I r t a : b á c s s z e n t i v á n i MICHAILOVITS GYÖRGY ny. h u s z á r k a p i t á n y
— 3 k é p p e l —
Ha a természetbarátok tudnák, hogy milyen egyszerű és aránylag mily csekély költséggel jár egy tengeri akvárium berendezése és ápolása, bizonyára nálunk is többen akadnának, akik érdeklődésüket és figyelmüket nemcsak az édesviz állat- és növényvilága felé fordítanák, hanem otthonukban, szakszerűen
•berendezett akváriumokban a tőlünk ma, sajnos, oly távol eső tengernek ,leg-inkább természetesen az Adriának és a Földközi-tengernek életét is tanulmá-nyoznák. Ezeknek a tengereknek a világát, ezernyi csodájával oly könnyen magunk elé varázsolhatjuk akár egy kis edényben is.
A legtöbb akváriumbarátot az a tévhit riasztja el a kísérletezéstől, hogy a tengervíz beszerzése magában véve is probléma, különösen ha a nagy t á -volságra gondolunk, mely bennünket a tengertől elválaszt. Ezzel szemben sok-évi tapasztalat azt mutatja, hogy a mesterségesen előállított tengervíz semmi-vel sem rosszabb, sőt sok tekintetben jobb és megfelelőbb a természetesnél.
A legkitűnőbb receptek állanak rendelkezésünkre a mesterséges tenger-víz egyszerű előállítására. A természetes tengertenger-víz szállítás alatt már néhány
•órai út után is megromlik, mert a benne élő állati és növényi parányok nem bírják el a levegőtlen, zárt edényt, a vasút rázását, a sötétséget stb., A ter-mészetes tengervíz rendeltetési helyére érve, rothadó és bomló anyagokkal telített, teljesen, használhatatlan folyadékká válik, melyben a hosszú úttól el-csigázott állatok rövid idő alatt elpusztulnak.
A mesterségesen előállított tengervíz már néhány órával az elkészítés után (a sók teljes oldódása után) használható, ha egy-két tengeri moszat-csomót vagy víz nélkül szállítható tengerparti kődarabot helyezünk el benne, rövid idő alatt elszaporodnak azok az apró állatok, férgek és rákocskák, me-lyek szinte kizárólagos táplálékai igen sok polipnak, medúzának, kagylónak, de különösen a szép és érdekes Ascidiáknak.
A segédeszközök, melyek egyéb kisebbméretü állatok természetes é l e t -körülményeit biztosítják: egy olcsó, de megbízható szellőztetőkészülék és egy hydraffin-szénnel ellátott szürö-készülék. Ezeknek üzembentartása sem j á r nagyobb bajlódással és költséggel, a kis fáradozás pedig, amit a már be-rendezett akvárium gondozása, az állatok etetése, vagy az esetleg tisztogatás megkövetel, annyi élvezetet és gyönyörűséget okoz, hogy legfeljebb szórako-zásnak nevezhetnénk, ha nem volna tulajdonképeni célja ismereteink növelése.
Mily p a z a r g a z d a g s á g színekben és f o r m á k b a n ; mennyi rejtélyesség az életjelenségek minden megnyilvánulásában! Az ember alig győz betelni a gyö-nyörűséggel, vizsgálódással és okulással. Mégis mily ritkán látunk tengeri akváriumot a természetbarátok szobájában, de még tudományos intézetek labo-ratóriumában vagy hivatásos kutatók íróasztalán sem! Pedig csak az élő állat gondozása, esetleges tenyésztése nyújthat helyes képet, sokszor talán egyedüli m ó d o t olyan kérdések eldöntésére, melyekre feleletet készítmények-től, vagy fényképfelvételektől hiába várunk.
Az élő állatok és növények (leginkább moszatok) beszerzése még egy-szerűbb, mint a segédeszközöké és az akvárium berendezése. A legtöbb apró-méretű állat — a legtöbb hal kivételével — egy-két napos utat is jól el-visel, még oly kis tartályban, kannában vagy nedves csomagban is, melyet a posta még mint „minta érték nélkül" küldeményt szállíthat, „élőlény" jel-zéssel, gyorsan és pontosan.
A legtöbb tengerparti helyen foglalkozik valaki akvárium céljaira alkal-mas állatok gyűjtésével és árusításával. Ezeknek felkutatása egy-egy alkalmi utazáskor nem nehéz. A legtöbb akváriumujság is (leginkább a német „Blat-ter", vagy a „Wochensc'nrift") közöl ilyen címeket vagy hirdetéseket.
Rövid cikkem nem alkalmas arra, hogy bővebb felvilágosítással szol-gáljon a tengeri akvárium berendezéséről, üzeméről és az egyes állatok eltar-tására vonatkozó kérdésekről. Csak egyik rövid gyűjtőutam tömör leírására szorítkozhatom, kitérve néhány érdekesebbnek vélt részletkérdésre is.
Mint régi, lelkes akváristát egy trieszti ismerősöm, egy ott élő holland kereskedő, már hosszabb ideje bőven ellátott a tenger kincseivel. Bár a kis bádogdobozban szállított tengeri lények jórészt igen szép, kifogástalan álla-potban jutottak el hozzám Budapestre, mégis régi vágyamnak engedtem, ami-kor 1934 m á j u s elején kizáróan azzal a céllal és szándékkal indultam útra, hogy az isztriai partokon láthassam és magam gyüjthessem a helyszínen azo-kat az állatoazo-kat és növényeket, melyek oly sok kedves órát szereztek nekem otthonomban.
Különösen sok gyönyörűséget szereztek nekem a tenger „virágállatai", főleg a p o m p á s Ancmonia sulcata, a viaszrózsa, mesés színárnyalataival, más-félszáz, folytonmozgó, lilavégü, állandóan zsákmányra leső tapogatójával, min-dig m á s - m á s alakot mutató, előkelő mozdulataival. Minden egyes tapogatóján több mint negyvenmillió csalánsejt helyezkedik el, hogy megbénítsa és meg-ölje áldozatát. Az ember kezén is kisebb gyulladást kelt és kellemetlen, visz-ketésszerü égést okoz. A parti sziklák között él, de kedveli a mélyebb részeket
EGY AKVARISTA T E N G E R I G Y Ü j T Ö K I RÁNDULÁSA 23 is. Meglepő szép a vörös Actinia equina, vagy a szürke csíkos A. zonata is,, de ezeknél is pompásabb a Cerianthus membranaceus, sűrűbben álló és f i n o -mabb alakú tapogatóival. Ez a homokba ássa a testét és sokszáz karja közül nincs menekvés.
A virágáliatokon kívül gyűjteni óhajtottam harcoskedvű remeterákokat,.
hosszúbajuszú, karcsú lábú foszforcszkáló szemű Garnélákat, nemkülönben tiiskésbőrüeket, tengeri
csillagokat, zsákállato-kat, csigákat és kagy-lókat. Az utóbbiak szállítása már nem olyan egyszerű. Halat, tengeri csikót és „tűt"
is szerettem volna kap-ni. Ezek csak a legap-róbb állatkákkal táp-lálkoznak és így hosz-szabb ideig alig tart hatók fogságban. — Tervbevettem az érde-kes Spirographis Spal-lenzani gyűjtését is. Ez a féreg puha, csőalakú tokot épít s ebbe a legkisebb külső hatás-ra visszahúzódik. Gyö-nyörű tapogatócsáp-koszorúja színben ha-sonlít a Cerianthusé-hoz, bár annál sokkal finomabb és csavarme-netszerü elrendezésű.
Viaszrózsa. (Anemonia su'lcata.) A legapróbb lebegő Böhncke nyomán.
szervezettel
táplálko-zik, eltartása mégis egyszerű, mert a legapróbbra őrölt száraz eledellel is megelégszik. Aki egyszer akváriumban látta, nem egyhamar szabadul meg e pomipás kép hatásától.
Ezekkel a különös formájú és érdekes életmódot folytató állatokkal ott-honomban már ismeretséget kötöttem, alig vártam az alkalmat, hogy eredeti életterületükön felkeressem őket.
Rövid utam egyike volt legérdekesebb élményeimnek. Első állomásom Trieszt volt. Megérkezésem után azonnal felkerestem a természetrajzi múzeum igazgatóját, Giuseppe Aíiiller urat, akit az újonnan elkészült pompás akvá-riumban találtam. A legnagyobb készséggel állott rendelkezésemre és
nyom-ban meghagyta az akvárium derék őrének, Pitacco-nak, hogy mindenben le-gyen segítségemre és gyűjtött állataimat is vegye elutazásomig gondozásba.
A legfontosabb probléma tehát azonnal megoldódott és én az akváriumban már egy félóra múlva olyan otthonosan mozogtam, mint az a szép kis cápa az akvárium nagy medencéjében. A kapzsiságom is felért a cápáéval, mert mindent szívesen elvittem volna, amit ott láttam.
Az új akvárium leírásá/ Leidenfrost Gyula kitűnő toliából már ismerheti az olvasó „A Tenger" tavalyi évfolyamának utolsó számából. Én itt csak azt a megállapítást ismétlem meg, hogy a trieszti akváriumtól nehéz megválni.
Végigjártam a múzeum termeit, melyekben leg-inkáb az Adriára vo-natkozó trófeák és ké-szítmények érdekeltek.
Aki itt megcsodálta az emberevő cápa 1896-ban fogott tátottszájú példányát (több mint öt méter hosszú), az bizonyára
emlékezeté-be idézi ezt a képet, valahányszor a Quar-nero valamelyik fürdő-helyén el a k a r j a hagyni a fürdőzőik számára el-különített helyet, hogy messzebbre merész-kedjék a megendett zó-Actinia equina. (Böhncke nyomán.) n á n á l . Trieszti szemlélődé-sem során természetesen a halpiacon is megfordultam; ezt minden utazónak meg kellene látogatnia, hogy megismerjen egy modern és szép kiállítású halcsarnokot.
Miután a barcolai „Spirographis-mezőket" is megmutatta nekem Surin-gar úr, akinek vendégszeretetét is élvezhettem gyönyörű villájában, bármily
nehezen váltam is meg az akváriumnak egyik tartályát benépesítő mesés szín-pompájú jávai halaktól és a sok más érdekes látnivalóktól, mégis hajóra kel-lett szálnom, hogy utam tulajdonképeni célját, Rovignot elérjem.
Verőfényes tavaszi reggelen tettem meg ezt a félnapos kis hajóutat.
Útközben gyönyörködtem a kék Adria hullámain lebegő medúzákban, melyek-kel gyakran találkoztunk. Az Adriát ezúttal láttam először igazán kéknek;
szinte azt hittem, hogy megint a Földközi-tenger partján vagyok, melynek francia részét gyakorta és szívesen látogattam.
A kis parti gőzös kiköt minden állomáson. Mindegyik más, de vala-mennyi egyformán kedves. Pirano, Umago, Cittanuova, Parenzo, Orsera, majd
EGY AKVARISTA T E N G E R I G Y Ü j T Ö K I RÁNDULÁSA 25 Rovigno. A szálloda, az „Adriatico", tiszta és rendes. Szép kis szobát kaptam, jó ebédet, kitűnő partvidéki borral.
Alighogy befejeztem az ebédet, máris a biológiai intézet felé tartot-tam. Szépen fekszik a városka túlsó oldalán, közvetlenül a tengerparton. Az intézet német és olasz vezetés alatt áll. Német részről Sieuer Adolf egyetemi tanár, olasz részről Massirno Sella az igazgatója. A kapuban Rismondo úrral, az intézet adminisztrátorával találkoztam. Mihelyt elmondtam, mi járatban vagyok (de különösen, amikor felmutattam Entz Géza professzor úr szíves ajánlólevelét), hamarosan barátságot kötöttünk. Azonnal bejárta velem az in-tézet összes helyiségeit, a könyvtárat és laboratóriumokat és végül az akvá-riumot.
Itt aztán mindent megtaláltam! Ez nem is akvárium tulajdonképen. T ö b b : gyüjtőállomás. Innen látják el a kontinens nagyobb állatkertjeinek akváriu-mait az Adria minden begyüjthető, megszerezhető és szállítható állatával.
Ezek megfelelő üveg- és cementedényekben vannak itt csoportosan elhelyezve, mint valami tengeri menazsériában. Jókor jöttem; mindenféle állatból gyö-nyörű példányokat láthattam, az aktiniától a nyolckarú polipig, melynek egy szép példányát éppen a budapesti akvárium számára szerezték be.
Az edényekbe állandóan friss, hűtött tengervíz folyik; a helyiségben a hőmérséklet jóval alacsonyabb, mint a szabadban (verőfényes m á j u s ! ) ; a földszinti helyiségben félhomály uralkodik. Hangsúlyoznom kell, hogy ez a kiállítás nem állandó, az állatok nagyrészét rövidesen elszállítják a szélrózsa minden irányába. Egyébként nem lenne megfelelő ez a berendezkedés. A cél itt főleg az, hogy a fogvatartott állatok, kevés veszteséggel, esetleg már na-pok multán tovább kerüljenek rendeltetési helyükre, ahol sokszor még roszs z a b b viroszszonyok közé kerülnek éroszs ápolároszsukra még keveroszsebb gondot éroszs roszs z a k -értelmet fordítanak, mint itt, ahol pedig jóformán semmi ápolásban sincsen részük. Az állatok itt alig képviselnek értéket, hiszen itt vagyunk a forrásnál;
ele egészen más a helyzet valamilyen tengerparttól távoleső nagyvárosban, hi-szen az ide való szállításuk is már tetemes költséggel jár.
Az udvaron levő nagy, szarkofágszerű egykori olajtartányokat is gyűjtő-edényeknek használják. Ezekben főleg virágállatokat, tengeri sünöket, csilla-gokat és Ascidiákat láttam. Ezek több napot kapnak, mint a benti termekben, jórészt árnyékban elhelyezett állatok.
Másnap látogatást lettem a két igazgatónál, akik szívesen fogadtak és szabad bejárási, de szabad k^zet is engedélyeztek minden cselekvésemnek és kívánságomnak.
Az intézet részletesebb leírása helyett utalok „A Tenger" 1931. évi első számára, melyben néhai Garádi-Gauss Viktor adott hosszabb, kitűnő leírást, mind Rovignóról, mind magáról a biológiai intézetről.
Kirándulásom célja gyűjtés volt. Bár az állatok legnagyobb részét aránylag kevés költséggel az intézettől is beszerezhettem volna, mégis lehe-tőleg magam óhajtottam közreműködni gyűjtésüknél is. Ezirányú kérésem-nek az igazgató urak készséggel engedtek és az ott működő kutatók
kirándulásaikra engem is elvittek csónakon vagy motorbárkán. A kiszolgáló s z e -mélyzet nagy kedvteléssel segített, mert afféle kívánságokkal, hogy moszatok-kal benőtt köveket gyűjtsenek s az állatoknak lehetőleg a kisebb példányait fogják össze, nem mindennap találkoznak. A legtöbb akvárium kiküldöttje ugyanis kapitális példányokra vadászik.
Kedves emlékem lesz mindegyik ilt lefolyt kisebb-nagyobb kirándulá-som, melyeket Dictrich Bodensteinnal, egy fiatal német asszisztenssel, ki-tűnő zoológussal és preparátorral (jelenleg a Stanford University-n van Cali-forniában) és dr. Roch-al tettem meg.
A biológiai intézet környékének parti szikláin és a kikötővel szemben levő bájos szigetecske kövein Patellákat és pompás színes moszatokkal
be-vont köveket, szikladarabokat, valamint tengeri hinárt gyűjtöt-tem. A köveket sokszor 4 — 5 méter mélységből emeltettem ki, harapófogóhoz hasonló kitű-nő szerszámmal, természetesen nem találomra, hanem miután fenékfigyelővel (üvegfenékkel ellátott, kisebb, teknőszerű do-bozféle, melynek segítségé-vel, csendes vízben tekintélyes mélységekbe is tisztán lehet lelátni) előre kiszemeltem a megfelelőt, melyre többnyire valamilyen állat is tapadt.
Egy elsülyedt régi bárkáról is emeltünk fel ilyenképen né-hány deszkadarabot, mert dr.
Roch férgeket gyűjtött. Szép érdekes kép egy ilyen sok éve Az első pé'dány, mely már két év óta él a szerző e l s ü l y e d t i b á r k a 2 0 3 0 m é
-aquariumában. (Eredeti felvétel.) t e r r e a t e n g e r f e;e k é n. 0t t v a n még r a j t a az árbóc is félre-dűlve, láncok és a v a s m a c s k a ; minden algákkal vagy iszappal b e v o n v a . . . Kitűnő búvóhely halaknak é s polipoknak!
A San Pelagio-öbölben fekvő Mária Terézia tengerészkórház előtt két alkalommal is halásztam hatalmas kerítőhálóval. Nagymennyiségű apróhalat fogtam, melyeknek szállításáról Rismondo inspektor, sajnos, lebeszélt, bár két-ségtelenül jobban jártam volna, mint a távozásomkor ajándékba kapott Coris, Sargus és Serranus szép, de nagynak bizonyult példányaival.
Legérdekesebb és legeredményesebb utam kétségtelenül a Canal di Leme egész hosszában tett m o t o r o s kirándulásom volt, dr. Roch kíséretében.
A Leme-fjord Rovigno közelében, mintegy tíz kilométer mélységben nyo-mul a szárazföldbe. Szélessége alig nagyobb egy közepes folyóénál.
Két-Cerianthus membranaceus.
E G Y A K V A R I S T A T E N G E R I G Y Ü j T Ö K I R Á N D U L Á S A 27
oldalt magas partokon erdő, a déli oldal már májusban üde zöld lombozattal, míg az északi gyöngébb növényzetű.
A fjordban meglátogattuk a nagy osztrigatelepet, mely egész Triesztet és környékét ellátja ezzel a csemegével. A csatorna planktonban dús vize b ő táplálékot nyújt mindenféle kagylónak, úgyhogy az itt tenyésztett osztriga elsőrendű minőségű. Az osztrigát drótra ültetik é s néhány év múlva lefejtik.
Ez az eljárás igen költséges befektetést igényel, de a költség, az előkelő cse-mege árából ítélve, bizonyára búsásan megtérül! Természetesen elevenen is hoztam magammal néhány osztrigát s ezek egy évnél is tovább éltek egyik akváriumomban.
Nem messze a teleptől gyönyörű garnelákat és apró halakat, meg csi-gákat fogtam. A garnelák akváriumban sokáig eltarthatok és igen mulatságos kis lények. A táplálékban egyáltalában nem válogatosak: a földigilisztával é p p úgy beérik, mint egy darabka marhaszívvel vagy halhússal. Nálam az elmúlt nyáron el is szaporodtak; sajnos később a kanibál tulajdonságú szülők felfalták fiaikat.
A Leme-csatornából kiérve, kezdődött igazi aratásom. A fenékkotró-hálót háromszor is végighuzattam a kevésbbé köves tengerfenéken. A vödrök és üvegedények hamar megteltek a legkülönfélébb lényekkel, melyeknek ren-dezése egy egész napot vett igénybe. Természetesen a bő zsákmánynak csak igen kis részét hozhattam magammal Budapestre. A zsákmány főleg csi-gákból, szivacsokból, rákokból és tengeri uborkákból állott. A kikötő elé ki-helyezett varsámban már szegényes volt a zsákmányom. Mindössze néhány Murex és táskarák, egy-két kisebb hal került kelepcébe.
A gyűjtött állatokat elutazásomig az intézet akváriumának tengervíz-zel telt nagy dézsáiban tartottam. Itt állandóan friss tengervíz látta el őket,, amíg végül a már Triesztből magammal hozott három húszliteres b á d o g edénybe kerültek. Ezeket mesterségesen kellett szellőztetnem, hogy az a l a -posan megtöltött edények lehetőleg nagyobb veszteség nélkül érjék el Triesz-tet. A kövek és moszatok, valamint néhány mohába csomagolt, félig nedve-sen is szállítható állat Tiesztig egy nagy dézsában tette meg az utat hajón.
Azokat az állatokat, melyeknek lelőhelye nem közvetlenül Rovigno volt, a biológiai intézet engedte át nekem szállítási igazolvánnyal és számlával, hogy a vámhatóságok fel ne tartsanak szokatlan tartalmú podgyászommal.
Triesztben — bár vasárnap a déli órákban érkeztem — Pitacco, az akvárium gondnoka és Suringar úr segédkezett az átcsomagolásnál. A halak
— sajnos — nagyrészt már Triesztig kimúltak, bár útközben a derek matró-zok és jómagam nem takarékoskodtunk a friss tengervízzel. Csak a legapróbbak — egynehány Blennius, Gobius és egy Mugil — bizonyultak még B u d a pesten is hosszú ideig ellenállónak. A halaknál csak a tengeri csillagok m u -tatkoztak még kényesebbeknek. A rákok és csigák között is n a g y volt a vesz-teségem.
Suringar úr gyönyörű Spirographisokkal lepett meg, Pitacco pedig m é g gyorsan tengeri csikókat (Hippocampns brevirostris és Singnatus acus) ke-rített, de utóbbiak sem birták el a vonat rázását . . .
Gyüjtőkirándulásom rövid vázlatának olvasása után joggal kérdezhetné az olvas: meddig tarthatók életben ezek a tengeri állatok, ha szakszerű gon-dozás mellett minden életfeltételüket a fogságban is megtalálják? Hiszen jó-részük még az utat sem birta el.
Az elevenen rendeltetési helyükre érkezett legtöbb tengeri állat az új ott-honában a reá váró friss és lehetőleg mesterségesen előállított tengervízben, 20 C° alatti hőmérsékleten tartva, rövid idő alatt teljesen rendbejön, megerő-södik és évekig is eltartható, de csakis szakszerű ápolás mellett! Természete-sen teljeTermészete-sen elhibázott lenne aránylag szűk akváriumban olyan állatokat más mellé kényszeríteni, amelyek a szabad tengerben is messze elkerülik egy-mást, mert egyik-másiknak már a puszta érintése is veszéllyel járna. Legcél-szerűbb egyes fajokat lehetőleg külön, vagy csak rokon fajokkal együtt tartani.
Egyik rovignoi Cereanthusom két évi fogság után is kitűnő egészség-nek örvend. Polipjaim és korállállataim ma is élegészség-nek; csigák és kagylók két éveg is eléltek nálam. A kényesnek mondott Anemonia sulcata több mint fél-évig élt, még pedig filtráló készülék nélkül! A tengeri moszataim ma is zöl-dek, kövekhez nőttek és köztük szebbnek látszik a Cereanthus, mint a leg-s z e b b krizantém, de érdekeleg-sebbnek ileg-s, mert egyfolytában évekig „virágzik".