A törvényi tényállásban objektív büntethetőségi feltételként megjelenő más által elkövetett bűncselekmény, és a vezető tisztségviselő mulasztással realizált kötelezettségszegése közötti okozati összefüggés létét dogmatikai értelemben tagadni kell, ugyanis az okozati összefüggés az elkövetési magatartás és az eredmény között vizsgálandó objektív tényállási elem. Az objektív büntethetőségi feltétel pedig még akkor sem tekinthető eredménynek,573 ha annak tartalma ontológiai értelemben az eredménnyel hasonlóságot mutat, azaz az elkövetési magatartással kapcsolatban álló külvilági változás. Tekintettel azonban arra, hogy az okozati összefüggés ontológiai történések – nevezetesen a tényállásszerű eredmény és az elkövetési magatartás realizálódása – közötti olyan dogmatikai kapcsolatteremtés, amely során ezen ontológiai-empirikus folyamatok ______________________________
megállapítással ellentétes álláspontra helyezkednénk, az azt jelentené, hogy a vezető tisztségviselő felelősségét nem a kötelezettségének elmulasztása, hanem a szervezet tagjának vagy dolgozójának bűncselekménye alapozza meg. (Vö. MISKOLCZI 2016, 1348. p.)
570 A terminológiát vö. NAGY 2014a,p.
571LOSONCZY 1936, 6. p.
572 Vö. KIS 2005, 48. p.
573 Vö. MOLNÁR G. 2012a, 696. p.
163 normatív értékelést nyernek,574 tagadhatatlan az, hogy a speciális vezetői felelősségi alakzat körében vizsgált két cselekmény között valamilyen kauzális kapcsolat fennáll.
GULA álláspontja szerint az elkövető mulasztása és a szervezet tagja vagy dolgozója által elkövetett bűncselekmény között hipotetikus okozati összefüggés áll fenn.575 Tekintettel arra, hogy a hipotetikus okozati összefüggés576 is okozati összefüggés, az ekként való definiálás vitatható. Álláspontom szerint ugyanis bármely kauzális kapcsolat okozati összefüggésként való definiálása esetén fogalmi minimumként kell megmaradnia annak a jellegadó dogmatikai ismérvnek, hogy az az elkövetési magatartás és az eredmény relációjában értelmezhető. A másik ok, ami a cselekmények közötti kapcsolat (hipotetikus) okozati összefüggésként történő értelmezésének helytállóságát cáfolja, az a hazai uralkodó dogmatikai álláspont, miszerint a mulasztás nem lehet okozatos, ugyanis annak okozatossága ontológiailag kizárt. 577 Azok az elméletek, amelyek a mulasztás okozatosságát elutasítják tipikusan azon a bázison alapulnak, hogy a mulasztás ontológiai valóság, éspedig a tevés és a mulasztás lételméleti értelemben egymástól teljesen eltérő magatartások,578 a nemtevéssel természetszerűleg nem lehet okozni. Így – ahogyan azt ERDŐSY megfogalmazza – a tevés és a mulasztás kizárólag normatív síkon helyezhető párhuzamba az okozatosság tekintetében.579 Azaz a meg nem akadályozás nem kauzális, ugyanis nem vezet tényállásszerű eredményre,580 ezért a mulasztás legfeljebb quasi okozatos cselekménynek tekinthető, 581 amely – álláspontom szerint kényszerű – dogmatikai besorolás lehetővé teszi, hogy a mulasztással kapcsolatban bekövetkező tényállásszerű eredmény esetén a két tényállási elem dogmatikai kapcsolatát definiálni hivatott okozati összefüggés az immanens ontológiai kritérium hiánya ellenére (fiktív módon)582 is megállapítható legyen.
Figyelemre méltó HELLER nézete, aki a mulasztást, illetve a nemtevést természetszerűleg okozatos cselekményként értelmezi. Álláspontja szerint a nemtevés kauzalitásának kérdését voltaképpen indokolatlanul tekinti problematikusnak a ______________________________
574 Vö. ROTSCH 2011, 389. p.
575 GULA 2013,613.p.
576 ERDŐSY 1987, 186. p.
577 LOSONCZY 1937, 179. p.; TOKAJI 1984, 114. p.
578 Vö. LOSONCZY 1937, 221. p.
579 ERDŐSY 1987, 186. p.
580 HARRO 1980, 417. p.; KINDHÄUSER 2008, 487. p.; NAGY 2014a, 176. p.
581 Vö. BURGSTALLER 1998, 316. p.
582 Vö. LOSONCZY 1937, 223. p.
164 jogtudomány, ugyanis a feltételek egyenértékűségének elve alapján a negatív ok is ok, hiszen annak bekövetkezése esetén az eredmény elmaradt volna. Ezáltal az okok körének jelentős kiszélesítése azért nem jelenthet problémát, mert a kauzalitást tisztán normatív elemet nélkülöző, ontológiai valóságnak kell tekinteni, és következetesen e talajon állva a kauzalitás funkciója annak a „szélső határnak a kijelölése, amelyen belül valamely esemény általában a cselekménnyel összefüggésbe hozható lehet.”583 Ezért hibának tartja a nemtevést csak akkor kauzálisnak tekinteni, ha az kötelességellenes mulasztás, ugyanis e szemlélet – álláspontja szerint – helytelenül normatív elemet kever az ontológiai kauzalitás vizsgálatába.584 Álláspontom szerint HELLER nézetét az uralkodó dogmatikai felfogás voltaképpen tárgytalanná teszi azáltal, hogy a nemtevés elkövetési magatartásként való értelmezéséhez fogalmilag kötelességellenesség szükséges, elkövetési magatartás hiányában pedig eleve tárgytalan az okozatosság kérdésének vizsgálata. Ezen állásponttól függetlenül figyelemre méltónak tartom HELLER azon megállapítását, miszerint a kauzalitás a legszélsőbb határok megállapításának eszközeként definiálható ontológiai jelenség, amelynek önmagában normatív mozzanatot nélkülöznie kell. A nemtevés ontológiai kauzalitása azonban álláspontom szerint vitatható premissza.
A német jogirodalom a magyarhoz hasonlóan a mulasztás okozatosságának kérdésére adott válaszként elismeri hagyományos conditio sine qua non-formula alkalmazását, azonban annak csak a mulasztásos bűncselekmények jellegéből adódó módosításával.585 Alapvetően a conditio sine qua non-formula alkalmazása során azt mondjuk, hogy az cselekmény akkor okozatos az eredménnyel, ha az eredmény a cselekménynek a gondolatban történő elvonásával nem következett volna be.586 A német jogirodalom akkor tekinti a mulasztást (quasi) okozatosnak, ha az eredmény a kötelezettség teljesítésével, bizonyossággal határolt valószínűséggel nem következett volna be.587 A speciális vezetői felelősség dogmatikai jellegével foglalkozó témaspecifikus szakirodalom egy része a két magatartás közötti összefüggést a mulasztásos bűncselekmények vonatkozásában alkalmazott módosított quasi-kauzalitás elméletével definiálja, figyelmen kívül hagyva azonban azt a tényt, hogy a más által elkövetett bűncselekmény nem a tényállás ______________________________
583 HELLER 1931. 134. p.
584 HELLER 1931. 135. p.
585 WAGNER 2012, 706. p.; HILGERS 2000, 33. p.
586 NAGY 2014a, 168. p.
587 WAGNER 2012, 705-706. p.; ROGALL 1986, 607. p.
165 eredménye, azaz az okozati kapcsolatot a két cselekmény között akkor látja megállapíthatónak, ha a kötelezettség nem hagyható el anélkül, hogy a bekövetkezett eredmény a bizonyossággal határolt valószínűséggel el ne maradna.588 A kauzalitás megítélésénél tehát nem az egyes estekben ténylegesen lezajló ontológiai folyamatok értékelése a döntő, hanem abból az általános tapasztalati tudásból eredeztetett hipotézis,589 miszerint az elmulasztott cselekmény nagy valószínűséggel megakadályozó hatással lett volna a realizálódó következményre.590 A GULA által használt hipotetikus jelző lágyítja ugyan e kényszerű dogmatikai kategóriába való bevonás vitathatóságát, helyesebb azonban a – két elméletet összevonva – quasi hipotetikus okozatosság terminológia használata.
Tekintettel azonban arra, hogy álláspontom szerint – mint ahogyan azt a speciális vezetői felelősségi deliktumok rendszerbeli helyének vizsgálata során kifejtettem, – valamely fogalom quasi jelzővel való ellátása egyértelműen utal arra, hogy az nem illeszkedik abba a fogalmi körbe, amelybe illeszkednie kellene, úgy vélem, hogy a vizsgált cselekmények közötti kauzális kapcsolat definiálására az okozati összefüggés lényeges fogalmi elemek hiánya miatt (az ontológiai kauzalitás teleologikussal való helyettesítése mellett sem) 591 alkalmas.592