annyi különválasztható szakot képez minden társadalom szervez kedésének azon mozzanata , a melyben önállóan jelentkezik , mint
160 KILENCZEDIK FEJEZET .
uralkodó, mint saját létföltételeit kényszerrel érvényesíteni képes; és ekkor, ez alakban azillető társadalom mint állam mutatkozik . Az állam
ugyanis jogalkotó és jogfentartó társadalom , a mely saját fennállá sának föltételeit saját és alattvalóinak eljárására nézve parancsoló, engedélyező , és tiltó szabályokban kijelenti és érvényesíti. Ennél fogva független a többi , alárendelt társadalomtól, a melyek körében kénytelenek elhelyezkedni, az állam által erejükhöz, czéljaik jelen tőségéhez, és saját jogelveihez képest kiszabott kerethez alkalmaz kodva. Az ellentét mindegyik alárendelt társadalomnak alapelve lehetőleg teljes valósítására irányzott törekvései , és a többinek.
tehát magának az uralkodó államinak is kapcsául szolgáló életérdek kielégítésének biztosítása közt ugyan e mellett is folyton fenmarad, de az ebből keletkező küzdelem korlátját leli az állam jogrendjében , a mely ekképen az uralkodó és az alatta létező társadalmak mér közése eredményeként megszilárdult ellensuly állapotának kife jezése . Ennek következtében az állam fogalma, mint a versengéseket kiegyenlítőé, a belső békét és állandó nyugalmat biztosítóé, mint a
mely az uralmi köröknek végleges határt szab, szembe állítható a tár
sadaloméval, mint a mely gyakran az életczélok elérésére folytatott tusák létesítette állapotok jelzésére szolgál, s a melyben minden egyén és minden társadalmi kör saját uralmát lehetőleg mások fölé kiterjeszti, másokat saját czéljaira kiaknáz , saját személyes hatalmát másoké általöregbíteni igyekszik . E szembeállítás azonban tulajdon képen pusztán a társadalom befejezett, eszményi képének ellentétbe helyezése forrongó alakulásának viszonyaival; tényleg az állami tár sadalom és rendje maga sem befejezett,végleges, soha sem képviseli az öszszes tagjai képességeihez és érdemeihez mért föltétlen értékü sza bályozást, hanem egyeseknek és egyes köröknek, a történeti fejlődés menetén vagy pillanatnyi előnyön alapuló, illetéktelen túlsúlyában mindig némi méltatlanság, további változás és küzdelem elemét tartalmazza ; valamint másrészt minden össszetes társadalom , még ha alárendelt is, a mennyiben határozottan megalakult és szabatos keretet nyert, fennállása körülményeihez idomítja és mérsékli hoz zátartozóinak önző , illetőleg különérdekü cselekvőségét. A különb ség tehát az állam mint uralkodó társadalom , és a többi , keretébeAZ ÁLLAM FOGALMA ÉS ELEMEI . 161 tartozó társadalmak közt , a melyek öszszege helytelenül gyak ran egyedül részesül a társadalom elnevezésében, azon ténynek figyelmen kivül hagyása mellett, hogy az állam maga is társadalom , lényegileg abban áll , hogy míg az alárendelt társadalmak kap csai , az azok fenmaradását biztosító érdekek és érzületek , a föléjük kiterjeszkedő állami oltalomtól eltekintve, pusztán önkéntes, belső , erkölcsi jellegüek, addig az állami társadalom kötelékei egyszers mind a szervezett hatalom által szilárdítvák , rendjének megingat hatatlanságát külső kényszer biztosítja , és hogy ennél fogva, míg az államilag nem szervezett társadalmakban tagjaiknak viszonyaira vonatkozólag az erkölcsi és gazdasági tényezők befolyása korlátlan, addig az határát leli az állami társadalomban az állam saját érde kéről való felfogásához idomított, uralkodó volta folytán megte remtett jogában .
2. § . Azon körülmény , hogy valamely társadalom uralkodóvá lett , kétségtelenül bizonyítja , hogy keresztülhatolt a fejlődés elő zetes fokain , hogy egyénisége határozott körvonalakban megalakult, hogy fennállása föltételeiről tudattal bir, és hogy szervezete annyira kiképződött, hogy akaratának foganatot szerezhet. Az államnak e szerint az egyéniség, az öntudat, az elhatározási és cselekvési tehet ség lényeges tulajdonságait képezik ; kifejlettségük mértéke nem ugyanegy minden államban , de szükséges, hogy azon bizonyos leg alsóbb szinvonalon túlemelkedtek legyen , a melyen ha alul marad tak , az illető társadalom a többiekkel való küzdelmében érvényre nem jut , államivá nem válhatik ; ezen felül azonban hatályosságuk változhatik , bár eszményi teljességükig soha nem fokozódhatik , kivévén azon eszményi egyetemes emberiességi társadalomban , a melyben valamennyi emberi érdek arányosan és öszhangzatosan érvényesülne, de a mely fejlődése legalsóbb fokaiból is még alig bontakozott ki . Ez ugyanis azt igényelné, hogy az állam minden körülményeiről és létföltételeiről kimerítően tájékozva legyen, és kizárólag és teljesen azoknak megfelelőleg irányozza eljárását , a mely esetben joga is mint eszményi és végleges jelentkeznék ; ámde erre csak tökéletes és a legmagasabb eszményi fokra átidomult elemekből , tehát a társiasság és az ahhoz megkivántató tulajdonok
PULSZKY Á .: A JOG- ÉS ÁLLAMBÖLCSÉSZET ALAPTANAI. 11
162 KİLENCZEDIK FEJEZET.
teljességét megtestesítő egyénekből álló társadalom alkalmas; tény leg pedig minden állam , valamint minden egyes ember csak részben ismeri életviszonyait , érdekkörét , és létének és haladásának föltéte leit , azon mérvben, a melyben tapasztalatokat gyüjtött, és azokat szervezete szerint értékesíteni képes ; egyéniségének érvényesítésé ben, cselekvöségének szabályozásában ennek folytán tényleg min den állam csak részben követi valóban felismert érdekeit, más rész ben pedig csakis a felismerteknek véltek szolgálnak irányadókul, a mi minden öszszetes jog tökéletlenségét megmagyarázza, mint a mely az államnak eszményi voltán szükségszerüen alul maradásá
ból mulhatatlanul következik .
3. Ş . Az államnak mint uralkodó társadalommak fogalommegha
tározása tehát egyszersmind elemeire utal, a melyek állagában fog
laltatnak . Ez ugyanis, épen úgy mint az egyes embernél, kettős természetü , anyagi és szellemi. Az állam anyaga azon alkatrészek öszszege , a melyek az uralkodó társadalomban egyesítvék ; szelleme azon tudat- és akarat- öszszeség , a mely a közösségi czélokat felfogja.kitüzi és elérni törekszik ; és valamint az emberi lélek az egyén különböző értelmi és erkölcsi tényezői öszszehatásának egybefog.
lalása , nem pedig ezek mellett létező külön erő , hanem mindannak elvonás utján megalakított fogalma, a mi mint az egyéniségben állandó, mint azt öszszekapcsoló jelentkezik , úgy az állam szelleme is a szervezete öszszes működésének megfelelő, egyéniségének felis merését és eljárását irányzó erőknek elvont kifejezése, a mely az állami főhatalom eszméjébe foglaltatik . E szerint tehát a föhatalom nem az államtól különválasztható, rejtélyes alany, hanem az állam öszszes felfogásának és tevékenységének, a mennyiben öntudatra jut , és öntudatosan érvényesül, általános személyesítése . Sőt a hasonlatot az állam és az egyén közt tovább is füzhetni ; a föhata lom válhatatlan kapcsolata az államszervezettel, nyilvánulásának esakis az esetben való lehetősége, ha megfelelő szerve létezik , a mely megtestesítését közvetíti, és épségének a társadalom egészsé
gétől föltételezettsége teljesen azonos természetüek a lélek viszo
nyával az egyén testéhez és szerveihez .
4. 9. Az állam anyagának elemezése egészen a keblében létező
AZ ÁLLAM FOGALMA ÉS ELEMEÍ. 163