Irta : L E I D E N F R O S T G Y U L A dr.*
egyetemi magántanár
Sokan, nagyon sokan vagyunk ebben a szegény országtorzóban még ma is, akik a tengerimádók szektájában tartozunk, de csak kevésről tudok, akik saját hajójukon bolyongták be a tengert. Egy részük azóta már átkelt a Styxen, aki még életben van, régen túladott a jachtján. A magyar tengeri sporthajózás ma már a múlté. Történetéből csak n é h á n y mozaikdarabot sike-rült összegyüjtenem. Talán akad majd valaki, nálamnál hivatottabb, akinek ezek a hézagos adatok fölkeltik érdeklődését s megírja a magyar sport tör-ténetének ezt az érdekes, de eddig figyelmen kívül hagyott fejezetét. Nem lesz könnyű munka.
*
Gyakran elfog a vágy a bezárult tenger után. Ilyenkor mindig Herczeg Ferenc csodálatos könyvét veszem elő. „ A szelek szárnyán" mindig meg-nyugtat, felüdít. A tenger levegője árad belőle és csodás adriai panorámák vízióját eleveníti fel bennem. J ó t é t e m é n y nekem ez a könyv. Jól ismertem azt a vitorlást, amellyel Herczeg Ferenc bekalandozta az Adriát. Egyízben én vontattam téli szállására, Portoréba a „Klotild" gőzössel. Voltam is a fedélzetén és megcsodáltam minden zugát. Az útleírásban „Sirály" néven szerepel, de nem ez volt a neve, hanem „Hajnal"-nak keresztelte el. A hajót Herczeg Ferenc 1904-ben Southamptonban vette. Azelőtt „Tambourine" volt a neve. Yawl-típusú vitorlázata volt, amely a kuttertől abban különbözik, hogy kormánya mögött még egy árboca van. A „Lloyds Register of Yachts"
1909-iki kiadásában a „Hajnal"-ról a következő adatokat olvashatjuk:
űrtar-* Mutatvány a s z e r z ő n e k „Kék Adria" címmel, a Magyar K ö n y v b a r á t o k kiadásában, a Kir. Magy. Egyetemi N y o m d á n á l a közel jövőben megjelenő m ű v é b ő l .
m- 68 A TENGER
talma 20'71 nettó, 36 bruttó tonna. Méretei angol lábakban (1 angol láb 0"305 m): 62'1 láb hosszú és 11'54 láb széles. A yawl C. P. Clayton ter-vei szerint 1888-ban Southamptonban épült. H e r c z e g Ferenc a vétel alkalmá-val a Lloyddal megvizsgáltatta a hajót, amely máltai kereszttel és 16/A l . jelzéssel osztályozta. A máltai kereszt azt jelenti, hogy a hajó különleges felügyelet mellett épült.
A hajó fényűzően volt b e r e n d e z v e . A tulajdonos kajütjén kívül volt két-ágyas vendégkabinja süllyesztett fürdőkáddal, szalonja, navigációs fülkéje, kony-hája, négy fekvőhelyes legénységi hálója és vitorlatára. Teljes vitorlázata 3000 négyszöglábnyi vászon volt, de n e m is akadt vitorlás hajó, amelyet könnyedén el ne hagyott volna. A jacht tagja volt a cs. és kir. Jacht-rajnak és így közös hadi lobogó alatt vitorlázott. Az utat Souplhamtonból Fiúméig saját vitorláival 23 nap alatt tette meg. Közben csak három kikötőt érintett: Gibraltárt, Algirt és Máltát.
Herczeg Ferenc öt nyáron keresztül vitorlázott vele. Versenyen sohasem vett részt, mivel maga a vitorlázás technikája k e v é s s é érdekelte, csak a ten-geri élet vonzotta. Tavasszal rendszerint Pólába, onnan többnyire Velencébe vitorlázott, egyszer Anconát és Riminit is felkereste. Nyaranként végig kóbo-rolta a dalmát szigetvilágot. Legdélibb állomása többnyire Korfu volt, mely-nek gyönyörű, még az angolok idejéből származó jachtkikötőjében egy-két hetet töltött. Csak egy ízben m e n t tovább a Korintusi-öbölbe, ahol három hétig keringett. O n n a n a csatornán keresztül Falleron-Athénbe vitorlázott.
A „Hajnal" c s a k egyszer forgott nagyobb veszedelemben. 1909 augusztus 4-én délután 5 órakor Rogoznica közelében a Zironi-szirtek közt hatalmas ciklon érte utol. A szél annyira váratlanul jött, hogy a vitorlák bevonására sem volt már idő. A „Federigo" n e v ű kétszáz tonnás olasz vitorlást, ame-lyet éppen megelőztek, az orkán úgy a sziklához vágla, hogy menten elsüly-lyedt, mint az ólom. A „Hajnal" szerencsésen megúszta a veszélyt. Bár olyan sötélség támadt, hogy a kormánytól a hajó orráig sem lehetett látni, sértet-lenül robogott át a z alattomos szirtek között. A vihar a nagy vitorlát ronggyá tépte, a csónakot pedig magával ragadta. A mentőcsónakot azonban másnap reggel sikerült elfogni. Az előtte való nyáron az albán partok mentén vias-kodott a „Hajnal" a szélviharral. Herczeg Ferenc egész éjjel küzködött, hogy jachtját a szél a C a p Liguetta sziklafalához ne sodorja.
A „Szelek szárnyán" n e m c s a k a „Hajnal" kalandozásairól szól. Szer-zője már azelőtt is sokat vitorlázott a tengeren, mielőtt a „Hajnal"-t meg-vette. Három évig a lussini Santo Picinich „Vittoria"-ján járta az Adriát.
Herczeg F e r e n c a „Hajnal-"t Leard J á n o s n a k , a fiumei Tengerészeti Hatósághoz beosztott osztálytanácsosnak adta el, mivel hasonló nagyságú, de segédmotorral ellátott jachtot a k a r t beszerezni. Ezt a tervét a világháború kitörése akadályozta meg. Leard a yawlt „Helene" névre keresztelte át. Fiú-m é b a n hallottaFiú-m, hogy az új tulajdonos a hajót a háború után leszerelte.
A hajótestet egy görög b o r k e r e s k e d ő n e k adta el. Ha még megvan, bizonyára jófajta számoszi muskotályt szállít. Néhai Leard Jánosnak korábban egy
„Sokol" nevű k u t t e r e is volt, a m e l y 1874-ben Malla-szigetén épült. Mind-össze 3 tonnás volt. Emlékezetem szerint csak a Quarnerón vitorlázgatott vele.
*
6 5
TENGERI KRÓNIKA : : : : : :
A magyar tengeri sporthajózás terén tudtommal Zubovics F e d o r volt az úttörő, aki „Deserteur" nevű 12 m é t e r e s kutterével sokáig hajózott az A d -rián. Hajója 1880-ban Triesztben épült és két főnyi legénysége volt. Kutte-rével sokszor ellátogatott Pólába, ahol akkor egyik unokaöccse, Zubovics Ferenc, a haditengerészetnél szolgált. Egy alkalommal, amikor Fiuméből éppen Pólába vitorlázott, nagy vihar fogta el. Zátonyra jutott, ahonnan egy nagyobb hajó csak a vihar elvonulása után tudta levontatni. A kutternek csodálatosképen semmi baja sem történt. Zubovics Fedor a kutterrel egy-időben vette meg Barcolában a Kreszics nevű félig rombadőlt várat. Akkori-ban dolgozott új találmányán, egy torpedón, amelyet István kir. herceg ten-gernagynak is bemutatóit. Hogy a találmány sorsa mi lett, azt nem sikerült megtudnom.
*
A „Sportgróf", Andrássy G é z a gróf is a tengeren kezdte a sportolást.
Hajója, a „Taormina", a fiumei Tengerészeti Hatóság évkönyve szerint Sout-hamptonban, Múzsa Gyula közlése szerint Indiában épült s azelőtt „Gertrude"
név alatt vitorlázott. A 46 tonnás hajó 22 75 m hosszú és 4'8 m széles volt.
Négy főnyi legénység szolgált rajta. Legnagyobb útja az Oregonon fel, majd Florida, Cuba és végül New-York. Ott megvette a „Petit sucrier" apja, hogy fiát a vízhez kösse, ami azonban nem sikerült. A „Taormina" kitűnően épí-tett, rendkívül tengerálló hajó volt, úgyhogy végül pilóta-hajó lett belőle és a new-yorki kikötő előtt teljesített szolgálatot.
Biedermann Rezső bárónak egész kis flottilája volt a tengeren. Egyik alapító tagja volt a cs. és kir. Jacht-rajnak. (K. u. K. Yachtgeschwader.) Leg-nagyobb hajója, a „Red Eagle" 1888-ban Leithben épült. A 203 tonnás „Red Eagle" hossza 45"66, szélessége pedig 6'43 m volt. A négy főnyi legénység felelt Giurcovich Giacinto kapitány rendelkezelt. Biedermann báróék ezzel a hajóval a Földközi-tengert, főkép az afrikai partokat járták be. Leghosszabb útjuk Gibraltárban végződött. Biedermann bárónak ezen kívül még két vitor-lása és egy „Undine" nevű motorosa is volt. A z utóbbit 1907-ben Brémában építelték. A vitorlások közül az egyik, a „Bravó", angol hajógyárban, a másik, a „Sirály", Lussinpiccolóban készült. Mind a kellő Pólában állomásozott és a különböző vitorlásversenyeken sok díjat nyertek.
A „Bravo"-t egy ízben a pólai kikötőben baleset érte. Egy esle vitor-lásverseny alkalmával az egyik fordulóban A n d r á s s y Géza gróf „Taormina"
jachtja oldalba fúrta, illetve átszáguldott rajta. A „Bravó" léket kapott és elsüllyedt. Fedélzetén volt Horthy Miklós Őfőméltósága, akkor még — ha jól tudom — sorhajóhadnagy vagy korveltakapitány, akit Biedermann Rezső báróval együtt csak meglehetős nehézségek árán tudtak kimenteni a hullá-mokból. A balesetért a versenyzők kölcsönösen egymást okolták. Andrássy Géza gróf később az elsüllyedt kutlert is partra vontatta. A z arzenálban ki-javították és utána még sok versenyen győzött.
A magyar—osztrák haditengerészet 1914-iki évkönyvében Nagybányai Horthy Miklós fregattakapitány nevén a másfél tonnás „ A r á m " nevű sloop szerepel. Ez a vitorlás Pólában állomásozott. Közelebbit nem tudok róla.
A TENGER
• • • • • •
Ugyanebben az évkönyvben olvasom, hogy Károlyi Antal grófnak 21 tonnás
„Pelikán" nevű motoros jachtja, Mailáth László grófnak pedig 12 tonnás
„Stephanie" nevű gőzbárkája volt. Mindezek a cs. és kir. J a c h t - r a j kötelé-k é b e tartoztakötelé-k, de iájukötelé-k vonatkötelé-kozóan részletesebb adatokötelé-kat nem tudtam összegyűjteni.
A fiumei Tengerészeti Hatóság évkönyveiben is több olyan magyar jachtot találtam felsorolva, a m e l y e k r e vonatkozóan közelebbi adatokat nem sikerült beszereznem. A z 1873-iki évkönyvben például Batthyány Ede nevén egy 63 bruttó tonnás jacht szerepel, amelynek „Flying-Cloud" volt a neve.
Tulajdonosa Rechnitzben lakott. Gerdái Dezsőnek 8'05 hosszú és 2'08 m széles „Lady A n n " nevű kuttere volt, amely Cowesben, az angol vitorlás versenyek híres kikötőjében 1907-ben épült. Ottó A l a j o s „Mia" nevű motorosá-ról is mindössze az évkönyv adataira vagyok utalva. Ezek szerint a hajó, amely 1908-ban épült, 14 bruttó regisztertonnás, 15 m hosszú és 2'30 m széles volt és három matróz szolgált rajta.
*
A legérdekesebb magyar vitorlázó kétségkívül Győrök Leó volt. Nem-csak saját hajóján járta a tengert, hanem vitorlását maga is építette. Győrök P á p á n született a szabadságharcot megelőző évben. Bölcsőjében talán e viha-ros idők nyugtalanságát szívta magába az anyatejjel, mert élete meglehető-sen hányatott volt. Győrök hivatásos tengerésznek készült, de a sors később szárazföldi életpályára sodorta. Ot is utolérte a f á t u m : a tenger vándora a kontinens lakója lett. Tengerészoklevelét csak jóval később szerezhette meg.
Kezdetben Londonban tanult, majd Párizsba került és 1870/71-ben a franciák oldalán vett részt a háborúban. Hiszen meg is kapta érte a jutalmat. Még mérnökhallgató volt, amikor a harctérre ment. A világon minden érdekelte.
Szomjúhozott minden izgalmat, A szedáni vereség után visszatért Párizsba.
A kommün alatt nézte a csőcselék rombolását, figyelte a barrikádharcokat.
Ilyesmit még nem látott. Ezt tanulmányozni kellett. De megjárta vele. Vala-melyik ház ablakából érdeklődve nézte a torlaszharcot. Röpködtek a golyók innen is, onnan is, de Győröknek ez nem volt újság. A csapatok a torlaszt hosszas küzdelem után elfoglalták és mindenkit összefogdostak, akit a közel-ben találtak. Győrök, a küzdelem semleges nézője is fogságba került.
Gallifet tábornok, a későbbi hadügyminiszter nem sokat teketóriázott.
Kihallgatással nem töltötték az időt, így Győröknek nem volt módjában tisz-tázni magát. Beállították a fogolykaravánba és gyalogszerrel terelték Mar-seille felé. Még szerencséje, hogy egyszerűen falhoz nem állították. A fogoly-csapat volt vagy négyszáz főnyi. Háromnegyed része elhullott útközben.
G y ő r ö k fiatal szervezete kibírta a rettentő fáradalmakat. Marseiileban bedug-ták őket egy öreg kaszárnyahajó gyomrába. Olykor még enni is kaptak. Keserves sors volt, de Györök úgy segített magán, hogy rajzolgatni kezdett. A hajó-börtön parancsnoka foglyai között végül is fölfedezte a művészt. Ártatlansága kiderült és megszabadult a petrolőrök és a patkányok társaságától. Kitűnik ebből, hogy sohasem jó kiváncsiskodni. Györök Leó is nagy árat fizetett érte. Ilyen élmények után került végre haza 1871 végén. Egyídeig
mérnö-T E N G E R I K R Ó N I K A
kösködött, majd a főváros egyik reáliskolájában nyelvtanítással bízták meg.
Tökéletesen beszélt valami ötféle nyelven. Később elbetegesedett, idegbaj kínozta és 1899-ben halt meg.
Győrök Leó volt az első magyar tengeri festő. Saját hajóján bolyongva készített vázlatokat, amikből itthon az Adria legszebb tájai elevenedtek meg a vásznon. Első képét, amely a Zapuntello nevű kis szirtet ábrázolta, a Mű-csarnok 1882-ikí tárlatán állította ki. Ezt a festményt sűrű egymásutánban követték társai. Edvi-Illés Aladár és Mendlik O s z k á r is az ő hajóján váltak
Győrök Leó „Kurul"-jachtjónak modellje a M. Kir. Közlekedési Múzeum gyűjteményében.
tengeri festőkké. Györök Leó ugyanis minden tengeri útjára vitt magával egy-egy festőt, írót, vagy tudós szakembert, Minden vakációját vitorlásán töl-tötte. Kár, hogy utazásait nem örökítette meg írásban. Képei is szétszóród-tak, pedig é r d e m e s volna belőlük még ma is gyűjteményes kiállítást ren-dezni. Kutattam hajónaplója után is, de nem tudtam rábukkanni. Ügy hal-lom, egyik barátjának adta át. Ha az illető még él s a napló megvan, nagy szolgálatot tenne, ha eljuttatná a Magyar Adria Egyesülethez. Nagyon sovány a magyar tengeri sporthajózás története, minden adatra szükségünk volna hozzá.
Mindazt, amit Györök Leó utazásairól tudok, elsősorban Csorba Sán-dornak, a Műegyetem volt érdemes titkárának köszönhetem, aki maga is régi Adriarajongó volt. Benső barátságban állt Győrökkel s egyik kirándulá-sán Tóth Béla társaságában részt is vett. Talán mondanom sem kell, hogy
I::::: A TENGER
ez az utazás összekülönbözéssel végződött. Két d u d á s nem fér meg egy csárdában. Amilyen n y a k a s volt Tóth Béla, a k k u r á t olyan természete volt a tengerész festőnek is. G y ő r ö k fiától k e v é s adatot kaptam, de láttam nála apjának még megmaradt néhány k é p é t és vázlatokat. Valamikor hajósinas volt édesapja vitorlásán. Gyermek volt még akkor, nem csoda, hogy emlékei elmosódtak. Harmadik forrásom Szinnyei Ottmár könyve, amely 1892-ben jelent meg. Ma már ritka könyv, magam is ezelőtt harmincöt esztendeje makulatúra közt akadtam rá. Címe : „Magyar lobogó alatt az Adrián." Győrök ugyanis nem a közös kereskedelmi lobogó, hanem a magyar trikolor alatt vitorlázott. Ez a ritka közvetlenséggel megírt munka már akkor nagy hatással volt rám, pedig akkor még nem is láttam tengert. Kár, igen nagy kár, hogy ez a kis könyv a maga idejében n e m keltett nagyobb feltűnést. Szerzője ugyanis a sikertől tette függővé további útleírásait.
Szinnyei Ottmár, a tudós Szinnyeiek nemzetségéből, tanár volt és conchilológus, magyarán olyan szakember, aki csiga é s kagylóhéjakat gyűjtöget.
Szép tudományág, valamikor Jókai is hódolt neki. Fiatalon elhúnyt Szinnyei tanár Győrök Leó első útján vett részt. Az ezermester festőművész évekig rajzolgatta hajójának terveit. Előzően bérelt b á r k á k k a l járta be az Adriát.
A vitorlás Portorében, ezen a nagymultú hajóépítő telepen készült. A tenger-parti népség eleinte sokat mulatott a szárazföldi nyelvmesteren, aki belekon-tárkodott a hajóácsok mesterségébe. A csúfolódás azonban lassanként nagy tiszteletté változott át. A magyar tanár olyan hajót épített, amelynek ezen a vidéken még nem látták párját. Volt is ajánlkozó bőven, aki matróznak akart elszegődni rája, de Győrök csak azt a két hajóácsot fogadta fel, akik az építésben segédkeztek. A hajónak furcsa nevet a d o t t : „Kurul". Bizonyára a turulból fabrikálta. A „Kurul" modellje a Közlekedésügyi Múzeumban látható.
Győrök ajándékozta oda, amikor a hajó elkészült.
A „Kurul" méreteit Szinnyei Ottmár a következőkben adja m e g : hosz-sza 12 és fél méter (a Tengerészeti Hatóság é v k ö n y v e szerint csak 11'57 m), szélessége 3'6, magassága 2, merülése másfél méter. A két árbocon össze-sen száz négyzetméternyi vitorlába kapaszkodhatott a szél. A hajó közepén volt a kabin, hátul a hajósinas, a hajó orrán pedig a matrózok kajütje. A hajó parancsnokaként k e z d e t b e n Marincovich Vicenzo szerepelt.
Győrök az első útra nyolcadmagával indult el. Vele volt a fia, egy geográfus, egy filozófus, egy művésznövendék és Szinnyei Ottmár. Azt, hogy kik voltak Győrök első útitársai, nem tudtam megállapítani, mert Szinnyei nem közölt neveket. A „Kurul" első ízben a Canale di Mezzón keresztül hagyta el a Fiumei-öblöt és Zára felé vette útját. A z utazás célja Ithaka volt, de Szinnyei csak Spalatóig tartott velük. Csaknem egy álló hónapba került, amíg odáig elvergődtek. Szinnyei utinaplója apró kalandok, hosszú szélcsen-dek, önfeledelt gyönyörködések egymást követő sorozatából áll. A z élmények leírását helyenként történelmi fejtegetések szakítják meg. Az írót egy-egy fel-iratos kő, síremlék vagy a tengermelléki magyar mult nyomai ihlették elmél-kedésre. Könyve végén említi, hogy a „Kurul" a b b a n az évben Curzola kikötőjében telelt át. Nem történt m á s baja, minthogy a hajóféreg nevű
TENGERI KRÓNIKA
•••••• 69
• • • • • •
• • • • • •
kagyló kikezdte a fenekét, amiből az tűnik ki, hogy nem volt fémlemezzel burkolva.
Győrök a következő esztendőben Curzolából Fiúméba vitorlázott. Ezt az útját maga akarta megírni, de adós maradt vele. A magyar tengerészeti irodalmat nagy veszteség érte ezzel, mert Győrök a tollat is ép olyan jól kezelte, mint az ecsetet. Egy ifjúsági regénye, amely „Lázadó hajósnép viszon-tagságai a Csendes-tengeren" címmel jelent meg, annak idején a legkedvel-tebb olvasmánya volt a tengeri kalandokra vágyó fiatalságnak, többek közt n e k e m is. Ugyan ki ne szomjazott volna kölyökkorában ilyen élményekre ?
A mi időnkben minden jóvérű fiúgyerek okvetlenül tengerész akart lenni.
Csodálatos jellemvonása volt ez a kontinentális magyarságnak s talán ebben van a nyitja annak is, hogy egykori haditengerészetünkben a magyar ember olyan jól bevált.
A „Kurul" többi kirándulásáról csak szórványos adatokat szedhettem össze. Tudom, hogy egy ízben a Pómó-szirtnél és Pelagosa fókalakta szikláinál is megfordultak. Ezen az úton vett részt Csorba Sándor is. Pómó barna, diabászkőzetből álló cukorsüvegére, erre a nagy felkiáltójelre, amelyet Plútó bizonyára Neptun bosszantására emelt ki a vulkános mélységből, fel is mázolták a „Kurul" nevét. Amikor 1913-ban első ízben jártam ott a „Najade"
hadihajóval, az idők viharai ekkorára már eltüntették a felírást. Tudósaink közül Thaisz Lajos, a botanikus, az utolsó kiránduláson pedig Tangl Ferenc és Pékár Mihály voltak Győrök vendégei. Thaisz Budua közelében az egyik kis dalmát szirten ritka érdekes növényt is fedezett fel. Elkísérte egyik útjára néhai Pályi Sándor, a Szabad Lyceum megalapítója is, akinek szintén a növénytan volt kedvelt tudománya. Útitársa volt továbbá egy-egy kirán-duláson Nagy Sándor, a róla elnevezett gyorsírórendszer megalapítója, továbbá Halasy, a későbbi főispán is. Tóth Béláról és feleségéről már meg-emlékeztem. Több útitársról nem tudok.
A „Kurul" tulajdonosa hidegvérű tengerész volt. Hajónaplóját gondosan vezette és a szokásos meteorológiai megfigyeléseket pontosan elvégezte. Már csak ezek miatt is sajnálatos, hogy följegyzései elkallódtak. A hajót kapi-tánya és tulajdonosa nem egyszer mentette ki veszélyes helyzetből. Korfu közelében egy ízben hatalmas viharba kerültek, amelyből csak úgy tudtak baj nélkül kigázolni, hogy Györök az összes vitorlákat rögtön leszedette.
Ragusa Vecchiánál (most Cavtat) akkora tramontána kapta el őket, hogy a hajó a szirtek felé sodródott. Ha Györök az utolsó pillanatban rá nem fek-szik a kormányra, a „Kurul" porrá zúzódott volna. A z aránylag mély járatú hajó nem egyszer súrolt feneket, de zátonyra csak egyszer jutott. Brazza valamelyik kis kikötőjébe éjjel futottak be. A reggeli apálykor azon vették magukat észre, hogy homokzátonyon ülnek. Megesett ilyesmi velem is az arbei kikötőben, amikor az „Előre" nevű kormányzósági jachttal kutató úton voltam. Györökék csak nagy vesződséggel tudták a hajót a zátonyról levon-tatni. Viestinél meg egy ízben a vasmacska maradt lenn a fenéken, de sikerült kihalászni. Antivári közelében, egy elhagyatott öbölben a csernago-rácok rálövöldöztek a vitorlásra, d e baj nem történt.
A TENGER
Györök Leó „Kurul"-ja, mint azt velem a Közlekedési Múzeum igaz-gatója, Samarjay Lajos titkos tanácsos közli, 1891 és 1895 közt vitorlázgalott az Adrián és a Jóni-tengeren. Később, amikor már elbetegesedett, eladta a hajót. Nehezen válhatott meg tőle. A Tengerészeti Hatóság é v k ö n y v e szerint az ú j tulajdonos Schmidt Sándor dr. volt. Nem sikerült megállapítanom, hogy azonos volt-e a Műegyetem nagyhírű krisztallografusával ? Azt sem tudom, megvan-e még a hajó, hol s milyen név alatt hasítja a kék vizeket ? Leg-alább emlékezete ne enyésszen el teljesen sem neki, sem gazdájának, az első magyar tengeri festőnek és hajótervezőnek.
Rajta kívül még egy magyar tengeri festőnek, Czölder Dezsőnek volt saját kuttere. Tengeri tájképeiből a Magyar Adriai Egyesület többször ren-dezett gyűjteményes kiállítást. A z ó t a már ő is lefizette Charonnak, az alvi-lági révésznek az obulust a legeslegutolsó átkelésért. Valamikor kis vitorlásán ide-oda kószálva gyűjtötte a festői témákat az Adria zugaiban. Seholsem találni annyit, mint ott.
*
Fejérváry G é z a báró honvédelmi miniszter az 1902. év végén terjesz-tette a képviselőház elé az új katonai javaslatot, amelyet a függetlenségi párt az első üléstől kezdve megobstruált. A vita átterjedt a következő évre is és technikai obstrukcióvá fajult. Bekövetkezett az ex-lex és Széli Kálmán lemondása. Utána a király Khuen-Héderváry Károly grófot, Horvát-Szlavon-ország bánját bízta meg kormányalakítással. A z Horvát-Szlavon-országgyűlésben rendület-lenül folyt tovább az obstrukció, mígnem 1903 július 29-én példátlan
Fejérváry G é z a báró honvédelmi miniszter az 1902. év végén terjesz-tette a képviselőház elé az új katonai javaslatot, amelyet a függetlenségi párt az első üléstől kezdve megobstruált. A vita átterjedt a következő évre is és technikai obstrukcióvá fajult. Bekövetkezett az ex-lex és Széli Kálmán lemondása. Utána a király Khuen-Héderváry Károly grófot, Horvát-Szlavon-ország bánját bízta meg kormányalakítással. A z Horvát-Szlavon-országgyűlésben rendület-lenül folyt tovább az obstrukció, mígnem 1903 július 29-én példátlan