyit sem tesznek fel rólunk, hogy van lelkünk.

Rankin.

Ez így van, kapitány úr; szegény, tudatlan emberek.

Lady Cicely.

Hát mit tehetett szegény sejk?

Sir Howardba nem volt szerelmes, belém meg igenis szerelmes volt. Természetesen azt ajánlotta, hogy sir Howardot szívesen becseréli értem. Nem találja kapitány úr, hogy ez szép volt tőle?

Kearney.

Magam is ezt tettem volna, lady Waynflete. Folytassa.

Lady Cicely.

Meg kell vallanom, hogy Brass­

bound kapitány, ámbár nagyon összevesztek sir Howarddal, maga volt a megtestesült lovagiasság.

Egyikünket sem akarta kiadni és már fegyvert fogott a mi védelmünkre, a mikor megjelent a kádi, bemutatta az ön szeretetreméltó és elmés levelét, összepakolt mindnyájunkat és visszahozott Moga- dorba, miután az én szegény Szidimet a legszörnyübb elnevezésekkel illette s mindenért Brassbound kapitányt tette felelőssé. Most itt vagyunk. Nos, sir Howard, nem ez a tiszta igazság, — nem igaz minden betű, a mit kimondtam?

Sir Howard.

Ez az igazság, Cicely, a tiszta V

igazság. De az angol törvény olyan tanút kiván, a ki a teljes igazságot mondja el.

Lady Cicely.

Badarság! Mintha volna ember a világon, a ki valamiről el tudná mondani a teljes igazságot. Nagyon sajnálom, hogy olyan szinben akarsz feltüntetni Kearney kapitány előtt, mintha nem volnék szavahihető tanú.

Sir Howard.

^{Nem — de —}

Lady Cicely.

Akkor jól van ; kérlek, ne mondj semmi olyat, a mi ezt a látszatot keltheti.

Kearney.

De sir Howard tegnap azt mondta nekem, hogy Brassbound kapitány azzal fenyegette, hogy eladja rabszolgának.

Lady Cicely.

Hát azt elmesélte-e önnek, hogy ő miket mondott Brassbound kapitány édes anyjá­

ról ? Mondottam, ugy-e, hogy — összevesztek, kapi­

tány úr? Ugy-e bár, hogy mondtam?

Redbrook.

Határozottan! (Drinkwater szólni akar, hogy ő is bizony it sa.) Fogd be a szádat, marha 1

Lady Cicely.

Hát persze, hogy mondtam.

És most, kapitány úr, kívánja-e ön, — kívánja-e sir Howard, — kívánja-e bárki más, hogy ennek az áldatlan családi pörpatvarnak a részleteire is kiterjeszkedjem ? Nő létemre álljak ki a porondra, csupa férfi elé, és ismételjem két dühös férfiember kifakadásait ?

Kearney

(feláll, ünnepélyesen). Az Egyesült Államok flottája nem nyújt segédkezet ahhoz, hogy egy hölgyet női érzelmeiben sértsünk. Lady Cicely, hála és köszönet a tapintatos tanúvallomásért.

(Cicely leül.) Brassbound kapitány, nem fogom öntől számon kérni, hogy miket mondott, a mikor az angol bíróság az angol matrózok szavajárásával fordult önhöz. (Howard tiltakozni akar.) Nem,

sir Howard, bocsánatot kérek. Egy indulatos pillanatban magam is azzal a szóval illettem egy embert. Mindnyájunknak örömére szolgál, hogy a bíró hermelinpalástjában is megtaláltuk a húsból és vérből való embert. És most elejtjük e tárgyat, melyet soha nem is lett volna szabad egy hölgy jelenlétében szóvá tennünk. (Leül, hivatalos hangon folytatja.) Van-e még valami elintézni való, mielőtt a foglyokat szabadlábra helyezzük? (Nagy mozgás.)

Matróz.

Vannak itt holmi nyomtatványok, a miket a kádi adott át nekünk, sir. Ö azt tartja róluk, hogy varázsigék. A káplán úr meghagyta, hogy hozzuk ide és a kapitány úr engedelmével vessük tűzre.

Kearney.

Mik azok?

Matróz

(egy lajstromból olvassa). Négy darab rongyos, piszkos könyv, egy-pennys füzetekből 'összeállítva, a következő czímekkel : Swemmy Todd, a démoni londoni borbély; a csontváz­

lovag —

Drinkwater.

Az az én könyvtáram, kapitány úr. Ne dobják a tűzbe.

Kearney.

Csak javadra lesz fiam, ha nem olvasol efféléket.

Drinkwater

(Cicelyhez). Ne engedje elégetni a könyveimet, a könyveimet, milady. Ha maga szól nekik, akkor nem égetik el. {Kétségbeesve.) Nem tudják, hogy mi nekem ez a pár könyv.

Ezek ragadtak ki engem a Waterloo Road szeny- nyes világából. Művelték az elmémet: megtaní­

tottak arra, hogy a mi nyomorúságos, mocskos életünknél van valami magasztosabb a földön.

Redbrook

(galléron ragadja). Fogd be a szádat, marha. Lódulj. Ne járjon a pofád.

Drinkwater

(őrjöngve). Milady, milady, szóljon egy jó szót értem ! Magának van szive !

Lady Cicely.

Ne égesse el a könyveit, kapitány úr. Hadd adom őket neki vissza.

Kearney.

Adjátok át a könyveket a ladynek.

Drinkwater.

Köszönöm, milady.

Redbrook.

Te buta szamár.

Kearney.

Fölteszem, Brassbound kapitány, hogy ön és emberei a történteket illetőleg hozzá­

járulnak a lady vallomásához.

Brassbound.

Igenis. Idáig rendben volnánk.

Kearney.

Ön a kihallgatás folytatását kívánja?

Marzo.

Milady nem mondott el mindent.

Egy arab rámlőtt. Milady ápolt. Milady gyógyí­

tott engem.

Kearney.

Hát maga kicsoda?

Marzo.

Csak egy nyomorult tolvaj. Egy nyo­

morult hazug. Egy nyomorult gazember. Ö meg nem lady.

Johnson

(felháborodva). Mi az? Mit mondasz?

Marzo.

A ladyk nem ápolnak nyomorult gaz­

embereket. Csak a szent asszonyok. A menny­

országba ragadott engem — a mennyországba ragadott mindannyiunkat. Most azt teszszük, a miben örömünk telik !

Lady Cicely.

No azt nem fogja tenni, Marzo, ha csak abban nem telik öröme, hogy jól viseli magát. Kapitány úr, hány órára rendelte a reggelit?

Kearney.

Ön kötelességemre figyelmeztet, milady. A bárkám egy órakor elviszi önöket a

»Santiago«-hoz. (Feláll.) Brassbound kapitány, ez a vizsgálat semmi olyat nem derített ki, hogy önt

vagy embereit fogva tarthatnám. Azt tanácslom önnek, hogy jövőben csakis pogány okát kisérjen a hegyek közé. Mister Rankin, az Egyesült Államok nevében köszönöm a szives vendéglátást, a melyben ma részesített minket; kérem, jöjjön velem a hajómra, a hol fél kettőkor reggelizünk. Uraim, a kikötőbe menet tiszteletünket teszszük a börtönigazgatónál.

(Elmegy ; a tisztek, a matrózok s az altiszt követik.)

Sir Howard

{lady Cicelyhez.) Cicely, hosszú bírói pályámon nem egyszer volt dolgom lelki­

ismeretlen tanúkkal, s fájdalom, hogy ezt kell mondanom — lelkiismeretlen ügyészekkel is. De a mit ma láttam : lelkiismeretlen tanút és lelki­

ismeretlen ügyészt egy személyben, hát ettől megáll az eszem. Bűntársad vagyok az igazság mai vere­

ségében.

Lady Cicely.

Igen, hát nem ujjongsz, hogy egyszer az igazságot is sikerült levernünk? Kapi) tány úr (karonfogja Howardot.) visszajövök el­

búcsúzni öntől, mielőtt tovább indulunk (El.

Rankin

(odarohan Brassboundhoz, megragadja mind a két karját). Óh, mennyire örülök, hogy meg­

szabadult. Visszajövök a lunch után és majd beszél­

getünk. Istennek ajánlom.

HETEDIK JELENET.

In document Endre Ábrányi (Pldal 103-108)