természettel szemközt , ezt csakis azon tulajdonságoknak köszönheti, a melyeket a társadalom kebelében nyert nevelése folytán sajátított el, és tömegekre vonatkozólag a társadalmon kivüli állapot tapasz talatilag nemcsak nem igazolható, hanem következetesen nem is képzelhető ; minden önkéntes egyesülés pedig oly fegyelmezettsé
76 HATODIK FEJEZET.
get és szervezkedési képességet tételez föl, a mely csakis hoszszas társasági együttlét következménye, és így társadalmon kivül kötelé kek alakulásának alapokát épen oly kevéssé képezheti , a mint hogy élő testet nem lehet közvetlenül szervetlen anyagok mesterséges öszszetételéből teremteni. De a történet minden tanusága arról is meggyöz , hogy virágzó társadalmaknál a hozzájok tartozók nem zedékei is gyarapodnak , társadalmak hanyatlásával és szétbomlá sával pedig elpusztulnak tagjaik is . Valahányszor az emberiség évkönyvei említést tesznek valamely nagy társadalmi szervezet kötelékeinek meglazulásáról vagy erőszakos széttépéséről , ezt min
dig az emberek száma megfelelő apadásának följegyzése kiséri, és
ma is az egyedüli komoly mértéket , a melyből valamely társadalmi szervezet helyességét megítélhetni , tagjai számának, vagyonának,értelmiségének , szellemi és anyagi jóllétének gyarapodása szolgál
tatja. Az egyedi egyén tehát, bármi teljesnek és kereknek lássék is , függetlenül és önállóan még sem állhat fenn, hanem létével magá val is csak oly bensőleg van a társadalomhoz kapcsolva, mint a szerves test egyes sejtjei annak egészéhez. Mert az egyesnek a tár sadalomtól való elválása épen fö életérdekének érvényesítését gátolja meg, a mely annak körébe vonzotta ; kielégíthetlenek maradnak azon igényei , a melyeknek kielégítésére leginkább törekedett, és ennek következtében lesülyed az élet azon szinvonaláról , a melyre csakis a társadalmi szervezetben emelkedhetett, a minek eredményei azután más vágyainak teljesülhetésére is kihatnak ; és pedig azért, mert midön életérdeke biztosítása szempontjából az egyén a társa dalomhoz csatlakozott , illetőleg annak körében élt , szükségképen alávetette magát a kölcsönös függés törvényének, s hozzászokott azon munkamegosztáshoz , a szolgálatok azon mások részére való teljesítéséhez , s a mások viszontszolgálatainak azon elvárásához , a melyekről a társadalmon kivül le kellene mondania, a melyeket azonban egyedül egyáltalán nem képes kiegyenlíteni és kipótolni . Hiszen a szervek és feladatok különzékülésének törvénye minden szerves lényre általános , s ennek következtében úgy a természeti egyedeknél, valamint a társadalmaknál az egyes tagok működési képessége mindinkább egyoldaluvá, egyirányuvá válik . A társada
A TÁRSASÁG ÉS A TÁRSADALOM . 77
lom kapcsául szolgáló életérdek minősége ugyan a hozzátartozó egyének fejlettségétől függ, de azután nem ez magában , hanem amannak igényei határoznak közvetlenül a társadalom szervezete , körének kisebb vagy nagyobb mérvüre növekvése felett, és ismét ez utóbbi a döntő körülmény arra vonatkozólag, hogy tagjai nagyobb vagy kisebb áldozatokat kénytelenek-e hozni érdekében , hogy jól létük felvirágzik -e avagy aláhanyatlik ; ezt pedig a társadalmak életfolyamata különböző szakainak tüneményei is bizonyitják .
12. S. Hiszen a társadalom nem keletkezik készen és a
maga teljességében , és nem marad fenn örökké változatlanul , hanem fejlődés eredménye, a mely külön életfolyamatának egyik szaka, és növekvést, majd megállapodást, utóbb hanyatlást, vé gül feloszlást tüntet fel. Minden társadalom ugyanis csak egyes egyén kezdeményéből indulhat ki, és átalakulásai azon viszonyok következményei , a melyek a köréhez tartozó egyének közt felfo gásuk és cselekvőségük tekintetében a kapcsául szolgáló életérdek hez és attól föltételezett szervezkedéshez képest alakulnak . Tulaj
donképen a társadalom keletkezése az alapját képező életérdek felis
merésétől függ. Ez akként történik , hogy kezdetleges társaság vagy valamely már létező társadalom körében az emberek oly igénye, a mely műveltségük illető szakában föjelentőségüvé vált, kellő kie légítést nem lel . Innen egy általános , még nem tudatos czélra irányuló elégedetlenség, egy bizonytalan szükségérzet , a mely különböző, szinte ösztönszerü törekvésekre ad alkalmat a fennálló viszonyokon változtatni, azokat a csak részben tudatos vágyaknak megfelelőleg átalakítani, a nélkül, hogy a forrongó elmék számot tudnának maguknak adni igyekezeteik eredményeiről és következ ményeiről . Egyesekben azonban derengeni kezd lassanként azon viszony tudata , a melyben a vágyak tárgyát képező életérdek léte sítése a fennálló körülményekkel szemben áll ; és mint eszmény megalakul azon állapot képe , a mely érvényesítése által elnyeret nék . Ennek következtében czél gyanánt körvonalozva kitüziktöbbé-kevésbbé megfelelő alakban, míg számos kisérlet után egyes
lángeszü és lelkesedéstől áthatott egyén életét az eszmény valósí tásának szentelve , azon mind belső , az emberek szellemi és erkölcsi
78 HATODIK FEJEZET.
átalakulásával járó , mind külső , a fennálló körülmények és eljárási módok megváltoztatását igénylő, feltételeket fölfedi, a melyeknek megtartásától sikeres valósítása várható. Ez a polgárosodás nagy úttörőinek , az erkölcsi , vallási és államrendszerek megalapítóinak , a társadalmak kezdeményezőinek szerepe ; ők képezik a jegecze sedési központot , a mely a mintegy feloldott állapotban levő és lebegő vágyak és törekvések határozott alakokba és szervezetbe foglalására nélkülözhetetlen . Gyakran hiú marad ezen munkájuk , a kezdődő társadalom csirái meg nem felelő talajon és mostoha sors mellett gyakran elpusztulnak ; de ha valódi életérdek az, a mely eszményül lett kitűzve , meg nem szünik a kielégítésére irányuló törekvés, és elérkezik végre a körülmények azon kedvező talál kozása , a melynek időpontja ugyan véletlen és előre ki nem szá mítható , de a mely az emberiségre állandó értékü szükségek tekin tetében elébb -utóbb mindig bekövetkezik , a midőn a munkásságot si ker koronázza, a midőn az elvetett mag gyökeret ver, vagyis állandó körei keletkeznek az oly egyéneknek, a kik az illető érdeket életük alapjának elismerik, elveit mint apostolok hirdetik, cselekvöségüket
igényeinek alárendelik, és elfogadják ama kapcsolatot és kölcsönös függést , a melyet érvényesítése megkövetel . És ekkor megalakult
az uj társadalom első köre , és elve mint sajátos életérdeke fog jelent kezni ; ennek megfelelőleg pedig egyszersmind közérdek , és bizo
nyos,bármi csekély körü , szervezet létesül . A társadalom növekvése ezután azon mértékben halad, a melyben a kapcsául szolgáló élet érdek vonzerejét gyakorolja, a melyben az egyének uj meg uj tömege lép körébe , a kik ugyan rögtön nem ismerik fel tisztán mind egyaránt jelentőségét, de nagyrészt ösztönszerüen járulnak hozzá, míg megalapítójának közvetlen követői és hivatásának örökösei mindinkább világosabb tudatot nyernek feladatáról, körülményei
ről, szervezetének szükséges kiegészítéséről, fejlődésének föltéte
leiről. Igy már a társadalmi megizmosodás e korában is némi osz tálykülönbség áll elő vezetői közt , a kik határozott tudattal bírnak , és a közérdeket és közakaratot kifejezik és képviselik, és a hozzá tartozók tömege közt, a kiket eljárásukban inkább homályos érzet és az irányadók iránti kegyelet és készség vezérel ; de mindnyájukA TÁRSASÁG ÉS A TÁRSADALOM . 79
ban kifejlődik az uj társadalom követelményeihez való alkalmaz kodás utján a fegyelmezettség és az öszszeműködési képesség, a mely nélkül ezen együttlét fentartása , munkásságuk kellő megosztása és egyesítése lehetetlen . Mert mihelyt így megalakult és fejlődött a társadalom , mulhatlanul küzdelmet kell folytatnia mindazon fel fogások, szokások és hajlamok ellen , a melyeket a fennálló kere