A speciális vezetői felelősségi tényállások jogi tárgyának elemzése során, azt láthattuk, hogy nehezen nevezhető meg és indokolható egyetlen jogi tárgy tényleges védelme, sokkal inkább több, alternatív, egymást kiegészítő jogi tárgy definiálását kísérli meg a tudomány ______________________________
257 Idézi: KARSAI 2015, 76. p.
258 NAGY 2014a, 85. p.
259 Vö. NAGY 2014a, 85. p.
260 KÁDÁR (1961), 7. p.
79 annak érdekében, hogy dogmatikailag mégis legitimizálja a tényállást, végső soron felmerül azonban az a megállapítás is, miszerint a tényállás létére homályos állami bűnüldözési érdek vezetett.261
Álláspontom szerint nem elegendő annak puszta dogmatikai, rendszerimmanens vizsgálata, vajon mi a tényállás által védeni kívánt érdek. E kérdéstől el kell választani azt a kriminálpolitikai célkitűzést, amiért a norma ténylegesen létrejött. Láthattuk, hogy a büntetőnorma létének kriminálpolitikai indokoltsága adja meg – optimális esetben – annak formális jogellenessé tételének materiális indokát, valamely védendő jogi tárgy megsértésén keresztül. Az előző részben láthattuk azonban azt is, hogy bármely említett védendő értékkel kívánjuk is materiálisan legitimizálni a büntetőnorma létét, egyik sem áll biztos talajon. GARDOCKI szerint be kell látni, hogy jelen társadalmunkban a társadalomra veszélyesség, valamint a jogtárgyvédelem már nem tekinthető a kriminalizáció egyetlen bázisának, indokának 262 Ténymegállapítását elfogadom, azonban nem tekintem értékítéletnek. Alapul szolgál viszont ahhoz, hogy a jogtárgyvédelem mellett más, racionális,263 avagy racionálisnak tűnő jogalkotói indokot is bevonjunk a vizsgálat tárgykörébe.264
A jogtárgyvédelem, valamint egyéb kriminálpolitikai posztulátumok materiális-dogmatikai összefüggésének vizsgálatával a tényállásokat elemző hazai szakirodalom nem foglalkozik, a német jogirodalom viszont állást foglal a norma jogi tárgya, a jogellenesség materiális tartalma, valamint a tényállás kriminálpolitikai indokoltságának viszonya tekintetében. A recens német szakirodalom a jogi tárgy védelmi intenzitásának dogmatikai legitimizálása helyett tipikusan arra a kriminálpolitikai megállapításra helyezkedik, miszerint a tényállás puszta beszámítási norma,265 amely azt jelenti, hogy a felelősségi konstrukció célja meghatározott feltételek mellett és jogpolitikai elvek mentén az elkövetett bűncselekmény beszámítása egy másik individuumnak.
GEISMAR álláspontja szerint a tényállás rendszeren kívüli beszámítási norma,266 amelynek létét a szervezeten belüli munkamegosztás, a decentralizáció által keletkező beszámítási
______________________________
261 HEFENDEHL 2010, 94. p.
262 GARDOCKI 2005, 1338. p.
263 GARDOCKI 2005, 1336. p.
264 Vö. NAGY 2013, 33-37. p.
265 ACHENBACH 2012c, 3. p., 36. p.;GEISMAR 2012, 13. p.; ROGALL 1986, 578. p.
266 „außerordentliche Zurechnungsform“ GEISMAR 2012, 16. p.; Ellentétesen: HILGERS 2000, 20. p.
80 problémák, a cselekvés és a felelősség szétválásának jelensége267 indokolja,268 e körülményt tartja tehát a norma léte ontológiai alapú jogpolitikai indokának. Ahogyan azt BAUER megfogalmazza, a felügyeleti-ellenőrzési kötelezettség megsértését büntetni hivatott norma címkézési csalás (Etikettenschwindel), hiszen egy olyan cselekménynek a beszámításáról van szó (más által elkövetett alapbűncselekmény), amelyért az adott személyt nem terheli semmiféle felelősség, ám a büntetendőség előre hozatalával névleg a kötelezettségszegésért való szankcionálással valójában e más által elkövetett bűncselekmény miatt lesz felelős,269 úgy azonban, hogy a felelősség individuálisnak tűnik.
SCHÜRMANN is csatlakozik ahhoz a szakirodalmi állásponthoz, miszerint a tényállás – kriminálpolitikai aspektusból – inkább beszámítási célokat szolgál, 270 mintsem jogtárgy-védelmi funkciót lát el, így tulajdonképpen a tényállás egy kriminálpolitikailag nemkívánatos joghézag betöltésére jött létre,271 ugyanis a vizsgált jelenség büntetőjogi értékelésére a dogmatikailag rendelkezésre álló részesi tanok nem mindig bizonyulnak elegendőnek.272 GEISMAR, valamint MASCHKE álláspontja szerint el kell választani egymástól a tényállás által védett jogi tárgy, valamint a norma által előtérbe helyezett funkciót, ugyanis e kettő nem ugyanaz,273 ROGALL szerint a tényállás által betöltött funkció mint jogi tárgy nem vehető figyelembe.274 Amíg a jogi tárgy mégoly absztrakt védelme is, mint amelyet az alapbűncselekmények által védett jogi tárgyak esetén láttuk szolgálhat a Vorverlagerung révén bizonyos preventív célokat, úgy csupán a beszámítási eszköz biztosítása – MASCHKE érvelése szerint – nem. Így mind MASCHKE, mind ROGALL
álláspontja szerint a JESCHECK által képviselt funkcionális jogtárgy-értelmezés,275 amely a tényállás védelmi célját a jogi tárgy körébe látja definiálhatónak nem alkalmazható, helyette e kettő szétválasztását szorgalmazzák,276 elismerve ezzel azt, hogy de facto lehetséges olyan büntetőjogi norma, amelynek a célja nem jogtárgyvédelem. Úgy vélem, a ______________________________
267 MASCHKE 1997, 12. p.; PIETREK 2012, 134. p.; ROGALL 1986, 576. p.
268 GEISMAR 2012, 15. p.; ROGALL 1986, 573. p.; MASCHKE 1997, 11. p.
269 BAUER, Wolfram: Mehrere Bußen bei Beteiligung mehrerer Organmitglieder? wistra, 1992. 47-51. 47. p;
49. p. Idézi: GEISMAR 2012, 16. p.; Egyezően: ACHENBACH 2012c, 36. p.
270 Vö. MASCHKE 1997, 24. p.
271 ALEXANDER 2003, 227. p.; PIETREK 2012, 135. p.; ROGALL 1986, 578. p.;SCHÜRMANN 2005, 93. p.
272 MASCHKE 1997, 12. p.; GEISMAR 2012, 15. p.; ROGALL 1986, 576. p.
273 GEISMAR 2012, 44-45. p.; MASCHKE 1997, 24. p.; HILGERS 2000, 20. p.
274 ROGALL 1986, 585. p.
275 A funkcionális jogtárgy-értelmezés alapján a jogi tárgyat annak szociális jelentéstartalmában mint funkcióegységet kell érteni.
276 ALEXANDER 2003, 229. p.; MASCHKE 1997, 24. p.; ROGALL 1986, 573. p.; BOSCH 2002, 318. p.
81 speciális vezetői felelősségi deliktumok jogtárgyvédelmi intenzitásának alacsony szintjét materiálisan az említett kriminálpolitikai okok manifesztálásával kívánja pótolni a jogalkotó, így álláspontom szerint a funkcionális jogtárgy-értelmezésnek e bűncselekmények vonatkozásában helye van.
Álláspontom szerint a tényállásban megfogalmazott elkövetési magatartást alapos tartalmi elemzés tárgyává kell tenni ahhoz, hogy megállapíthassuk, vajon kizárólag a felelősségi forma tényállássá válásának okán deklarálta-e azt a jogalkotó, avagy az tartalmilag is megfelel az elkövetési magatartás mint objektív tényállási elemmel szemben támasztott jogállami követelményeknek. Úgy vélem ugyanis, hogy e kérdés mikénti megválaszolása döntő jelentőségű a tekintetben, vajon valóban egy tisztán beszámítási norma bűncselekményi tényállásként való címkézéséről van-e szó, avagy egy, az individuális felelősség elvének maradéktalanul megfelelő különös részi törvényi tényállásról. A tényállási többletelem létének formális megállapítása ugyanis erre a kérdésre materiális vizsgálat hiányában nem adhat megnyugtató választ.277
A speciális vezetői felelősségi deliktumok beszámítási normakénti értelmezése kérdésében helye van ROGALL azon megállapításának, miszerint ritka az, hogy egy Vorverlagerung-tényállás büntetési tétele megegyezik azon deliktum büntetési tételével, amelynek a büntetendőségét az előre hozta.278 A speciális vezetői felelősségi alakzatok esetében pedig éppen ezt látjuk. Az alapeseti alapbűncselekmény, valamint az ahhoz kapcsolódó Vorferlagerung-deliktumok büntetési tétele ugyanis megegyezik, azokat egységesen háromévi szabadságvesztéssel rendeli büntetni a jogalkotó. Ennek oka pedig a norma beszámítási jellegére vezethető vissza azzal, hogy az objektív büntethetőségi feltételként megjelenő alapbűncselekmény mint álcázott szankciónövelő körülmény jelenik meg.