A költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség bűncselekményét elkövetheti az is, aki nem minősül vezető tisztségviselőnek, illetve vezetőnek, ám felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség terheli. VIDA tartalmi meghatározása szerint e fogalom alá azon tettesi kör tartozik, aki irányítási kompetencia hiánya miatt nem minősül vezetőnek, ám „a gazdálkodó szervezet működésének egésze, illetve a szervezet körében működő személyek tevékenységének – rendszerint utólagos – gazdasági- és törvényességi ellenőrzésére jogosult”.295
______________________________
292 Lásd részletesen: III. 2. 2. 2. Fejezet B) pont
293 A jogi személlyel szemben büntetőjogi szankció alkalmazására irányuló büntetőeljárások elemzését követően megállapítható, hogy a gyakorlatban tipikusan gazdasági társaságok válnak a büntetőeljárás alanyává (12-H-BJ-2010-26. bh.; 1-H-BJ-2012-25. bh; FIT-H-BJ-2013-121. bh; 1-H-BJ-2014-116. bh;
SZIT-H-BJ-2016-24. bh.). A jogi személlyel szemben alkalmazható szankciók joggyakorlatának vizsgálati relevanciáját lásd: IV. Rész: Exkurzus – Joggyakorlat-elemzés
294 KLENANC 2015, 464. p.
295 VIDA 2007, 282. p.
91 (A) Felügyeletre-ellenőrzésre feljogosított tag
A gazdálkodó szervezet tagja – KLENANC interpretációja alapján – gazdasági társaság esetén a Ptk. 3:90. § szerinti társasági tag.296 A tettesi kvalifikációhoz nem elégséges azonban a gazdasági társasággal fennálló tagsági viszony, szükséges, hogy a tag felügyeleti, illetve ellenőrzési kompetenciával rendelkezzen. A tag ellenőrzésre, illetve felügyeletre történő feljogosítása akkor keletkeztet a nullum crimen elvnek való megfelelés tükrében speciális tettesi kvalifikációt, ha a feljogosítás normatív aktussal történik.
(B) Felügyeletre-ellenőrzésre feljogosított dolgozó
Egyetértek KLENANC álláspontjával, miszerint a „dolgozó” fogalom definiálása, tartalommal való megtöltése aggályos,297 ugyanis más, munkaviszonnyal, munkavégzésre irányuló jogviszonyokkal foglalkozó jogág (munkajog, polgári jog) e terminológiával nem operál. 298 Feltételezhető, hogy a jogalkotó célja az volt, hogy minél szélesebb, munkavégzésre irányuló jogviszonynak minősülő jogi aktussal a szervezetnél munkát végző személy mint potenciális elkövető a norma hatálya alá tartozzon. A kérdés, mint ahogyan azt KLENANC is felteszi: vajon e fogalom alá kell-e érteni a munkajog alapján a gazdálkodó szervezetnél munkaviszonyban foglalkoztatott személyen kívül az egyéb, munkavégzésre irányuló jogviszony alapján – így például megbízási szerződés, vállalkozási szerződés – munkát végző személyt is?299 Azaz, de facto milyen személyi kört ölel fel a Btk. által használt dolgozó-fogalom?
A gazdálkodó szervezet „dolgozója” terminus technicusnak a régi Btk. 251. §, illetve 252.§ szerinti gazdasági vesztegetés törvényi tényállásában történő interpretációjával foglalkozik egy 2012-ben közzétett elvi bírósági határozat. Az EBH ratio decidendije rögzíti, hogy „a vesztegetés törvényi tényállásában szereplő gazdálkodó szerv „dolgozója”
alatt nemcsak a szervnél munkaviszony keretében munkát végző személy, hanem az olyan személy is értendő, aki munkaviszonyra jellemző sajátosságokat mutató jogviszony keretében fejti ki tevékenységét.”300 A Kúria indokolása szerint kétségtelen, hogy a dolgozó fogalom alatt eredetileg munkavállalót kellett érteni, ám a piacgazdaság bevezetését követően átalakult és kibővült foglalkoztatásra irányuló jogviszonyok körére ______________________________
296 KLENANC 2015, 463. p.
297 KLENANC 2015, 463-464. p.
298 Vö. EBH2012. B.28.
299 KLENANC 2015, 464. p.
92 tekintettel ma e fogalom szélesebb értelemben használandó, az alatt érteni kell a megbízási, adott esetben vállalkozási szerződés alapján munkát végző személyeket is. A Kúria érvelése szerint „ma már túl szűk körű volna, és nem felelne meg a fogalom lényeges tartalmának, ha a büntetőjogi tényállásban szereplő dolgozó fogalmát a joggyakorlat kizárólag a munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalókra korlátozná”. A Kúria szerint a dolgozó-fogalmat tágabban kell tehát értelmezni a munkajogi értelemben használt munkavállaló-fogalomnál. Az interpretáció terjedelmét tekintve az EBH kifejti azonban, hogy a fogalom tágabb értelmezésének követelménye nem jelenti egyben azt, hogy dolgozónak tekinthető mindenki, aki a gazdálkodó szervezettel valamilyen munka elvégzésére, feladat ellátására polgári jogi megbízási, avagy vállalkozási szerződéssel köteles. A dolgozó fogalmának a lényeges tartalma és ezzel együtt a határa a Kúria szerint abban határozható meg, hogy „a munkaadó vagy a munkát végző személy dönt-e a munkavégzésre irányuló jogviszony lényeges tartalmát jelentő kérdésekben, (…) azaz a munkát végző személy a munkaerejével maga rendelkezik-e (a munkavégzés során a maga ura) avagy munkaerejét a munkaadó rendelkezésére bocsátja és azzal a munkavégzésre irányuló jogviszony keretei között a munkaadója rendelkezik.” Eszerint minden esetben körültekintően kell vizsgálni a foglalkoztatásra irányuló jogviszony tartalmát ahhoz, hogy megállapítható legyen, vajon az a munkaviszonyhoz hasonló, ahhoz közelítő ismérvekkel bír-e, és amennyiben igen, úgy az ilyen polgári jogi szerződéses jogviszony alapján foglalkoztatott személyek a büntetőjogi felelősség megállapítása szempontjából a dolgozó-fogalom alá értendők.301
Álláspontom szerint a Kúria fogalomértelmező, voltaképpen fogalomkiterjesztő érvelése azzal a magánjogi elvvel állítható párhuzamba, mely szerint a szerződéseket nem azok elnevezése, hanem a körülmények összességének vizsgálata alapján a jogviszony tartalma szerint kell megítélni.302 A Kúria érvelése szerint ugyanis a dolgozó fogalma alá csak akkor kell a foglalkozásra irányuló egyéb jogviszony alapján munkát végző személyt is érteni, ha annak tevékenysége a munkaviszonnyal mutat rokon vonásokat, azaz a de jure megbízási jogviszony voltaképpen de facto munkaviszonynak tekinthető. A Kúria megfogalmazása szerint:
______________________________
300 EBH2012. B.28.
301 EBH2012. B.28.
302 A munkaviszony, valamint a foglalkoztatásra irányuló egyéb jogviszony szempontjából vö. EBH2002.
677; BH2003. 432; BH2017.412.
93
„Ha a polgári jogi megbízási szerződés keretei között munkavégzésre szerződő személy tekintetében bizonyos fajta munka rendszeressége, állandó jellege, a megbízó (munkaadó) és a megbízott (munkát végző) közötti szoros kapcsolat, a munkát végző megbízottnak a munkát adó megbízótól függő helyzete, a munkafegyelem megtartásának a kötelezettsége, a munkaerőnek meghatározott keretben állandó jellegű lekötöttsége, tehát a munkaerőnek a megbízó (munkaadó) rendelkezésére bocsátása és mindezt kiegészítendő a megbízó utasításai szerint történő munkavégzés kötelezettsége megállapítható, akkor a megbízott a vizsgált tényállás alkalmazása szempontjából dolgozónak minősülhet.”303
A Kúria által exemplifikatíve vázolt azon kritériumok, amelyek fennállása esetén valaki a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából „dolgozónak minősülhet”, a recens munkajogi joggyakorlat alapján megalapozhatják a foglalkoztatásra irányuló egyéb jogviszony munkaviszonykénti minősülését.304 Azaz – magánjogi szempontból – a felvázolt ismérvek vezethetnek arra a megállapításra, hogy a létrejött megbízási, avagy vállalkozási szerződés színlelt, ezért azt annak tartalma alapján munkaszerződésnek kell tekinteni, így materiális értelemben munkavégzésről, valamint munkavállalóról van szó.
Kérdéses azonban, vajon az az értelmezési eredmény, amelyre e logikai argumentáció vezet, a jogrendszer büntetőjogi alrendszerében is elfogadható eredmény-e. A büntetőjog rendszerében olyan fogalmak használata, amely más jogi norma, avagy autentikus jogalkotói interpretáció nem tisztáz, a nullum crimen sine lege elv certa részkövetelménye tükrében alapvetően aggályos, a pontos törvényi meghatározottság hiánya, hiányossága ugyanis tág teret enged a fogalom jogalkalmazói értelmezésének. A büntetőnorma értelmezése annak eredménye szempontjából korlátokba ütközik, azaz abban az esetben, ha a rendelkezésre álló értelmezési eszközök eltérő eredményre vezetnek, úgy a nullum crimen sine lege elv stricta részkövetelménye értelmében kizárólag az az eredmény elfogadható, amely az elkövető büntetőjogi felelősségét nem alapozza meg, illetve azt nem szigorítja.305 A Btk. a költségvetési csaláshoz kapcsolódó speciális vezetői felelősségi deliktumban a munkajogi munkavállaló-fogalom helyett egy olyan fogalmat használ, amelyet sem maga a Btk., sem más jogszabály nem definiál, annak értelmezésének feladata ______________________________
303 EBH2012. B.28.
304 Vö. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény által hatályon kívül helyezett, a munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítése során figyelembe veendő szempontokról szóló 7001/2005.
(MK170.) FMM-PM együttes irányelv. IV. Munkaviszonyt meghatározó jellemzők.
305 NAGY 2014a, 77. p.; GROPP 2015, 102. p.
94 teljes mértékben a joggyakorlatra hárul. A dolgozó fogalom alatt köznapi, nyelvtani értelemben munkavállalót értünk. A Kúria – mint láthattuk – azonban e terminust logikai érvek mentén tágabban értelmezi a munkajogi munkavállaló fogalomnál, ám saját megállapítása szerint az általa felvázolt jellemvonások sem minden esetben vezetnek arra az eredményre, hogy az ott meghatározott ismérvekkel bíró foglalkozásra irányuló jogviszonyban foglalkoztatott személy a büntetőjogi felelősség megállapíthatósága szempontjából dolgozónak minősül. A felvázolt kritériumoknak való megfelelés a dolgozói minősítés szempontjából tehát esetleges, legfeljebb tipikus. Álláspontom szerint a dolgozó-fogalomnak a polgári jogi szerződés alapján munkát végző személyekre történő kiterjesztése törvényesség elvére tekintettel aggályos, a nullum crimen elv értelmezési aspektusát szem előtt tartva e fogalom alatt, úgy vélem, munkavállalót kell érteni akkor is,306 ha magánjogi szempontból a tág értelmezés logikus eredményre vezet. Ellenkező esetben ugyanis in abstracto olyan személyeket is a norma alá szubszumálunk, és így a büntetőjogi felelősség megállapításának lehetősége előtt értelmezési eszközzel nyitunk utat, akik vonatkozásában a terminológia alá tartozás kétséges. Ez az értelmezés pedig – álláspontom szerint – ellentmond a jogbiztonság elvének érvényesülését garantáló törvényesség elvének.
A jogalkotó a régi Btk. vesztegetés törvényi tényállásában használt dolgozó-fogalmat elhagyta, és a gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személy terminológiára cserélte.307 A fogalomváltást azzal indokolta, hogy a dolgozó-fogalom elavult, valamint több értelmezési problémát vet fel. A dolgozó-fogalommal szemben – a jogalkotó értelmezése szerint – „az új kifejezés kellően széles kört felölel, ugyanakkor a jogbiztonság szempontjából pontosnak és jól értelmezhetőnek is tekinthető.”308 A fogalom elhagyására vonatkozó jogalkotói döntésre tekintettel nehezen érthető, vajon a költségvetési csaláshoz kapcsolódó vezetői felelősségi deliktum miért tartalmazza még mindig a jogalkotó által is elavultnak tekintett, a kifejtett értelmezési problémákat magában hordozó terminust. Emellett álláspontom szerint az elemzett fogalom helyett bevezetett terminológia nem felel meg jobban jogbiztonság követelményének.309
______________________________
306 Vö. KLENANC 2015, 464. p.
307 HOLLÁN 2014, 102. p.
308 2012. évi C. törvény indokolása a Büntető Törvénykönyvről. Részletes indokolás a 290. §- hoz. A dolgozó-fogalom eltérő jogalkalmazói értelmezése tekintetében lásd: HOLLÁN 2014, 101. p.
309 Lásd részletesen: III. 2. 2. 3. Fejezet
95 Annak megállapításához, hogy kit terhel kötelezettség, álláspontom szerint elengedhetetlen annak vizsgálata, vajon jogszerű aktus alapján terheli-e a kötelezettség a tagot vagy dolgozót. Ennek megállapítása kevésbé okoz problémát akkor, ha a kötelezettséget jogszabály (pl. felügyelőbizottság vagy audit bizottság tagja, avagy könyvvizsgáló vonatkozásában), vagy belső, szervezeti normatív aktus (pl. működési szabályzat) állapítja meg.310 Körültekintő vizsgálatot igényel viszont az a helyzet, ha a kötelezettség eseti megbízáson, meghatalmazáson, vagy más polgári jogi szerződésen alapul. Fontos kiemelni, hogy az uralkodó hazai szakirodalom egy része és nemzetközi szakirodalom egyaránt arra az álláspontra helyezkedik, hogy tettes lehet az is, akinek az említett kötelezettségét normatív aktus nem rögzíti ugyan, de facto mégis felügyeleti-ellenőrzési jogkörrel rendelkezik.311 E szakirodalmi álláspontot aggályosnak tartom a jogbiztonság maradéktalan érvényesülésének követelménye szempontjából, ugyanis úgy vélem, hogy normatív aktus hiányában, szervezeti szokásra alapított büntetőjogi felelősség felveti a nullum crimen sine lege scripta elv sérelmét. Hasonló álláspontra helyezkedett a francia Alkotmánytanács is, amikor is a törvényi meghatározottság alkotmányos kritériumának való megfelelés okán kötelezte a jogalkotót arra, hogy a büntetőszankciók terén pontosan határozza meg az elkövetővé válás kritériumait, és egyben kimondta, hogy ennek hiányában a de facto vezető nem rendelkezik speciális tettesi kvalifikációval.312 Az elkövetővé válás pontos kritériumainak meghatározottságával kapcsolatos problematika adott a csődbűncselekmény speciális tettesi kvalifikációja vonatkozásában is. A Btk. 404. § (6) bekezdése kimondja, hogy „a csődbűncselekményt tettesként az követheti el, aki az adós gazdálkodó szervezet vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult, vagy arra lehetősége van, akkor is, ha a vagyonnal történő rendelkezés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelen”. Habár annak eldöntése, vajon adott történeti tényállás vonatkozásában ténylegesen ki lehet a bűncselekmény tettese, esetről-esetre körültekintő jogértelmező tevékenységet igényel, expressis verbis kifejezi a jogalkotó, hogy tettes az, aki de jure rendelkezési jogosultsággal rendelkezik, valamint az is, aki e jogosultsággal az ott meghatározott feltételek mellett csak de facto rendelkezik. A csődbűncselekmény tettesére vonatkozó rendelkezés a contrario alapon szolgál érvként amellett, hogy ha a
______________________________
310 Vö. SCHUBAUER 2013, 308. p.
311 MISKOLCZI 2016, 1348. p.; KARSTEN 2010, 41. p.; NERLICH 2007, 670. p.
312 KIS/NAGY 2007, 43. p.
96 jogalkotó a de facto vezetőt is tettesi minőséggel kívánja aposztrofálni, úgy azt – a törvényesség elvének megfelelve – kifejezetten deklarálnia kell.
KLENANC 2015-os tanulmányában a gazdasági társaságok vonatkozásában vizsgálja a kérdést: vajon felügyelőbizottság, valamint audit bizottság tagja lehet-e a bűncselekmény tettese.313 Megállapítása szerint a felügyelőbizottsági tagok a Ptk. 3:26. §-a alapján kétséget kizáróan felügyeleti kötelezettséggel terhelt szervezeti tagok, ugyanis expressis verbis kimondja, hogy feladata az ügyvezetésnek a jogi személy érdekeinek megóvása céljából való ellenőrzése. Tekintettel azonban arra, hogy a Ptk. 3:121.§ (4) bekezdés értelmében a felügyelőbizottság tagja nem lehet a gazdasági társaság munkavállalója, úgy a speciális tettesi kvalifikáció esetében nem definiálható, ugyanis nem tag vagy dolgozó, hanem a társaság érdekében tevékenységet végző független személy.314 KLENANC az audit bizottság tagjának tettesi kvalifikációja tekintetében úgy foglal állást, hogy a Ptk. releváns rendelkezéseinek vizsgálata alapján kizárólag akkor lehet releváns, ha a tag az igazgatótanácsból kerül ki. Álláspontjával egyetértek, ugyanis az audit bizottság tagja vagy az igazgatótanácsból, vagy a felügyelőbizottságból kerül ki, és mint az imént láthattuk, a felügyelőbizottság tagja eleve nem bírhat tettesi kvalifikációval.315
III. 2. 2. 3. Ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított, a gazdálkodó szervezet