126 NYOLCZADIK FEJEZET .
zövel való szoros öszszeforrottsága, és azokkal együttes fejlődése következtében birt, és merőben külső szertartásai maradnak meg , mint a hatalom jelvényei, a melyekre azonban csupán e szempont ból fektet az uj életelvü állam súlyt, és a melyek igy erkölcsi tar talmukból teljesen kivetkőzvék ; de a meghódított idegen elemek felszívódása arányában egyszersmind azoknak vallási fogalmai és szertartásai is hozzájárulnak az addigi uralkodókhoz, míg végre a római birodalomban a vallás épen oly halmazát képezi a különböző pantheonoknak, mint a minő tömegét a nép a különböző alávetett
társadalmaknak . Minden vallás kénytelen tehát a többiek társasá gát eltürni, a többieket elismerni, azokkal békében megférni; a
vallási türelmetlenség mint a régi faji vagy törzsi zárkozottság nak emléke , mint a világbéke szellemi megzavarása , mint az egyetemes emberi nem gyülölete, az állam létföltételeivel ellen tétben állónak fogatik fel; a vallás az uralkodók szemében mé lyebb értelem nélküli, puszta képletes külsőség, a melynek értékét csakis azon elismerésben látják, a melylyel alakszerüségeivel a fennálló uralom fensőségének adózik, azon kifejezésben , a mely lyel az alattvalók hódolatát az állam szentesített hatalma elött nyilvánítja.
De minél színtelenebb, minél üresebb és szolgáibb a hivatalos vallás , minél inkább sülyed alá a világi tekintetek közvetítőjévé, annál inkább fordul el tőle azok tömege, a kik a fogyasztási vagyon gyüjtésének uralkodó érdekében kielégítést nem lelhetnek, és az azon alapuló polgárosodás szellemi termékeiben sem részesül hetnek , sem nyerhetnek megnyugvást. A szegények és elnyomot tak, a kiknek nem lehet reményük a fényes társadalomban, a kik nek csak a munka és a megvetés jutnak osztályrészül , a kegyelettel és áhítattal elteltek, a kik a világi hiúságot megvetik, a könyörüle tesek és jámborak , a kik nem türhetik el , hogy mások szenvedései nek árán boldoguljanak, a buzgók és lelkesültek, a kik le nem mondhatnak ősi , habár csak szük körre szorítkozó, hitük által kilá tásba helyezett faji vagy törzsi dicsőségükről és jövőjükről:
megannyian belső szellemi élet tényezői után vágyakoznak , erkölcsi igazolást tartalmazó , bensőségében becses vallást sovárognak . ÉS
A TÖRTÉNETI TÁRSADALMAK . 127
ha ennek folytán oly körülmények közt, a melyek isteni kijelentés hitét és bizalmát keltik , oly tan alakul , a mely a földi lét nyomo ruságait megmagyarázza , a mely tért nyujt az egyeneslelküség és jóság áhítatának a végtelen iránt, a mely a túlvilágihoz reményt éleszt , akár a lelki üdvözülésben , akár a földön valósíthatlan élvek elnyerésében, akár az öntudatlanba való elmerülésben jelentkezzék az : e benső vallás, a mely a kedélyt és jellemet minden részében áthatja, rögtön fő és irányadó elvvé, életérdekké válik , mely a
hivek számára egyedül bir valódisággal, s minden kivül eső gondot , törekvést merőben kizár. Uj társadalomnak válik tehát az ily hit magvává és kapcsává, a világbirodalmi kör pedig megnyitja szá mára az egész emberiséget, a melynek már nem csak külső intéz ményekben nyujtja egysége zálogát, hanem a melynek gyűrűjét egybefüzi az egyetemes felelősségről szóló tanban, a melyet a korábbi hitekből, mint lényegest átvesz , és csupán a fennálló társa dalom eszmeáramlatának megfelelőleg a legbővebben kiterjeszt és megerősít: a közös eredendő bünnek , a közös megváltásnak és a közös túlvilági végítéletnek, szintén a régibb hagyományokból átkölcsönzött, de mélyebb szellemi jelentőséggel felruházott kép
zetei által.
15. Ş . Az uj vallási életérdek hatása , az uj tan következménye először uj erkölcsökben, uj életrendben nyilatkozik a hivökre nézve , a mely épen ujdonságánál fogva még ellentétesebbnek lát szik előttük a fennálló szokásokkal , az általában elfogadott néze tekkel, mint a milyen valóban . A hódító állami társadalom vallási közönye, a mely vérébe átment, mivel az emberek sikereik fölté teleit már nem természetfölötti tényezőkbe helyezik , hanem pusz tán saját belátásukba és erejükbe, élesen elüt a kizárólag az isten ségbe vetett bizalom , és az emberi természet romlottságáról való mély meggyőződés alaphangulatától, a mely a hivek buzgalmát folyton ébren tartja, a mely a szenvedésnek és vértanuságnak szinte keresésére indit . Mindazonáltal kezdetben a hivők még mindig ra gaszkodnak azon törzsi vagy községi vallás keretéhez , a mely nekik addig tápot nyujtott, és azt egyszerüen tágítani, mindenkinek hozzá férhetővé tenni vélik, míg elvégre a hozzájuk sereglő idegen elemek
128 NYOLCZADIK FEJEZET.
túlsulya, és a régi nézetek tisztaságát fenntartók merevsége szaka dást idéznek elő , és tulajdonképen csak ekkor jutnak külön társadalmi létük tudatára , és csak ekkor tünnek fel az uralkodó társadalom előtt mint önálló, addig ismeretlen, saját magával ellentétes elem . Ekkor indul meg egyszersmind a társadalmi szervezkedés egyház alakulásában , s a hit apostolai , terjesztői és tanitói a tan követel ményeihez képest átalakítandó világi eljárásra is vezetőkké, fel ügyelökké , biráskodókká és irányadókká válnak ; életre kelnek az egyházi hatóságok, a földöntuli üdvre vezérlők, az isten országának előkészitői, és a hová szavuk elhangzik, ott siket fülekre talál már a földi hatalmasok parancsa .
Ennek következtében elkerülhetetlen a küzdelem a kis terje delmü , de páratlanul szilárd és folyton növekvő vallási társadalom és a hódító állam között . Ez megkisérel váltakozva minden eszközt, az elnézésen , a törvények méltányos , sőt szelid alkalmazásán kezdve , egészen a legkegyetlenebb üldözésig és elnyomásig ; majd eltiltja a feladásokat, és csak a törvényes rend megszegését , vagy az állami kötelességek alóli kibúvást bünteti, azt is enyhén ; majd külön törvényeket alkot, nem annyira tanok elnyomására, mint a veszélyes szövetkezések meggátlására ; majd birói szigorral sujt ;