mint a meggyőződések felett uralkodó tényezők, mint készséges,
önkénytes együttmüködésnek önállóan, az egyénekre szétfoszlott
tömegeket is egyesítő kötelékei . Arra azonban , hogy a vallás ily irányadó érdek gyanánt szolgálhasson , csakis oly alakjában lehe tett alkalmas , a mely mellett fő jelentősége nem az isteni tisztelet külső szertartásaiban rejlett, hanem lényegét az egyéni lelkületre gyakorolt vonzereje, a benső életet teljesen átható, a ragaszkodó hivök egész jellemét ujjáteremtő, ellenállhatlan lelkesedést keltő erkölcsi tartalma merítette ki, mely a hit, remény és szeretet fogal maiban lelte megtestesítését . Pedig a vallás nem mindig ezeken sarkall, és csakis nagykörü , és így hódító társadalomban nyerhetteA TÖRTÉNETI TÁRSADALMAK . 123
ezen jellegét . A vérségi társadalomban ugyanis a vallás mint a
félelem eredménye , mint a meghunyászkodás, majd a hagyomány
előtti vak meghajlás következménye, végre mint a különváltság észárkozottság jelvénye szerepelt ; mert az elhunytak képzelt, és az
embert környező természeti tényezők tapasztalt túlhatalma alkotta forrását; a rendkivüli és kivételes iránti áhitat és tisztelet táplálta ; a világi hasznosságáról való meggyőződés, majd a szokásszerüvel és hagyományossal való azonosítása, és így az idegen ellenségekkel szemben a saját kör minden tényezőjéhez való ragaszkodás, a vér ségi kötelékkel fejlődött odaadás oltották be mélyen a szivekbe ; mig tartalmát szellemek és azokkal kapcsolatba helyezett kültár gyak imádása, rejtélyes hatalmaknak külső szertartásokkal való megkérlelése és előnyre fordítása, végre a patriarchalis kör nemzõi, fentartói és védői gyanánt szolgáló , már istenségekké átalakított , emberfölötti lények lélekben és külcselekményekben való tisztelete szabta meg. Mindazonáltal a vallás hatásának egy erkölcsi ered ménye a vérségi társadalomban is van : a nem annyira hit , mint a vérségi körhöz tartozás folytán hozzá mulhatlanul ragaszkodók
egyetemleges felelőssége eszméjének meggyökereztetése . A kezdet
leges vallás egyáltalán nem egyéni meggyőződés eredménye ; épen oly okvetlen, épen oly elválaszthatatlan mozzanata a társadalmi élet nek, mint bármely hagyomány, bármely megszokott természeti tényező, bárminö elfogadott földi tekintély. De épen ezért mind azon tulajdonságokban is részes, a melyek a tagok szemében a vér ségi körnek sajátjai; és valamint minden idegennel szemben tel jes egyetemlegesség áll fenn az uralkodó nemzetségi kör egyesei közt , úgy ugyane közösség, ugyanez együttes felelősség érvényesül az emberfölötti hatalommal való viszonyban is ; bármely tagja által elkövetett sértés az egész társadalomra vonja le az istenség nek haragját ; az engesztelés , bármelyik hivatott közeg által történ jék, az öszszesek addigi vétkeinek bocsánatot szerez .
A helyi szomszédsági érdeken alapuló társadalom alsó fokain a vallás megtartja e vonását , csakhogy tudatosan polytheistikussá válik a különböző alapelemekül szolgáló nemzetségek istenségei nek egymás mellé rendelése , és azután a túlvilági hatalmak oly cso
124 VYOLOZADIK FEJEZET .
portosítása folytán , a mely a törzsi és községi állam rendjének megfelel. E mellett az embernek a külvilág felett terjedő uralmával karöltve jár a vallási képzetek merőben emberi tulajdonságok min tájára való átalakítása, anthropomorphokká tétele , s ezzel együtt a különböző természeti erők és tünemények mythikus személyesítése s istenítése, majd az istenek természetének mint olyannak felfo gása , a mely az emberi jellemvonások eszményítésének felel meg . Utóbb, midön a társadalom maga alkotja czélzatosan szabályait, az isteni uralom már nem mint egyes szeszélyes nyilatkozatokból esetleg kiderülő , hanem mint a törvényszerünek forrása és éltető szelleme szerepel , s az elvont eszmékhez szokottság, az azok terén való jártasság a túlvilági hatalmakat is általános fogalmakkal, egyetemes képzetekkel azonosítja, a melyek elöbb mint az istenség előtt, mellett vagy fölött létező végzetszerü erök, késöbb mint azokban megtestesített, azok tulajdonságaiban érvényesülő, azok hitregéiben jelképezett lényegük jelentkeznek. Innen azután , pár huzamosan a helyi szomszédsági társadalom aristokratiájának és demokratikus elemeinek külön osztályokban szétválásával, a vallási
tételeknek is kettős értelemmel felruházása következik : a közönsé
szószerintivel a tömeg számára, a képletessel és titokszerüvel az előkelők és felvilágosultak részére . A költészet a két magyarázatot egybefüzi , s a magasztosabbnak erkölcsi jelentőségét hozzáférhe tövé teszi az alsóbbrendü külszinének megóvása mellett ; a bölcsé szet pusztán amabból indul ki , és azt elméletté alakítja át . Minde mellett a külsőségek és szertartások túlnyomó jelentősége a közön ség viszonyaiban még mindig érvényesül; a vallás lényegileg mint a társadalom kapcsának jelvénye, az isteni tisztelet cselekvényei nek és kötelességeinek teljesítése mint az államhoz ragaszkodás kifejezése tekintetnek ; a hitetlenség mint a hazafiatlansággal, a vallási közöny mint a polgári erények megvetésével egyértelmüek esnek megítélés alá ; a vallás még mindig inkább a társadalom kötelékeivel, mint az egyéniség köreivel kapcsolatos. Ott pedig a hol a törzsi állam a hagyományokban mint a patriarchalisnak köz vetlen leszármazottja és bővülése jelentkezik, de e mellett a termé szeti körülmények, a határok elzártsága , és a nép jellemének rideg
ges
A TÖRTÉNETI TÁRSADALMAK . 125
sége folytán egész tisztaságában fejlődik tova, a hol a törzsi vallás csak egyetlen nemzetség fáján termett, és hoszszu elnyomatás ideje alatt egy jogi kiváltság nélküli, de az elzárkozottságra és vértisz taságra féltékeny papi osztály kebelében lett ápolva , magasabb böl cseleti szinvonalra emelt tanok befolyása alatt : a zsidó népnél, a törzsi állam végleges megszilárdulásával vallása is mint egy min den emberi tulajdont a legfőbb eszményítésben egyesítő , féltékeny , magasztos istenség tisztelete mutatkozik , a mely öszszefér poly theismus elismerésével más népekre nézve, de gondosan megörzi a monotheismust a saját nép körére, és ezzel tartaléktalanul azono sitja saját társadalmának teljes sorsát.
14. § . A kizsákmányolási társadalmak , a világbirodalmak kebleben és befolyása alatt azonban a vallás szerepe egészen meg változik, majdesaknem elenyészik ; és az okok két különböző nemü csoportjánál fogva e társadalmakban a vallási türelmesség és a vallá sok szabadsága a legnagyobb mértékben kifejlődik . Ezek elseje abban áll , hogy a fogyasztási vagyongyüjtés érdeke, és mindazon eszmelánczolatok, a melyek ahhoz füzödnek , teljesen világi termé szetüek, hogy az anyagi haszon kézzel fogható fogalma, a mely e társadalom minden gondolatmenetére irányadóvá vált , egyáltalán sem mythikus speculatióknak, sem a távolfekvő iránti vakbuzgóság nak nem kedvezők , és e társadalom intéző körei ennél fogva egy általán nem birnak hajlammal oly eszmeáramlatokkal ellentétbe he lyezkedni, a melyek uralmuknak és eljárásuknak közvetlenül nem veszélyesek , sőt a velök foglalkozók figyelmét a politikai térről