A jogi személlyel szemben a b) pontra alapított intézkedés alkalmazása abban az esetben, ha az alapbűncselekmény megegyezik a speciális vezetői felelősségi alakzatok valamelyikének alapbűncselekményével egyenesen elvezet ahhoz a kérdéshez, hogy az egybecsengő felelősségi formák közül, a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedések feltételeinek bizonyítottsága esetén a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása miért marad el. Tekintettel arra, hogy egyetlen olyan bírósági határozatot találtam, amelyben a jogalkalmazó a jogi személlyel szemben a b) pont alapján alkalmazott intézkedést, a levont konzekvenciák nem reprezentatív mintán alapulnak, ám a minta hiányát alátámasztó érveket igazolják az adott ügyben tett megállapítások. A releváns ügyben a jogi személy szankcionálhatóságához alapul fekvő alapbűncselekmény magánokirat-hamisítás vétsége, az érintett jogi személy társasági formája Rt. Tekintettel arra, hogy az alapul fekvő ügy rendkívül terjedelmes, több mint 200 vádlott büntetőjogi felelőssége tekintetében került sor döntéshozatalra, e helyen kizárólag az ügy felvázolásához szükséges tények részletekbe nem bocsátkozó ismertetése a célom, majd ezt követően kifejezetten a jogi személy szempontjából releváns tényeket vázolom fel. A jogi személlyel szemben a Jsztb. 2. § b) pontja alapján intézkedés alkalmazására tett indítvány alapjául szolgáló ügy történeti tényállása a következő:
196 A magukat építkezési vállalkozónak kiadó vádlottak 2005-2008. év közötti időszakban a maguk és családtagjaik gazdagodását a Magyar Állam központi költségvetése által nyújtott lakásépítési kedvezmény (LÉK) jogtalan megszerzéséből biztosították. Céljuk megvalósításához olyan, többgyermekes családokat vettek rá a lakásépítési kedvezmény igénylésére, akik az építkezéshez szükséges telek megvásárlásához, a terveztetéshez, az építési engedélyezési eljáráshoz, valamint az építkezés közvetlen költségéhez önerővel semmilyen forrásból nem rendelkeztek. Az építkezés helyéül szolgáló telkeket az „építési vállalkozók" választották ki és saját pénzükből vásárolták meg az adott ingatlan esetében „építtetőként” feltüntetett személyek nevére, amely pénzt a támogatásból később visszaszerezték. Az építkezéshez szükséges engedélyeket a Polgármesteri Hivatal Építésügyi és Városfejlesztési Osztálya Vezetőjének történő jogtalan anyagi ellenszolgáltatás nyújtása által szerezték meg. Tevékenységüket az jellemezte, hogy a kivitelezési munkálatokat ténylegesen megkezdték, de a tervekben szereplőhöz képest jelentősen silányabb alapanyagokkal dolgoztak, valamint a munkavédelmi, illetve szabvány-előírásoknak oly mértékben nem felelt meg az elvégzett munka, hogy a lakások/házak nagy része ténylegesen lakhatatlan volt. A lakásépítési kedvezmény jogosulatlan megszerzéséhez továbbá ügyvédek, valamint értékbecslők is közreműködtek, tipikusan jogtalan anyagi ellenszolgáltatás fejében.
Az alapul fekvő ügyben az első, illetve a másodfokú bíróság a „B” Bank Nyrt.
alkalmazottai által elkövetett, többrendbeli magánokirat-hamisítás vétségéhez kapcsolódva rendelkezett a jogi személlyel szemben intézkedés b) pont alapján történő alkalmazásáról.
A jogi személy alkalmazottai a következőképpen járultak hozzá a lakásépítési kedvezmények jogtalan folyósításához:
A támogatások folyósításának ellenőrzése, engedélyezése során a „B” Bank Nyrt. két bankfiókjának összesen 9 alkalmazottja működött közre (XXIX-XXXVII r. vádlottak). A „B” Bank Nyrt. feladata volt a lakásépítési kedvezmények iránti igények befogadása, engedélyezésre előkészítése, ellenőrzése, engedélyezése és folyósítása. A pénzintézetet az általa jogszerűen
197 folyósított központi költségvetési támogatás összege után 1,5% költségtérítés illette meg, továbbá az igénylőtől, amennyiben lakáscélját kölcsön igénybevétele nélkül valósította meg, a közvetlen támogatásokra való jogosultság elbírálásáért a támogatás összegének 1,5%-át de legfeljebb 30.000,- Ft-ot kérhetett a pénzintézet. Az építési vállalkozó III. r. vádlott a lakásépítési támogatáshoz szükséges igénylőlapokat tipikusan az építtetők aláhamisított aláírásával, az önrészre vonatkozó részek üresen hagyásával vitte be a pénzintézethez. Az engedélyezésre történő előkészítés során a „rögzítő"
banki ügyintézők – tudva, hogy a rendelkezésre bocsátott adatok alapján a kedvezmény nem engedélyezhető – az igénylés adatait úgy rögzítették a számítógépes rendszerbe, hogy az építtetők által alacsony összegben megjelölt adatokat szabálytalanul korrigálták, míg a meg nem jelölt – elsősorban az önerőre vonatkozó kitöltetlen – adatokat olyan összegben tüntették fel, hogy az építkezés látszólag ne legyen forráshiányos, és az igényelt kedvezmény az általuk rögzített adatok alapján engedélyezhető legyen. A bírálati és határozati lapokat „ellenőrző", illetve a támogatási szerződések megkötését
„engedélyező" banki ügyintézők a fenti módon szabálytalanul korrigált, illetve valótlanul feltüntetett adatokat annak tudatában fogadták el, hogy az igénylés hitel nélküli, csak a lakásépítési kedvezmény nyújtására irányult, így a „B”
Bank Nyrt. számára hitelkockázati tényezővel nem jár, viszont 1,5 százalékos költségtérítést eredményez. Az elsősorban az önerő vonatkozásában a hitelbírálati lapon szabálytalanul korrigált és valótlanul feltüntetett adatok felhasználásával került sor a támogatási szerződések megkötésére a „B” Bank Nyrt. Fiókjaiban.700
A büntetőeljárás során nem merült fel bizonyíték a tekintetben, hogy a banki alkalmazottak az építési vállalkozókkal szándékegységben, a lakásépítési kedvezmény jogellenes felhasználásának tudatában cselekedtek, így felelősségüket kizárólag magánokirat-hamisítás vétségéért állapította meg a bíróság. Az ügyész indítványt tett a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazására, tekintettel arra, hogy a vádlottak a „B”
______________________________
700Első fok: Miskolci Törvényszék B. 1318/2009/2000. számú ítélete; Másodfok: Debreceni Ítélőtábla Bf.
475/2013/233. számú ítélete; Harmadfok: Kúria Bfv. 1455/2015/11.
198 Bank Nyrt. alkalmazottai voltak, akik a magánokirat-hamisítást minden esetben a jogi személy érdekében követték el, ugyanis a hiányzó adatok kipótlása, meglévő adatok meghamisítása azt a célt szolgálta, hogy a kedvezmény megítélhető legyen. Az igénylőlap kedvező elbírálása útján nyílt ugyanis lehetőség a kedvezménynek a Magyar Államkincstártól történő lehívására, amely összeg után a pénzintézetet a tényállásban ismertetett jutalék illette meg. Mindezek alapján megállapítható tehát, hogy a jogi személy alkalmazottai a bűncselekményt a jogi személy érdekében követték el. Mindezek alapján a Miskolci Törvényszék az ügyészi indítvánnyal egybehangzóan büntetőjogi intézkedést alkalmazott a jogi személlyel szemben, a Jszbt. 2. § b) pontja szerint. Az intézkedés alkalmazását a Debreceni Ítélőtábla mint másodfokú bíróság helyben hagyta, a Kúria azonban helyt adott a felülvizsgálati indítványban foglaltakra, és az intézkedés alkalmazásra vonatkozó döntést hatályon kívül helyzete. A felülvizsgálati indítványban a védő anyagi jogszabálysértésre hivatkozott azzal, hogy semmiféle bizonyíték nem támasztja alá azt a tényállási elemet, miszerint a bűncselekmény elkövetését a felügyeletre, illetve ellenőrzésre köteles személy mulasztásának hiánya megakadályozhatta volna.
Ahogyan a Kúria határozata fogalmaz: „semmilyen ténybeli alapja nincs annak, hogy a bűncselekmény elkövetése megfelelő ellenőrzés mellett megakadályozható lett volna”.701 Emellett arra sem tér ki az indokolás, vajon milyen tartalmú kötelezettség terheli a potenciális kötelezettet és milyen normatív alapon: „a jogi személy részéről mely személyi körnek milyen jogszabályon vagy belső szabályzaton alapuló irányítása vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítése tárhatta volna fel és akadályozhatta volna meg a bűncselekmény elkövetését”.702A Kúria álláspontja szerint ugyanis azok az általános megállapítások, miszerint valamely, egyébként normatíve ellenőrzésre kötelezett szerv vagy személy e kötelezettségének teljesítése a bűncselekményt megakadályozhatta volna, nem elegendők a felelősség megállapításához, „nem helyettesítik a büntetőeljárás tényfeltárását és konkrét megállapítások tételét annak előfeltételeként, hogy a törvényi jogkövetkezmények alkalmazhatók legyenek”.703
A bírói gyakorlatban fellelhető egyetlen ügyből természetesen – mint ahogyan említettem – általános következtetések aligha vonhatók le, összevetve azonban a Kúria érvélését a speciális vezetői felelősségi deliktumok körében tárgyalt bizonyítási ______________________________
701Kúria Bfv. 1455/2015/11.61. pont
702Kúria Bfv. 1455/2015/11.62. pont
199 nehézségekkel, a vizsgált döntés a jogtudomány alapján megfogalmazott, anyagi jogi alapokon nyugvó processzuális nehézségeket fennállását látszik igazolni. Emellett látható az is, hogy az ellenőrzési kötelezettség oly absztrakt meghatározása épp úgy jogbizonytalanságot szül, mint ahogyan annak a kritériumnak a mikénti értelmezése, hogy az ellenőrzési kötelezettség teljesítése a bűncselekmény elkövetését megakadályozta volna.
Helyesen világít rá a Kúria arra, hogy tekintettel arra, hogy e kritériumok a jogi személlyel szembeni szankció alkalmazásának anyagi jogi feltételei, úgy azok vizsgálata, azokra történő bizonyítás lefolytatása nem mellőzhető.
A speciális vezetői felelősségi deliktumhoz hasonló b) pontos tényállási konstrukcióval kapcsolatos bizonyítási nehézségek mellett álláspontom szerint annak oka, hogy a jogi személlyel szemben alkalmazható szankció megállapítása vonatkozásában a joggyakorlat e fordulatot nem alkalmazza az is, hogy e rendelkezés voltaképpen szubszidiárius az a) pontoshoz képest. Így abban az esetben, ha a „felelősség” az a) pontos feltételek alapján megállapítható, a szükséges járulékosság adott. De facto ritka ugyanis az olyan, szervezeten belüli bűnelkövetés, amely a bűnüldöző hatóság tudomására jut, és a vezető tisztségviselő – tipikusan tettesi – felelőssége nem állapítható meg közvetlenül. Ha megállapítható, akkor pedig a járulékosság az a) pont alapján eleve adott, így nem kell foglalkozni a már ismertetett, dogmatikai problémákkal, bizonyítási nehézségekkel terhes b) pont szerinti minősítéssel, ennek megállapítása ugyanis eleve feltételezné – releváns alapbűncselekmény léte esetén – a speciális vezetői felelősségi alakzat megállapíthatóságát.