í r t a : W O L S K Y S Á N D O R dr.
egyetemi magántanár
— 2 k é p p e l —
A mult század hetvenes éveiben egymástól függetlenül két nagy biolo-gus jutott arra a meggyőződésre, hogy a tenger életét, a biologiának ezt a kimeríthetetlen problémáját, csak úgy lehet eredményesen tanulmányozni, ha közvetlen közelében rendezkedünk b e a modern élettudomány minden segéd-eszközével, s úgyszólván a helyszínen végezzük kutatásainkat. Ebből az elgondolásból született meg 1874-ben, Anton Dohrn kezdeményezésére, a híres nápolyi Stazione Zoologica, de már két évvel előbb, 1872-ben, Henry de Lacaze-Duthiers-nek, a párizsi Sorbonne akkori állattan-professzorának kezdeményezésére, a La Manche-csatorna sziklás breton partjain a roscoffi Station Biologique. Ezeket aztán világszerte a hasonló állomások egész sorá-nak felállítása követte.
A roscoffi tengerbiológiaí állomás, amely nálunk, sajnos, k e v é s s é ismert, nemcsak elsőségénél, hanem kiváló munkásságánál fogva is előkelő helyet foglal el közöttük. Jelentőségét különösen az a körülmény biztosítja, amit Lacaze-Duthiers éles szeme már korán felismert, hogy t. i. a La Manche-csatornában és főleg a breton partokon az apály és dagály váltakozása hatal-mas arányokat ölt. Sokszor csaknem tízméteres nívókülönbségeket idéz elő, miáltal napjában kétszer nagykiterjedésű területek kerülnek váltakozva szá-razra, illetőleg víz alá. Ez a körülmény különösen a parti (littorális) élővilág tanulmányozása szempontjából rendkívül kedvező, de más előnyei is vannak, A roscoffi intézet szerény kezdetből indult ki, az idő folyamán azon-ban — főleg magánosok támogatásával — hatalmasan kiépült, úgyhogy ma a jólfelszerelt laboratóriumok egész scra áll a kutatók rendelkezésére. Ezek-nek egyrészét különböző államok és testületek bérlik, igy Svájc, Belgium, Románia, Oroszország, a monacoi fejedelem, a londoni Royal Society, stb.
j f f f f j AJTENGER A z ilyen elkülönített dolgozószobák mellett (számuk mintegy 25), számos közös használatra szánt nagy laboratórium is van az intézetben, igy pl. egy a hidrologiai, egy a kémiai, egy pedig az élettani (fiziologiai) kutatásokra.
Ez utóbbit Henry de Rotschild báró ajándékozta teljes felszerelésével együtt.
Természetesen hatalmas üvegezett akváriumterem is van az intézetben, ahol a vizsgálatokhoz szükséges élőlényeket tarják a szükséglet szerint. Az akvá-riumtermet hetenként kétszer a nagyközönség is megtekintheti néhány centi-mes belépődíjért.
A z intézet L-alakú, egyemeletes épületének hosszabbik homlokzatit közvetlenül a tenger mossa. Nem messze a parttól ugyanis hosszúkás sziget,
A roseoffi tengerbiológiai intézet tengeri homlokzata a „viviéra" mellvédjéről nézve.
Háttérben az igazgatói lakóház.
Ile de Bas (vagy bretonosan Ile de Batz) húzódik az intézet előtt, s ez mint óriási hullámtörő gát védi az intézetet a nyilt tenger hullámverésével szem-ben. A tengeri homlokzat előtt hatalmas félköralakú zárógát épült, amelyen dagálykor betódul a tenger, magával sodorva ezerféle csodás élőlényt. Viszont apálykor a gát zsilipjei automatikusan lezáródnak és a gáton belül, mint óriási akváriumban, fogva maradnak a tenger csodái. Ez a „viviére" — aho-gyan ott nevezik — a roseoffi intézet egyik legérdekesebb és legértékesebb jellegzetessége. Ebből táplálja két elektromos szivattyú az intézet sarkán, egy régi erőd helyén elhelyezett tengervíztartályokat, amelyek a nagy akvá-riumtermet és a laboratóriumokat látják el állandóan friss tengervízzel. Ter-mészetesen édesvízvezeték is van mindenütt, d e ennek vize nem iható.
A vizet ugyanis egy földbeásott ciszternában összegyűlő és ott tisztuló esővíz szolgáltatja, amit azután egy szivattyú az intézet lapos tetején láthatatlanul
7 9
A R O S C O F F I T E N G E R B I O L Ó G I A I INTÉZET : : : : : :
elhelyezett m e d e n c é b e nyom fel. Ebbe a m e d e n c é b e a tetőről is szivárog-hat be esővíz az ott kiterített kavicsrétegen keresztül.
Az intézet kitűnő elektromos felszerelését 120 voltos váltóáram táp-lálja. Gázgyár nem lévén a kis Roscoffban, a laboratóriumok házi gázveze-tékkel vannak ellátva, melyet egy nagy porlasztó (karburátor) benzin és levegő elegyével táplál. Minthogy azonban ez a „benzingáz" nem felel meg minden célnak, egyes laboratóriumok cseppfolyós világítógázzal is el vannak látva, amit hordozható és kicserélhető tartányokban k a p az intézet.
Az intézet épületének másik homlokzata Roscoff városka ódon főterére néz, a merész tornyú öreg templomra és középkori házak sorára, amelyek egyikében, a hagyomány szerint, Stuart Mária ís megszállt, amikor Angliából
A roseoffi tengerbiológiai intézet nagy akvárium-terme.
menekülve Roscoffban lépett a kontinens földjére. A romantikus kis téren hálás kegyelet jeléül Lazacé-Duthiers mellszobra áll.
A z intézettel lakóépületek is kapcsolatosak. A főépület sarkán, a régi erőd felett gyönyörű egyemeletes igazgatói lakóház épült, az intézet mögötti kis parkban pedig kétemeletes, manzardos szálló a vendégkutatók elhelye-zésére. Minthogy ez a szálló az utóbbi é v e k b e n szűknek bizonyult, az inté-zet a Rockefeller-alapítvány támogatásával még egy épületet vásárolt a közel-ben. Ezzel nemcsak a lakáskérdést oldották meg, hanem egy nagyobb teremhez is jutottak, ahol időnként összejöveteleket, előadásokat lehet tartani.
A z új szálló mellett még egy nagy park is van ; ez is az intézethez tartozik s a közepén az aligazgató lakóháza áll.
Ezek az adatok beszédesen bizonyítják, hogy Roscoff fontos gócpontja a tengerbiológiának. De ezt bizonyítja az a munka is, amit az intézet az alapítása óta eltelt több mint 60 év óta kifejtett. Elöljárt e b b e n a
munkás-A R O S C O F F I TENGERBIOLOGImunkás-AI INTÉZET
ságban az alapító Lacaze-Duthiers, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a tenger életének kutatásában, a legkülönbözőbb tengeri állatok, korallok, aktin-ták, lágytestüek szervezetének és fejlődésének tanulmányozásával. Munkájá-ban — akárcsak Dohrn-ak Lo Bianco — egy egyszerű breton halász, Ch.
Marty volt a fő munkatársa, akinek emlékét ma bronzplakett hirdeti az intézet akváriumtermében. Lacaze-Duthiers-nek 1901-ben bekövetkezett halála után, méltó utóda akadt Yves Delage személyében, aki a francia zoológia egyik büszkesége volt. A mesterséges szűznemzésre vonatkozó és az ú. n. Mesozoa-állatokat érintő alapvető jelentőségű vizsgálatait ő is Roscoffban végezte.
A kutatómunka ma is lankadatlanul folyik Roscoffban, amit bizonyít a Lacaze-Duthíerstől alapított „Archives de zoologie experimentale" számos Ros-coffból keltezett dolgozata, továbbá az évről-évre megjelenő „ T r a v a u x de la Station Biologique de Roscoff" című kiadványsorozat. Ma Ch. Pérez, a Sor-bonne jelenlegi állattan-professzora igazgatja az intézetet, minthogy azonban nagy elfoglaltsága miatt sokszor távol van, a Sorbonne egy helyettes tanára, G. Teissier végzi helyette a vezetés fáradságos munkáját aligazgatói minőség-ben. Mellettük még két asszisztens működik az intézetben, s a létszámot nagyszámú laboráns, gépész, halász, stb. egészíti ki. A z intézetnek ugyanis jól felszerelt kutató- é s gyüjtőhajója is van, a „Pluteus" nevű motoros, továbbá nem kevesebb, mint három gépkocsija a parti expedíciók céljaira.
Ezek természetesen megfelelő személyzetet kívánnak.
A kutatómunkán kívül a roscoffi intézet tanító tevékenységet is végez.
A Sorbonne hallgatói a nyári hónapok alatt 30—40-es turnusokban hathetes tengerbiologiai tanfolyamokon v e s z n e k itt részt; ezek főleg gyakorlati kikép-zésűk szempontjából nagyon hasznosak. E tanfolyamok céljaira külön előadó-és gyakorlóterem, illetőleg tanulólaboratóriumok vannak az intézetben, Lacaze-Duthiers intézete tehát, amely ma az ő nevét viseli, virul és alkot, s mi sajnálattal gondolhatunk arra, hogy tőlünk bizony — sok minden oknál fogva
— egy kissé távol esik.
Végül még csak e g y e t : Lacaze-Duthiers a roscoffi intézeten kívül 1881-ben még egy másik tengerbiologiai állomást is alapított a Földközi-tenger partján, Banyuls sur A/ier-ben. Ez az intézet ma is szépen virágzik és mére-teiben nem marad el a roscoffitól. Utódai aztán Wimereux-ben (Pas-de-Calais) még egy állomást létesítettek, s így ma egyedül a párisi Sorbonne-nak három hatalmas tengerbiologiai állomása működik. Ha meggondoljuk, hogy a többi tizenöt francia egyetemnek is mind megvan a maga biologiai állomása, akkor talán mégsem adunk igazat azoknak, akik — jó- vagy rosszhiszeműen — az egyetlen ilyennemű magyar intézményt, a roscoffinál s z e r é n y e b b méretű tihanyi biologiai intézetet is sajnálják a magyar élettudománytól.