Brassbound. Nem

Drinkwater

(erősen tiltakozva). Na, na, na!

Nézze csak, kapitány úr, hiszen nagyon jól tudja. —

Brassbound.

Fogd be a szádat!

Drinkwater

(alázatosan). Igenis, kapitány úr.

Rankin.

Én úgy hallottam, kapitány úr, hogy önnek mestersége fegyveres kíséreteket vezetni.

Brassbound.

Nagyon jól hallotta. Mesterségem.

Lady Cicely.

Hát akkor miért nem teszi meg nekünk is?

Brassbound.

Önök nem érik be fegyveres kíséret­

tel. Önöknek tisztességes és megbízható emberek kellenek. Miért nem hoztak inkább magukkal egy

szakasz londoni rendőrt? Nekem sem tisztességes, sem megbízható embereim nincsenek.

Drinkwater

(nem türtőztetvén magát). Ejnye már no, kapitány úr. Ha minden áron szerény akar lenni, legyen szerény a maga rovására, de ne az én rová­

somra.

Brassbound.

Láthatják, hogy milyenek az én embereim. Ez a gazember itt (Maizora mutat) egy dollárért elmetszené akárkinek a torkát, ha meg­

volna hozzá a bátorsága.

Marzo.

Nem érteni, mit beszélni, olaszul7érteni.

Brassbound.

Ez az izé pedig (Drinkwaterre mu­

tat) a legnagyobb hazug, tolvaj, iszákos gézengúz az egész nyugoti part mentén.

Drinkwater

közömbösséget színlelve).

Ugyan, ugyan, sir Howard, ismeri a jellememet.

Tudja, hogy mit tartson rólam.

Lady Cicely.

Kapitány úr, mindezt hallottam már egyszer a feketékről, s én mégis azt tapasztaltam, hogy nagyon kedves emberek, csak jól kell velük bánni.

Drinkwater

(röhögve, a talián is vigyorog). Hát ehhez mit szól, kapitány úr? Most már igazán büszke lehet.

Brassbound.

Nagyon jól tudom én, milady, hogyan kell vele bánni. Ha az én engedelmem nél­

kül még egyszer kinyitja a száját, minden csontját összetöröm.

Lady Cicely

(sugárzó objektivitással). Mondja csak, Drinkwater úr, a kapitány úr máskor is így bánik magával?

(Drinkwater habozik és szemrehányóan tekint a ka­

pitányra.)

Brassbound.

Felelj, te kutya, ha a lady kérdez..

(Lady Cicelyhez). Ne hívja Drinkwater úrnak,

mi-lady. Megszokta, hogy Pálinkáspof áj ú Jacknak szólítják.

Drinkwater

(méltatlankodva, gyorsan). Ej, ne mondjon ilyet, kapitány úr. Az én nevem Drink­

water. Tudakozódjon csak a Waterloo Roadon.

Rajta van a nagyapám sírkövén.

Brassbound.

Majd rajta lesz mindjárt a tulajdon sírköveden, ha nem tudod befogni a szádat. (A töb­

biekhez fordulva). Kérem, értsük meg egymást. Egy eszkort itt, vagy bárhol másutt, a hol nincsenek katonailag fegyelmezett csapatok, — mindig az, a mit a kapitány farag belőle. Ha elvállalom a dol­

got, akkor én leszek az önök eszkortja. Szükségem van egy tuczat emberre, mint a hogy szükségem van egy tuczat lóra. A lovak közt lesz egy-két rossz­

indulatú. Az emberek egytől-egyig rosszindulatúak lesznek. De ha valamelyik ló vagy ember rajtam próbálná ki a rosszindulatát, az az ő baja, de önök ezzel ne törődjenek. Meg fogom parancsolni az em­

bereimnek, hogy a lady jelenlétében viseljék magu­

kat tisztességesen, s ők parancs szerint fognak el­

járni. De viszont a mylady lesz szives tudomásul venni, hogy én a magam módja szerint bánok velük s beavatkozást nem tűrök.

Lady Cicely.

Kapitány úr, nekem egyáltalában nem kell fegyveres kiséret. Csak veszedelembe dön­

tene mindnyájunkat, s lenne aztán dolgom, míg kigázolnánk a bajból. Az eszkortokkal mindig így jár az ember. De minthogy sir Howard ragaszkodik az ő eszkortjához, azt hiszem, jobb lenne, ha ön itthon maradna s az embereit rám bizná. Bizonyos vagyok benne, hogyha jól bánok velük, kifogásta­

lanul fogják viselni magukat.

Brassbound kapitány megtérése.

3

Drinkwater

lelkesedve). Isten a tanunk, hogy jól fogjuk magunkat viselni, mylady.

Brassbound

(csufondáros hangon). Jó. Nem bá­

nom. (Drinkwaterhez). Hát nálam nélkül fogtok menni.

Drinkwater

(megrémülve). Mit? Hogy mondta?

Mi nem mehetünk ön nélkül. (Lady Cicelyhez). Nem, mylady. Önnek is csak kára lenne belőle. Nem kíván­

hatja mitőlünk, szegény tanulatlan emberektől, hogy szembeszálljunk annyi veszedelemmel s ne legyen kapitányunk, a ki megmondja, hogy mit kell ten­

nünk. Nem, milady — egyesülve megállunk, külön- külön elveszünk.

Lady Cicely.

Óh, hogyha annyira ragaszkodnak a kapitányukhoz, hát maradjanak együtt. Jól esik az, a hogy a kapitány bánik magukkal ?

Drinkwater

(hiú mosolylyal). Azt csak nem ta­

gadhatja milady, hogy a kapitány úr tökéletes gentleman, úgy-e bár. Talán egy kissé nyakas;

de egy gentleman is lehet nyakas. Nyakas ember legyen ám, annyit mondhatok, a ki ránczba tudja szedni ezeket az átkozott sejkeket.

Brassbound.

Elég volt. Eredj.

Drinkwater.

Még csak azt akartam mondani a ladynek . . . (Brassbound egy fenyegető mozdu­

latára abbahagyja. Esze nélkül rohan a házba, az olasz utána.)

Brassbound.

Most hallotta, milady. Ezek az emberek a maguk jószántából szolgálnak engem.

Ha nincsenek megelégedve, odább állanak. Ha én nem vagyok megelégedve, akkor is odább állanak, így hát iparkodnak, hogy meg legyek elégedve.

Sir Howard

(a ki helyeslőleg és egyre növekvő bizalommal hallgatta). Kapitány úr, ön az az ember, akire szükségem van. Ha föltételei elfogadhatók, számítok az ön szolgálatára, ha csakugyan kirán­

dulunk a hegyek közé. Remélem, Cicely, ez ellen nincs kifogásod.

Lady Cicely.

Óh, dehogy. Utóvégre is az embe­

rek nagyon szeretik önt. Bizonyosan tudom, hogy önnek jó a szíve. Olyan szép szemei vannak.

Sir Howard

(megbotránkozva). Édes Cicelym, igazán le kell már szoknod arról, hogy szemükbe mondj az embereknek mindent, a mit gondolsz.

(Brassboundhoz). Nos, kapitány úr, halljuk a föltételeit?

Brassbound.

Hova szándékoznak kirándulni?

Sir Howard.

Magam sem tudom. Hova mehet­

nénk, mr. Rankin?

Rankin.

Fogadja meg tanácsomat, sir Howard.

Ne menjen messzire.

Brassbound.

Elvezethetem önöket Meskalába, a honnan beláthatják az Atlas hegységet. Meskalából aztán kirándulhatnak egy ódon kastélyhoz, a he­

gyek közé, a hol addig tartózkodhatnak, a míg jól esik. A szokásos fizetség naponkint és fejenkint fél dollár meg az ellátás. Én kettőt számítok.

Sir Howard.

Fölteszem, hogy markos legényei vannak s ön jót áll értük, hogy, ha kell, fegyverrel a kezükben is megállják a helyüket.

Brassbound.

Azért jót állok, hogy jobban fél­

nek tőlem, mint az araboktól.

Lady Cicely.

De hiszen ez igazán mellékes, Ho­

ward. Kapitány úr, a fődolog az, hogy először is minél kevesebb embert vigyünk magunkkal, — mert a férfiak útközben mindig temérdek dolgot adnak

3*

az embernek. Aztán lehetőleg jó tüdejü emberek legyenek, a kik nem hülnek meg minduntalan. De még ennél is fontosabb, hogy jó tartós ruhájuk legyen, mert különben egész úton betegápolással, varrással, foldozással tölthetem az időmet; pedig elhiheti, úgyis elég fáradságomba fog kerülni, hogy mindig jól tartsam és tisztán tartsam őket.

Brassbound

(gőgösen). Asszonyom, az én em­

bereim nem óvódás gyerekek.

Lady Cicely

(rendületlen meggyőződéssel). Kapi­

tány úr, a férfiak mind óvódás gyerekek. Látom, hogy magának fogalma sincs ezekről a dolgokról.

Annak a szegény taliánnak csak egy szál rendes czipőzsinórja volt; a másik czipőjébe madzagot fűzött. És Drinkwater úr külseje után Ítélve, az a meggyőződésem, hogy neki is némi kúrára volna szüksége.

Brassbound

(látszólag el van határozva, hogy nem enged magával paczkázni, de alapjában véve meg van zavarodva). Asszonyom, ha önnek fegyveres kiséret kell, azzal szolgálhatok. De ha önnek vasárnapi iskola kell, azzal nem szolgálhatok.

Lady Cicely

(édes szomorúsággal). És ezt nem sajnálja, kapitány úr? Oh ha bemutathatnám önnek a Waynflete-féle vasárnapi iskola gyermekeit! Az édes kicsikék nagyon megszeretnék ezt a helyet, a sok tevét meg a fekete embereket. Meg vagyok róla győződve, hogy ön is nagyon megörülne az apróságoknak, kapitány úr ; s milyen nevelő hatás­

sal volna ez az ön embereire ! (Brassbound tikkadt ajakkal mered rája).

Sir Howard.

Cicely, ha majd összes képtelen­

ségeidet kitálaltad a kapitány úrnak, akkor

rátér-hetünk arra is, hogy véglegesen megegye­

zünk vele.

Lady Cicely.

De hiszen már — megegyeztünk.

Kedves kapitány úr, holnap reggel nyolcz órakor indulunk. Az olasz miatt ne aggódjék : egy nagy láda ruhát viszek Rómába a bátyámnak : van abban egy pár czipőzsinór is. Most menjen szépen haza, feküdjék le és ne nyugtalankodjék. Rendelje ide az embereit és egyébbel ne törődjék. A többi az én gondom. A férfiak mindig olyan idegesek, ha utazniok kell. Jó éjszakát. (Kezet nyújt neki. A ka­

pitány meg van lepve s először esik meg vele, hogy leveszi a kalapját; valami aggodalom nem engedi, hogy megragadja a lady kezét. Habozik, aztán sir

Howardhoz fordul és komoly hangon óvja).

Brassbound. Sir Howard Hallam : ajánlom önnek, hogy mondjon le erről a kirándulásról.

Sir Howard.

Ugyan ! És miért?

Brassbound.

Itt biztonságban érezheti magát.

Figyelmeztetem, hogy e hegyek között is van igaz­

ságszolgáltatás, de nem olyan, mint Angliában. Ha valaha megbántott egy embert, összekerülhet vele.

Ha valaha megbántott egy asszonyt, összekerülhet a fiával. Az igazságszolgáltatás a hegyek között a boszuló igazságszolgáltatás.

Sir Howard

(a kit ez egy kissé mulattat). Kapi

­

tány úr, ön babonás. Úgy tapasztaltam, hogy majd­

nem minden tengerész babonás. Akárhogy van is, én föltétlenül megbízom az ön eszkortjában.

Brassbound

(szinte fenyegető hangon). Jó lesz vigyázni. Hátha a bosszúálló éppen a kíséretben lesz.

Sir

Howard.

Egy ember van a kíséretben, a ki talán haragudhatott volna rám, de azzal már talál­

koztam is ; és különben annak idején fölmentettük.

Brassbound. Akkor hát végzete önnek, hogy kiránduljon a hegyek közé.

Sir

Howard (mosolyogva). Úgy látszik.

Brassbound. Lelke rajta, úgy legyen! (Lady Cicelyhez, a kinek végre megragadja a kezét). Jó éjszakát.

(Elmegy, be a házba. Időközben feljöttek a csillagok.)

Dél. Kis terem egy mór kastélyban. Köröskörül a rombadóit agyagfalak mentén diván. A falak részben festve vannak, részben sárga és zöld mintázatú fehér cseréppel borítva. A boltozat kicsi, tarkára festett, aranyszélü négyszögekből áll, aranyos gombokkal.

A czementpadlón gyékények, fuhbőrök és bőrvánko­

sok, szabályos mintázattal. Középen kis mór asztal;

mellette óriási hatalmas nyereg, különböző szinü nyeregtakarókkal, a mi arra vall, hogy a termet idege­

nek használják, a kik székekhez vannak szokva. Ha valaki ezen a széken ül, akkor a főbejárat (egy patkó­

alakú nyílás) a baljára esnék és egy másik nyeregülés közéje és a nyílás közé : ellenben ha érzékeny a lég­

vonat iránt, valószinüleg meghütené magát egy kis mór ajtó miatt, mely mögötte van tőle jobbra. Brass- boundnak két-három embere, a kiket elnyomott a hőség, hanyatt feküsznek a padlón : fejük aljának a kabát­

jukat használják : a térdüket felhúzzák úgy, hogy a lábukat kényelmesen a divánra tehetik. A kiknek ingük van, a nyaknál kigombolják, hogy ne legyen olyan melegük. Némelyik gyapjuinget visel. Vala­

mennyi csizmát és övét hord. Egyikük a fejét a máso­

dik nyeregüléshez támasztja : olyasmit hord, a mi valamikor elegáns, fehér yachtöltöny lehetett. Nyil­

vánvaló, hogy ez valami haszontalan, semmirekellő fiatal angol gentleman, a ki rossz útra tévedt, de még mindig megőrzött annyi önbecsülést, hogy gondosan

borotválkozik és fésülködik, bár a haja gyér s úgy látszik, hogy legjobb napjaiban sem lehetett valami

nagyon dús.

ELSŐ JELENET.

Drinkwater. Redbrook. Négy ember.

Brassbound

kalózai.

Drinkwater.

Hahó! Talpra legények! Fel»

talpra ! (Berohan a patkóalakú kapun, kimelegedve»

izgatottan s körülszaladgál, megrugdosva az alvókat)- Mi lesz? Keljetek! Keljenek! He, Redbrook ifjúúr.

(Jól meglöki).

Redbrook

(fölül). Ne lármázz már no. Mi baj?

Drinkwater

(boszusan). Mi baj? Hát persze, nem is hallottuk a puskaropogást?

In document Endre Ábrányi (Pldal 36-45)