Irta : S E B E S T Y É N O L G A dr. (Tihany)
— 4 k é p p e l —
Balatoni hajósok és halászok „vízigyöngy" néven ismerik a magyar tenger eme é r d e k e s lakóinak a tenyészésre kedvezőtlen időszakban megjelenő nyugvó alakját, az ú. n. gemmulát. Maga az állat, helyesebben állat-telep, nem tartozik tavunk jól ismert lakói közé. Jóllehet tömeges megjelenésével helyenként alig kerülheti el a nagyközönség figyelmét, a fürdővendég sokszor csodálko-zásának ad kifejezést, hallva, hogy a Balatonban szivacsok is élnek. Valóban az állatország egyik legsajátságosabb csoportjának, a szivacsoknak (Porifera) legtöbb képviselője tengerlakó. Az édesvizekben előforduló, szerény megje-lenésű, csekély számú faj csupán egyetlen családot (Spongillidae) alkot a szarú-szivacsok (Cornacuspongiae) rendjében, abban a csoportban, amelyben egy másik család a közönségesen ismert mosdószivacsok (Euspongillidae) fajaiból áll.
A szivacsok igazi hazája a tenger, ahol a parti öv szikláit különböző színekben pompázó, változatos alakú telepeik népesítik be. Nagy mélységekbe is lehatolnak, s ott élő képviselőiknek, a gyönyörű felépítésű üvegszivacsoknak vázai a múzeumlátogatók figyelmét bizonyára megragadták. Alig mondhatjuk azonban magunkról azt, hogy a mosdószivacsot zoológiai értelemben ismernők.
Hiszen csupán élettelen, rugalmas, rostos váza az, amit használunk. A sziva-csok, mint állatok, a tudósok előtt is „rejtélyes l é n y e k " , „annyira elütök minden más állattól: más a szerkezetük, más a fejlődésük s körülbelül úgy viszonylanak a többi soksejtű állathoz, mint az őskaosz a határozottan kifor-málódott égitestekhez".1 Noha váz jelenléte szivacsokra általában v é v e jel-lemző s csak igen k e v é s esetben hiányzik, nem minden váz épül fel abból a rugalmas, összetételében selyemhez hasonló fehérjenemű anyagból (spongiolin), melyet a mosdószivacsról mindnyájan ismerünk. A váz parányi, igen válto-zatos, sokszor szemet gyönyörködtető kova- vagy mészelemekből, tűcskékből állhat, s ezeket az alkatrészeket spongiolinrostok tartják össze. Édesvízi sziva-csaink váza is kovatűkből áll, melyek közül a legnagyobbak is alig érik
1 E n t z — S o ó s : Élet a t e n g e r b e n . Kir. Magy. Term. Tud. T á r s . Budapest, 1931.
• • • • • •
el a mm 2 — 3 tizedrészét. Aszerint, hogy sok vagy kevés spongiolín tartja össze a szervetlen vázelemeket, lehet a szivacsok teste élő állapotban töré-k e n y , vagy többé-töré-kevésbé rugalmas, sotöré-kszor még egy és ugyanazon fajnál is.
Hazánk édesvizeiből ismert hat szivacsfaj közül öt él a Balatonban,2 s ezek közül egyik, a Spongilla carteri, csak a Balatonban fordul elő. E szivacsfaj hosszú ideig csupán Indiából volt ismeretes, a Balatonban Margó Tivadar találta meg a nyolcvanas évek elején. A tudósok előtt is rejtélyesnek tetszett egy és ugyanazon állatfajnak ilyen szeszélyes előfordulása; amióta azonban ismeretes lett Turkesztánból, a Volga deltájából és a Don vízéből, balatoni előfordulása sem tűnhet már annyira izoláltnak. Arndt subtropusi fajnak tartja, mely a mérsékelt s egy-két cm vastagságot is elérhetnek. Állati voltukat alig árulják el, más állatokon ismert külső tagozódottságot, testrészeket rajtuk hiába keresünk. Azt sem tudjuk megmondani, egyetlen állat, vagy pedig több egyénből alakult telep v a n - e szemünk előtt. Nem is szükséges mindig köveket forgatni, ha szivacsot keresünk. Megtalálhatók kövek felületén élénk zöld foltok alakjában, s elütő színükkel a figyelmes parti sétáló érdeklődését is felkölthetik. Megtalálhatjuk őket nádszálon, foltokat vagy gyűrűszerű bevonatokat alkotva, nemkülönben
1. ábra. Spongilla lacustris-telep mólómenti kövön.
(Keszthely, 1935. augusztus 15.)
Dr. M ö d l i n g e r G. felvétele.
8 3 B A L A T O N I S Z I V A C S O K
vízbe merült faágokon, hajók fenekén, legnagyobb tömegben pedig legforgal-masabb kikötőinknek (Balatonfüred, Keszthely, Földvár, Tihany stb.) fa- és betonépítményein, vagy mólók védelmére felhalmozott kőtömbökön. Sokszor csiga és kagylóhéjakat is bevonnak s hínár-szárra is rátelepednek.
Legelterjedtebb és legfeltűnőbb szivacsfajok egyike tavunkban a Spongilla lacustris, melynek legszebb
nyúl-ványairól, melyek csupán ezen a fajon fordulnak elő. Ha egy darabját ki-vesszük a vízből, érezhetjük erős, foghagymára, még inkább arzénre emlé-keztető szagát.
Késő ősszel a telep alján, de a nyúlványok alsó részén is sárgás, már szabadszemmel megfigyelhető gömböcskéket találunk elszórva a szivacs tes-tében. Ezek az ú. n. vízigyöngyök (gemmulák), melyeket a víz mellett lakók régen ismernek, biztosítják a szivacs áttelelését s részben elterjedését is. A még nem gemmulásodó szivacstelepet hajlékonynak, némileg rugalmasnak
l. á b r a . Nádszálra telepedett édesvizi szivacstelepek, hártyás osculumokkal.
Eleven példány, vízalatti felvétel. Kissé nagyítva.
(Balatonfüred, 1932. júl. 5.)
A szerző eredeti felvétele. (Tihanyi Biológiai Intézet.)
88 A T E N G E R
érezzük, amely tulajdonság onnan ered, hogy — mint már fent említettük — e faj kovatűit elég sok spongiolin köti össze. Vízből kiemelt példányok felületén csakhamar feltűnik egy színtelen, igen v é k o n y hártya, mely a szivacs testét mindenütt bevonja s elhatárolja a külvilágtól. E hártyán szabadszemmel nem látható parányi nyílások vannak, melyeken át a víz beáramlik, magával víve a szivacs táplálékát is, mely főként szerves eredetű finom törmelékből,
3. á b r a . Elhalt édesvízi s z i v a c s f e l e p ( E p h i d a t i a sp.) vizigyönggyel telve.
A t e l e p közepén l á t h a t ó s ö t é t e b b folt a t e l e p kiemelkedett és leszakadt részének helyét m u t a t j a . A világos fonalszerű részek váztűk k ö t e g e i ; ezek között vannak a vizigyöngyök.
Az aszófői ö b ö l b e n 1936 augusztus 17-én g y ű j t ö t t példány.
A szerző eredeti felvétele. (Tihanyi Biologiaí Intézet.).
de valószínűleg apró lebegő vízíszervezetekből is áll. A víz beáramlását a szivacs belsejében levő táplálékfelvevő sejtek hosszú ostorainak mozgása idézi elő. A hártyát helyenként n a g y o b b nyílások is áttörik, melyek a szivacs testét átjáró csatornarendszerrel vannak összeköttetésben s hivatásuk a
„megszűri" víznek, a bomlási t e r m é k e k n e k és az emészthetetlen anyagoknak az eltávolítása. Ha még eleven szívacsdarabot pohár vízbe vagy akváriumba helyezünk, sokszor már néhány óra múlva láthatjuk e kivezető csövek nyílásait (osculum). Ezek a csövek sokszor a felületi hártyát is maguk előtt tolják s igy kéményszerü kiémelkedések keletkeznek a szivacstest felületén (2. ábra). Figyelmes szemléléssel megláthatjuk, amint e kis kéményeken
(melyek-B A L A T O N I S Z I V A C S O K
8 5
nek hossza 1 cm is lehet, átmérője pedig 1—4 mm) apró részecskék hatal-mas erővel löketnek ki. Érintésre a csövecskék csekély mértékben össze-húzódhatnak. E jelenség egyike azoknak a kevés számú és kisméretű mozgás-jelenségeknek, melyek szivacsokon egy
álta-lán megfigyelhetők. T u d v a azonban, hogy a szivacsoknak sem izmaik, sem idegeik nincsenek, nem csodálkozhatunk, ha alig
Ügy a gemmulaképzést (3. ábra), mint a j'^fr^SSŰÉÉI^^^Etffi*
hártya jelenlétét s a kiürítőnyílás működését dul elő legtömegesebben, ahol a fürdőház és
jégtörő cölöpjein láthatók csendes vízben szép telepei. Mellékelt k é p ü n k (4. ábra) a
fürdő-házhoz vezető híd egy régi cölöpének kiálló JüHP vasszögén növekedett érdekes telepet
ábrá-zol, melyen e faj jellemző nyújtványai és j J ^ B L tág osculumai látszanak. E faj balatoni kép- T ^ J L viselőit Arndt-nak, a n e v e s európai szivacs- J V szakértőnek ajánlatára Spongilla carteri subsp.
balatonensisnek nevezi a tudomány. A z 1—4 cm vastag, tenyérnyi, arasznyi, de sokszor
fél m átmérőjű telepek nagyságukkal és j i K , tömegükkel minden más, tavunkban előfor- V ^ K duló szivacsfaj felett uralkodnak. Kéregszerű környezeté-ből, mely szín nyilván a Balaton finom szemcséjű, ugyanilyen színű iszap-jától származik. Földváron egyes helyeken csaknem fekete példányai is
lát-4. á b r a . Vizbemerült cölöp kiálló vasszögén növekedett Spongilla
carteri-telep.
A képen jól láthatók a fajra jellemző rövid, újjalakú nyúlványok és tágas
! : : : : : A T E N G E R
hatók. Mivel a sötét szín a felületről számítva csupán néhány mm-nyire ter-jed, nyilván itt is szennyeződés eredménye. A szivacstest tulajdonképeni színe világos, sárgás.
Vízbe téve, hártyás kivezető csövei törpe csonkakúpként tűnnek elő, míg a fennebb említett fajoké i n k á b b hengeresek. Gemmulái a szivacstestben elszórva jelennek meg, legtöbb v a n a telep alján és közepén, a nyúlványok végén számuk kevesebb. A fiatal vízigyöngyök sárgásak, az érettek vöröses barnák, innen származik a gemmulákkal telt telep élénkbarna színe. A gem-mulafedőtűk, valamint a váztűk is simák. Október közepén már legtöbb pél-d á n y tele van vízigyönggyel, kéregszerű telepek helyét csupán sárgás-barna réteg jelöli. A szivacstest elpusztulása után a jellemző nyúlványok részben lehullanak, a vízigyöngyök egyrészét széthordja a viz, a váztűk nagyrésze iszapba merül. Jellemző szaga i n k á b b iszapra emlékeztet, nem oly kelle-metlen, mint a Spongilla lacustris-é.
Mivel forgalmasabb kikötőinkben fordul elő legtömegesebben, továbbá mivel vízijárművek alján sokszor nagykiterjedésű telepei találhatók, ú j a b b terjeszkedése mindenesetre kapcsolatban van az élénkülő hajóforgalommal.
Tömeges előfordulása azonban m á s körülménnyel is vonatkozásba hozható.
Szivacsokról általában ismeretes, erről a fajról pedig különösen, hogy a víz-n e k víz-nagyfokú szevíz-nvíz-nyezettségét is elbírják. Ivíz-ndiábavíz-n oly tavakbavíz-n, ahova bennszülött lakótelepek szennyvize kerül, igen gazdagon tenyészik.3
A tavunkban előforduló többi szivacsfaj mind megjelenésével, mind pedig jelentéktelenebb tömegével valóban alig keltheti fel a figyelmet. Zöld színével tűnik ki a kozmopolita Ephidatia fluviatilis, színe azonban valamiszínével k é k e -sebb, hamvasabb, mint a Spongilla lacustris-é. E két szivacs eltérő színárnyalata Földváron figyelhető meg legjobban, ahol a parti betonfalon és köveken kérges bevonatokat alkotnak. Az Ephidatia fluviatilis telepei rendesen csak a felü-leten zöldek, a telep belseje sárgás vagy színtelen. Gyakoriak oly telepek is, melyeknek napot ért része zöld, a kő oldalán levő része fakó, a naptól teljesen elfordult rész pedig, mely a kő alján nő, egészen színtelen. Ennek a jelenségnek a magyarázata az, hogy említett szivacsaink zöld színét a ben-n ü k előforduló s velük asztalközösségbeben-n élő paráben-nyi zöld moszatok (Zoo-chlorellák) adják. E moszatok, mint általában minden asszimiláló növény, csak napfény érte helyen tenyésznek. A z algák a szivacsban tetemesen elszapo-r o d n a k s a szivacs táplálásáelszapo-ra is szolgálnak.
A z Ephidatia fluviatilis osculumai tövén összefutó csatornák szűkek s csillagszerű rajzot alkotnak, Szagtalan s többnyire jóval törékenyebb, mint zöld fajtársa, a Spongilla lacustris. Gemmulájára jellemző, hogy — ellentétben a Spongilla-fajokkal — nem tűkkel, hanem apró, kézelőgombszerü kova-kép-ződményekkel borított, melynek korongja csillagszerűen bemetszett. A vízi-gyöngyök e fajon is elszórva, d e igen ritkán jelennek meg. Egyes példányok áttelelnek. Közeli fajrokona, az Ephidatia Miilleri, a Kis-Balatonból ismert és sajátságos hólyagsejtjeivel tűnik ki.
3 Arndt, W . : S c h w á m m e und G e s u n d h e i t s w e s e n . Zeitschrift f. Desinfekt. u. G e s u n d -heitswesen, 1930.
KISEBB KÖZLEMÉNYEK
8 7
Legszerényebb megjelenésű szivacs a Balatonban a Spongilla fragilis, mely azonban nádon, k ö v e k alján s általában mindenütt, ahol más fajok élnek, megtalálható. Kicsiny, színtelen, igen vékony kéregszerű bevonatokat alkot, melyek alján foltokban jelennek meg már n y á r végén vízigyöngyei, kövezetszerűen szorosan egymásmellé csatlakozva, közös chitinszerű b u r o k b a zárva. A gemmula nyílása, amelyen tavasszal a „csíra" kínyomul, alig észre-vehető hártyás csővé kihúzott. Más édesvizekben e faj hatalmas telepeket alkot.
Ha megszáradt szivacsdarabot b ő r ü n k ö n szétdörzsölünk, észrevehetjük a tűk izgató hatását. E hatásnak már régtől fogva gyógyerőt tulajdonítanak.
Szivacsaink parányi hegyes tűi óriási mennyiségben kerülnek évről-évre a Balaton iszapjába. Vángel szerint a balatonfüredi iszap gyógyhatásához nagy-ban hozzájárulnak.4 Vizigyöngyök lűit vizmentén élő lakosság hazánk egyes vidékein, de más országokban is, arcpirosítónak használja. Szivacstűtartalmú iszappal dolgozó munkások gyakran s z e n v e d n e k bőrirritációban, mely bán-talom a Balaton mentén „dobránc" és m á s neveken ismert.
Tömegesen fellépő szivacsok a Balaton életében sem lehetnek közön-bősek. Átszűrőképességük annyira számottevő, hogy — mint tengeri sziva-csokon végzett kísérletekből következtetni lehet —, a víz öntisztító képes-ségéhez jelentékenyen hozzájárulhatnak.
KISEBB KÖZLEMÉNYEK
Oroszország és az északi Jeges-tenger. O r o s z o r s z á g t ö r e k v é s e m á r évszázadok óta az északi tengerhez vezető út kiépítésére irányult. D e csak a világháború adta meg az első erős lendületet annak létesítéséhez. Angol tervek alapján és angol tőkével épült 1915/16-ban az 1450 km hosszú vasúti vonal Pétervár és Murmansk között és ezáltal lehetővé vált Oroszország bel-sejéből a Golfáram következtében jégmentes tengerre jutni, honnan már nyitva állt az út a világtengerek felé. De ugyanezen az úton látták már el 1916-ban az orosz hadsereget az entente részéről hadianyaggal. A szovjet ezt a vasúti vonalat kettős vágányúvá építtette ki, Murmanskban hadikikötőt léte-sített és Kelet-Karéliát, illetve Kola-félszigetet gazdaságilag feltárta. Hatalmas érc- és foszfáttelepek, óriási erdőségek v á r n a k kiaknázásra. A második fontos közlekedési útvonal, mely a Jeges-tengerbe vezet, a Keleti-tengert és a Fehér-tengert összekötő vízi út, mely ma már kisebb hadihajók, és tengeralattjárók számára járható is. 1931-től 1933-ig épült és az Onega-tavat és a Fehér-tengert 221 km hosszú csatornával köti össze. A csatornában 32 zsilipkamara van, melyek hossza 115 m, szélessége 15 m és vízmélysége 8 m, tehát nagyhajózási közlekedésre is alkalmas. így összekötve az ország belsejét és az ipari gócpontokat az északi kikötőkkel, közelebb jutottak régi t e r v ü k n e k a Leningrád-Vladivostok közölti legrövidebb víziútnak a megvalósításához
mely Szibéria gazdasági feltárását is elősegítené. Mladiáta,
*
* A Balaton Tud, Tanúim. Eredm. II. Budapest, 1897.
A TENGER
A „Kaiserin" volt német csatahajó kiemelése. E z é v m á j u s 1 4 é n k i -emelték a Scapa Flow öblében 1919 június 21-én a saját személyzete által elsüllyesztett 67 német hadihajó közül a volt „Kaiserin" csatahajót is. Ezzel együtt eddig 35 hajót hoztak ismét felszínre. A z emelésnél alkalmazott eljá-rás azonos volt „ A TENGER" e z évi első füzetében leírt módszerrel. Ez a hajó is teljesen felborult állapotban, 11 fokra oldalra dűlve, feküdt a fenéken, 4 m mély vízben. A tulajdonképeni emelési munkák több mint tíz hónapot vettek igénybe. Különös látványt nyújtott a fenékkel felfelé felúszott hatalmas hajótest, mely n é h á n y méterrel kiállt a vízből, a fenékre erősített 8 hatalmas, 25 méter magas, égnek m e r e d ő légaknákkal, melyeket az acélkötelek egész hálózatával rögzítettek a hajótesthez. M. J.
*
A Cunard White Star Line megrendelte a „ Q u e e n M a r y " testvérhajó-ját a J. Brown, & Co, Clydebank hajógyárnál olykép, hogy ez legkésőbb 1940 tavaszán szolgálatba helyezhető legyen. Befogadóképessége 83.000 brt, tehát a hajó valamivel nagyobb lesz, mint ,,Queen Mary". A társaság utolsó igazgatósági ülésén ezenkívül t ö b b új, k i s e b b hajó építését határozták el, melyek a két nagy hajó kiegészítéseként látnák el az Atlanti-óceán északi útvonalán a szolgálatot. E h a j ó k építését a társaság azért is sietteti, mert az angol admirálitás nagyarányú hadihajórendelései következtében ily k e r e s k e -delmi hajók k é s ő b b csak nagy késedelmmel készülhetnének el. M. J.
*
A i első vasúti komphajó-közlekedést a D ü n k i r c h e n - D o v e r v o n a l o n Anglia és Franciaország között e z év október 14-én helyezték üzembe. Ez-által Páris és London között átszállás nélküli vasúti közlekedés létesült.
M. J.
*
A Rajna-tengeri hajópark eddig épült legnagyobb hajóját, a „Heluan"
motoros árúszállítót, ez év júliusában bocsátották a kiéli Krupp-Germania-w e r f t telepén vízre. Legnagyobb hossza 80'65 m, szélessége bókonyon 11 55 m, oldalmagassága a felemelt hátsó fedélzetig 6'37 m, hordképessége 2330 t o n n a és sebessége 10'5 tg. mérföld. A személyzet száma 17. Egy 8-henge-res, négyütemű Krupp-Dieselmótor feltöltéssel 950 effektív lóerőt ad le a csavartengelyre, 160 percenkénti fordulatnál. M. J.