Álláspontom szerint az értekezés tárgyát képező felelősségi alakzat vonatkozásában az objektív büntethetőségi feltétel alapozza meg, gyakorlatilag az hordozza magában a büntetőjogi felelősség alapját, ugyanis a tettesi alapcselekmény önmagában nem büntető-jogellenes, a hozzá kapcsolódó „káros következmény” felelősséget megalapozó hatású.552 Tekintettel arra, hogy e helyen gyakorlatilag olyan magánjogi struktúrájú felelősségről van szó, amely büntetőjogi szankciót von maga után,553 helytállónak találom VISKI kategorikus kijelentését, miszerint „semmiféle bűnösségi vélelem nem helyettesítheti a tényleges bűnösséget, semmiféle tiltott előcselekmény nem teheti adott esetben eleve bizonyíthatatlanná a bűnösség hiányát”.554 Álláspontom szerint ebben az esetben az objektív büntethetőségi feltétel valójában bűnösségi fikció, ugyanis tudva valótlan tényre alapoz a jogalkotó jogkövetkezményt. Habár a vélelem és a fikció tágabb értelemben vett büntetőjogon is túlmutató jogi kategória, úgy vélem, azok tartalma jogági jellegzetességektől függően, azok lényegi vonásait megtartva specifikálhatók. Azért tartom a büntetőjogi felelősségnek az objektív büntethetőségi feltételre alapozását bűnösségi ______________________________
551 A régi Szabs. tv. idézett rendelkezését az 1983. évi 10. tvr. állapította meg.
552 Vö. GYÖRGYI 1966,175. p.
553 Vö. GYÖRGYI 1966,177. p.
554 VISKI 1962, 13. p.
158 fikciónak, mert amíg az – e helyen – anyagi jogi értelemben vett bűnösség nem kerül bizonyításra, addig annak hiányát, nem pedig potenciális fennállását kell igaznak elfogadni. Így ha bűnösségi vizsgálat nélkül alapít a jog büntetőjogi felelősséget, akkor tudva valótlant fogad el valónak, és fűz hozzá (negatív) jogkövetkezményt. Hiszen ez esetben nem szándékosságot vagy gondatlanságot vélelmezünk, hanem formálisan vétlen magatartás miatt kerülnek bűnösséget kívánó jogkövetkezmények megállapításra.
Álláspontom szerint VISKI rendkívül találó, az objektív büntethetőségi feltételnek a bűnösségen alapuló felelősség elvével való összeegyeztethetőségének problematikáját megragadó megfogalmazása is a „fiktív-felelősség” vagy „véletlen-felelősség”555 jelleget alátámasztó tételként szerepelhet e helyen: „a büntetés mértéke nem a bűnösségtől függ, hanem attól, hogy a bűnös elkövetőnek bűnösségében szerencséje volt vagy sem.”556
A tisztán objektív felelősségnek a büntetőjogba való betüremkedését és jelenlétét mi sem bizonyítja jobban, mint az actio libera in causa jogintézménye, illetve az önhibából eredő ittas vagy bódult állapotban elkövetett tényállásszerű és jogellenes cselekmények büntetőjogi megítélése (Btk. 18. §), amely dogmatikai (valamint normatív) létjogosultsága elismert és vitathatatlan, annak ellenére, hogy deklaráltan és nyíltan szembemegy a bűnösségen alapuló felelősség elvével.557 Az actio libera in causa konstrukció, valamint a vezetői felelősségi alakzat között vitathatatlanul párhuzam vonható,558 ugyanis mindkét felelősségi formában felróható (ám önmagában nem büntető-jogellenes) előmagatartással okozati kapcsolatban bekövetkező eredmény, illetve káros következmény kerül az elkövetőnek beszámításra, úgy, hogy utóbbi tekintetében bűnössége nem állapítható meg, vagy nem vizsgálandó.559 A büntetendőség alapját mindkét esetben látszólag a felróható előcselekmény képezi, azonban – ahogyan azt NAGY Ferenc az actio libera in causa vonatkozásában megfogalmazza – ez csak látszólag állhat összhangban a bűnösségen alapuló felelősség elvével, ugyanis „a büntetőjogi védelemre éppen az alapcselekménnyel szemben van szükség, az azzal kapcsolatos felelősség viszont objektív.”560
Mint ahogyan GYÖRGYI az ittas vagy bódult állapotban elkövetett bűncselekmények kriminalizálására kialakított objektív büntethetőségi feltételt tartalmazó rendelkezés ______________________________
555 Vö. SCHMIDTHÄUSER 1959, 546. p.
556Idézi: KIS 2005, 133. p.
557 Vö. NAGY 2014a, 265. p.; NAGY 1996,192.p.
558 Vö. ROGALL 1986, 574. p.
559 HÖRSTER 2009, 158. p.
560NAGY 2014a, 263. p.; Vö. JESCHECK/WEIGEND 1996, 557. p.
159 vonatkozásában feltette a kérést, miszerint az alkoholista kriminalitás elleni büntetőjogi küzdelem valóban igényel-e a bűnösségi elvet áttörő megoldást,561 úgy feltehetjük a kérdést, vajon a gazdálkodó szervezeten belül elkövetett bűncselekmények megelőzéséhez, felderítéséhez fűződő érdek valóban olyan jelentős-e, hogy az legitimizálja a bűnösségi elv áttörését. Valamely bűncselekmény ittas állapotban történő elkövetése, ha még objektív felelősség is, erkölcsi színezete van, és emellett abból az alapvető megfontolásból indul ki a jogalkotó, hogy ha valaki önhibájából leittasodik, akkor vállalja annak a kockázatát, hogy ilyen állapotban bűncselekményi tényállást valósít meg. Ezzel gyakorlatilag rizikófelelősségről van szó. Ahogyan GYÖRGYI megfogalmazza: ilyen érveléssel máshol is ki lehetne terjeszteni a felelősséget. Fontosnak tartja e felelősség objektív jellegét hangsúlyozni azért, hogy más területen ne éledhessen fel az az elv, miszerint aki tiltott cselekményt hajt végre, mindenért felel, ami történt.562 Azaz puszta igazgatási tilalom megszegése, avagy igazgatási kötelezettség nem teljesítése kapcsán bekövetkező bármely káros következmény az elkövető terhére írható. Épp így a felügyeleti-ellenőrzési kötelezettség elmulasztása, mint erkölcsi színezetet magában ugyan nem hordozó, ám más jogági jogellenességet megtestesítő kötelezettségszegés magában foglalja annak a kockázatát, hogy más személyeknek lehetőség nyílik bűncselekmény elkövetésére.
KULHANEK álláspontja szerint a bűnösségen alapuló felelősség elve nem merev, hanem vándorol, emiatt nem látja problémásnak a bűnösségi elv határainak tágítását sem. A bűnösségen alapuló felelősség elvének mikénti definiálását mintegy a jogpolitikai értékítélet kifejezésének tekinti.563
Álláspontom szerint a bűnösségi elvet sértő objektív büntethetőségi feltétel léte célszerűségi szempontokkal azért sem indokolható, mert – egyetértve GYÖRGYI
álláspontjával – „a büntetőjogi büntetés nem lehet nevelésen alapuló megelőzésre alkalmas, ha olyan következmény miatt sújtja az elkövetőt, amelynek léte az ő szempontjából vétlen, és ezért beálltával nem is számolhatott.”564
______________________________
561 GYÖRGYI 1966,185. p.
562GYÖRGYI 1966,185. p.; VISKI 1962, 10. p.
563 KULHANEK 2014, 675. p.
564GYÖRGYI 1966,181. p.
160 III. 6. Az elkövetési magatartás és az objektív büntethetőségi feltételként
megfogalmazott cselekmény közötti összefüggés
SCHMIDTHÄUSER a speciális vezetői felelősségi alakzat német testvértényállásának elemzése soránaz objektív büntethetőségi feltétel immanens és absztrakt fogalmi elemének tekinti annak, a törvényi tényállás egyéb elemeivel való összefüggése meglétének követelményét. 565 Az okozati kapcsolat 566 vizsgálatának kritériumát dogmatikailag ugyanis két esetben látja szükségesnek: egyrészről akkor, ha az elkövetési magatartás és az alapbűncselekmény realizálódása közötti közvetlen összefüggés adott, és az érintett körülmény (mint eredmény) a törvényi tényálláshoz tartozik, avagy az az elkövetési magatartás eredményének dogmatikailag nem, ám következményének tekinthető abban az esetben is, ha arra a tettes bűnössége nem terjed ki.567 Megállapításával tehát amellett foglal in abstracto állást, miszerint okozati kapcsolat nem csak és kizárólag a tényállástani értelemben vett eredmény és az elkövetési magatartás között vizsgálható, hanem a tényállás tárgyi oldalához tartozó olyan tényállási elemek vonatkozásában is, amelyek azért nem tekinthetők dogmatikailag eredménynek, mert az eredményre kiterjedő szubjektív oldal vizsgálatának követelménye hiányzik. Egyetértek SCHMIDTHÄUSER
megállapításával, ám absztrakt, az okozati összefüggés dogmatikai kereteit áttörni látszó kijelentése mellett az e fejezetben lefolytatott elemzésnek expessis verbis normatív indoka is van. A speciális vezetői felelősségi deliktumok elkövetési magatartása és a más által elkövetett alapbűncselekmény közötti okozati kapcsolat vizsgálatának követelménye abból vezethető ugyanis le, hogy a törvényi tényállás kimondja, miszerint a cselekmény akkor bűncselekmény, ha az elmulasztott felügyeleti, illetve ellenőrzési kötelezettség teljesítése az alapbűncselekmény elkövetését megakadályozhatta volna, avagy az a bűncselekmény elkövetését lehetővé tette. Mindkét megfogalmazásból levezethetjük azt a követelményt, hogy az elmulasztott kötelezettségnek objektíve alkalmasnak kell lennie arra, hogy teljesítésük esetén az adott bűncselekmények ne következzenek be. Így a kötelezettség alkalmasságának az elkövetési magatartást elemző fejezetben vizsgált kritériumát ______________________________
565 Vö. JESCHECK/WEIGEND 1996, 555.p.
566 Tekintettel arra, hogy az okozati összefüggés büntetőjog-dogmatikai terminus technikus, és kizárólag az elkövetési magatartás és a tényállásszerű eredmény közötti kapcsolatot definiálja, e fejezetben csak akkor használom ezt a fogalmat, amennyiben az dogmatikailag releváns. Egyéb, nem az említett tényállási elemek közötti kapcsolat fennállása absztrakt megjelölésére az okozati kapcsolat kifejezést használom.
567 SCHMIDTHÄUSER 1959, 558. p.
161 voltaképpen a cselekményeket normatíve összekapcsoló, okozatiságra vonatkozó ismérv hordozza magában.
Sem a magyar, sem a német szakirodalom nem foglal el egységes álláspontot a két cselekmény közötti okozati kapcsolat dogmatikai jellege kérdésében. A témaspecifikus magyar szakirodalom, valamint a német jogtudomány egy része tipikusan az okozati összefüggés fogalmi körében definiálja a kapcsolatot, a német szakirodalomban uralkodóvá vált azonban az objektív beszámítás tanának alkalmazása, kiterjesztése az okozati kapcsolat mibenlétének meghatározására.
Találkozhatunk olyan magyar szakirodalmi állásponttal, amely a cselekmények közötti kapcsolatot nem az okozatosság körében definiálja, hanem az objektív büntethetőségi feltételt voltaképpen az elkövetési magatartás megvalósulása igazolásának tekinti. Így GÁL
István az alapbűncselekmény realizálódását a kötelezettségszegés „bizonyítékának” tekinti:
„a felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség elhanyagolásának (…) az egyik legszembetűnőbb bizonyítéka, ha a cég alkalmazottjának lehetősége nyílik vesztegetni anélkül, hogy ez a beépített ellenőrzési mechanizmusok révén a vezető tudomására jutna.” 568 Egyetértek GÁLLAL a tekintetben, hogy a vezető tisztségviselő kötelezettségszegése mint ontológiai jelenség általában akkor jelenik meg, ha valamilyen súlyosabb (bűn)cselekmény arra – tipikusan utólag – ráirányítja a figyelmet, azaz az alkalmazott részéről vesztegetés elkövetésének észlelése a releváns körülmények fennállása esetén megköveteli annak vizsgálatát, hogy a szervezet vezető tisztségviselője vétkes-e valamilyen releváns kötelezettség megszegésében. Vitatható azonban, hogy a szervezet alkalmazottja általi bűncselekmény elkövetése a vezető tisztségviselő kötelezettségszegésének bizonyítéka lenne, azaz, hogy ha az alkalmazott vesztegetést követ el, akkor fennáll a vezető tisztségviselő kötelezettségszegése. A jelenséget ontológiailag vizsgálva, álláspontom szerint, ahogyan a releváns felügyeleti-ellenőrzési kötelezettség elmulasztása nem feltételezi szükségképpen azt, hogy alkalmazott által alapbűncselekmény elkövetésére kerüljön, éppen így az alkalmazott által bűncselekmény elkövetése sem feltételezi azt, hogy arra a vezető tisztségviselő kötelezettségszegése miatt kerüljön sor.569 ______________________________
568GÁL I.2016, 921. p.
569 Amennyiben GÁL István által említett ellenőrzési mechanizmusok adott szervezeten belül léteznek, és megfelelően működnek, az azokra vonatkozó irányelveknek megfelelően kerültek beépítésre, úgy e tényező – a konkrét körülmények vizsgálatának megkövetelése mellett – alappal vezethet a vezető tisztségviselő felelőssége fennállásának hiányára azon tény kapcsán, hogy a tőle elvárható felügyeleti-ellenőrzései kötelezettségét teljesítette, azaz elkövetési magatartás hiányában a cselekmény nem bűncselekmény. Ha e
162 Azaz az alapbűncselekmény elkövetése mint szervezeten belüli, büntetőjogilag releváns visszásság pusztán gyanújel (indícium)570 lehet arra, hogy a vezető tisztségviselőt is felelősség terhelheti, azaz az objektív büntethetőségi feltétel ráirányítja a figyelmet a vezetői felelősség vizsgálatára.
LOSONCZY 1936-ban tett megállapítása előremutató, és a vizsgált speciális vezetői felelősségi alakzat dogmatikai jellegének elemzése szempontjából releváns: „A legújabb fejlődés elkerülhetetlenül az okozatiság problémájának elhanyagolására vezet a jogellenesség javára, mert a viszony teljesen megfordul: a jogellenesség igazolása mintegy vélelmet kelt a kauzalitás fennforgása mellett, illetve egy olyan összefüggés megállapítása mellett, amely a törvényhozó intenciói szerint a büntethetőséghez elegendő.”571 Ontológiai értelemben az a tendencia, hogy a jogalkotó az okozati kapcsolat szubjektív elemet nélkülöző normativizálása irányába mozdul el, valóban predesztinálja azt, hogy a bűncselekmény, a büntető-jogellenes cselekmény megvalósulása – ahogyan a cselekmények egymáshoz való viszonyát GÁL is értelmezi – magában rejti a tényszerű okozatossági vélelem alkalmazásának lehetőségét.572