INTERDISZCIPLINÁRIS ALAPVETÉSEK
Az individuális büntetőjogi felelősség elvének maradéktalan érvényesülése jogállami követelmény, alapvető tétel, miszerint mindenkit csak azért a cselekményért lehet felelősségre vonni, amelyet elkövetett. 2 A más által elkövetett bűncselekményhez kapcsolódó felelősségi formák azonban nem idegenek a tradicionális büntetőjogrendszerektől, a bűnrészesi magatartások ugyanis a járulékosság, a más által elkövetett bűncselekményben való tudatos, szándékos közreműködés okán büntetendők.
Találhatók azonban a hatályos magyar büntetőjog-rendszerben olyan, más cselekményéhez kapcsolódó felelősségi formák, amelyek dogmatikai jellegüket tekintve nehezen definiálhatók, a hazai uralkodó büntetőjogi dogmatika kereteit szétfeszítik, számos alapelvnek és axiomatikus dogmatikai tételnek való megfelelésük aggályosnak tűnik. Ilyen deliktumok a Btk. 293. § (4)-(5) bekezdéseiben szabályozott, az aktív hivatali vesztegetéshez kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség megsértése, valamint a Btk. 397. §-ban deklarált költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség elmulasztása. A tényállások számos általános részi dogmatikai kérdést felvetnek, így például: a mulasztás büntetendőségének, valamint az annak normatív alapját képező speciális jogi kötelezettségek létének legitimitását, a mulasztás okozatosságának problematikáját, az objektív beszámítás tana alkalmazhatóságának kérdését, valamint objektív büntethetőségi feltételek létjogosultságának problémáját a büntetőjogban.3 A dogmatikai problémákkal szoros összefüggésben több alapelv sérelmének lehetőségét is magában hordozzák e deliktumok, így például vizsgálat tárgyát képezheti az ultima ratio elvének, a nullum crimen sine lege elv különböző aspektusainak, az individuális felelősség elvének, valamint a bűnösségen alapuló felelősség elvének való megfelelés.
A dolgozat célja a hivatali vesztegetéshez, valamint a költségvetési csaláshoz kapcsolódó, ún. speciális vezetői felelősségi alakzatok dogmatikai elemzése és e ______________________________
1 IRK 1926, 63. p.
2 NAGY 2014b, 83. p.; ORDEIG 2001, 651. p.
3 Vö. ROGALL 1986, 574. p.
10 deliktumok jelen uralkodó büntetőjogi dogmatikai, valamint büntetőjogi alapelvi követelményekkel való konformitásának vizsgálata. A tényállások dogmatikai elemzése egyben olyan kriminálpolitikai indokok vizsgálatával is együtt jár, amelyek a tényállások büntetőjogi rendszerben való elhelyezését indokolják.
A deliktumok kritikai vizsgálatának kriminológiai bázisát az az ontológiai alapon nyugvó megállapítás adja, miszerint a nagyvállalatok munkamegosztáson alapuló szervezeti modellje az individuális büntetőjogi felelősség jogi szabályozásának dogmatikai eszköztárával nehezen összeegyeztethető.4 Tipikusan a bűnösségen alapuló felelősség elve, az ultima ratio elve, valamint az individuális felelősség elve azok a tételek, amelyek maradéktalan érvényesülése nem garantált akkor, ha a szervezeti modell sémáját követve kívánunk büntetőjogi felelősséget érvényesíteni.5 Nem lehet kétséges, hogy meg nem engedett emberi magatartások kriminalizálása olyan jelentős individuális jogi tárgyak védelme érdekében, mint az élet, testi épség, egészség, vagy olyan fontos jogtárgyak sérelme elkerülésének céljából, mint az ökológiai javak, vagy a környezet, legitim lehet akkor is, ha ezek a magatartások csak a sérelemokozás potenciális (nem ritkán távoli) lehetőségét rejtik magukban. Ahogyan WEBER megfogalmazza: Az „in dubio pro libertate”
elvnek itt nincsen helye.6 Kérdéses viszont, hogy ugyanilyen alapon olyan jogi tárgyak, mint a vagyon, vagy hasonló gazdasági érdekek is védhetők-e.7 Habár WEBER által feltett kérdés óta több, mint harminc év telt el, az érvényéből azóta sem veszített. A világ nagymértékű globalizálódása, valamint a rohamos technikai fejlődés okán megfontolásra érdemes azonban, vajon tézise bővíthető-e más jogi tárgyakkal, tágítható-e a büntetőjogi felelősség a büntetőjogi dogmatika rendszerének tisztasága és következetessége megtartása mellett?
Jóllehet a dolgozat második fele részletesen foglalkozik a speciális vezetői felelősségi alakzatok dogmatikai elemzésével, e helyen indokoltnak és elengedhetetlennek tartom a vizsgált tényállások ismertetését, dogmatikai konstrukciójának részletekbe nem hajló felvázolását annak érdekében, hogy mind a kriminológiai megállapítások, mind pedig a nemzetközi jogi háttér a magyar szabályozással szemben felmerülő aggályok tükrében legyen követhető.
______________________________
4 Lásd: I. 1. Fejezet
5 Vö. GROPP 2016, 145. p.
6 WEBER 1987, 27. p.
7 WEBER 1987, 27. p.
11 A dolgozatban vizsgált bűncselekményi tényállások a következők:
A deliktumok büntetni rendelik a gazdálkodó szervezet vezetőjét, vagy a szervezet ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított tagját, dolgozóját, illetve a szervezet érdekében tevékenységet végző személyt abban az esetben, ha a gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személy aktív hivatali vesztegetést, avagy annak tagja vagy dolgozója költségvetési csalást követ el, és a vezető tisztségviselő felügyeleti-ellenőrzési kötelezettségének teljesítése az alapbűncselekmény elkövetését megakadályozhatta volna, vagy éppen az elkövető mulasztása teszi lehetővé azt, hogy a bűncselekményt a tag vagy dolgozó elkövesse.8 A dolgozatban alapbűncselekménynek nevezem azokat a más által elkövetett bűncselekményeket, amelyek kapcsán a vezetői felelősség megállapítható.9 Így a hivatali vesztegetés, valamint a költségvetési csalás a dolgozatban az alapbűncselekmény gyűjtőfogalom alá tartozó deliktumok. Mindkét speciális felelősségi tényállás elkövetési magatartása a vezető tisztségviselőt terhelő felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségnek elmulasztása.10 A bűncselekmény speciális ______________________________ vezetője, illetve ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított, a gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személy, ha a hivatali vesztegetést a gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személy a gazdálkodó szervezet érdekében követi el, és felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítése a bűncselekmény elkövetését megakadályozhatta volna.
(5) Vétség miatt büntetendő a gazdálkodó szervezet vezetője, ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított, a gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított tagja vagy dolgozója, ha a felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség teljesítését elmulasztja, és ezáltal lehetővé teszi, hogy a költségvetési csalást a gazdálkodó szervezet tagja vagy dolgozója a gazdálkodó szervezet tevékenysége körében elkövesse.
12 jellegét az adja, hogy a tényálláshoz az alapbűncselekmény objektív büntethetőségi feltételként kapcsolódik,11 amely azt jelenti, hogy a vezető tisztségviselőnek nem kell – sőt, jelen tényállások vonatkozásában egyenesen nem is szabad – tudnia arról, hogy a szervezet tagja vagy dolgozója a hivatali vesztegetést vagy a költségvetési csalást elkövette, ugyanis abban az esetben, ha az elkövető tudata átfogja az alapbűncselekmény megvalósulását, valamint akarati-érzelmi oldalon a szándékossághoz szükséges kívánás vagy belenyugvás is fennáll, úgy nem ez a bűncselekmény valósul meg, hanem az elkövető az alapbűncselekményhez járuló, mulasztással realizált bűnsegély miatt tartozik felelősséggel.12
I. 1. A bizonyítandó tudományos kérdések vizsgálati rendszerének felvázolása és a dolgozat szerkezeti felépítése
A dolgozat öt fő szerkezeti egységből épül fel. A költségvetési csaláshoz, valamint az aktív hivatali vesztegetéshez kapcsolódó felügyeleti és ellenőrzési kötelezettség megsértése deliktumok dogmatikai, kriminológiai, valamint kriminálpolitikai vizsgálatának közös és végső célja a következő két, szorosan összefüggő kutatási kérdés megválaszolása:
A felállított kutatási kérdések megválaszolása in abstacto, megkerülhetetlenül foglal állást abban a kérdésben, vajon hogyan viszonyul egymáshoz a büntetőjog-dogmatika és a kriminálpolitika. Milyen keretek között tágíthatók a dogmatikai határok, modifikálhatók a kikristályosodott dogmatikai tételek a kriminálpoltikai célok érvényesítése érdekében?
Meg kell-e hajolnia a dogmatikának az aktuális kriminálpolitika előtt, avagy a dogmatika kikezdhetetlen védbástyaként áll az általános büntetőjog-elvek kereteit szétfeszítő, ám ______________________________
11 Lásd részletesen: II. 6. fejezet
12 Lásd részletesen: I. 3. és II. 3. 3. Fejezetek
Igazolható-e dogmatikailag a hivatali vesztegetéshez, valamint a költségvetési csaláshoz kapcsolódó
speciális vezetői felelősségi deliktumok léte a magyar
büntetőjog-rendszerben?
Igazolható-e kriminálpolitikailag a hivatali vesztegetéshez, valamint a költségvetési csaláshoz kapcsolódó
speciális vezetői felelősségi deliktumok léte a magyar
büntetőjog-rendszerben?
13 kriminálpolitikailag kívánatos jelenségek előtt? Az általam megfogalmazott kutatási főkérdések, valamint azzal kapcsolatban imént feltett kérdések tekintetében a dolgozat végén foglalok állást. Tekintettel arra, hogy e kutatási célkitűzések kizárólag a speciális vezetői felelősségi deliktumokhoz kapcsolódó összes determináns részletes elemzésével, majd a kapott válaszok egyenként és egymáshoz való viszonyában történő mérlegelésével valósíthatók meg, célom a dolgozatban olyan hipotézisek felállítása, amelyek a kutatási főkérdések mikénti megválaszolása tekintetében döntő jelentőségűek. A kutatási főkérdésekben történő állásfoglalásra tehát olyan kérdések megválaszolásával, hipotézisek igazolásával vagy cáfolatával törekszem, amelyekre adott tudományos válasz vagy pozitív, vagy negatív oldalon, közvetlenül hozzájárul a főkérdések mikénti megválaszolásához. A felállított hipotézisek, feltett kérdések tipikusan egymásra épülnek, nem csak a főkérdésekkel, hanem egymással is szoros összefüggésben állnak, így az egyik mikénti megválaszolása befolyásol(hat)ja a következő felállítását. A kapott válaszokat, kutatási részeredményeket a dolgozat végén ún. tézis-mátrixban összegzem, amelynek célja, hogy a megválaszolt kérdések, az igazolt, valamint megcáfolt hipotézisek összevetésével mind pro, mind pedig kontra oldalon egy olyan letisztult, és dogmatikailag alátámasztott érvrendszer jöjjön létre, amellyel a dolgozat elején felállított vizsgálati főkérdések tekintetében megalapozottan lehet állást foglalni. A dolgozat szerkezeti felépítésének ismertetése mellett ezért már e helyen célom logikai sorrendben felvázolni az egyes fejezetekhez tartozó, a dolgozatnak voltaképpen tartópilléreit képező legfontosabb részkérdéseket.
A dolgozat I. része a speciális vezetői felelősségi alakzat létének ontológiai-kriminológiai megalapozásával, korabeli jogtörténeti megjelenésével, valamint a felelősségi forma magánjogi alapokon nyugvó ratio legis-ének feltárásával foglalkozik.
Az elemzés célja az, hogy e büntetőjogi felelősségi kategória magyar jogrendszerben való életre hívását ontológiai, illetve kriminálpolitikai alapon megkísérelje indokolni. Cél továbbá, hogy a kriminológiai vizsgálat, valamint a magánjogi párhuzam ábrázolása már e helyen megadja a későbbi dogmatikai elemzés ontológiai alapját.
A téma-feldolgozás vizsgálati iránya a tágabbtól a szűkebb felé haladás. Ennek megfelelően az általános ontológiai elemzést követően a II. részben a speciális vezetői felelősségi alakzatot nemzetközi, illetve uniós kontextusba helyezem, és azt vizsgálom, hogy milyen nemzetközi kriminálpoltikai törekvések, valamint nemzetközi, illetve uniós normatív aktusok vezettek de facto e felelősségi forma magyar jogrendszerben való
14 megjelenéséhez. A vizsgált deliktumok magyar jogrendszerbe történő beillesztését megalapozó matériák áttekintését követően kísérletet teszek a más által elkövetett bűncselekmény kapcsán fennálló speciális vezetői felelősségnek a magyar büntetőjog-dogmatika rendszerében való elhelyezésére. A felelősségi alakzat dogmatikai jellemzői alapvetően meghatározzák a rendszerben történő elhelyezés módszertanát, valamint ezek alapján a rendszerbeli hely megállapítása alapvetően determinálja a felelősségi alakzat dogmatikai karakterisztikáját. Azaz a deliktumok megállapított dogmatikai jellege, rendszerbeli helye hatással van az egyes tényállási elemekkel kapcsolatos dogmatikai kérdések mikénti megválaszolására.
A dolgozat III. része a költségvetési csaláshoz, valamint az aktív hivatali vesztegetéshez