Irta : S Z A L A I TIBOR d r . a Magyar Nemzeti Múzeum őre
— 3 képpel. —
Beebe mondja: „ Ú j r a megízleltem a kicsinek, az egyszerűnek, a várat-lannak az örömét. Minél nagyobb a földterület, annál több r a j t a az újdonság, de ezt a sok ismeretlent két szemmel és egy aggyal meglátni, felfogni nem le-het. Ha azonban olyan területre lépünk, melyet a térképen kis fekete pont jelöl, itt egyesítve találjuk a sok ismeretlent, a kis fekete pont minden titkát. A tit-kok itt hozzáférhetők s így a kielégülés gyönyörében van részünk" . . . Ezért j á r j a Beebe inkább a kis fekete pontokat, mint a nagy szárazulatokat. Az óceánok rejtett mélységeinek kutatója s az óceánok vad, végtelen vizein hajó-zik ember nem járta szigetek felé.
A Ga/o/;agos-szigetcsoportot már 350 éve ismerik. Kalózok, csempészek, kalandorok keresték fel először. Búvóhelyet, vizet és táplálékot kerestek itt.
Szomjasan érkeztek é s szomjasan távoztak. A szigeteken kevés az édesvíz.
Táplálékot azonban bőven nyújtottak a kövér, tehetetlen, óriás-teknősök, me-lyek híressé tették ezt a szigetcsoportot. A szigetek mai látogatói egyrészt ezeket a kipusztulófélben levő állatokat vadásszák és kiolvasztott olajszerű zsírjukat nagy mennyiségben szállítják. Másrészt a tudásszomj h a j t j a , a titkok-varázsa vonzza ide az embert.
Valaha e szigetek szárazföldi összeköttetésben állottak Amerikával. Ha-talmas földterület sülyedt itt el, melynek ma már csak a maradványai, az 1500 métert is elérő kráterek meredeznek ki a vízből. A Galápagos-szigetek ugyanis vulkáni kitörések eredményei. A földtörténeti újkor második felében itt is, mint
*) William Beebe: Galápagos das Ende der Wett. 2 Auflage. F. A. Brockhaus.
Leipzig, 1928. A felvételek W. Beebe: Galápagos das Ende der We'l c. miiből (F. A.
Brockhaus kiadása, Leipzig,) vannak véve.
a Föld sok más területén, élénk volt a vulkáni tevékenység, amely a délameri-kai fiatal lánchegység, az Andok kiemelkedésével állt kapcsolatban.
Galápagos talaja összetöredezett fekete lávatömbökből áll. A parti mé-lyebb vízben veszedelmes szirtek lappanganak, csak itt-ott akad kikötésre alkal-mas homokos partrészlet. A homokban milliószámra hevernek a trópusok óriás rákjainak bibor- és sárgaszínű művészi rajzolatú páncéldarabjai A borotva-élű, járhatatlan lávarögök között szúróslevelű és kampós magvú fű tenyészik.
A növényzet többi tagja sem f o g a d j a kedvesen a betolakodót. Az Opuntia és Cereus kaktuszok tüskéiket meresztik feléje, mások pedig száraz ágaik végére nőtt kulisszaszerü leveleikkel figyelmeztetik a vigasztalan s z á r a z s á g r a és a forróságra. Néhol azonban mesés gyorsasággal növekedő egyéves növények vi-rágai enyhítik a táj komorságát. A parti növényzet hatalmas gyökerekkel ka-paszkodik a földbe s a dagály hullámai elől a talajhoz simul. Beljebb dúsabb a növényzet. A szigetek m a g a s a b b részein lombos fák, az édes iilatú Bursera, a tüskés Discaria, a sárgásvirágú Cordia és az Acacia díszlenek.
Beebe Galápagos állatvilágának jellemző tulajdonságaként kiemeli az állatok szelídségét. Itt nem félnek az embertől; érdeklődéssel nézik, figyelik a szokatlan jövevényt. Itt, az embertől és a veszedelemtől távol, gátlás nélkül mutatkozik az élőlények közös t u l a j d o n s á g a : az érdeklődés.
A sziget állatai között nincsenek bennszülött szárazföldi emlősök és két-éltűek. A hajókról idekerült szamarak, kecskék, kutyák azonban nagyon elsza-porodtak egyes szigeteken s nagy csordákban kóborolnak. Az elvadult ku-tyák az olajvadászokkal versengve irtják az óriásteknősöket.
Legelterjedtebbek a szigeteken a hüllők, különösen az Amblyrhynchus és a Conolophus. Az Amblyrhyncus 1.20 m. hosszú, sötétszörke szinű gyík. A ten-gerben ügyesen úszik; egyetlen ellensége a cápa. Növényekkel táplálkozik.
Karmai, fogai, izmai erősek, mégsem használja a z o k a t sem t á m a d á s r a , sem védekezésre. Ha nagyon haragszik, v a g y ha párzási „harcot" vív, fejével he-vesen bólogat, fúj, mint a mesebeli sárkány, végül — méltóságteljesen elvonul.
Az Amblyrhynchus kihalóban lévő állat, noha nem üldözik, mégis pusztul, mert életenergiája hanyatlóban van. Ideje lejárt, mennie kell.
Az Amblyrhynchus, említett tulajdonságain kívül, más szempontból is figyelmet érdemel. Szinte a szemünk láttára — a pleisztocénben — alkalmaz-kodott a tengeri életmódhoz. G a l á p a g o s mai arculatának kialakulása ugyanis a pleisztocénben történt. A pleisztocén előtti időben nagyobb volt ez a sziget-csoport. Amikor azután a tenger mind többet hódított el belőle, az Amblyrhyn-chus alkalmazkodott az új környezethez.
Tudjuk, hogy a földtörténeti középkor halgyíkjai, miként a vizi életmód-hoz alkalmazkodott többi hüllő is, a tenger előnyomulásának köszönhetik ki-alakulásukat. A harmadkor transzgressziói viszont a cetek, fókák, rozmárok, tehát a tengeri emlősök életrehívói. Az Amblyrhynchus-szal az történt a pleisz-tocénben, ami a halgyikokkal és másokkal a középkorban és az ú j korban. Al-kalmazkodott a változó élettérhez, szervezete megváltozott. Kialakult az úszó-hártyája s ma már könnyedén szeli a vizet.
GALÁPAGOS. 8 1
Amilyen igénytelen színű a sziget tengeri gyíkja, olyan pompás a s z á r a z -földi leguán, a Conolophus subcristatus. Piros-zöld színű bőre pompásan üt el a láva fényes fekete hátterétől.
A Galápagos-szigetcsoport négy nagyobb és számos kisebb szigetecs-kéből áll. Csaknem valamennyi szigetnek megvan a maga külön óriásteknös
Tengeri gyík.
(Amblyrhynchus eristatus Bell.)
f a j a . E sok f a j kialakulása a r r a az időre tehető, amikor az egységes G a l á p a -gos részekre bomlott s a különvált szigetecskéken visszamaradt állatok egy-mástól függetlenül folytathatták a maguk külön útját.
A földrajzi elkülönítettségnek, az izolációnak f a j f o r m á l ó hatását sok vo-natkozásban ismerjük már. Külön figyelmet érdemel ebből a nézőpontból is Galápagos és az említett óriásteknősök, minthogy ezeknek a nyomán jutott Darwin az elszigetelődés törvényéhez. „Körülhatárolt vagy izolált területen — írja Darwin — ha azok nem túlságosan nagyok, a szerves és szervetlen élet-feltételek csaknem mindig azonosak, úgyhogy a természetes kiválogatódás arra
dott, teste pedig kisebb lett. Egy másik madár, a Progne modesta a lepkéket is megeszi s e tulajdonságában eltér szárazföldi rokonaitól. A fészkeken rend-szerint a fiatal hímek ülnek a csökkent számú és gyakran terméketlen tojáso-kon. A Geosp/za-nemnek öt f a j a él e szigeteken. E f a j o k csőrük alkotásában is nagy eltérést mutatnak. V a n n a k közöttük rövid, hosszú, gyengébb és erösebb csőrü madarak és mégis a táplálékuk ugyanaz. Albemarle-szigeten a ferdelábú, zöldszemű kormorán fészkel. A kisebbik Daphne-kráter valóságos keltető. Ezer és ezer kéklábú Sula nebouxi kelti itt fiókáit. A kialudt kráter mélyéből repül-nek föl ezek a madarak h a l á s z ó útjukra. Mások a tengerparton fészkelrepül-nek- fészkelnek-Legtöbb m a d á r a legészakibb szigeten, a Toweren él. A vörös Sula piscatrix websteri és a Sula dactylatra granti valóságos bohócoknak látszanak tarka toll-ruhájukban. A szomszédságukban fészkelő Fregaták-kai örökös ellenségeske-désben élnek. A Sula k i r a g a d j a a halat a vízből, a F r e g a t a pedig elrabolja azt a Sulától. A tengerparton sok galamb fészkel láva-barlangokban. A Coloradita
hajlik, hogy ugyanazon f a j valamennyi variáló egyénét ugyanazon mó-don változtassa m e g . " * )
Sula nebouxi Milne-Edw.
Legkedvesebb a szige-tek madárvilága. A biza-lom és az érdeklődés egyetlen állatnál sem nyi-latkozik meg annyira, mint ezeknél. Rászállnak az emberre, kísérik őt. A m a d a r a k egyébként az izoláció kérdéséhez is ér-tékes adatokat szolgáltat-nak. így pl. a Nesomimus melanotis repülőkészsége erősen csökkent, a földön f ü r g é n mozog meghosz-szabbodott lábaival. Cső-re is erősen
meghoszabo-*) Az idézetet Lambrecht Kálmán (Az elszigetelődés t ö r v é n y e ) nyomán köz'öm.
GALÁPAGOS. 3 3 ugyanolyan színekben pompázik itt, mint Mexikóban. Albemarle-szigeten a pin-guinek legészakibb és legkisebb f a j a él. Ez az egyetlen hely az egyenlítőtől északra, ahol ezt a madarat megtalálták.
A szigetek rovarvilága szegényes. A kövek alatt szürke pókok és száz-lábúak élnek. Néhol a termeszek építik palotáikat. Itt-ott a lombos fákon rajok-ban ülnek a s á r g a lepkék, éjjeli lepkék, bogarak. A lepkéket szabad kézzel meg lehet fogni.
A nagy, tarka sárga-skarlátpi-ros szöcskék G a l á p a g o s állat-világának főtáplálékai.
A tenger felszínén él a Ha-Ipbates nevű rovar. Ellentétként hangzik, mégis így v a n : sem a szárazon, sem a vízben nem marad életben. Pehelykönnyű teste alatt behorpad a víz tük-re, de az egymásba kapcsolódó vízmolekulák folytonos sora nem szakad meg s a Halobates nem lesz nedves. Mihelyt azon-ban víz jut a testére, elpusztul.
A sors a víz felszínét jelölte ki részére élethelyül. Itt kell ma-radnia. Senki sem tudja, hova menekül a viharok, záporok elől, melyek biztos halálát je-lentik.
A szigetek között rengeteg Az expedíció orvosa és a szelíd galápagosi ölyv. h a l él. D a g á l y k o r m e g e l e v e
-nedik a tenger. A halak ra-jokban vonulnak tova. A cápák hatalmas körvonalai tűnnek föl a vízben.
Néha egy-egy rája félelmetes alakja emelkedik fel a mélységből. Apály-kor a parti sziklák repedései között megrekedt vízben a mesék világa elevenedik meg. A lecsüngő hínár leple mögött különös alakú rákok, tengeri sünök, koral-lok, szivacsok, furcsa férgek tanulmányozhatók. Itt él egy sereg apró, szebbnél-szebb, szivárványszínekben pompázó hal is.
A szigetcsoportnak csak egy szigete van, ahol megtelepedett az ember;
ez Chatham. Fegyencek művelik itt a kávé- és cukornádültetvényeket.
A szigeteken nagy a csend. A szél ritkán jár erre. A madárdal halkan szól.
A rovarok némán röpülnek virágról-virágra. Az embert, aki szereti a természe-tet, eltölti itt a nagy mindenséggel való egységesség érzése.
„Egykor azt tanították, hogy a Föld a világmindenség központja. Majd az embert emelték erre a polcra. Én pedig hálás vagyok, hogy itt lehettem, hogy egy lehettem mindennel, ami körülvett és egy kissé meg is érthettem azt" . . .
Ezt írja Beebe; s ez a ma emberének világszemlélete.
I r t a : V A R G A L A J O S d r . e g y e t e m i m . t a n a r
— 1 képpel. —
A magyar tengerkutatók részéről az Adrián végzett eredményes kutatás biztató folytatását megakadályozta a világháború. A békeszerződések értelmé-ben Susaktól kezdve — Zára kivételével — messze Cattaron túl, az egész Adria-partvonal a jugoszláv állam kezébe került. A fiatal délszláv állam a gyönyörű tengerpart birtokbavétele után elfogadta a zágrábi tudományos akadémiának még 1893-ban fölvetett és 1919-ben ú j r a életrehivott eszméjét, hogy az Adria mellett tengerkutató intézetet létesítsenek. A zágrábi akadémia eszméjét már 1920-ban felkarolta a belgrádi tudományos akadémia is. Közös erővel szerkesz-tett emlékiratuk a délszláv kormánykörök támogatását is megnyerte s így hama-rosan a megvalósítás állapotába jutott a nevezetes kérdés.
A délszláv közoktatásügyi minisztérium a két említett akadémia vezetőségét részletes tervezet kidolgozására szólította fel, s 1921 január 21én Z á g r á b -ban ö s s z e is ültek az akadémiák kiküldöttei. Miután az állam erre a célra az évi költségvetésbe megfelelő összegeket vett fel, az intézet létesítése elé nem gör-dült semmiféle akadály. Az előirányzott összeg lassanként annyira szaporodott, hogy 1926 májusában az akadémiák Belgrádban elhatározhatták a tengerkutató intézet felépítését.
Ám hoszú ideig nem tudtak megegyezni a hely kérdésében. Raguza és Spalato között folyt sokáig a harc és végül is Spalato mellet döntöttek. Hosszú huzavona után megállapították a helyet is: Spalato előtt, a várostól mintegy 5 km.-re, a Marjan-félsziget csücskén, a Kastela-öböl bejáratánál. Spalato városa is nagy áldozatokat hozott. Ingyen telket adományozott, vállalta az odavezető műút megépítését, a városi közmüveknek, villanynak, gáznak és vízvezetéknek a kivezetését. Mindez pedig két millió dinárnál nagyobb összegbe került.
A kijelölt hely kiválóan alkalmas egy ilyen intézet elhelyezésére. Nagyobb kultúrváros közelében, teljesen tisztavízű tengerrész partján, széltől jól védett helyet választottak. Mielőtt az építéshez fogtak volna, számos külföldi szakértő véleményét is meghallgatták. E vélemények kedvezők voltak s így az ideiglenes állomást a Marjan-hegy lábánál levő kisebb szálló öt szobájában 1930.
novem-A SPnovem-ALnovem-ATÓI T E N G E R K U T novem-A T Ó I N T É Z E T 3 5
ber 1-én meg is nyitották. Minthogy alkalmas vezetőt az új államban nem talál-tak, idegenből igyekeztek valakit igazgatónak megnyerni. A kiszemelt norvég Broch Hjalmar dr. osloi professzor vállalta is az intézet megszervezését és veze-tését, s munkakörét 1929 januáriusában már át is vette. Szerződését azonban
1929 végén felbontotta és h a z á j á b a távozott. Ekkor a vezetéssel a fiatal Stan-koviő belgrádi professzort bízták meg, aki 1932-ig igazgatta az ideiglenes állomást.
Végre 1932 májusában megkezdődött a méreteiben és kivitelében pompás épület felépítése, s 1933 októberében már fedél alatt állott. Ám az anyagiak kimerülése folytán mc-g 1934 őszén is, amikor ott jártam, az ablakok és a belső felszerelés teljesen hiányoztak még. A kétemeletes szép épület földszintjét a halászatbiologiai osztályhoz tartozó konzerváló helyiségek, szolgalakások és a
nagy akvárium számára fogják berendezni. Az el-ső emeleten lesznek az igazgatóság és a könyv-tár helyiségei, két tanfo-lyam-terem és öt kisebb laboratórium. A második emeleten tervezik a ké-miai, oceanográfiai, nö-vénytani és élettani labo-ratóriumokat, s a fenn-maradó helyen még öt ki-sebb dolgozóhely létesíté-sét. ; i Az épülőfélben levő spalatói tengerkutató intézet főépülete. A n a g y é p ü l e t é p í t é s é
-vel egyidejűleg emelték a fölötte kiugró sziklaperemen az intézet hivatalnokainak lakásául szolgáló ki-sebb, egyemeletes épületet, amely 670.000 dinárba került és 1933 áprilisában lakható állapotban volt. A főépület teljes elkészüléséig ezt a kisebb házat ren-dezték be az oceanográfiai intézet céljaira. így az intézmény — felszerelve minden szükséges műszerrel, eszközzel, könyvtárral és csónakkal — máris sikeresen végzi feladatát. Jelenlegi vezetője a neves zágrábi botanikus, Vonk V.
Az intézet kiadványa a dolgozatonként füzetekben megjelenő „Acta adriatica instituti bilogico-oceanographici", melynek eddig is több, érdekes tartalmú füzete látott napvilágot. A spalatói állomást máris számos külföldi kutató kereste fel és dolgozott az asztalainál.
Kétségtelen, hogyha a nagy épület elkészül és berendezése olyan tökéletes lesz, mint amilyen a külseje (már eddig is két millió dinárnál többet költöttek reá), akkor az Adria biologiai és tengertani kutatását nagy mértékben fogja szolgálni. Hiszen Spalato Középeurópából könnyen és gyorsan megközelíthető s az intézet minden művelt nemzet kutatói számára nyitva akarja tartani kapuit.
A MÁSODIK MOTOROS DUNA-TENGERI HAJÓ SZOLGALATBA HELYEZÉSE.
Április 16-án a kormányzó és nagyszámú közönség jelenlétében siklott elemébe a második motoros áruszállító hajó, a „Szeged". A kereskedelmi mi-niszter lendületes szavakkal méltatta a vízrebocsátás jelentőségét s Széchenyi István emlékét idézve, rámutatott arra, hogy Magyarország mai
elszigeteltsé-A ,,Szeged" motoros Duna-tengerjáró hajó vízrebocsátása.
gében fokozottabb mértékben szükséges, hogy közvetlen vizi úton kapcsolatot teremtsünk a Levante gócpontjaival. A hajó teljesen felszerelve futott le a sólyá-ról, úgyhogy néhány nap múlva már megkezdhette próbameneteit, melyeket sike-resen, minden üzemzavar nélkül el is végzett. A sebességi próba alkalmával a hajó teljes felszereléssel, 12 és fél tonna üzemanyaggal és 300 tonna áruval a raktárakban, a hét kilométeres próbameneti Dunaszakaszon, 1.99 m. vízállásnál, 16 és háromenegyed kilométer holtvízre vonatkozó sebességet ért el a normális-nál kisebb gépteljesítménnyel, vagyis 320 lóerő Diesel-teljesítménnyel, ami elég
K I S E B B K Ö Z L E M É N Y E K 3 7
kedvezőnek mondható gazdaságos üzem szempontjából is. Az óránkénti üzem-olajfogyasztás e teljesítményénél össze-sen kb. 60 kg. volt. A h a j ó három lapá-tos, Hitzler-rendszerű kézi kormányszer-kezettel van ellátva és kormányképessége nagyon jó. Mindkét csavarral •előre me-netben a h a j ó szinte helyben forog; a for-dulati v. evolúciós kör átmérője alig né-hány méter.
Ezzel az új motorossal és az időköz-ben a kincstár által megvett régi „Duna"
gőzhajóval, valamint a közel két év óta üzemben lévő „ B u d a p e s t " motorossal a Magy. kir. Duna-tengerhajózási R. T., mely újonnan alakult társaságnak a kezelésében áll e három folyam-tengeri hajó, Budapest és Levante közt immár rendszeres, kéthetenkénti járatok tart-hatók fenn. Felette kívánatos volna az 1910-ben épült régi „ D u n a " helyett is egy korszerű és a „Szeged"-nél is na-gyobb folyam-tengeri h a j ó építése —
— amint azt annak idején a Hajózási és Kikötőügyi T a n á c s javaslatba is hozta, — melynek tengerállóképessége még jobb és g a z d a s á g o s s á g a nagyobb.
Mladiáta J.
*
Áramvonalas hajó. Gyorsjáratú motorcsónakoknál és ú j a b b a n a nagy trans-oceáni személyszállító hajóknál is (Queen Mary, Normandie) a felépítmények szerkezetének alaki kiképzésében már eddig is érvényesült az a törekvés, hogy azoknak légellenállása minél kisebb legyen. Nagyobb menetsebességnél ez a lég-ellenállás az összlég-ellenállásnak tetemes százalékára rúghat, ami különösen magas-felépítményű és sekélyjáratú hajóknál érvényesül. Ehhez járulhat még a szél által okozott ellenállás, ami pl. közepes erősségű szélnél, tehát 10 m/sec sebességnél
,Kalakala" áramvonalas komphajó.
A „Szeged" hajó far-szerkezete.
közel 9 kg.-ot tesz ki négyzetméterenkint, szélrohamoknál pedig, merőlegesen a szélirányra mérve, négyzetméterenkint 25 kg.-ot is elérhet. Ha még tekintetbe vesszük az aerodynamika megállapításait, melyek szerint pl. egy köralakú sík-lapnak ellenállása a reá merőlegesen ható 10 m/sec sebességű széllel szemben kb. 18-szor nagyobb, mint egy ugyanily keresztmetszetű szivaralakú, áramvonalas testé, melynek hossza az átmérő hatszorosa, úgy érthető a felépítmények helyes alakításának jelentősége. — Ilyen megfontolások vezették a Puget Sound Naviga-tion Co. vállalatot Seattle-ban, amidőn az 1932-ben kiégett „Peralta" gőzturbinás komphajó átépítése alkalmával az áramvonalas felépítmény mellett döntött. A komphajó 2000 utas és 110 autó b e f o g a d á s á r a alkalmas; egy 3000 tg. Le. teljesít-ményű kétütemű Sulzer—Diesel-motorja van, mely 18 mfld. sebességgel h a j t j a . Az áramvonalas felépítményen 3 fedélzet vonul végig. Ennek az építkezési formá-nak, a fent említett kisebb ellenálláson kívül, előnye a nagyobb szilárdság mellett a csökkentett súly és a könnyebben karban tartható sima felület. A h a j ó az átépí-tés után a „Kalakala" nevet kapta. — A svéd Göta-hajógyár Gothenburgban ugyancsak épített áramvonalas felépítménnyel ellátott 12.000 tonnás nagy tank-hajót, a „Braiara"-t. A vonatkozó kísérletek eredményeként a légellenállás a ren-des kivitelű hajókéval szemben 40%-kal csökkent, ami tetemes
üzemanyag-meg-t a k a r í üzemanyag-meg-t á s üzemanyag-meg-t jelenüzemanyag-meg-t. Mladiáüzemanyag-meg-ta.
*
A Rajna-tengeri hajózás fejlődésére jellemző, hogy a folyam-tengeri hajók p a r k j a , mely 1935-ben kb. 10.000 tonna hordképességű volt, 1936-ban több nagy új h a j ó v a l fog szaporodni. így a Russ hamburgi hajózási vállalat a lübecki Flender-Werft-nek egy 1400 tonnás h a j ó építésére adott megbízást, melynek test-vérhajója, a „Düsseldorf" már szolgálatban van, a harmadik, a „Neuss" pedig felszerelés alatt áll. Egy további 1000 tonnás motoros áruszállító h a j ó az Elsfleth W e r f t - e n épül, ez év m á j u s végére készült el és rendeltetése a R a j n a és a nyugat-német csatornák közötti forgalom lebonyolítása. M. ].
*
Kelet-nyugati átjáró a Jeges-tengeren, Szibéria partjai mentén. 1935 jú-lius elején két 3500 b r t . - á s orosz g ő z h a j ó Vladivosztokból elindult, hogy az És?aki-Jegestengeren, Szibéria partjai mentén Londonba jusson. Szeptember 11-én a két orosz hajó meg is érkezett az angol fővárosba. Útközben több szibériai kikötőben raktak ki árut, majd a Jenisszei torkolatánál faszállítmányt vettek fel London szá-mára. Ez volt az első eset a h a j ó z á s történetében, hogy hajók, az ázsiai kontinenst északon megkerülve, keletről nyugat felé, a Csendes-óceánból az Atlanti-óceánba jutottak. A fordított irányban való út, az úgynevezett észak-keleti passage, Nor-denskjöld óta, aki azt első ízben h a j ó z t a végig, már több esetben sikerült. M. ].
*
Az Északi-tengert a Fekete-tengerrel összekötő nagy hajózási út létesítésére irányuló munka hatalmas ütemben halad. Ennek egyik legfontosabb szakaszán, a délnémet viziútak hálózatából elkészült a Majna torkolat és F r a n k f u r t közötti rész, amely 1500 tonnás hajók számára használható már. Hasonlókép elkészült a Neckar-csatorna Heilbronn-ig, míg a Rajna szabályozása Strassburg és Basel között közeledik a befejezéshez. A R a j n a — M a j n a — D u n a csatorna vonalán pedig elérték már Würzburg-ot. M. J.
*
A világ kereskedelmi flottájának vesztesége 1934-ben 324 h a j ó volt, össze-sen 376.273 brt. tartalommal. Ezek között szerepelt 199 gőzhajó 312.795 brt.-val és 31 motoros h a j ó 31.750 brt.-val; a többi vitorlás volt. Ezzel szemben 1934-ben vízre bocsátottak 967.419 brt. kereskedelmi hajóürt, illetve 536 h a j ó t ; ezeknek 5 8 % - a motoros volt. Jellemző, hogy a kis hajók (100—500 brt.) száma aránylag milyen nagy. Ugyanis az összes épülő hajóknak közel 60%-a (319 h a j ó ) kis h a j ó s ezeknek háromnegyed része motoros. M. J.