leges kinövése , hanem a túlvilági czélok emberi közösségek által valósítása kisérletének ekként mulhatatlan következménye . Ebből származik egyszersmind azon ellentét, a mely minden vallási társa dalomban az élő hit és a jog közt folyvást felmerül, és a melynek sikeres kiegyeztetése, és így e két tényező közös érvényesítése, ké pezi az egyházi kormányzat legfényesebb diadalát.
Az egyházi jog ugyanis mindig az egyház világi viszonyai nak nehézségeit és azon engedményeket tükrözteti viszsza, a me lyeket uralma érdekében az egyház közegei gyengeségének és hozzátartozói alantabb foku felfogásának tenni kénytelen. Ugyan ezért szabályainak anyaga és rendszere, intézményeinek tartalma nagyrészt az előző hódító társadalom jogából van merítve, a mely nek szelleme és czélja azonban a túlvilági érdekek közvetítése és áthasonítása szempontjához van benne idomítva . Közvetlen forrását mindig az egyház uralkodó elvét érvényesítő tekintély képezi , a mely azonban kénytelen azt a hivök előtt mindig közvetve , túlvi lági , kinyilatkoztatott vagy hagyomány által átszármazott alapra viszszavezetve föltüntetni. Ezen körülmény szolgál magyarázatául azon sajátságos jelenségnek is , hogy minden egyházi jog forrásai közt tekintélyes helyet foglalnak el a hamisítások , a melyek nem annyira öntudatos hierarchikus törekvésnek eredményei, mint az egyházi társadalom azon természetes hajlamának , hogy rendjének
A TÖRTÉNETI TÁRSADALMAK . 133
és szabályainak emberfölötti eredetet igényeljen, és hogy ott, a hol azokat nem vezetheti viszsza hitelesen közvetlenül alapítójára, vagy a kinyilatkoztatás más forrásaira, annak , a minek elfogadása szüksé gét a társadalom köztudata kivánja, legalább oly, az idők folyama által szentesített és a közvélemény szerint kétségtelennek elfoga dott eredetet tulajdonítson, a mely az egyházi társadalom alapjául szolgáló tekintély elvének gyakorlati alkalmazása folytán is általá ban ellenmondás nélkül ismertessék el . Az egyházjogi hamisítások tulajdonképen csakis ugyanazon felfogás következményei, mint a
milyen a jogképzelmekben nyilvánul a községi társadalom világi
jogának kezdetleges fejlődésében .17. § . Midön az egyházi társadalom ekként mindinkább le vonja szervezetében helyzetének és hatalmának következményeit, és külső szabályokban és intézményekben keresi érdeke kielégíté sének eszközeit, kikerülhetetlenné válik az , hogy egyszersmind erkölcsi felfogása is megcsontosodik , kevésbbé hajlékonynya lesz ; ennek folytán nem alkalmazkodhatik többé a hivök szellemi igé nyeinek és várakozásainak változó mértékéhez, a mi engedelmes ségüknek , ragaszkodásuknak is pusztán külsővé válását, közre müködési igyekezeteiknek elhidegülését vonja maga után . E mel lett érezhetővé lesz azon tényezők hatása is , a melyek folytán az egyházi társadalom tagjainak műveltségi szinvonala és hozzátarto zóinak jóléte alacsonyabbra sülyed azon foknál, a melyre a községi és a hódító társadalom fénykorában emelkedtek . E tényezők közt legfőbb az , hogy az egyházi társadalom szervezete bevallottan nem alkalmazható világi érdekek kielégítésére , és hogy ezek ala rendelt társadalmak közegeinek tevékenységére bizvák , a melyek közreműködése nem öszhangzatos, és nem felelhet meg oly nagy körü társadalom szükségleteinek és igényeinek , a melylyel azok
nem együtt fejlődtek, annál kevésbbé, minthogy a társadalom leg
kiválóbb , legöntudatosabb és legfegyelmezettebb elemei magának az egyházi szervezet szolgálatának foglalvák le , ennél fogva a merő ben világi teendőkre csak a kevésbbé képzettek , azok maradnak meg, a kiknek felfogása alig valamivel magaslik ki a nagy töme gek durva müveletlenségéből. Ez által magyarázhatni azon, minden
134 NYOLCZADIK FEJEZET .
egyházi uralom szakát kisérő tüneményt, hogy az alávetett világi társadalom sokkal alsóbbrendü és kisebb terjedelmü körökre szakad szét,mint a melyek e korszakot megelőzték ; ismét oly intézmények merülnek fel, a melyek a patriarchalis, majd a kezdetleges törzsi
társadalom szervezetéhez hasonlók , bár az előző, hódító társadalom jogának emlékei ez alkatoknak gyakran a valóban kezdetlegesektől eltérő szint kölcsönöznek . Maga a hűbériség , a magántulajdon és a közjogi hatalom öszszevegyítése , a személyes hűség, mint társa dalmi kapocs, a csekély területek érdekeinek elkülönülése : megany nyian az emberi fejlődés korábbi szakainak intézményeire valla nak, a melyek azonban ezuttal a vérközösség és a közvetlen helyi szomszédság érdekei helyett a körülmények folytán kikényszerített , szerződéses egyesüléseken alapulnak . A másik tényező, a mely e szakban szintén a polgárosodás sülyedésére közrehat, a túlvilági czélok egyedüli tekintetbe vétele folytán beállott elidegenülés a szépnek , az arányosnak , az emberileg mesterségesnek és művésze tinek, az anyagilag hasznosnak eszményeitől, a mely a hittel ellen kező törekvések kifejezését láttatja az előző műveltség termékei ben , és a mely , miután ki nem irthatja az emberek szivéből a világi közvetlen előnyök elérésére való törekvést , azt sokkal durvább czélokra irányozza, annak sokkal tökéletlenebb módjait idézi fel.
Végre ugyancsak a műveltség hanyatlását idézi elő az egyházi államban azon körülmény , hogy vallási térítés folytán körébe számos oly elem vétetik fel, a mely a községi és hódító társadalom fejlődésében részt nem vett, és a melyben ennélfogva hiányzik az azok által nevelt fogékonyság, az azok körében kifejlődött alkal mazkodási képesség.
18. § . A hol tehát az egyházi társadalom uralma végleg meg szilárdul, akként, hogy mellette a hódító állam kerete fennáll, és alárendelt köreivel együtt közege gyanánt szolgál, ott minden ha ladás , minden uj eszmének terjedése, minden külső szellemi tényező hatása kizárva marad, és a társadalom teljesen megállapodotta, pusztán conservativvá válik , de egyszersmind folytonosan veszt erejéből, és lassu enyészetnek indul a túlvilági érdekekben való elmerülés folytán. Az uj élet csirája ellenben csak azon körökben
A TÖRTÉNETI TÁRSADALMAK . 135
rejlik , a melyeket az egyházi szervezet nyomasztó sulya kevésbbé érint , és a melyek helyzetüknél fogva a forgalomnak , az idegen elemekkel való érintkezésnek inkább nyitva maradnak . Ennél fogva az alsóbbrendü világi társadalmak inkább fejlődésképesek e korban, mint a magasabbrendüek ; a fa, melynek koronája elszáradt ,