A perjog , a büntetőjog. A nemzetközi közjog és ma g á njog fogalmainak fejlődése , viszonyuk a közjoggal
és a magánjoggal.
847
1. §. A jog- és állambölcsészetnek, mint minden tudománynak , felosztása azon viszonyok természete szerint eszközlendő, a melyek nek törvényeit megállapítja, hiszen e törvények csak a viszonyok állandó öszszefüggésének kifejezései; a viszonyok csoportjainak megfelelőleg alakulnak tehát a tudomány részei.
A társadalmi együttlét föltételei, illetőleg azon viszonyok szabályai, a melyek az emberi cselekvöség következtében az embe rek közt ezen cselekvőség határaira vonatkozólag előállanak , csu pán a társas közösség köreiben érvényesülhetnek. Ezeknek teljesen kifejlett, határozott öntudatra emelkedett alakja az állam , míg az állami közönségen felül még az emberiség egyetemes érdekei mint még tágasabb közösség czéljai jelentkeznek . Az állam alkatában, ele mei kapcsolatában, a közösséget érintő kölcsönhatásukban és az állam s tényezői közötti öszszeköttetésben nyilvánuló viszonyok ké pezik tehát a jog- és államtudomány első részének tartalmát,mely nek törvényei az államjogban, vagyis közjogban foglalvák öszsze .
52 ÖTÖDIK FEJEZET.
Ezen belül megkülönböztetendő, mint önálló második csoport, a magánjog, mely az államban annak egyes tagjai közt fenforgó oly viszonyokkal foglalkozik, a melyek a közérdekre csak a magánér érdekek közvetítése által gyakorolnak befolyást. Az államok közt ismét az emberiségi közös czélok szempontjából keletkező viszo nyok törvényei alkotják a nemzetközi közjognak, mint harmadik csoportnak tárgyát, és ehhez, mint negyedik rész , járul a nemzet közi magánjog, a mely azon szabályokat tartalmazza, melyek a
különböző jogterületekhez tartozók közti magánviszonyok felett
uralkodnak .
2. §. A jog- és állambölcsészet tanai a jog ezen négy csoport jába tartozó intézmények áttekintését, öszszeköttetéseit és törvé nyeit tartalmazzák . Ezek ismeretéből az inductiv módszerrel föl emelkedhetünk azon általános , egyetemes törvények és eszmék felfogásához, a melyek azokban közösek , és mint a jog- és állam bölcsészet elvont tanai jelentkeznek . A mennyiben ellenben a deductiv módszert iparkodunk alkalmazni, a társadalomnak , az államnak , a jognak fogalma, ismérvei, eszményei, eredete s alakjai, mint a tudomány alaptételei első helyen szerepelnek , és ezt kell , hogy kövessék , mint általános tanok , azon mozzanatok, a melyek a közjogban , a magánjogban és a nemzetközi köz-, valamint magán jogban azonosak gyanánt mutatkoznak . Ezek megannyian a jogvi szony alakulatához fűzödnek , mint a melyben a tárgyi és alanyi jog kapcsolata érvényesül, midőn egyrészt a jogviszony alakjában a tárgyi jog öszszetes esetben való megtestesülése , a jogvédelem ma gán- s köztevékenység által , és külső kifejezésre és érvényre jutta tása tárulnak elénk , másrészt a jog anyagának vizsgálata a jogké pesség és cselekvési képesség elemeinek feltüntetésével elvezet a jogalanyiság föltételeihez , tartalmához és korlátaihoz , majd a
jogviszony tárgyának , a cselekvésnek körülményeihez és azon
módosulásokhoz, a melyek a kültényezők, kivált a tér- és időbeli mozzanatok hatása folytán úgy az alanyi, valamint a tárgyi jogbauelőállanak .
3. Ş . A jog általános tanai egyaránt vonatkoznak e szerint a jog minden szakában előforduló intézményekre. A jog- és állam
A JOG- ÉS ÁLLAMBÖLCSÉSZET FELOSZTÁSA. 53
bölcsészet eddigi történeti fejlődése folytán azonban sokkal tüzete sebben lettek kifejtve a magánjogra, mint a jog többi részeire való vonatkozásukban . Kapcsolatban áll ezen körülmény azzal, hogy a magánjog tanai általában sokkal részletesebb és behatóbb művelést nyertek a többieknél, söt nem csak önállóan lettek felfogva és meg állapítva, hanem, ellentétben a tulajdonképi öszszefüggés fokozatai val , még a közjog intézményei is nagyrészt magánjogi intézmé nyekből lettek magyarázva , a helyett, hogy ez utóbbiak amazok keretében és részei gyanánt szerepeltek volna. A jog e két cso portjának természetes viszonya ugyanis a magánjog alárendeltsége.
Mert egyesek érintkezése magánérdek szempontjából csakis közös ség keretében fejlődhetik ki , magánjog tehát csakis a közösség viszonyait szabályzó államjogon belül létesülhet. Annál is inkább, mivel a magánjog fennállásához az állam két irányban való cselek vösége mulhatatlanul szükséges . Egyrészt az állam kötelessége az egyesek közti viszonyok szaporodtával az uj viszonyokat szabá lyozni , vagyis uj magánjogi tételeket felállítani, másrészt az állam hivatása a fennálló magánjog fentartásáról is gondoskodni; hiszen az állam a jogalkotó és jogfentartó közület . A magánjog ennél fogva az állami cselekvöség eredményei közé tartozik , és miután az állami cselekvöség szabályainak foglalata a közigazgatási jog, a magánjog elméletileg tulajdonképen nem egyéb, mint a közigazgatási jognak
egyik alkatrésze.
Maga azon történeti tény azonban , hogy a magánjog egészen külön lett választva a közjogtól, arra utal , hogy van oly eleme , a mely megkülönböztető jellegéül szolgál ; ez pedig az egyesek ma gánérdekű cselekvöségének minden közérdek szempotjából mul hatlan s feltétlenül elismerendő gyanánt való felfogása ; ámbár másrészt a tapasztalat kétségtelenül azt is tanusítja, hogy még sem választható el a magánjog a közigazgatási jog terétől egy mulhatat lan , minden korban és körülmények között állandó határvonallal, söt ellenkezőleg, hogy e határvonal folytonosan ingadozik , és hogy majd a magánjog terjeszkedik a közigazgatási jog rovására , majd pedig megfordítva. Az állam tevékenysége ugyanis első sorban nem a társadalom egyes tagjainak, hanem azok öszszegének , tehát a
54 ÖTÖDIK FEJEZET .
közösségnek, az államnak czéljaira irányulván, a közigazgatási jog épen ennél fogva kiterjeszkedik mind azon viszonyok sza bályozására, a melyek rendezését az állam , saját érdeke szem pontjából, az egyesek szabadságára, önálló cselekvésére bizhatónak nem tartja, míg a magánjogba azon szabályok foglalvák, a melyek az egyesek tevékenységének csupán általános korlátait állapítják meg, mert ezeken belül az állam az egyesek magánérdekei kielégi tésére irányuló törekvésekben saját czéljainak érvényesítését is biztosítva látja . Minél előbbre haladt tehát a társadalom , minél jobban felfogják az egyesek, hogy az állami érdekek előmozdítása által saját érdekeiket is kielégítik , minél inkább tartják ennél fogva magánügyleteiknél szem előtt a köztekinteteket : annál több viszony körül engedhet tért az állam az egyesek szabadságának , mint egyéni jogkört , vagyis annál nagyobb részt fog a magánjog a közigazgatási jogból saját számára hódítani; míg ellenkezőleg, minél jobban hanyatlik a társadalom , minél inkább kivész az egyesekben az állam czéljainak előmozdítására irányzott törekvés , annál tágabb térre kell az államnak saját hatalmi intézkedéseit kiterjeszteni, és annál több irányban kell az egyesek cselekvési szabadságát korlá tolnia, vagyis annál több oly viszony szabályozása fog a közigazga tási jog körébe visszaesni , a mely elébb esetleg már magánjogi ren
dezés alá tartozott .
4. § . E természetes öszszeköttetés elhomályosodásának okai kettős természetüek : egyfelől, hogy — ha eltekintünk azon közjogi elemektől, a melyek minden magánjogi szabályban azonosak , és a melyeket a magánjognak mint merőben egyének közt fenforgó viszonyok szabályozójának felfogása eltakar a magánjogi téte lek egyszerübbek, határozottabbak s könynyebben felismerhetők, ennél fogva gyorsabban voltak rendszerbe foglalhatók. Más felől az európai polgárosult államok magánjogi rendszerei sokkal hasonlób hak egymáshoz és kevesebb eltérést tüntetnek föl, mint közjogi alkatuk , a mi egyébiránt tüzetesebb kiműveltségükből következik . Mind e két körülmény azonban belső kapcsolatban áll a tulajdonké peni okkal, a mely a magánjogi és közjogi tanok tényleges viszonyára döntö, ez pedig a fogalmak és intézmények történeti fejlődése.
A JOG- ÉS ÁLLAMBÖLCSÉSZET FELOSZTÁSA . 55 5. § . A jogtudomány ugyanis önállólag egyedül csak a római birodalomban és ennek felbomlása után a római felfogás nyomán alakult meg. A római jog kifejlettségének korszaka előtt, valamint utóbb is ott , a hol a római jog befolyást nem gyakorolt, sehol nem találunk tulajdonképeni jogtudományt. A görög bölcsészet foglalko zott az állammal, foglalkozott az igazság eszméjével és eszményével, de csakis a vallással és az erkölcstannal együttesen ; és valamint a