lis életmódnak, mint eredetinek felfogása Homértól fogva Platóig és Lucretiusig, az aranykor állapotáról való regék , a melyekben a legkezdetlegesebb szak egyes vonásait felezifrázva és öszsze vegyítve találjuk a költői képzelem és bölcsészeti elvonás szülte eszmékkel, és a melyek évezreddel később ismét alapul szolgál tak a vélt természeti állapot kifejtésének, az amazonok nőural miaknak vélt társadalmaira, és Heracles és Theseus ezek ellenében folytatott harczaira vonatkozó mondák, a Bellerophon-, Oedipus- és Orestes - féle hitregék magyarázatai, a különféle egyes görög váro sok alapításának hagyományai, a mysteriumoknak és vallási tan tételeknek a beavatottak részére való értelmezései feltárják elöt tünk a vérségi társadalom különböző fokait a görög népeknél, a hol, úgy látszik , a nagy vegyülés és költözködés, a sürü külérintkezések folytán az átmenet alsóbb fokról közvetlenül a törzsi társadalomra akként eshetett meg , hogy a család patriarchalis alakulata aligha képződött ki teljesen . A nemzetségi szervezet intézményeinek öntu datos alkalmazása és mesterséges felhasználása törzsi társadalom ál
la potainak megszilárdítására, és lehetőleg változatlan fentartására, és ekként a törzsi társadalom , sajátjáénál ódonabb szinü szervezettel, a dór , kivált a krétai és spártai közönségek berendezésében nyo mozható, és eszményitve ismét Pláto köztársaságában szemlélhető ;
10 *
148 NYOLCZADIK FEJEZET .
a fejlett törzsi , már községivel vegyes államalakulás képét, a hős kori királyság intézményeit pedig Homer tartotta fenn ; magának a teljes községi alkatnak képződése továbbá lépésről lépésre kitünik Athén évkönyveiben, míg Solon alkotmányában végleg tisztán saját elvejre fektetve jelentkezik. A római történet ellenben későbbi szakkal , a községi állam megalakulásával nyílik meg, és csak a patricius jog és az azzal öszszeköttetésben levő vallási képzemé nyek utalnak egy itt előzetesen valószinüleg rendkivüli mértékben kijegeczesedett patriarchalis szervezetre ; míg a községi állam sor sának esélyei teljes változatosságban megőrizvék Róma, valamint Athén életének viszontagságaiban, és befejezésüket lelik emitt a macedon, amott a római fogyasztási vagyont gyüjtő és kizsákmá nyolási világbirodalmakban .
28. g . A fejlődésnek ismételt sorát a középkor tárja fel előt tünk a nyugatrómai birodalom bukásától egészen V. Károly világ uralmi kisérleteinek meghiusultáig ; azon különbséggel, hogy ezen szakok nem mint magukban önállók, hanem mint az egyházi tár sadalom föléjük kiterjeszkedő védszárnyai alatt mérsékelt, részben jellegükben módosított, képződésüek mutatkoznak . A nyugati biro dalom helyét elfoglalt népek megannyian a törzsszerkezet fokára jutottak ; a nagy világitéletben azonban ez is csak részben volt képes magát fentartani, és közösségi kapcsolat feladatainak meg felelni; és így ekkor a társadalmi kötelékek három különböző ter mészetű és különböző jövővel biró csoportja válik ki . Az egyik az uralkodó, egyetemes egyházi társadalomé, a mely a tizenkettedik századig mindinkább központosul és szilárdul, onnan kezdve lassu , de minden szervezeti és szellemi fölénye daczára feltartóztathatlan hanyatlásnak indul; a második a törzsi , majd népi, a mely előbb az egyházinak szolgál, a tizedik és tizenegyedik századokban szinte elenyészni látszik , a tizenharmadik századtól kezdve azonban , uj tényezők által felfrissítve, az egyházival kisebb , nagyobb ellentét ben a nemzeti társadalom és állam képződésének kölcsönöz anya got ; a harmadik elölről kezdi a századok rendjét : a hűbéri körök, mint a vérségi társadalomnak öntudatlan utánzásai, hasonló, kezdet leges körülményeknek az érvényesülő magasabb befolyások mellett
A TÖRTÉNETI TÁRSADALMAK . 149
megfelelő képzödményei, szinte ugyanazon sorozatban öltenek mind határozottabb alakokat, a mely az emberi elsődleges közületekre jellemzetes; utóbb a hűbéri fejedelemségekben a magasabb foku törzsi , az olasz , részben a német városokban pedig a községi társadalmak intézményeit juttatják dús kifejezésre ; a római szent birodalomban végre egy feladatával megbirkózni nem képes hódító állam árnyékát vetik az európai polgárosodásra, a mely a byzanczi birodalom sorsától megmenekül a spanyol-német világcsászárság álmainak szétfoszlása folytán . A hübéri intézmények emléke azon ban még ekkor is elég erős marad arra , hogy a keletkező nemzeti államok szervezetének még nem önálló és sajátos alakját a patri monialis királyságnak a hűbéri eszmék elfajulásából eredő intéz ményeiben adja meg.
29. Ş . A legkényesebb kérdés a társadalmak természetes sor rendjének megállapításánál a hódító és a vallási társadalmak viszo nyában rejlik. Elméletileg egyszerünek látszik azon tétel , hogy a vallási érdek túlnyomósága a világi érdekekkel való túlságos elteltségnek következménye, az önző világi törekvések hiuságának felismerésére bekövetkező viszszahatás eredménye, és hogy egyete mes világvallások és egyházak csakis világbirodalmak keretében fejlődhetnek ki . Az ugyan nem volna lényeges nehézség, hogy nem minden nagy hódító birodalom kebelében alakult emberiségre szóló vallás és egyház : minden egyes haladás számtalan, szinte véletlen kedvező föltétel öszszeműködésétől függ, a melyek közöl ha csak egy is hiányzik , vagy nem csirázik ki a sziklára esett mag, vagy elcse nevészedik a fiatal szervezet ; hiszen a történetnek, valamint a ter mészetnek idétlen szülöttje, vagy éretlenül elpusztult magzatja aránytalanul több , mint életre való növendéke . De mégis az ellen , hogy szabály gyanánt tekintessék e társadalmak egymásra követke zését illetőleg a római birodalom és a kereszténység viszonya, két szeres aggály merül fel : mindenek előtt azon körülmény folytán , hogy a közönséges értelmezés szerint a keresztény egyház előtt is léteztek theokratiák, mint a legalább részben ily jellegünek tekin tett egyiptomi, és a zsidó állam ; másodszor onnan, hogy a moham medán birodalmak esetében az egyházi társadalom megelőzni lát
150 NYOLCŽADIK FEJEZET.
szik a hódítót. A mi az első ellenvetést illeti , szem előtt tartandó
hogy theokratia és a vallási társadalomnak megfelelő egyházi állam nem egyrendü fogalmak . A theokratia magában mint papi osztály hierarchikus uralma csak az aristokratiának egy faja, és faja lehet bármely társadalom aristokratiájának, mihelyt az nem csak nyers erőre vagy anyagi fölényre, hanem az illető társadalom felfogásával és hitével öszszehangzó erkölcsi és szellemi tényezőkre alapítja ural mát. Ennélfogva, minthogy mindennemü társadalmi közületben van rendének és fokának megfelelő vallás és hit , mindegyik szerve zete theokratikus színezetet is ölthet magára , csakhogy ez esetekben a hit és az azt megtestesítő hierarchia nem önállók , nem sajátla
gos életezélokat tartalmazók , hanem az illető nemzetségi, helyi